Kormnyzs elmlete s gyakorlata 4 Elads Milyen a

Kormányzás elmélete és gyakorlata 4. Előadás Milyen a társadalmi fejlődés sikermodellje és meddig tart?

A kormányzás általános problémája n n A kormányzás intézményi eszköz, valamilyen társulással létrehozott szerveződés működtetésre és irányítására, A „tulajdonosok” a „közös” vagyont önálló jogi személyiséggel ruházzák fel, és annak működtetésére megbízottakat kérnek fel, A nagyszámú „tulajdonos” - a részvényesek, vagy a állampolgárok - átruházzák bizonyos döntési jogaikat az általuk választott testületekre, felhatalmazzák azokat, hogy érdekükben irányítsák a vállalatot, és rendszeresen ellenőrzik megbízottjaikat, ténylegesen az ő érdekeiknek megfelelően hozzák-e a döntéseket, A kormányzás – mint az irányítás eszköze - a történelem során csak bizonyos fejlettségi szakaszban, bizonyos feltételek esetén jelent meg. Nem mindig volt, és nem is minden szervezete kell kormányzás útján irányítani.

A vezetés, az irányítás és a kormányzás szétválása n n n Mind a gazdaságban, mind pedig az államban a fejlődés kezdeti szakaszán van egy „tulajdonos”, aki egyben vezető is. Mint az apa a családot, úgy vezeti a vállalkozó vállalkozását, és a királyságát. Mindent személyesen dönt, és ellenőriz. Legfeljebb tanácsot hallgat meg. Ahogy a (beleszólási joggal rendelkező) tulajdonosok száma megnő, és a szervezet térben és funkcionálisan is kiterjed, delegálni kell funkcionális döntéseket, és az ellenőrzést. A vállalkozó menedzserekre támaszkodik de szorosan ellenőrzi őket. A király hasonlóképpen kiépíti a funkcionális vezetést, sőt az alkotmányos monarchiában a Parlamenttel együtt, megosztva a hatalmat irányít. Ahogy a szervezetnek nagyon sok lesz a „tulajdonosa” (Rt, vagy köztársaság) és egyre bonyolultabb lesz a külső és belső környezet, az irányítást a végső tulajdonosok jogiak egy részét testületekre ruházzák át. Ez lesz a kormányzás, amelyben egymást is ellenőrző testületek - ellensúlyok, korlátok vannak, sőt etikai, és kulturális korlátokat is alkalmaznak.

Miért fontos a kormányzás mint eszköz? n n Bizonyos méretű, és komplexitású szerveződések csak így irányíthatók, Amikor a szerveződések elérnek egy bizonyos szintet, a szervezet teljesítménye, és a tulajdonosok érdekeinek érvényesülése alapvetően a kormányzás intézményétől függ, Nem az a fontos ki van a piramis csúcsán, hanem milyenek azok az intézmények, amelyek a döntéshozókat, és a végrehajtókat terelik. A szervezet minősége, teljesítménye ezt követően nem egyes egyéneken, hanem az intézményen múlik.

A megbízó (principal) - megbízotti (agent) viszony n n n A kormányzás leglényegesebb rejtett problémája: a megbízó és megbízotti probléma Megbízó (principal): a személyes vagyon növelésében érdekelt, kiválasztja a megbízottat, ellenőrzi a testületek és személyek döntéseit, és ügyködését. A megbízott (agent): a vállalat növekedésében érdekelt, a szervezet tevékenységét irányítja, előkészíti és végrehajtja a döntéseket. Alapvető különbségek vannak köztük: célokban, a rendelkezésre álló információkban (aszimmetria), a kockázatvállalásban, Viszonyuk kezdetben informálisan szabályozódott, azután a cég alapító okiratában, azután törvény szabályozza.

Felelős kormányzás a politika szférájában n n n „A demokrácia evolúciója” –kezdetektől a 20. századig Az intézményi rendszer működése és annak mérése: a felelős kormányzás – a minőség mérése – a sokféle mérce bemutatása A hatalom etikája és kultúrája (kiből lesz vezető, hogyan működnek a pártok? ) Hogyan jutottunk ide? A 21. század új politikai jelenségei – (1) a nudge, és deliberatív demokrácia A 21. új jelenségei (2) : a közvetlen demokrácia, a e-government

Miértek (1) 1732 -ben egy Ibrahim Möteferrika - egy Kolozsváron, magyarnak és kereszténynek született, de muszlimmá és török diplomatává vált tudós - oszmán hivatalnok írja: „Miért van az, hogy az egykor a muszlim népekhez képest oly gyönge keresztény nemzetek a modern időkben annyi területen szereztek uralmat, sőt még vereséget is mértek az egykor győzedelmes oszmán hadakra? ” Válaszában jellegzetes tényezőkre utalt: n az angol és holland parlamenti rendszerre, n a keresztények amerikai terjeszkedésére, n megemlíti, hogy a Oszmán birodalomban a sarija jogrendszer, míg Európában a „ráció által diktált törvények és szabályok” uralkodnak, és n Az európaiak új katonai stratégiával és eszközökkel rendelkeznek

Miértek (2) n n n J. Diamond: Háborúk, járványok, technikák. (2003) Typotex „Miért van az, hogy ti európaiak jöttök el hozzánk hajótokkal, fedeztek fel bennünket és hoztok termékeket, eszközöket, és nem mi megyünk és fedezünk fel titeket? ” A válasza: geográfiai, természeti és földrajzi okok együttese. Hol tudnak továbbterjedni a háziasítható növény-, és állat-fajok, hol van lehetőség földművelésre és öntözéses földművelésre, hol tudnak a közösségek részben bizonyos autonómiával, de mégis kapcsolatban létezni.

A történelmi siker összetevői (1) n n F. Fukuyama: A politikai rend eredete (Akadémia 2011) A siker meghatározó tényezői: az intézmények. Az intézmények szabályokból felállított és rendszerűen alkalmazott ösztönzőkkel – jutalmakkal és büntetésekkel - működtetett szociális alkotások (konstrukciók). Fontos elemeik és részeik: szerepek, szimbólumok, ökölszabályok, történetek (narratívák), mítoszok, hiedelmek. Fukuyama három „Nyugatra” jellemző intézményt azonosít: (1) erős és stabil állam, (2) a törvények hatalma (Rule of law), (3) felelős kormányzás (átláthatóság, a megbízottak ellenőrizhetősége és elszámoltathatósága)

A történelmi siker összetevői (2) n n n n n N. Ferguson: Civilizációk (A Nyugat és a többiek – West and the rest) Scolar 2011. Ferguson is az intézmények szerepét emeli ki. Sajátos fogalmat használ „killer app”: az adott platformra épülő, a versenytársak számára elérhetetlen szolgáltatás, amely megkülönböztető versenyelőnyt jelent. Ferguson szerint a „Nyugat” hat „killer app”-ja van, amelyek történelmi sikereit meghatározták: 1. Verseny (piac) 2. Tudomány (ráció) 3. Tulajdon (vállalkozás) 4. Orvostudomány (egészség) 5. Fogyasztás (jólét és növekedés) 6. Munka-etika (szorgalmasság)

A történelmi siker összetevői (3) n n D. Acemoglu és J. Robinson. (2013): Miért buknak el nemzetek? Hvg Könyvek A többiekkel egybehangzóan az intézmények szerepét emeli ki. Az intézményrendszerek – minőségük és hatékonyságuk alapján - egy spektrumon helyezkednek el, amelyek egyik szélén az befogadó (inclusive), a másikon a kizsákmányoló (extractive) jellegű intézmények helyezkednek el. Az előbbi jellemzője: szándéka, tehetsége és teljesítménye alapján - mindenkinek biztosítja nemcsak a részvételt, de az előrejutást is a politikában, a gazdaságban, és a verseny feltételei egyenlők mindenki számára. Az utóbbi jellemzője: egy szűk elit kisajátítja a politikai és gazdasági hatalmat, és arra támaszkodva kizsigereli a társadalmat, csak a „belső körnek” engedi a hozzáférést a javakhoz és a esélyekhez.

A három mű fő mondanivalója: a meghatározók az intézmények n n n Bármely ország sikere, a gazdasági-, és a politikai rendszer hatékony működése a megfelelően kialakított intézményektől – a magántulajdon, a pénz, a vállalkozások, a tőzsde és a bankok, másrészt a hatalommegosztás, a törvények hatalma, az egyéni és a kollektív jogok, illetve a jogállam lététől – függ. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy bár az intézmények alapvetően behatárolják az egyének és a szerveződések viselkedését, és ezzel a fejlődés kereteit, működésük minőségét és hatékonyságát a kulturális feltételek, a politikai körülmények, a polgárok értékrendszere és az egyes országok történelmi tapasztalatai is számottevően befolyásolják. Ezen belül meghatározó szerepe van az intézményekbe vetett bizalomnak. A könyvek megszületésével egyidejűleg egy egész sor új – részben kísérleti - kutatás indult el, amelyek a korábbinál meggyőzőbben bizonyították az intézmények szerepét.

A gazdasági és a társadalmi környezet típusai „Európát a törvény kormányozza, Ázsiát a hagyomány vezeti, Afrikát a szeszély irányítja” – a mondást Linné-nek, a 18. század nagy svéd természettudósának, tulajdonítják. Európa minden sikere – a versenyképes gazdagság és a működőképes társadalom - végső soron a törvények hatalmára vezethető vissza. A törvények hatalma (rule of law) azt jelenti, hogy a törvény korlátot jelent a mindenkori hatalomnak, még a királynak is. A törvények útján történő kormányzás (rendeleti kormányzás, vagy rule by law) pusztán azt jelenti, ha valamit meg tenni a hatalom, arra hoz egy törvényt. A törvények hatalma sajátos környezetet teremt. Mindenki tudja, mire számíthat, cselekedetei milyen következményre vezetnek, és ebből neki milyen haszna vagy éppen kára keletkezik. Ez pedig azt jelenti minden polgár számára: jövőd tőled függ, sorsodat magad alakítod.

A három környezettípus n n n A törvények hatalma olyan környezetet teremt, amely kiszámítható, és racionális, sőt, amely lehetőséget ad a változtatásra. A hagyomány a múltban gyökeredző, érzelmekkel telített szokásokat, és racionálisan nehezen változatható szabályokra utal. A szeszély uralta környezet ugyanakkor kaotikusságot és kiszámíthatatlanságot sugároz. Az ilyen körülmények között élők úgy érzik, minden a véletleneken, a hatalom pillanatnyi kényén múlik.

A szeszély veszélye n n n A külső befektetők az általuk tapasztalt szeszélyt kockázatot növelő tényezőnek tekinti, amelyért ellenértéket várnak. Ezért emelkedik CDS felárat, ezért állítják le befektetéseit, vagy vonják vissza azokat. Mindez a szeszély ára! Ezt kérik mindenhol és mindenkitől, aki – lehet nem szavakkal – de intézkedéseivel azt mondja: „megtehetek bármit, mert nekem így teszik”. A hazai polgár viselkedésében újra felerősödhet az un. tanult tehetetlenség (learned helplessness). A tanult tehetetlenség különös viselkedési modelljét eredetileg állatoknál azonosították. A kutyák fájdalmas áramütést kaptak, amit úgy kerülhettek el, ha átugrottak az alacsony kerítésen. Amikor azonban ketrecbe tették őket, így nem kerülhették el a fájdalmas áramütést, egy ideig próbálkoztak, majd feladták: lefeküdtek, vonyítottak, és még ha újra lehetőségük lett átugrani, akkor sem tették ezt meg. Az emberben is kifejlődhet ilyen viselkedési forma olyan körülmények között, amikor valamilyen kikerülhetetlen – vagy annak tűnő - negatív jelenség hatása alá kerül. Ilyenkor gyakran végleg feladja a törekvését, hogy saját jövőjét formálja, és védekezésképpen olyan beállítódást alakít ki, hogy minden, ami vele történik – ami többnyire rossz – az elkerülhetetlen és sorsszerű.

CDS (credit default swap) felár n n Ország-kockázati felár: az a plusz, amit a külföldi bank rátesz, ha más országba hitelez. Azt mutatja, hogy mennyire veszélyes más országba befektetni. Például: egy német bank, egy Németországban élő személynek ad 2%ra hitelt. Ha Magyarország kockázati felára 500 bázispont (5%), akkor a legkisebb kamat, amit nekünk fizetni kell, az 7%, és erre jönnek rá az egyéb költségek, amik további 1 -2%-kal megdobhatják a hiteldíj-mutatót. A magyar szuverén devizaadósság-állomány törlesztési leállásának rizikójára köthető piaci biztosítási cseretranzakciók (credit default swaps, CDS) középárfolyama 283 bázispont fölé emelkedett napközben, jóllehet a késői kereskedésben 273 bázispont környékére süllyedt vissza. A magyar CDS-kontraktusok 257 bázisponton zárták a tavalyi évet.

A fejlődés történelmi trendje n n n A norma a közösség kívánatosnak tekintett viselkedési modellje, amit megkövetel tagjaitól, és amelyet mindenkinek kötelessége kikényszeríteni. A normát a potyautasok veszélyeztetik, akik élvezik a szabály létét, de maguk nem tartják be. A norma érvényesítéséhez nélkülözhetetlen nemcsak az, hogy mindenki betartsa, hanem, hogy mindenki hajlandó legyen büntetni a normaszegőket, A normaszegőket első lépésben az altruista büntetők büntetik, saját költségen. Úgy is mondhatnánk, az büntet, akit megsértettek. Ám, ahogy nő a közösség mérete, ez egyre több forrást igényelne egyesektől. Emiatt elterjed a másodlagos potyautasság: ő az, aki maga szabálykövető, de nem büntet saját költségen, mert az drága, Amikor megnő a közösség mérete várható, hogy egyre többen lesznek másodrendű potyautasok, és emiatt összeomolhat a nagyobb közösségben a szabálykövető viselkedés A kísérletek szerint tehát a kis közösségben, ahol nincs másodrendű potyautasság, a „peer-punishment” (egyedi büntetés) stratégia stabil. Ám amikor a közösség mérete és heterogenitása egy mértéket meghalad a közösség csak a „pool-punishment” (elkülönítünk forrásokat a büntetésre) stratégiai marad fenn stabilan. Ez lényegében a állam stratégiai szerepe.

Az intézmények létrejöttének okai n n A fejlődés során olyan megoldások (hierarchia, egyenlőtlenség, hatalom) formálódnak („barkácsolódnak”), amelyek alapvetően ellentétesek a korábbi pro-szociális értékekkel. A növekvő méretű, és komplexitású szerveződések stabilitásának fenntartásához szükség van az érdekütközések, és konfliktusok feloldásra. (Pl. Mátészindróma) Az intézmények ilyen – személy-független - „feloldó és megoldó” mechanizmust kínálnak és testesítenek meg. Az intézmények: folyamatosan használt, funkcióval rendelkező, viselkedést befolyásoló összetett szabály-rendszerek, amelyekhez szerepek, rítusok, szimbólumok és egyéb - jutalmazó és büntető intézmények kapcsolódnak Az intézményesülés azt jelenti: • • • Szervezetten tanítják és tudatosan adják tovább Rituálék és szimbólumok kapcsolódnak hozzá, Fogalomként rögzül, Társadalmilag szervezett szankcióval - büntetések rendszerével - védik, Jutalmakat kapcsolnak hozzá Ha különösen fontos, a „másodlagos büntetést” is kiterjesztik rá

Az intézményi fejlődés európai trendje n n A gazdasági és a politikai fejlődés bizonyos szintjét elért társadalmak – viszonylag stabil állam, kiterjedt térséget kormányzó politikai aktorok, a magántulajdon és a piacgazdaság intézményei, az alap-infrastruktúra rendszere, viszonylag tagolt közösségek integrációja – esetén, a lehetséges intézmény-rendszereket a korszerűség, a hatékonyság és a minőség szempontjából egy sajátos spektrumon helyezhetők el. (Acemoglu és Robinson 2013. ) Ennek egyik végén – és a történelmi fejlődés későbbi szakaszán - a korszerűnek és hatékonynak tekinthető, befogadó (inkluzív), a másik végén – még a birodalmak kialakulásának korától kezdődően - a kevésbé fejlett, és az egyéneknek szűkebb mozgásteret engedő kizsákmányoló (extraktív) jellegű intézmények helyezkednek el.

A befogadó (inkluzív) intézmények jellegzetességei n n n n A törvények hatalma (rule of law) Intézményes hatalom megosztás Egyenlő versenyhelyzetek a gazdaságban és a politikában, Meritokrácia: kiválasztódás és kiemelkedés a szakértelem és rátermettség alapján, Átláthatóság, ellenőrizhetőség és felelősségre vonhatóság, A jogállam működési feltételei biztosítottak, Polgári szabadságjogok Szabad sajtó, vélemény-, és vallás-szabadság

A befogadó (inkluzív) intézmények következményei Az intézmények működését segítő és az ezek által előidézett egyéni pszichológiai és szociológiai tényezők: n Magas-szintű bizalom az intézményekben, n Magas-szintű társadalmi és politikai aktivitás, n Magas-szintű tolerancia és szabálykövetési hajlandóság, n Az együttműködési készséget támogató történelmi tapasztalatok, n Alacsony korrupció, n Az egyén felelősséget érez saját sorsának intézésére, és azt nem ruházza át az államra.

A kizsákmányoló (extraktív) intézmények jellegzetességei n n n n Autokratikus – korlátoktól és ellensúlyoktól „megszabadított” – hatalomgyakorlás , Rendeleti kormányzás (rule by law), A verseny egyenlőtlen feltételei a gazdaságban és a politikában, A polgárok elzárása az információktól, hozzáférhetetlenek az adatok, Klientizmus: a baráti kapcsolatok a posztok és a lehetőségek elosztásában, Burkolt vagy nyílt cenzúra, A jogállamiság sérül, Személyes szabadságjogokat nem tartják tiszteletben

A kizsákmányoló (extraktív) intézmények következményei Az ilyen típusú intézményrendszer következményei és ezt támogató pszichológiai tényezők: n Alacsony szintű az intézményekbe vetett bizalom, n Amorális család-központúság, n Alacsony szintű társadalmi aktivitás, n Alacsony szintű tolerancia a „mássággal” szemben n A polgárok az államtól, és a vezetőktől várják sorsuk és problémáik megoldását, n Magas-szintű a korrupció,

Miért Európában indul el a fejlődés? Itt alakult ki előbb – Ausburg-i vereséget követően – az szuverén királyságok rendszere, majd a Westphaliai béke után a szuverén államok rendszere, Bizonyos értelemben ebből következett: n az „átengedett” szuverenitás, n a törvények hatalma, n az intézményes hatalommegosztás (a parlamentek) Mindezek eredményeként olyan feltételek jöttek létre, amelyek kedveztek az emberek, a gondolatok, a termékek, az ötletek viszonylag szabadon mozogásának, n az egyes országok, vállalatok, gondolkodók eltanulhatták egymástól a jobbat, a hatékonyabbat, n Ezért itt indult be az evolúciós szelekción alapuló fejlődés, amelyben a siker a kísérletezésen és a tanuláson alapult, n Ez a típusú fejlődés ennek a sajátos környezetnek a következménye.

Egyedi európai jelenség (1): átengedett szuverenitás A szuverén és teljhatalmú uralkodó átenged jogokat, hogy behatárolt területen, a szerveződés szabadon határozhassa meg működését. Így jönnek létre a n Szabad városok n Szabad céhek, n Szabad vallási közösségek n Szabad egyetemek, n Szabad társaságok (Akadémiák) n Szabad vállalkozások n Részben ennek mintája ahogyan a „gettók” – saját közösségek - létrejöttek.

Egyedi európai jelenség (2): a parlament és az „aktivitási index”. n n Az aktivitási index - egy évszázad alatti Parlamenti események száma - Európa három régiója eltérően fejlődik: Dél-Európában a 12. század és a 18. század között egy nagy fellendülés van, amely csúcspontját a 15. században éri el, majd a Parlament aktivitási index visszaesik. Észak-Európában (Anglia, Skócia, Hollandia, Svédország, Svájc) viszont a 16. századig egyenletes a növekedés és magas szinten stabilizálódik. Kelet-Európában viszonylag alacsony az aktivitás és a 17 -18. században visszaesik.

Mi történt Európában? n n n Az elmúlt évszázadokban a legsikeresebb társadalmi formát az európai fejlődés fő vonalába tartozó – piacos és demokratikus - társadalmak valósították meg. Sikereiket jellegzetes intézmények - a törvény, a piac, a tulajdon, a demokrácia, a tudomány, a vállalat, a jóléti állam – idézték elő. Ezek az intézmények, mint láthatatlan korlátok terelték az emberek viselkedését, és vezettek itt Európában technikai gazdasági és társadalmi újításokra. Az intézményeket az emberek az adott környezet által felvetett problémák megoldására „barkácsolták” a részben a kéznél levő, részben újonnan alkotott eszközökből, szimbólumokból, szabályokból, szerepekből, narratívákból.

Miért történt éppen Európában mindez? n n Itt alakult ki az a lehetőség, hogy a környezet lehetőségeire válaszolva az ember egyre újabb szabályokat egyre komplexebb intézményeket hozzon létre, és ahogy előbbre jut, ha kényszert érez és lehetőséget lát újabbakkal kísérletezik, s ha azok beváltak megtartja őket. „Nyugat” sikereinek alapja éppen a közösségeket körülvevő nagy változatosságot mutató környezet volt: sok önálló állam, vállalatok, eszmék, és gondolatok léteztek egymás mellett, és ezek szabadon versenghettek. Gyorsan és tömegével születtek új kulturális mutációk, és versenyükből – kinek ez a festmény, bútor, kalapács, vagy a szólásszabadság tetszet, kinek egy másik – fokozatosan és folyamatosan szelektálódtak ki legjobbak.

Hogyan csinált Európa világtrendet? „Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra” Weöres Sándor n n n Az – európai - ember, önmagát építette egyre fejlettebbé. A legsikeresebb szokásokat és gondolatokat, termékeket és intézményeket le lehetett másolni, el lehetett tanulni, tovább lehetett gondolni, és így formálódott tovább a társadalom. Ám, miközben az ember hozzáigazította magát környezetéhez, fokozatosan újraformálta azt, és ezzel ismét változásra kényszerítette önmagát. Egyre újabb problémák vetődnek fel, amelyekre új kulturális válaszokat kell adni, amelyek hol sikeres megoldások, hol kudarcok voltak, de ezek az új válaszok egy-egy újabb lépcsőfokot alkottak az ég felé vezető létrán. És a „csak azt szabad, amit megengedtek” múltja, fokozatosan átvezetett a „mindent szabad, amit a törvények nem tiltanak” jövőbe. Így jött létre az a gazdasági és politikai intézményrendszer, amely végső eredményként kulturálisan fejlett, politikailag demokratikus, szociálisan – viszonylagosan – egyenlő, és dinamikusan fejlődő társadalmakat hozott létre.

A történelmi trend Az európai történelem az újkortól kezdve a középkorból örökölt alapvetően extraktív intézményrendszer folyamatos felbomlása és az inkluzív intézmények leterjedését és megerősödését mutatta. Ez az átalakulás a különböző eseti és véletlen körülmények hatására többféle fejlődési pályán zajlott le. n Angliában és Észak-Európában a társadalmi csoportok folyamatos érdekharcának eredményeként az alkotmányos monarchiák evolúciója ment végbe. n Franciaországban a forradalmak és ellenforradalmak egymás követő ütemében, sodródva, n Poroszországban és Ausztriában a felvilágosult uralkodó irányításával ment végbe az átalakulás. n Amerikában pedig a BRP (üzleti folyamat újraszabályozása) „tiszta lap” módszerével, amikor jogászok alkottak egy józanésznek megfelelő, és működőképes megoldást.

Az intézmény-rendszer változásának politikaelméleti koncepciói USA: Egy működőképes megoldás bevezetése, majd annak fokozatos tökéletesítése a képviseleti demokrácia segítségével Politika-elméleti alapok: Madisson, Hamilton, Pain, Anglia: A kialakult pártok folyamatos küzdelme a alkotmányos monarchia feltételei között, és fokozatos eltolódás Politika-elméleti alapok: Hobbes, Hume, Consent Kontinens Egy tökéletes társadalom kigondolása és vagy forradalommal, vagy egy „történelmi személység” vezényletével az megvalósítani Politika-elméleti alapok: Rousseau –egyik oldalon Hegel, Nietsche – a másikon

A forradalmak és „rendszer-váltások” lényege n n n A társadalmi forradalmak lényege az intézményekben bekövetkező minőségi változás. A társadalmak dinamikáját a intézmények határozzák meg, azáltal, hogy teret nyitnak és ösztönzést jelentenek az egyének számára megtenni valamit, vagy meghatározott jellegű viselkedést váltanak ki. A forradalmak során vagy erőszakkal kísérten, vagy részben vagy egészében megegyezés alapján a társadalom intézményt vált. Többnyire már előkészítették a politikai és szociológiai és pszichológiai feltételeket a váltáshoz, és ez egy hirtelen erőszakos fordulatot követően, vagy egy tárgyalási menetet követően– többnyire - J. Rawls-i módon méltányosan alakítják ki a kereteket, Először - többnyire egy éven belül - megtörténik a keretek alapvetően kialakítása, az alkotmányt átírják, és meghozzák az alapvető törvényeket és kialakítják az alapvető játékszabályokat… Új törvényeket, rendeleteket, szabályokat, szerveződéseket hoznak létre és az emberek ezek keretei között élik tovább életüket.

A rendszerek „finomszabályozása” (1) a változás a „jéghegy” metafora szerint megy végbe, vagyis vannak tudatos, átgondolt, hirdetett folyamatok, de a fő meghatározók az érzelmektől befolyásolt, nem-tudatos, sőt letagadott hatások, (2) az átalakulás fokozatosan történik. Európában vagy reformok útján (Anglia) vagy forradalmak útján (Franciaország) a legfontosabb és alapvető intézmények fokozatosan alakítják ki, miközben a régiek egy ideig tovább élnek, vagy az újak nem „teljesek” és fokozatosan épül ki a teljes rendszer. Emiatt a hatékonyság szükségszerűen alacsonyabb, és egy sor ellenmondás lép fel, (3) az embereknek hozzá kell szokni az újakhoz, meg kell tanulni az újak keretei között élni, és ez időt vesz igénybe. Egy ideig reflexeiket még a régi határozza meg,

A visszarendeződések lehetősége n n n Elvileg és gyakorlatilag is az intézmény-rendszer „finomszabályozása” szükségszerűen fokozatosan történik meg. Folyamatosan vetődnek fel újabb problémák, újabb lehetőségek, és a politikai érdekek fokozatosan változnak, Az érdekek harca az egyik oldalon korszerűbbé és hatékonyabbá formálhatja a rendszert, de az is éppen így előfordulhat, hogy az ellenkezőleg, kezd leromlani, szétesni, és visszarendeződni. (N. Ferguson: The Great Degeneration: How Institutions Decay and Economies Die. 2012. Penguin Press. ) The great disruption) Ez döntően a környezet és a történelmi kihívásokkal kapcsolatos, és hogy ezekre a társadalmak milyen válaszokat adnak, Van azonban egy fontos tényező: „Nincs ellenállhatatlanabb, mint egy eszme, amelynek eljött az ideje”

A folytatás (1) A kialakított kereteket meg kell tölteni tartalommal, vagyis a sokféle játékszabályt meg kell határozni. Vagyis, fokozatosan történik meg a teljes kiépítés és az un. finomszabályozás. Törvények sokaságát kell meghozni, hogy a rendszer működőképes legyen, rendeleteket hoznak, szabályokat alkotnak, intézményeket hívnak életre, játékszabályokat alakítanak ki, kiválasztás és kinevezési szabályokat alkotnak. Az idők folyamán azonban előtérbe kerülnek a pillanatnyi pártérdek, a szervezetek belső érdekei, a piszkos anyagiak, szűklátókörű politikai szempontok is, Emiatt folyamatos politikai harcok eredményeként formálódik fokozatosan a rendszer

Folytatás 2 Korábban a történelemben fokozatosan alakították, gyakran több évtizeden, sőt évszázadon keresztül a rendszert, míg a „rendszerváltások” idején alig 1 -2 évtized alatt formálódik ki a rendszer , Szóval a „finom-szabályozás” és a rendszer kiépítése az érdekek és verseny nyomása alatt történi. Így szükségszerűen előtérbe kerül az egyéni, a szervezet, az elit érdeke, és a különböző érdekcsoportok saját érdekei. Ezek az érdekek nem az átláthatóság, nem az egyenlő esélyek, nem nyílt vitában zajló megegyezés, nem a rendszernek a inkluzív irányba történő elmozdulása irányában történik, hanem inkább a extraktív intézmény felé.

Az állam „kiterjedésének” skálája Egyenlőség biztosítása • Közösség-fejlesztés • A környezet védelme, • Ipar-politika • A vagyon újraelosztása A közösség fejlesztése 20. század 19. század • Az oktatás szervezése • A monopóliumok szabályozása, • A biztosítás és a pénzügyek szabályozása, • Társadalombiztosítása A szegények védelme, A közös javak biztosítása • Védelem, és a rend biztosítása • Tulajdon-jog védelme • A gazdaság szervezése • Infrastruktúra fejlesztése • Közegészségügy Aktivista funkciók Közepes funkciók 18. század 16. század Minimális funkciók

A 20. század ígérete n n n Ám mindegyik fejlődés pálya végső soron az inkluzív intézmény-rendszer kiépülése és fokozatos megszilárdulása felé konvergált. A 20. század úgy köszöntött be, hogy ez a folyamat fog tovább fejlődni: egyre szélesebb társadalmi rétegek kapnak politikai részvételt, a polgári jogok és a szerveződés joga szélesedett, mind többen kaptak lehetőséget a vállalkozásra, és esélyt a társadalmi felemelkedésre. Ám ezt a fejlődést megszakította az első, majd a második világháború, amelyek a szerves folyamatokat megakasztotta és szétszakította

Hatalommegosztás a 20. században Mind a gazdaság, mind pedig a politika szférájában azzal a problémával kell szembe nézni: miként kormányozható egy olyan szerveződés, amelynek, ha az vállalat, akkor több százezer részvényese, ha pedig állam, több millió (pl. Magyarországnak, 8 millió) szavazásra jogosult polgára van. Hogyan biztosítható tehát az, hogy óriási számú „kedvezményezett” – tulajdonos, vagy szavazó-polgár – érdekeit a szerveződés irányítására és ügyeinek intézésével megbízott emberek – a választott vagy kinevezett vezetők – folyamatosan és az érdekek minél teljesebb teljesülésére összpontosítva, szem előtt tartsák. Ezt a kérdést mindkét esetben ugyanaz a tény indokolja: az „érintettek” (1) nem látja át a helyzetet, (2) nem veszi a fáradságot, hogy körültekintően tájékozódjon, (3) nem megy el a közgyűlésre/választásra, (4) egyáltalán nem fordít időt, és energiát, hogy tulajdonával/államával „törődjön, legfeljebb sopánkodik, vagy átkozódik, amikor a csőd, vagy a válság bekövetkezett. A helyzet megoldására a politika és a vállalkozások tudománya külön utakon járva, de egybehangzó megoldást találtak és ez az intézményes hatalommegosztás.

A hatalommegosztás intézményei a 20. században Különböző országok, a hatalommegosztás - történelmi hagyományaik által is befolyásolt - kifinomult és egymáshoz csiszolódott rendszerét működtetik. n Így van a mindenkori Kormány, és annak a különböző hatalmi jogosultságú vezetője, van a Parlament, a maga ellenzékével. n Van azután az Államelnök (vagy másutt a Király), van az Alkotmánybíróság. Van a független Nemzeti Bank, és független Állami Számvevőszék. n Vannak azután intézmények - KSH, és a MTA - amelyek gyűjtik, rostálják, és a nyilvánosság elé tárják a társadalom állapotára vonatkozó ellenőrzött információkat. n Ott vannak a független munkaadói és munkavállalói szervezetek, a tulajdonosi és üzleti szervezetek, akik a mögöttük álló társadalmi csoportok érdekeire tekintettel egy „Kerek-asztal” mellett azon vitatkoznak, mennyi legyen a minimálbér. n És persze ott van a média, amely közreadja a tényeket és a véleményeket attól függetlenül teszik-e ez vagy sem, bármelyik hatalomnak, főként pedig, a főhatalomnak.

A 3. típusú – evolúciós - válasz a „miértre” Még a 1970 -es években egy angol kutató - J. Endler - Venezuela patakjaiban élő guppik életmódját tanulmányozva, különös jelenségre figyelt fel: a patakok alsó részén levő tavacskákban honos halak jellegtelenek és szürkén egyhangúak voltak, néhány kilométerrel arrébb, a patakok felső folyásánál meg rendkívül sokszínűek. (T. Harford. Az alkalmazkodás logikája. Adaptáció. HVG Kiadó 2011. 251. ) A magyarázat: a tavacskákban sok volt a guppikra vadászó csukasügér, ezért azok, a kavicságy mintázatát másoló és az álcázást maximálisan lehetővé tevő „öltözékre” szelektálódtak. A felső medencébe a sügérek nem tudtak felúszni, így itt guppiknak, nem kellett elrejtőzködni, viszont a nőstényekért vívott éles küzdelemre kellett felkészülni, akiknek érdeklődését a minél díszesebb és színesebb külsővel lehetett felkelteni. A jelenség az általános evolúciós törvényt példázza: a struktúra és a viselkedés megfelelőségét a körülmények döntik el, és a környezet szelekciója rögzíti az adott közösségben.

Az evolúciós válasz a „miért”-re. n n n Az evolúciós magyarázat: a „miért” azzal a sajátos – evolúciós - környezettel magyarázható, amely a verseny, az egyenlő feltételek, az átlátható körülmények, a tanulás lehetősége és ösztönzöttsége. Nincs minden körülmények között hatékony szerveződés és kultúra. Eltérő környezetben, eltérő kultúra és intézmények szolgálhatnak hatékony megoldást, Azt, hogy milyen intézményrendszert célszerű kialakítani, a várható környezet jellege szabja meg. Ha kiszámíthatatlan lesz a környezet, adaptív, kísérletezést lehetővé tevő, és versenyre kényszerítő kultúra kell, Ha ezzel szemben stabil, lassan ás kiszámíthatóan változó lesz a környezet, akkor kevesek által irányított és vezérelt szerveződés a hatékonyabb.