KORI EGYIPTOM KSZTETTE TRK CSILLAG 5 OSZTLY Mezopotmival

ÓKORI EGYIPTOM KÉSZÍTETTE: TÖRÖK CSILLAG 5. OSZTÁLY

Mezopotámiával ellentétben, Egyiptomban nem a folyó szabályozása és az áradás távol tartása volt a cél, hanem épp ellenkezőleg, az áradás által hozott rendkívül termékeny iszap minél teljesebb leülepedése érdekében a kiáradt vizet tartották vissza a földeken. A gátakat és öntözőcsatornákat a települések közösségei hozták létre, majd az egységes Nílus-völgyi állam kialakulása után a közmunkások. A Nílus mellett a legnagyobb értéket a kő jelentette: ez volt a legfőbb építőanyag, és a szerszámok alapanyaga is. A kőeszközök e területen sokáig használatban maradtak.

A különféle emelő szerkezetek nagyon hamar megjelentek az öntözési technikában. A száraz vidékeken csatornákat építettek és ezek segítségével vezették a vizett, akár több kilométerre is a folyótól. A csatornákba valamilyen vízátemelő szerkezet segítségével juttaták a folyó vizét. Kezdetben csak a gémeskútszerű, úgynevezett sadufot használták erre. A saduf vízemelő szerkezet, a gémeskúttal rokon. Mezopotámiában jelent meg, egy i. e. 2000 -re datált, Sarrukín korabeli pecséten is megjelenik. Az ókori Egyiptomban is elterjedt volt. Afrika és Ázsia egyes területein a mai napig használják. Magyarországon gémeskút néven ismert.

Halotti maszk Az uralkodók múmiáira díszítésként, ékszerként gyakran aranyból készült halotti maszkot húztak, amelyre a fáraó képmását

Thot a bölcsesség és a hold istene Atum a teremtés Ré a napisten szelleme Hathor

Ízisz Neith, harcos Ptah, a legfőbb teremtő erő északi istennő Széth, eredetileg déli isten, majd a sivatag és a vihar istene.

Ozirisz Ámon volt az, akire az egyiptomiak néha „Rejtett”-ként hivatkoztak. Az egyiptomi panteonban Hórusz, Ozirisz és Ízisz fia, az Ozirisz-Ízisz mondakör harmadik

A Nílus neve az ókori Egyiptomban Hápi volt. A kőkor óta alapvető szerepet töltött be az egyiptomi kultúrában. Éves áradását Hápi isten személyesítette meg, a termékenység és a megújhodás istene. A Nílus név a görög Nelioszból ered, ami folyóvölgyet jelent. Az ókori egyiptomi civilizáció kialakulását a Nílus tett lehetővé . Nem hiába nevezte a görög Hérodotosz (i. e 484 -425), a történetírás atyja Egyiptomot a Nílus ajándékának. Bolygónak leghosszabb folyója nem csupán ivóvízként szolgált, hanem a termőföldek öntözésénél is nélkülözhetetlennek bizonyult. Az északról a Földközi-tengerre , keletről a Sínai-félszigetet és a Vörös-tenger, nyugatról pedig a Szahara által határolt Egyiptom éghajlata rendkívül száraz , forró, ezért öntözés nélkül nem folytatható mezőgazdasági tevékenység. A Nílus évenkénti áradása iszappal borította el és termékennyé tette a folyó menti területeket. Ezért hívták az egyiptomiak az országukat "Kemet "-nek , azaz fekete földnek, szemben az élettel a sivataggal , a vörös földdel, ahová halottaikat

A hieroglif írás Hieroglif írásnak nevezzük a képírásos vagy képírásból kialakult logografikus írásokat, kivéve az ettől egyértelműen elkülöníthető ékírást. A hieroglif írások alapvetően szóírások, ebből kifejlődhetett szótag-, illetve betűírás is. Az egyiptomi írás például már az i. e. 3. évezred elején az abc összes mássalhangzóját és sok magánhangzóját is külön jelölhette. A hieroglif, vagy hieroglifikus név a hierogliphosz (ógörögül: ἱερογλύφος), illetve ta hierogliphika (ógörögül: τὰ ἱερογλυφικά) kifejezésekből származik. Jelentése szent írás. A görög korban ugyanis Egyiptomban

A rosette-i kő (ismert még rosettai kő néven is) egy sötét gránitdarab (néha helytelenül bazaltként említik), amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822 -ben Jean-François Champollion és 1823 -ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.

Gízai piramisoknak nevezik az egyiptomi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisait. A mai napig vitatott a piramisok építésének időpontja és technikája. Ami biztos, hogy a 3 piramis minimum 4500 éve áll. A legnagyobb piramis építésekor kb. 2, 5 millió m 3 mészkövet és gránitot használtak fel. Belsejükbe folyósok és termek találhatóak. Ami kérdéses az, hogy a puha rézszerszámokkal hogyan lehet ilyen mennyiségben megmunkálni a gránit tömböket. Aztán ezeket a tömböket, hogy tudták szállítani, emelni és beépíteni? Honnan tudták, hogy ezeket a hatalmas építményeket elbírja a homok alatt található gránitmező. Az ősi Egyiptom lakói a fáraók temetkezési helyéül építették ezeket az épületeket. Ők hittek a túlvilági életben, s azt szerették volna, ha isteneik a túlvilágon sem szenvednek semmiben hiányt, éppen ezért ékszereket, élelmet, bútorokat,

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!