Kognitv funkcik demencia idskori depresszi Bevezets Dr Pk

Kognitív funkciók, demencia , időskori depresszió Bevezetés……. . Dr. Pék Győző

A kognitív funkciók osztályozása A kognitív funkciók négy fő osztálya analógiásan megfeleltethető a komputer bemenet, tárolás, feldolgozás és kimenet operációinak: a receptív funkciók magukban hordozzák azt a képességet, hogy az információt kiválogatni, elsajátítani, osztályozni és integrálni tudják; a memória és tanulás az információtárolásra és felidézésre vonatkoznak; a gondolkozás az információ a mentális szervezésével és újjászervezésével foglalkozik; és a kifejező funkciók azok az eszközök, amelyek részt vesznek az információ közlésében vagy az információ által kiváltott cselekvésekben.

Minden egyes funkcionális osztály sok különálló cselekvést foglal magában minden egyes funkció a viselkedésmódoknak egy különálló osztályát képezik, normális esetben ezek zárt, de kölcsönösen egymástól függő összhangban működnek. bonyolult módon függnek össze egymással – ugyanannak a tevékenységnek különböző szempontjai.

Kutatói perspektívák A különálló funkciók azonosítása a kognitív funkciók minden egyes osztályán belül annak függvényében változik, hogy a kutató milyen perspektívákat és technikákat alkalmaz. Ezek a funkcionális elosztások bizonyos mértékben fogalmi szerkezetek, Különálló funkciók ritkán fordulnak elő elszigetelten, viszont hozzájárulnak a sokkal általánosabbnak tekintett diszfunkciók nagyobb mintájához

A memóriarendszerek létezik egy deklaratív rendszer vagy explicit memória, amely tényekkel és esetekkel foglalkozik, és amely a tudat számára hozzáférhető, továbbá egy nem deklaratív vagy implicit rendszer, amely “tudattalan”.

Klinikai szempontok szerint: a deklaratív memóriát a nem deklaratív memóriát szemantikus (tényekhez kapcsolódó) adat-specifikus implicit memóriára (ISIM) és epizódikus (önéletrajzi eseményekhez kapcsolódó) memóriákra lehet felosztani Ez az osztályozás négy hosszútávú tárolási rendszert biztosit, és ezen kívül egy rendszert nyújt a rövidtávú memóriához –amit munkamemóriának hívnak, és amelyet a neurológiai képalkotó technikát alkalmazó tanulmányok is alátámasztanak (Schacter, Wagner, és Buckner, 2000). és procedurális – szintén implicit – memóriára (Baddeley, 2002; idézi Lezak és mtsai, 2004). lehet felosztani

Klinikai szempontból a kettős rendszer felfogása – deklaratív (explicit) és nem deklaratív (implicit) memóriaként a fontosabb alrendszereivel együtt – hasznos keretet biztosít a betegek memóriaképesség és deficit mintáinak megfigyeléséhez és megértéséhez.

Az intelligencia és a kognitiv funkciók mérésénél olyan, a kognitív működések szempontjából „nem specifikus” problémák is jelentkezhetnek, mint az idős személyeknél a vizsgálati helyzetben gyakrabban jelentkező, teljesítményt rontó szorongás. A longitudinális vizsgálatoknál probléma még az is, hogy a vizsgálatok nem egy időben zajlanak és megváltozhat az adott vizsgálattal kapcsolatos számos körülmény, maga a vizsgálati szituáció (Czigler, 2000).

akik egészséges és ép tudatú egyéneknek tűnnek, viszont olyan korai vagy nehezen észrevehető agykárosodásban szenvednek, amit sok esetben átfogó és drága vizsgálat hiányában nem lehet kimutatni. az idősek tipikus “normális” kontroll csoportja valószínűleg legalább néhány olyan vizsgálati alanyt tartalmaz, akiknek valamilyen agyi károsodásuk, vagy nem diagnosztizált dementiájuk van (Lezak és mtsai, 2004).

szekvenciális modell A keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok problematikáját áthidalni szándékozó megoldás Baltes szekvenciális modellje képes arra, hogy elkülönítse a környezetből eredő, generációs hatásokat. Az eljárásban két vagy akár több keresztmetszeti vagy longitudinális vizsgálat eredményét használják fel és ezek feldolgozása során hatékony statisztikai módszereket alkalmaznak.

Az öregedés kognitív mintázata az életkor előrehaladtával a kristályos és a folyékony intelligencia közeledik egymáshoz, és ennek az egységesülő intelligenciának csökken a szintje. a fejlődés az egész életet érinti, és az idősödéssel egyfajta “neointegráció” jön létre, vagyis az egyes részterületek közelebb kerülnek egymáshoz.

WAIS III a WAIS III tesztsorozat normatív adataiból a legcsekélyebb életkori hatásokat a jól elsajátított készségekre a következő szubtesztek mutatják: Szókincs, Információ, Felfogóképesség, és a Számolás. Az életkori hatások a legnagyobbak a Képrendezés, a Mátrixelemzés, a Szám szimbólum, és a Tárgycsoportosítás próbáiban. A Számszimbólumot kivéve, ami szignifikáns sebesség komponenssel rendelkezik, ezek a szubtesztek a “fluid” intelligencia mérőeszközeinek tekinthetők (Lezak és mtsai, 2004).

Lassulás a pszichomotorikus lassulás, a lelassult kognitív feldolgozás – nagyban vagy akár teljes mértékben felelős azokért teljesítményváltozásokért, amelyek életkorral csökkennek Czigler (2000) az időskori általános mentális lassulás vonatkozásában kevéssé változnak a feldolgozás korai folyamatai, viszont megváltozik olyan folyamatok sebessége, mint az egyszerű kategorizáció, illetve az emlékezeti egységekkel való összemérés. a válaszszervezési folyamatok igen lényeges tényező lehet a válaszok kiválasztását megelőző ismételt feldolgozás idejének meghosszabodása.

Lassulás az idősek által használt stratégiák lényegesen nem különböznek a fiatalokéitól, inkább hatékonyságuk csökkent. Ahol eltérés mutatkozik a stratégiai működésekben is, ott az eltérés általában visszavezethető olyan kapacitáskorlátok jelentkezésére, amelyek az alapfolyamatok hatékonyságának csökkenésével magyarázhatók. Az általános mentális lassulás kialakulása alapul szolgálhat számos jelenség magyarázatára.

Az automatikus és figyelmi folyamatok időskori változásainak idegélettani okainak kutatásában felmerült, hogy a változások inkább egyes központi idegrendszeri struktúrákhoz kötődnek, nem pedig a legáltalánosabb alapfolyamatokhoz (Czigler, 2000).

longitudinális felmérések általában kevesebb életkori változást mutatnak. egy nagy reprezentatív mintával végzett felmérésben arra a felfedezésre jutottak, hogy egy 11 éves időintervallumban 70 éves korig a kognitív funkciók viszonylag stabilak maradtak. ezt a felmérést Koppenhága mellett végezték, és a benne résztvevő alanyokat földrajzi elhelyezés, életkor és nem szerint rétegezték (Laursen, 1997).

Egy hasonló, tíz évig tartó longitudinális vizsgálat, amely 65 és 79 év közötti személyek bevonásával indult, minimális változásról adott számot a “nyelv, intellektus, percepció és a döntéshozatal” területén azon résztvevők között, akik megőrizték jó egészségi állapotukat.

Hasonló eredményeket kaptak egy 84 -től 93 éves korig terjedő idősek csoportjában négy éves időintervallumban. Ezeknél a legidősebb öregeknél minimális volt a csökkenés a legtöbb tesztben, és összehasonlítva a náluk 15 évvel fiatalabbakkal nem mutattak nagyobb mértékű kognitív hanyatlást.

A rövidtávú memória öregedéssel akkor válik sebezhetővé, amikor a feladat az anyag mentális manipulációját követeli meg, mint amikor például egy számsor megfordítására kerül sor. 12345 54321 Az utóbbi mérésésre alkalmas például a MAWI Számismétlés próbája (Kun és Szegedi, 1972).

Feltételezhető, hogy időskorban csökken a tárolási kapacitás, és az irreleváns információk figyelmen kívül hagyásának képessége az idősek lelassult feldolgozási sebessége szignifikáns módon járul hozzá a jóindulatú memória problémákhoz

Néhány longitudinális vizsgálat azt sugallja, hogy a nagyon idősek memória hanyatlása nem tér el túlságosan a 70 év alatti idősekhez viszonyítva. Valószínűleg a vizuális memória a későbbi évek folyamán fokozottabb hanyatlást mutat, mint a verbális memória

Az egészség és a kognitív öregedés A jó egészségi állapot és még inkább a rendszeres aerobic torna lelassíthatja a kognitív hanyatlás folyamatát, és akár a hanyatlás mértékét is csökkentheti Amikor mozgást nem végző 55 és 75 közötti életkorúakat hasonló összetételű csoportokkal hasonlítottak össze, akik viszont aerobic tornán vagy izomerősítő és lazító testedzéseken vettek részt, az aerobic tornát űző egyének a kognitív tesztekben lényegesen jobb eredményeket értek el a többi csoporthoz képest.

Testmozgást kísérő javulások mutatkoztak a kognitív sebességben és hatékonyságban valamint a kivitelező kontroll folyamatokban

fitneszedzés Egy másik vizsgálatban azt állapították meg, hogy azok a fiatal vagy középkorú (50 és 62 év közötti) férfiak, akik fitneszedzéseken vettek részt, magasabb pontszámokat értek el a vizuális és kognitív működési tesztekben. az agyi véráramlás növekedése jobban hozzájárul az agy oxigénnel való telítődéséhez. Idősek esetében még a videojátékok is jó szellemi tornát eredményezhetnek, mivel ezek a reakcióidőt felgyorsíthatják.

Gerontológiai standardok az enyhe időskori memória gyengülések osztályozására Ezek egyike az AAMI (Age-Associated Memory Impairment), amit a korral kapcsolatos memória hanyatlásnak nevezhetünk Ennek diagnosztikai kritériuma a legalább egy standard deviáció (SD) értékű eltérés a korosztály teljesítményének középértékéhez képest a Benton Vizuális Megtartás Tesztben, a Wechsler Memória Skála verbális memória tesztjében, vagy más megfelelő memória tesztekben. Ebben a konstellációban 24 vagy magasabb pontszám jelentkezik az MMSE-ben (Mini Mental State Examination) (Larrabee, Mc. Entee és mtsai, 1992).

AAMI Age-Associated Memory Impairment Azok az idősek, akik eleget tesznek az AAMI kritériumainak, kevés változást mutatnak, vagy akár nem is mutatnak változást a memória tesztek széles skáláján, ami azt sugallja, hogy ez egy „jóindulatú” állapot (Hanninen és Soininen, 1997).

Két másik………. az egyik: Blackford és La. Rue (1989): egyik az életkorral megegyező memória gyengülés, az ACMI (Age-Consistent Memory Impairment). Ebben a memória szubtesztek 75 vagy ennél több százalékában a személy életkorához illesztett teszteredményei a középértéktől negatív irányban eltérnek 1 SD értékben.

A másik osztályozási kategória az időskori feledékenységre az LLF, (Late-Life Forgetfulness), abban az esetben regisztrálható, amikor a memória teszt teljesítmények 50 vagy több százaléka 1 vagy 2 SD eltéréssel mutat alacsonyabb teljesítményt a tesztek életkorhoz illesztett középértékeihez képest.

Ezeket a diagnosztikai fogalmakat egy 202 egészséges 60 és 64 év közötti egyénekből álló vizsgálatban hasonlították össze. Az előfordulási arány 13, 5%-os volt az AAMI, 6, 5%-os az ACMI, és 1, 5%-os az LLF esetén (Schroder és mtsai, 1998).

Neuropszichológiai megfigyelési módszerek, becslő skálák és kérdőívek a gerontoszichiátriai gyakorlatban A legtöbb skála, kérdőív és más betegeket becslő eljárás a következő három kategóriába tartozik: többé-kevésbé teljes mentális státusz vizsgálatok, amelyekhez pontozó szisztéma kapcsolódik a viselkedés egy speciális csoportjára vonatkozó megfigyelések, amiket egy kiképzett személy végez nem professzionális személy megfigyelései, aki gyakran a beteg gondozója vagy családtagja