Kisebb halak Vrsszrny keszeg Teste oldalrl laptott magas

Kisebb halak Vörösszárnyú keszeg Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A farok nyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farok úszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farok alatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények.

Compó Zömök testû vaskos hal, testszíne jellegzetesen palackzöld, oldala ezüstös zöldes, hasa piszkosfehér, de gyakori az egészen aranysárga színû compó is. Úszói lágy sugarúak erõteljesek lekerekítettek. Kültakarója rendkívül síkos nyálkás (régen a nép doktorhalnak nevezte, azzal magyarázva, hogy a beteg halak a compók testéhez dörzsölve magukat gyógyulnak meg), pikkelyei aprók erõsen bõrbenõttek. Érzékszervei közül az ízérzékelése a legkifinomultabb, látása apró szemei miatt gyengébb, szag és ízérzékelését segíti a szájszögletében található 1 pár apró bajússzál.

Nagyobb halak: Az amur Õshazája Ázsia, a kínai nagy folyók és az Amur középsõ, illetve alsó szakasza. Térhódításának oka az, hogy növényevõ táplálkozása folytán máskülönben nem vagy csak alig értékesülõ, illetve értékesíthetõ vízinövénytömeget alakít át halhússá, miközben tavakat, tározókat, csatornákat tisztít meg a burjánzó gyomszerû vizinövényzettõl. Alakja és oldalainak aranyos csillogása a nyurgapontyra emlékeztet, fejalakulása azonban lényegesen elüt azétól. Szája végig alsó állású, nagy szemei viszonylag alacsonyan ülnek, bajusza nincs. A hát és a farok alatti úszóban egyaránt három kemény sugarat találunk. A nagy pikkelyek sötéten szegélyezettek. A mellúszók vörhenyesek. A nemek megkülönböztetéséhez segítséget nyújt, hogy a tejesek mellúszói tavasszal, a test felõli oldalon érdes tapintásuk.

A márna Feje megnyúlt, porcos orra csúcsban végződik. Húsos szája lefelé nyíló, négy jól fejlett bajusszal. Szeme viszonylag apró. Hengerded, megnyúlt törzse oldalról alig lapított. Háta barnászöld, oldalai sárgásbarnák, hasa sárgásfehér. Hát- és farokúszója kékesszürke, vörhenyes végződésű. Többi úszójának a töve sárgásvörhenyes, rózsaszínű folytatással. Pikkelyei aprók és erősen a bőrbe nőttek. Magas hátúszója erős bognártüskével kezdődik, de többi úszójának kezdősugara is meglehetősen kemény. Farokúszója villásra mélyen kivágott. Kecses szép alakú halunk.

Kecskebéka A kecskebéka a két másik fajhoz képest köztes testméretű, 6 -9 cm-es zöldbéka. Egyéb tulajdonságai is átmeneti jelleget mutatnak: hátsó lábának sarkai a testre merőlegesen állítva épphogy elérik egymást a farok tájék felett; a sarokgumó közepesen fejlett, kissé domború; a hímek hanghólyagja szürkésfehér színű a hangadás közben. A kecskebéka hangja, brekegése magasabb fekvésű, inkább "eee" hangokat utánzó, mekegő (nevét is innen kapta az állat). Hát bőre kevésbé rücskös, színe rendkívül változatos, gyakori rajta a zöld gerincvonal. Hátsó lábának combján gyakran kénsárga foltok helyezkednek el fekete márványozottsággal.

Európai vidra Általában az édesvizek környékén él, Nyugat-Európában és Skandináviában a tengeröblökben, Dél- Délkelet-Ázsiában a mangrove mocsarakban, a bizonytalan helyzetű közel-keleti állomány (fél)sós mocsarakban is megtalálható. Magányosan él, a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is.