Ki beszl a versben A lrai n fogalma

Ki beszél a versben? A lírai én fogalma

1. Műnemek és keveredések • A líra közvetlen, a dráma közvetett, az epika vegyes • A versben maga a költő beszél, a drámában meg se szólal, csak másokat beszéltet, a regény párbeszédeiben mások beszélnek, egyébként maga a szerző • DE: a drámákban is van időnként rezonőr (A Tartuffe-ben Cléant, aki az író véleményét közli) • DE: a drámai költeményben a főhős „az örök ember”, vagyis: Ádám kétségei a mi kétségeink is, Madách kétségei is Vagyis: az irodalmi szövegekben nemcsak az a kérdés, mit mondanak, hanem az is fontos, hogy ki mondja

2. Mi a helyzet a versekben (a lírában)? • A dal nagyon személyes (lírai), az elégia szintén (Janus búcsúzása Váradtól az ő privát érzése is egyben) • Az ódában, epigrammában már nincs sok személyesség (A franciaországi változásokra) • Utóbbiakban már meg kell különböztetnünk a beszélőt a szerző személyétől Petőfi Sándor helyett: a lírai én, a költő, a beszélő • „verje csak, verje” – ezt nem Ady Endre mondja, hanem a költő • „A rakodópart alsó kövén ültem” – nem József Attila ült ott, hanem a versbeli beszélő

Mikor az erdő járt, a hal repült, a vad sövény fügét hajtott s vérzett a hold, akkor születtem én. Rikoltva, torz fejjel, fülem Keith Chesterton: A szamár csúf szárnyként röpködött: ördög torzképe lettem a négylábúak között. Kit kivetett rongyként a föld s egy ősi akarat, gyötörj, gyalázz: néma vagyok, megőrzöm titkomat. Ostobák! Jutott nékem is egy nap, vad s drága nap: hangok lengtek fülem körül s pálmák lábam alatt.

3. A líraiság fokozatai 1/A: az ismert személy maga beszél, ráismerünk, személyes, lírai megnyilvánulás Egy estém otthon, István öcsémhez, Szeptember végén 1/B: a vers fölött ott a személy neve, de a szöveg nem személyes, mint költő beszél, mint közszereplő Szózat, Thaliarchushoz 2/A: a költő és valaki párbeszéde Huszt 2/B: a költő és valaki párbeszéde, de nincs válasz Himnusz

4. A líraiság fokozatai • 3/A: Valaki beszél, aki nyilvánvalóan nem azonos a közismert személlyel, de még a közszereplőként fellépő költővel sem Chesterton: A szamár, Csokonai: Szegény Zsuzsi • 3/B: Valaki beszél, önmagában tépelődve, önmagával vitatkozva Arany János: Az örök zsidó (…pihenni már… nem, nem lehet…) • 4/A: Két valaki beszél, egyik sem a költő Kölcsey: Zrínyi második éneke – Zrínyi könyörög benne a Sorshoz • 4/B: Sokan beszélnek, egyik sem a költő, de gondolatai beleépülnek a szavaikba Ez már nem líra, de még nem is dráma, hanem átmenet, drámai költemény, Az ember tragédiája

5. Jellemző műfaj 1/A: személy - költő Egy estém otthon, István öcsémhez, Szeptember végén - dal, elégia, episztola 1/B: személy - költő Szózat, Thaliarchushoz – óda 2/A: személy – költő – valaki más Huszt - epigramma 2/B: személy – költő – (valaki más) Himnusz - himnusz

6. Jellemző műfaj • 3/A: személy – költő – valaki más Chesterton: A szamár, Csokonai: Szegény Zsuzsi - helyzetdal • 3/B: személy – költő – valaki más + ugyanő másik énje Arany János: Az örök zsidó (…pihenni már… nem, nem lehet…) - szerepjáték • 4/A: személy – költő – valaki más – még valaki Kölcsey: Zrínyi második éneke – Zrínyi könyörög benne a Sorshoz – drámai monológ • 4/B: személy – költő – sokan mások Ez már nem líra, de még nem is dráma, hanem átmenet, drámai költemény, Az ember tragédiája

József Attila: A Dunánál Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Ebben a versszakban József Attila a szüleihez való kötődéséről vall.

József Attila: Eszmélet Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény. A lírai én a sárban hempergő disznót figyeli. NEM: József Attila a sárban hempergő disznót figyeli.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! Petőfi sorsfordító döntésre szólítja fel a népet.

Babits Mihály: Mozgófénykép Ah! Ámerikába! csak ott tul a tengeren, ott van az élet! Ah! Ámerikába miért nem utazhatom én soha véled ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér: tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér? A lírai én naiv reménykedéssel azt hiszi, Amerikában minden tökéletes. Babits Mihály naiv reménykedéssel azt hiszi, Amerikában minden tökéletes.