Kereskedelmi szerzdsek joga GTK MSc 1 elads Ptervri

Kereskedelmi szerződések joga GTK MSc 1. előadás Pétervári Kinga (Jójárt Eszter)

Óravázlat • Alapvetés. • Ismétlés: jogviszonyelmélet. Jogképesség és cselekvőképesség. • Kötelmi jog, kötelemfakasztó tényállások. • A szerződési jog fogalma, alapelvei. A szerződés fogalma.

I. Alapvetés

Mi a jog? Mikor szembesülünk a joggal? Valaki tartozik nekünk és nem fizet, nem teljesít. Valakit kárt okoz nekünk. Bűncselekményt követnek el. Házasodunk, válunk, örökbe fogadunk. Lakcímet jelentünk be. Szavazunk.

Szembesülés a joggal Tehát vitás kérdéseinket nem tudjuk másként rendezni, vagy valamilyen jogosultságunk megszerzéséhez, érvényesítéséhez, esetleg kötelezettségünk kikényszerítéséhez (más számára) szükséges a jog. A kiindulópontunk tehát az alanyi jog, illetve kötelezettség: mely egy konkrét jogalanyt mással szemben megillet, illetve kötelez, s ennek kíván érvényt szerezni állami segítség, kényszer útján. Vagy az állam kívánja ösztönözni az állampolgárokat valaminek a tevésére vagy valamitől való tartózkodásra. Az alanyi jognak többféle fajtája van (követelés, privilégium, immunitás, hatalom).

Mi ad választ a kérdésre: mit szabad, mi az alanyi jogunk és mit nem szabad, illetve mi a kötelezettségünk? A tárgyi jog nem egyenlő az írott joggal!, az csak kontinentális rendszerben a legfontosabb forrása. Tárgyi jog tehát: írott és íratlan jog, szokás(jog), bírói jogértelmezés. A tárgyi jog a jogszabályon és a jogi norma fogalmán keresztül ragadható meg.

A tárgyi jog mint a társadalom speciális magatartásirányítási rendszere A (tárgyi) jog speciális más magatartásirányítási eszközökhöz képest, mert: csak a legfontosabb társadalmi viszonyokat szabályozza (jogviszony→alanyi jog/kötelezettség), kötődik az államhoz: az állam meghatározott szervei meghatározott eljárási rend szerint alkotják (jogalkotás) és alkalmazzák (jogalkalmazás←jogértelmezés), továbbá érvényesítik (végrehajtás←állami kényszer). A tárgyi jog zárt szabályrendszerre törekszik (jogforrási hierarchia; joglogika szerepe), de ezt oldja a szabályok absztrakt megfogalmazása és a nyitott szabályok (generálklauzulák) léte. Emiatt különösen fontos a jogértelmezés, mely lényegében értékelést is jelent. Logika és értékelés együttes szerepe!

Jogrend ↓ Jogrendszer ↓ Jogágazatok ↓ Jogágak ↓ Jogszabályok ↓ Jogi normák

A jogrendszer • Fogalma: egy adott állam térben és időben meghatározott jogszabályainak (külső jogforrásainak) az összessége. • A jogrendszert alapvetően két nagy, egymástól csak viszonylagosan elkülöníthető területre, ún. jogágazatra bonthatjuk, ezek a közjog és a magánjog. • A közjog több jogágból áll: alkotmányjog, közigazgatási jog, büntetőjog, eljárásjogok, pénzügyi jog stb. • A magánjoghoz sorolhatók a következő jogágak: polgári jog, társasági jog, kereskedelmi jog (? ), családi jog stb.

Közjog és magánjog alapvető elhatárolása Az elhatárolás csak viszonylagos, sok átfedés van a két jogterület között. A közjog főként kötelező szabályok útján (durva megközelítésben) alapvetően: az állam és az állam szervei (mint közhatalmat gyakorló alanyok) belső viszonyait, valamint az állam és a társadalom közhatalommal nem rendelkező tagjai (természetes személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek) alá-fölérendeltségi viszonyát, továbbá államok, nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ, NATO stb. ) egymás közötti viszonyát szabályozza.

Elhatárolás folyt. A magánjog: a jogalanyok /jogi személyek (ide értve az államot is, de itt az nem közhatalmat gyakorló szervként jelenik meg!), a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek és a természetes személyek (azaz az ember)/ vagyoni és személyi (magán)viszonyait akként szabályozza, hogy a szabályozott viszonyokban a jogalanyok egymással egyenjogúak és egymáshoz képest mellérendelt pozícióban vannak, A magánjogban a jogosító normák nagyobb számban fordulnak elő, mint a kötelező/korlátozó normák.

A kereskedelmi jog • Helye ma: a magánjogon belül; ma nem önálló jogág, alapvetően a Polgári Törvénykönyv (Ptk. : 1959: IV. tv. ) adja a törzsanyagát (ált. rend. , személyek joga, dologi és kötelmi jog) azzal, hogy számos jogszabály egészíti ki ezt az anyagot speciális rendelkezésekkel (pl. : Gt. (társasági törv. ), Ctv. (cégeljárási törv. ); Csődtv. ; Tpt. (tőkepiaci törvény); Tpvt. (versenytörvény), Hpt. (hitelpiaci törv. ), Fogyv. tv. (fogyasztóvédelmi törv. ), Grtv. (reklámtörv. ) stb. ) →ún. monista koncepció – Ptk: szabályozás 3 -as rétegzettsége: gazdálkodó szervezet; gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogalanyok; fogyasztó (fogyasztói szerződés) • Régen: a kereskedelmi jog önálló jogág (kb. a II. vh. -ig); így dualista koncepció; kereskedelmi jogviszonyokra a Kereskedelmi Törvény (Kt. ). : 1875. évi 37. tc. vonatkozott: kereskedő; kereskedelmi ügylet; a „laikusok” jogviszonyaira pedig: a szokásjog, a bíróság szerepe (precedensjelleg!); az Áptk. -k+ Mtj. : törvénnyé nem vált magánjogi törvényjavaslatok. – Kt. : ált. rendelkezések (mi a vonatkozó joganyag: Kt. – kereskedelmi szokások – magánjog mögöttesen); státusjogi rész (kereskedő fogalma: olyan természetes személy és társaság, aki saját nevében iparszerűen – üzletszerűen - foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel; kkt. , bt. , rt. , szövetkezetek szabályai); kereskedelmi ügyletek: önmagában az ügylet kereskedelmi (pl. : ingók közvetítő adásvétele, biztosítás; tengeri fuvarozás)!

II. Ismétlés: jogviszonyelmélet. Jogképesség és cselekvőképesség.

A. A jogviszony fogalma a (tárgyi) jog a magatartásszabályozás révén társadalmi viszonyokat szabályoz jogviszony: jogilag szabályozott társadalmi viszony, amelyben a jog az emberi magatartást szabályozza hogy a társadalmi viszonyok köréből melyek minősülnek jogviszonynak, azt a jogszabály jelöli ki

B. A jogviszony elemei: alanya, tárgya, tartalma alanya a jogalany: tehát aki a jogilag szabályozott társadalmi viszonyban meghatározott magatartást tanúsít, illetve akit meghatározott jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek (eladó – vevő, vállalkozó – megrendelő stb. ). Jogalany: az alanyi jog hordozója. jogalanyok: természetes személy jogi személy (állam mint speciális jogi személy) jogképességgel fölruházott nem jogi személy szervezet tárgya: közvetlen tárgya: a magatartás közvetett tárgya: dolog vagy követelés, forgalomképes jog és szerződési pozíció kivételesen a tartalma: a(z) alanyi jogok és kötelességek, amelyek az alanyokat egymással szemben megilletik illetve terhelik (ez tkp. a közvetlen tárgy felbontása)

C. A jogi tények • Mindazok az események, körülmények és magatartások, amelyek jogviszonyokat hoznak létre, módosítanak vagy szüntetnek meg. Körülmények pl. : születés halál időmúlás bizonyos életkor betöltése Természeti és társadalmi események pl. (villámlás, földrengés, háború) Emberi magatartások: Tiltott (jogellenes): pl. károkozás. Megengedett (jogszerű): pl. jogügyletek (egyoldalú – kétoldalú) Nem tiltott, de nem is támogatott (naturalis obligatio=természetes kötelem).

D. A jogviszony szerkezete • • - A jogviszony szerkezete lehet: abszolút vagy relatív. A megkülönböztetés alapja: Ki, melyik pozíció konkretizált a jogviszonyban? Kire hat ki a jogviszony? Tipikusan mire köteles a kötelezett: tevésre (aktív, pozitív magatartásra) vagy nem-tevésre, tűrésre, tartózkodásra (negatív magatartás)? - Példák: abszolút. : személyek joga; dologi jog; SZAJ; relatív: kötelmi jog.

E. Jogalanyiság kezdete, vége, a jogképesség • Természetes személy: élve születés – biológiai halál • Jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek: alapítás – jogutód nélküli megszűnés (részletesen a társasági jogban) • Jogképesség: absztrakt képesség, mely azt fejezi ki, hogy aki jogalany, annak /egy jogviszonyban/ jogai lehetnek, ill. kötelezettségek terhelhetik. A jogképesség abszolút, feltétlen, egyenlő, de! a szerzőképesség hiánya, a biztosítási érdek hiánya a jogképesség fogalmát a konkrét viszonyra vetítve mégis korlátozza, relativizálja.

F. Cselekvőképesség • A jogképesség dinamikáját jelenti, azt mutatja meg, hogy valaki rendelkezike belátási képességgel (kizárólag természetes személy!), azaz képes-e a jog szerint a saját cselekményével saját magának, illetve másnak (másoknak) jogot szerezni, kötelezettséget vállalni szerződéskötés vagy más jognyilatkozat útján. /másnak: képviselet: álképviseletnél tárgyaljuk/ • Cselekvőképességnek 3 formája, fokozata van (különbségtétel okai életkorhoz és/vagy bírósági határozathoz kötődnek /bírósági határozat tartalma: cselkép. korlátozása vagy kizárása és egyidejűleg gondnok rendelése; törvényben taxatíve meghatározott okok megléte esetén/: – (teljes) cselekvőképesség: önálló eljárás lehetősége saját vagy más javára – korlátozott cselekvőképesség: főszabály az, hogy csak törvényes képviselője előzetes beleegyezésével, ill. utólagos jóváhagyásával szerezhet érvényesen jogot, vállalhat kötelezettséget magának v. másnak – cselekvőképtelenség: főszabály szerint helyette és javára törvényes képviselője jár el. /cselekvőképesség≠vétőképesség!)

III. Kötelmi jog. Kötelemfakasztó tényállások.

A kötelmi jog helye, funkciója • A kötelmi jog a magánjogon belül, a polgári jog részeként helyezhető el. • A polgári jog a jogalanyok vagyoni és egyes személyi viszonyaival foglalkozik. • A jogalanyok vagyoni viszonyait (ún. vagyonjog) a polgári jogon belül a kötelmi jogi, a dologi jogi és az öröklési jogi szabályok, más-más módszer alapján, rendezik.

Dologi jog A dologi jog a vagyoni viszonyokat statikusan (állapotszerűen), kimerevítetten vizsgálja. Alapvetően azt mutatja meg, hogy a dolgok (követelések, forgalomképes jogok, szerződési pozíciók) kinek a tulajdonát (vagyonát) képezik, s hogy a tulajdonoshoz (jogosulthoz) képest ki(k)nek lehet/van még részjogosítványa/uk (pl. használati, haszonélvezeti jog, zálogjog stb. ) az adott dolgon (forgalomképes jogon, követelésen, szerződési pozíción), s hogy e jogok, jogosítványok egymáshoz és kívülálló személyekhez hogyan viszonyulnak. A dologi jog által szabályozott (jog)viszonyok jellemzője az abszolút szerkezet: azaz az, hogy a tulajdonoshoz, a részjogosítvány gyakorlójához képest mindenki más tűrésre, a dologtól (jogtól, követeléstől, szerződési pozíciótól) való tartózkodásra kötelezett.

Öröklési jog • A polgári jog azon területe, amely a vagyonjogi kérdéseket halál esetére, azaz a tulajdonos halála utáni időre rendezi. • Az öröklési jog az örökhagyó (elhalt tulajdonos) vagyonának helyzetét rendezi azáltal, hogy a vagyonhoz a végintézkedési, illetve a törvényes öröklési szabályok alapján új tulajdonost rendel. • Az öröklési jog tehát sajátosan, halál esetére „ötvözi” a dologi jogi statikus és a kötelmi jogi dinamikus szabályokat (utóbbiról lsd. köv. dia).

Kötelmi jog • A polgári jog azon területe, amely a vagyoni viszonyokat folyamatukban ragadja meg. A kötelmi jog a vagyonmozgás joga, dinamikus terület. • A kötelmi jog központi fogalma a kötelem. Kötelem>szerződés! • A kötelem két vagy több meghatározott személy (de mindenképpen két póluson megjelenő személy(ek)) közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, és a másik oldalon jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A kötelem relatív szerkezete • A kötelem meghatározott személyek közötti vagyoni kapcsolat, jogviszony. • A meghatározott személyek egymással szemben tartoznak szolgáltatással, illetve egymással szemben van joguk a másik szolgáltatását követelni. A szolgáltatások általában kölcsönösek és kiegyenlítettek. • A kötelem attól relatív, hogy az a kötelem alanyain kívülálló személyeket nem jogosít és nem is kötelez semmire, ellentétben a dologi jogviszony abszolút szerkezetével (utóbbinál ugyanis egy jogosulttal szemben mindenki más kötelezett). (De! relatív szerk. áttörése olykor. )

Diszpozivitás 1. • A kötelmi jogot szabályozó normák egyaránt tartalmaznak eltérést nem engedő (kógens) és a felek akaratát előtérbe helyező, a jogi szabályozástól eltérést engedő (diszpozitív) elemeket. • A diszpozitivitás azonban nem az egész kötelmi jog sajátja, hanem csak a kötelmi jog legtipikusabb részéé a szerződési jogé. A szerződési jog kb. 90%-ban diszpozitív szabályokat tartalmaz.

Diszpozitivitás 2. • A diszpozitivitás azt jelenti, hogy a jogalkotó a szerződések megalkotásánál alapvetően a felek akaratát, döntését helyezi előtérbe (magánautonómia elve) akként, hogy a felek a szerződés tartalmát saját érdekeiknek megfelelően, a lehető legszabadabban, állami beavatkozástól mentesen állapíthassák meg, s csak a tartalom felek által meg nem határozott elemeinél játszik kiegészítő szerepet a törvény vonatkozó rendelkezése, kivéve, ha annak alkalmazását a felek szerződésükben kifejezetten kizárták.

A kötelemei 1. • Minden jogviszonynak, így a kötelemnek is van alanya, tárgya (közvetlen és közvetett) és tartalma. • Például Orsi és Béla adásvételi szerződést kötnek egymással, amelynek értelmében Orsi eladja fekete színű „xy” típusú 1 éves mobiltelefonját 5000 ft-ért Bélának. • A példában egy adásvételi szerződés fakasztotta kötelem szerepel, amelynek alanyai Orsi mint eladó és Béla mint vevő. A kötelem közvetlen tárgya a mobiltelefon tulajdonjogának átruházása Bélára, illetve az 5000 Ft mint ellenszolgáltatás feletti tulajdonjog átruházása.

A kötelemei 2. • A példában a kötelem közvetett tárgya az, amire a közvetlen tárgy irányul, azaz a dolog, itt az „xy” típusú 1 éves, fekete mobiltelefon. A kötelem tartalma Orsi és Béla azon jogainak és kötelezettségeinek az összessége, ami ahhoz kell, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás (tehát a közvetlen tárgy) szerződésszerűen teljesüljön: a dolog, illetve a vételár átadása, a kölcsönös tájékoztatás kötelezettsége stb. • Összefoglalva: a kötelemei: a kötelem meghatározott alanyai, a tárgy, amely mindig „kettős”: a közvetlen tárgy: az a magatartás, vagy szolgáltatás, amit a szerződés céloz, amire létrejött, a közvetett tárgy pedig az a dolog (jog vagy követelés), amire a közvetlen tárgy irányul. A tartalom pedig tulajdonképpen a közvetlen tárgy részletes kibontása alanyi jogok és kötelezettségek formájában.

Kötelemfakasztó tények 1. • A kötelmek aszerint, hogy mi hozza őket létre többfélék lehetnek, s némileg eltérő szabályozás is vonatkozik rájuk. Kiemelt szerepe és helye a szabályozásban a legtipikusabb kötelmeknek a szerződéses kötelmeknek van. Kötelmi ált. rész a Ptk. -ban: szerződési ált. rész! (okok) • A kötelmeket a következő tények fakaszthatják (hozhatják létre): – szerződés (vö. fenti példa) – egyoldalú jognyilatkozat (pl. díjkitűzés: „aki megtalálja fekete pulimat méltányos találói díjra jogosult. . ”, s én, a gazda a jognyilatkozatom miatt köteles is vagyok ezt kifizetni, tőlem ez bírói úton kikényszeríthető) – jogszabály (pl. a szülővel egy háztartásban élő gyermek szülő általi tartásának kötelezettsége)

Kötelemfakasztó tények 2. – bírósági határozat vagy más, hatósági határozat (építésügyi határozat értelmében az építési engedélyt sértő ingatlant le kell bontanom) – károkozás (jogszerű /jogszabály felhatalmazása alapján megengedett/károkozás: pl. állam kisajátít egy ingatlant közérdekből – autópálya nyomvonalon fekszik az ingatlan – feltétlen+azonnali+teljes kártalanítás fizetése mellett; jogellenes károkozás: egy autós elüt egy biciklist, kártérítést köteles fizetni a károsultnak a bicikliben és a testi épségben bekövetkezett károkért (del. fel. )) – jogalap nélküli gazdagodás (pl. tévedésből kétszer fizetem be a közös költséget, s ezért a társasház jogalap nélkül gazdagodott a másodszor utalt összeggel)

Kötelemfakasztó tények 3. – megbízás nélküli ügyvitel (a vállalkozó a megrendelővel kötött építési szerződést mintegy „túlteljesítve” plusz egy emeletet épít a két szintes lakóingatlan helyett, e 3. szintre nem volt jogalap (mivel erre nem terjedt ki a szerződés), de ha egyébként a megrendelő érdekét szolgálja a 3. emelet, akkor a vállalkozó követelhet díjat a 3. szint felhúzása után is) – értékpapír (szerződés/egyoldalú jogügylet? )

Kötelemfakasztó tények 4. – utaló magatartás (A Piros Zrt. a Kék Kft. -vel kíván nagy volumenű építési szerződést kötni. A zrt. csak úgy hajlandó szerződni, ha a kft. átvilágítása megtörténik, melynek költségei természetesen a kft. -t terhelik. Az üzleti tárgyalások odáig jutnak, hogy a felek már ki is tűzték a szerződéskötés helyét és időpontját, ami 3 nap múlva esedékes a zrt. székhelyén. A kft. képviseletét ellátó Kovács Tihamér megveszi a szerződéskötés helyére szóló repülőjegyet, hotelszobát is bérel, sőt, még kivesz néhány nap szabadságot, hogy az üzleti utat összekösse egy kis városnézéssel is. Egy órával a gép indulása előtt a zrt. képviselője telefonon közli, hogy nem akar szerződést kötni. A kft. biztatási kárért perli a zrt. -t. arra hivatkozva, hogy őt mint jóhiszemű személyt (a céget) a zrt. szándékos magatartása miatt önhibáján kívül károsodás érte tekintve az audit, a repülőjegy, a szálloda, költségeit. A bíróság e kárt részben vagy egészben megtéríttetheti a zrt. -vel. )

A kötelmi jog általános és különös része • A kötelmi jog két nagyobb egységre tagolódik: az általános és a különös részre. • Az általános szabályok, noha a szerződésekre modellezettek, kis eltéréssel a többi kötelemfakasztó ténynek is közös szabályát adják. • Az általános rész az általános (általában mindenegyes szerződéstípusra alkalmazható) szerződési szabályokon kívül a szerződésen kívüli károkért való felelősség jogát és a jogalap nélküli gazdagodás szabályait is felöleli. • A különös rész az egyes, nevesített szerződések, szerződéstípusok speciális szabályait fekteti le (pl. adásvétel, csere, vállalkozás, megbízás, fuvarozás, biztosítás, stb. )

IV. Szerződési jog

Szerződési jog 1. • A kötelmi jog általános szabályai a legtipikusabb kötelemfakasztó tényre, a szerződésre modellezettek. • A szerződések általános szabályait és az egyes, nevesített szerződéstípusok szabályait a kötelmi jogon belül a szerződési jog szabályozza. • A szerződési jog nagyrészt diszpozitív szabályokkal dolgozik. (Mi akkor a szabályozás értelme? (3)) • A szerződési jogra jellemző a szerződési szabadság alapelve. (lásd később)

Szerződési jog 2. • Ha egy jogvitában a bíróságnak azt kell tisztáznia, hogy egy konkrét szerződésre, annak típus szerinti minősítése alapján, milyen konkrét szabályok vonatkoznak, akkor a bíróság a diszpozitivitás elve és az alább részletezett szerződési szabadság elve alapján a következőket vizsgálja meg: – miről rendelkeztek a szerződésben a felek, – amiről nem rendelkeztek, ott mit mond a diszpozitivitás elve alapján a szerződési jog különös szabálya (pl. ha a konkrét szerződés adásvételi szerződés, akkor az adásvételre vonatkozó törvényi szabályok), – és a diszpoztivitás következő lépcsőjeként, ha a szerződés különös szabályai sem mondanak semmit, akkor mit mondanak a szerződési általános szabályok, – és végül, ha a vitatott kérdésre még mindig nincs megfelelő szabály a fentiek alapján, akkor mit mondanak a polgári jog alapelvei.

A szerződési jog alapelvei • Főszabályként – azaz lehetnek kivételek – az összes szerződésnél érvényesülniük kell a következő elveknek: – pacta sunt servanda: a szerződéseket teljesíteni kell, azaz a szerződés ugyanúgy teljesítésre kötelez, mint a jogszabály, – szerződési szabadság elve: 4 részeleme van, amelyek értelmében a felek viszonylag szabadon dönthetnek arról, hogy: 1) kötnek-e szerződést? 2) kivel kötik a szerződést? , 3) milyen típusú szerződést kötnek? , 4) milyen tartalommal kötik a konkrét szerződést? /korlátokra pl. -k!/ – visszterhesség vélelme: a szerződésben vállalt szolgáltatást a kötelezett általában nem ingyen, hanem ellenszolgáltatásért cserébe /ez a leggyakrabban pénz/ szolgáltatja, – szerződéses értékegyensúly elve: a szerződésben vállalt szolgáltatásért arányos ellenszolgáltatás jár. (megtám. ok. )

A szerződés fogalma A szerződés két vagy több fél (mindenképpen legalább két pólus) joghatás kiváltását célzó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata. – A szerződésben bárki lehet fél, aki jogképes (tehát aki jogok és kötelezettségek hordozója lehet, ilyen az élve született ember (természetes személy) és a jog által kreált személy, a szervezeti jogalany (pl. bt. , kkt. , kft. , rt. , állam, és egyes állami szervek, a szövetkezet, stb. )). – Akaratnyilatkozat: valamilyen jog által szabályozott cél / joghatás elérését célzó szándék kijelentése (történhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással). – Joghatás: itt valamilyen szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítésére kötelezés. – Az akaratnyilatkozatnak kölcsönösnek és egybehangzónak kell lennie, különben nincs szerződés: a két szerződő fél saját, egyoldalú nyilatkozatának ugyanarra a célra kell irányulnia legalább a lényeges elemek tekintetében (lsd. később).

Egy szerződéssel kapcsolatos jogvita esetén, a sorrendet tartva, vizsgálandó kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Létrejött-e a szerződés? (előkérdés: titulus meghatározása) Érvényes-e a szerződés? Hatályos-e a szerződés? Fennáll-e még a szerződés vagy módosult? Mi a szerződésszerű teljesítés? Milyen igény érvényesíthető, ha a teljesítés nem szerződésszerű (szerződésszegés); mik a szerződést biztosító mellékkötelezettségekből fakadó igények? Az igényérvényesítés akadályai (elévülés, beszámítás, egyéb)