Kant Schleiermacher Frbel s Herbart pedaggija Immanuel Kant

Kant, Schleiermacher, Fröbel és Herbart pedagógiája

Immanuel Kant (1724 1804) • Szülei a pietizmus hívei • A königsbergi egyetemen • • tanul Házitanító, majd magántanár Königsbergben Pedagógiai előadásait, tanítványa Th. Rink lejegyezte és kiadta 1803 ban

Az ember kiteljesedése • „Az ember csakis a nevelés által válhat emberré. Semmi • más, mint amivé a nevelés teszi. ” „Talán remélhetjük, hogy a nevelés mindig jobb és jobb lesz, és hogy minden következő nemzedék egy lépéssel közelebb jut az emberiség tökéletesedéséhez, mert az educatio mögött rejlik az emberi tökéletesség nagy titka. • • [. . . ] Nagyszerű dolog elképzelni, hogy az emberi természet folytonosan jobbítható a neveléssel. Ez egy jövendő, boldog emberi nem reménységét nyújtja nekünk. ” A nevelés célja felemelkedés az igazi erkölcsiség szintjére. Határozott állásfoglalás felvilágosodás korának eudaimonista pedagógiai rendszereivel. (pl. Rousseau)

• Szembefordulva a materiális értékekre irányuló etikákkal, amelyek az egyén erényességét cselekedeteinek eredményével mérik, Kant egy teljességgel formális „érzület etikát” alkot. • Felfogása szerint semmiféle külső ösztönző erő nem lehetséges, kivéve a tisztán belülről fakadó, érdek nélkül való jóakaratot. • Nem fogad el erkölcsösnek külső motivációt, még azt az örömöt sem, amelyet az egyén jócselekedetei után érez. • Az erkölcsi magaslatokra emelkedett ember cselekedeteit tehát kizárólag a magasrendű értékek által vezérelt kategorikus imperatívusz irányíthatja. • Ez az igazi akaratszabadság Kant szerint. • „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgáljon. ”

• Ez az igazi akaratszabadság Kant szerint. • A szabad akarat kérdése tehát így nyer magyarázatot: • A szabadság voltaképpen a „túlnan” transzcendens világához, az intelligíbilis értékek birodalmához kötődik, de azt megelőzi, előfeltételezi, tehát a szabadság transzcendentális kategória.

• Az ember morális fejlődésének, öntökéletesedésének három lépcsőfoka bontható ki Kant írásaiból: • empirikus Én • szociális Én • autonóm, morális Én • Ez utóbbi szinten már a kategorikus imperatívusz irányítja az ember cselekedeteit.

• „Áthallások” (recepciók? ): • Pestalozzi: – Naturstand (természetes állapot) – Gesellschaftlicher Zustand (társadalmi állapot) – Sittlicher Zustand (erkölcsi állapot) • Schneller: – empirikus Éniség – történeti Éniség – tiszta Éniség

Fizikai és praktikus nevelés • • • Többféle fogalmi rendszer, ezek közül az egyik: A nevelés lehet „fizikai” és „praktikus”. A „fizikai nevelés” (Physische Erziehung) az embert mint természeti lényt alakítja, fejleszti. Testre és lélekre egyaránt irányul. • Tehát nemcsak a testi erők fejlesztését érti ezen, hanem a szellemi képzést, sőt az erkölcsi jellem alapjainak lerakását is. • Ugynakkor az ember csak a „praktikus nevelés” (praktische Erziehung) révén válhat az érzékek fölötti, intelligíbilis világ tagjává.

• A. A „fizikai nevelés” magában foglalja: – a test gondozását (Wartung und Verpflegung) – a „fegyelmezés”-t (Disziplin) és a – „kiművelés”-t (Kultur), azaz a test és lélek kiművelését, „kultiválását”. – A „kiművelés” önmagában is összetett folyamat: • Egyrészt az ember értelmére irányul: ismeretekkel vértezi fel, készségekkel, „ügyességekkel” látja el. • Másrészt viszont „okosságot” nyújt, olyan képességet, amelynek birtokában az ember betagolódik az őt körülvevõ szûkebb-tágabb szociális körökbe.

• Rendkívüli hatást gyakorolt rá Rousseau „Emil” je. • Amikor pedagógiai előadásaiban a test gondozásáról beszél, teljes mértékben Rousseau nyomdokain halad. • Az anya kötelessége, hogy maga táplálja gyermekét. Kerülni kell a pólyázást, a ringatást, a túl meleg öltözéket – általában a kényeztetést. • Ezek helyett hideg fürdőket és kemény fekhelyet ajánl. • A pólyázás ártalmairól így ír: „Próbáljunk csak meg egyszer egy felnőtt embert bepólyázni, s lássuk, vajon nem fog e ő is kiabálni, félni, kétségbeesni? ” • Elítéli az akkoriban elterjedt „járószalag” (Leitband) és „járókocsi” (Gängelwagen) használatát is. • „Mégiscsak furcsa, hogy a gyermeket meg akarjuk tanítani a járásra, mintha lenne olyan ember, aki e tanítás hiányában nem tudna járni. ”

• Ezzel szemben viszont nagyon fontos az edzés, a • test, az érzékszervek fejlesztése, a gyakorlás. A gyermeknek természetes lételeme a játék, a természetes keretek között végzett testmozgás. „Sohasem fogtok valakiből derék férfit nevelni, aki előbb nem volt vásott kölyök. Egy vidám legénykéből hamarabb lehet becsületes embert faragni, mint egy koravén, okoskodó ifjoncból. ” • A fegyelmezés a gyermek ösztönös vadságát • • fékezi, megtanítja állati lényének legyőzésére. Kant elveti a fegyelmezés drasztikus elemeit, a rabszolgákhoz méltó fenyítést. A testi kultúráról, a test kiműveléséről szólva az érzékszervek és az akaratlagos mozgások fejlesztését szorgalmazza.

• A lélek fizikai kultúrája két úton: szabad és skolasztikus módon mehet végbe. • Az előbbi a játékos tevékenységet, az utóbbi a munkát jelenti. • Nem lehet a gyermeknek mindent játékosan megtanítani – bírálja a filantropistákat Kant. • „A legnagyobb mértékben fontos, hogy a gyerek megtanuljon dolgozni. ” Az iskola sokat segíthet a munkára való hajlam kibontakoztatásában. • Ki kell művelni a szellemi erőket: az emlékezetet, a képzelőerőt stb. • De el kell sajátítani a civilizáció viszonyrendszerének ismeretét, az emberekkel való bánni tudás képességét, „okosságát” is.

• B. Praktikus nevelés • Csak ennek révén válhat képessé arra, hogy alávesse cselekedeteit a már belülről átélt, önként vállalt erkölcsi törvények (kategorikus imperatívuszok) irányító szavának. • Itt már nem kényszerűségből vállalt engedelmességről van szó! • A bensővé vált erkölcsi törvény racionális úton szabályozza magatartásunkat, nem hagy teret a vívódásnak, a kételynek, az érzelmek hullámzásából fakadó elbizonytalanodásnak.

• Kant filozófiája az emberi gondolkodás egyik • • • csúcspontja. Filozófiai etikai rendszerére alapozott önálló pedagógiai szisztémát ugyan nem alkotott, neveléssel, oktatással kapcsolatos gondolatai mégis termékenyítőleg hatottak az európai pedagógiára, elősegítették tudománnyá fejlődését. Pedagógiai előadásai 1868 ban Pesten magyar nyelven is napvilágot láttak. A fordító, id. Mándy Péter, a mű címe: „Kant Immánuel pedagógiája avagy nevelésről írott könyve”.

Ernst Daniel Schleiermacher (1768– 1834) • Breslau, protestáns család • • gyermeke Pietisták herrenhuti közösségének iskolája Teológiai, filozófiai tanulmányok: Halle Kant, Fichte, Schlegel hatása, Berlinben lelkész Egyetemi professzúra: Halle, Berlin

Teológiája • A német romantikus idealista filozófiában gyökerezik. • • nyúl vissza. Az Univerzumban, a világistenségben valósul meg a természetnek és értelemnek, a reálisnak és az ideálisnak abszolút, megbonthatatlan egysége. Ehhez az abszolút egységhez a gondolkodás nem képes felemelkedni, ezért nem lehetséges semmiféle racionális alapokon nyugvó teológia. Ezzel elveti a kinyilatkoztatáson alapuló dogmarendszert, sőt a kanti etikára alapozott vallástant is. A vallást az érzelmek birodalmába sorolja: nem más, mint a világmindenségtől való abszolút függés átérzése, tehát jogosult minden vallás, amely kielégíti az embernek ezt az érzelmi igényét.

• Schleiermacher az Istenség fogalma helyett leginkább az Universum vagy az Absolutum kifejezést használta – ezen kortársai közül sokan megbotránkoztak. • Isten személyiséggel való felruházását nem tartotta fontosnak, hiszen ő fellelhető a világ minden pontján: a természetben éppúgy, mint az emberben. • Sajátosan pánteisztikus fölfogás ez, ami Schleiermacher teológiájában a luteránus pietizmus érzelemközpontú vallásosságával ötvöződik.

Pedagógiája • Előadások a berlini egyetemen (1813/3, 1820/1 és • • 1826), nyomtatásban csak halála után jelentetik meg. A pedagógia alapja, a nevelés próbaköve az etika. A fiatalság nevelése az idősebb generációk erkölcsi kötelessége. Kérdései: Mikor kell elkezdeni a nevelést? Meddig van létjogosultsága? Válaszai: A fejlesztés attól kezdve lehetséges, ahogy az élet az anyaméhben megrezdül. • A nevelés végpontját pedig az emberi élet végéig tolja ki: a pedagógiai hatás élethosszig tartó folyamat. (Ld. : Comenius)

• Erkölcstelennek tartja az erőszakra alapozó nevelői eljárásokat, a nevelői önkényt, amely a gyereket kiszolgáltatott passzív “követőnek” (Anhang) tekinti. • Schleiermacher etikája nem rigorózus. • Az etikai törvény és a természeti törvény kibékítésére törekszik. • Erkölcsös az a cselekedet, amely megfelel az eszes akarat természeti törvényének. • A társadalom szempontját, a morális közmegegyezést is figyelembe veszi: „A nevelés akkor jó és erkölcsös, ha megfelel a társadalom erkölcsi álláspontjának. ”

• Pedagógiájában az egyén és a társadalom szempontjának összeegyeztetésére törekszik: „A pedagógiai tevékenység kettős irányultságú: egyrészt kibontakoztatja a gyermek természetes hajlamait, másrészt pedig bevezeti, beleneveli a társadalom erkölcsi életébe. ” • A nevelés „végpontjainak” azokat a szűkebb tágabb társas-közösségeket nevezi, amelyekbe a gyermek beleszületik, amelyek számára nevelni kell. • Ezek az egymásra rétegződő társas-közösségek Schleiermacher szerint az állam, az egyház, a szabad társas érintkezés (magánélet), valamint a tudás és a nyelv nemzeti közössége.

• „A nevelés belehelyezi az embert a világba, • • amennyiben a világot az emberbe helyezi, és az ember által alakíttatja a világot, amennyiben az embert a világ által alakíttatja. ” A nevelési gyakorlat két összetevőjét különíti el: az univerzális és az individuális nevelést. Az előbbi a népfajra jellemző általános sajátosságokat bontja ki az egyénben, az utóbbi pedig az individuális adottságok, „személyes sajátosságok” minél teljesebb kifejlesztésére szolgál.

• A nevelés eszközei terén az ellenhatás: a • • • növendékben fellelhető rossz irányultságok leküzdése; illetve a támogatás: az erkölcsi jó eszméjével megegyező adottságok kibontakoztatása. A nevelés három szakaszát különbözteti meg: 1. előkészítő (propedeutikus) szakasz – kizárólag a család körébe tartozik; 2. nyilvános szakasz – iskolai közösséget igényel; 3. életpályára felkészítő szakasz – feladata a szakképzés, illetve – egyetemi oktatás esetén – az önálló kutatásra való felkészítés. „Tanítványa” és követője: Schneller István (1847 1939)

Friedrich Fröbel (1782– 1852) • Pestalozzi hatása Yverdonban: 1808 • • • 0810 Egyetemi tanulmányok: Göttingen, Berlin: természettudományok, végső magyarázó törvények keresése. Berlini Ásványtani Múzeum: kristályok vizsgálata. Gyermeknevelő intézet Keilauban (Általános Német Nevelőintézet). Fő műve: Embernevelés (1826) Intézetalapítás: Svájc, majd

• Blankenburg – az első „gyermekkert” (Allgemeine Deutsche Kindergarten). • A porosz hatóságok 1851 ben betiltják a gyermekkerteket. • Vád: szocialista és ateista szellemet terjesztenek. • Fröbel már nem érhette meg gyermekkertjei tilalmának feloldását 1860 ban. • Ettől fogva a fröbelizmus széles körben terjedt: német nyelvterületeken kívül elsősorban Magyarországon, de hatása érzékelhető az Amerikai Egyesült Államokban is.

• Míg az óvodapedagógia másik nagy klasszikusa, az angol Samuel Wilderspin (1792– 1866) óvodáiban a gyerekek tömegeit oktatta tanította, addig Fröbel a játékos foglalkozások és a következetes beszédfejlesztés híve volt. • A játék szerinte a kisgyermek „legtisztább szellemi alkotása”. • Műveiben rávilágított a gyermeki játék nevelő képző szerepére. • Eszménye a csöndesen, játékszereivel elmélyülten egymagában játszó, jól nevelt kisgyermek.

• Pedagógiájában játékos foglalkozások és eszközök egész • • • rendszerét dolgozta ki. Eszközei – az ún. „adományok” – a következők: – a hat különböző színű textílliából készült labda – a golyó, a kocka és a henger, – a nyolc egyenlő részre osztott kocka, – a nyolc hasábra osztott kocka, – a 27 egyenlő részre osztott kocka, – a 27 hasábra osztott kocka. Az adományok célja a szín és térérzék fejlesztése, a tárgyak különböző alakjainak bemutatása, az egész és az alkotórészek fogalmának megtanítása. Más tevékenysége: például pálcikakirakás, hálórajz, különféle papírmunkák stb.

• Gondolkodásmódjára hat a német romantika eszmevilága. • Újjászületés igény, vágyódás az emberiség „tavasza” iránt – „gyermekkert”. • Kidolgozza a német romantikus pedagógia átfogó koncepcióját. • – Az egyes emberben az egész emberiség rejtőzik „… in jedem Menschen, als Glied der Menschheit und Kind Gottes, liegt und ist die ganze Menschheit… dargestellt. ” • Az egyes emberben szunnyadó isteni felfedezése: „Freier Darstellung des in ihm wirkenden Göttlichen”. • Rousseau val együtt vallja, hogy az ember eredendően jó.

• A rossz abból keletkezik, ha megbomlik az egyensúly ember és természet között. • Radikálisan új gondolat: a gyermeki és ifjúkori hibák elkerülése érdekében a nevelőnek az emberben rejlő jó forrásait kell feltárnia. • Az előíró jellegű, beavatkozásra építő nevelés gátlóan, zavaróan hat a gyermeki fejlődés isteni törvények által meghatározott folyamatára. • A fejlődés visszatérés az ősi egészlegességhez. • Átveszi Herder rekapitulációs elméletét.

• Minden egyes fokozat sajátos önértékkel rendelkezik, nincs minőségi különbség a fejlődés egyes fokozatai között! • A korai gyermekkor fokozatát Fröbel különös figyelemben részesíti, számára a „legkorábbi a legfontosabb”. • A kisgyermek ekkor még az eredendő egység isteni teremtőerejét birtokolja, s ez az erő később alábbhagy. • A fejlődés ugyanis nemcsak gyarapodás, hanem veszteség is: • „Az egységesítő, éltető erő csökken, a kifelé ható, extenzív, kiterjeszkedést elősegítő erő növekszik. ” • Csökken a beleélő képesség, a képzelőerő.

• A gyermekkor metafizikája. • Az abszolút kezdet megtestesülése, az eredeti isteni teremtőerő emberi formában való megjelenése. • Messianisztikus hevület: „Gyermek! – már ez a szó is felemelően hat az emberre és boldoggá teszi, mint ahogy egészséges gyermek megpillantása boldogsággal tölt el mindenkit, és ahogyan a » tiszta gyermek « fogalma reménységet ébreszt bennünk. ”

• A gyermek az elveszett paradicsom • • • megtestesítője. „Első mosolyában a környezetével való mélyreható, harmonikus egység fejeződik ki. ” A gyermeki alkotófolyamat három dologban nyilvánul meg: a beszédben, a játékban és a képzeletben. A játék mint az önmagunkra találás, a „hazatérés” (Beheimatung) eszköze. A nevelő legyen „játékvezető”, de engedje, hogy a gyermek is válhasson az ő vezetőjévé. Az újkori ember metafizikai otthontalanságára gyógyírt jelenthet a gyermek.

• „Halottak vagyunk, minden halott, ami körülvesz • • • bennünket, üresen kong minden tudásunk, üresek vagyunk gyermekeink számára, majdnem minden amit kimondunk kong az ürességtől, tartalmatlan, élettelen…” „Siessünk! Engedjük magunkat eljutni gyemekeinkhez! Engedjük, hogy megtöltsenek bennünket élettel! Éljünk velük, és engedjük, hogy velünk éljenek. … Tanuljunk gyermekeinktől … Éljünk a gyermekeinknek: így hoznak ők számunkra békét és boldogságot. („Laßt unseren Kindern leben…”) A család mint érzelmi közösség apoteózisa. A családi élet: menny a földön! Kindergarten: ideális állapot, amely a gyermekek harmonikus családi körben zajló életét jelenti. A nevelés lehet – végső soron – a felnőtt nevelése a gyermek által. A generációs lánc megfordítása.

Johann Friedrich Herbart (1776– 1841) • Előkelő családból származott, • • édesapja jogtanácsos volt Oldenburgban. Gyermekkorában magánoktatásban részesült: latin, görög, történelem, földrajz, zene tánc. Jogot tanul a jenai egyetemen. Három évig Bernben magántanítóskodott egy magasrangú városi hivatalnok családjában, akinek három fiát tanította. Ez idő alatt bontakoztak ki pedagógiai rendszerének körvonalai.

• Pestalozzit is meglátogatta Burgdorfban. • 1800 ban felhagyott a tanítással, és Brémába költözött: egyetemi karrierjére készült. • Akadémiai pályafutása 1802 ben kezdődött a Göttingenben. • Ez az egyetem igazi szellemi centrumnak számított: rektora az akkor már 73 esztendős, híres neohumanista filológus Christian Gottlob Heyne volt, a pedagógia professzora pedig Johann Heinrich Feder, az „Új Emil” (1769 1771) című könyv szerzője.

• A tanárok gyakorlati képzését már 1763 óta egy pedagógiai szeminárium szolgálta, amelyet Heyne vezetett, s melynek kimondott célja a „vidéki iskolák megfelelő tanár egyéniségekkel való ellátása” volt. • Az egyetem fénykorát élte: külföldi hallgatók egész seregét vonzotta Lisszabontól Moszkváig. • Herbart itt szerzett doktorátust, majd ugyanitt magántanárként oktatott. • Itt jelent meg 1806 ban első nagyjelentőségű pedagógiai tanulmánya, az „Általános Pedagógia” (Allgemeine Pädagogik aus dem Zwecke der Erziehung abgeleitet). • 1809 ben kinevezték a königsbergi egyetemre a filozófia és pedagógia professzorának, ugyanoda, ahol egykor Kant is tanított.

• A pedagógiai szemináriummal párhuzamosan itt a gyakorlóiskola („Didaktikai Intézet”) munkáját is irányította. • Ebben az intézetben házi nevelők és leendő gimnáziumi tanárok felkészítésével foglalkozott. • Huszonnégy évig dolgozott itt, majd 1833 ban visszatért Göttingenbe, ahol még nyolc évet tanított. • Itt tette közzé 1835 ben a „Pedagógiai előadások vázlata” (Umriß pädagogi scher. Vorlesungen) című művét. • Hatvanöt éves korában halt meg, 1841 ben.

Pedagógiai rendszerének filozófiai alapjai • Herbart személyes életvezetését a tradicionális (mondhatni „aszkétikus”) erkölcsi értékek feltétlen tiszteletben tartása jellemezte. • Kortársai szerint ő maga volt a „kategorikus imperatívusz” megszemélyesítője. • Ez a szigorú életvezetés tükröződik neveléssel kapcsolatos felfogásán is. • A pedagógiának szilárd filozófiai alapvetést adott, s neveléstani gondolatait egy összefüggő, koherens rendszer keretei között fejtette ki. • „A nevelés legfontosabb célja a moralitásban … az erkölcsi karakter erejében keresendő. ”

• Az erkölcsi ítélet lényegét tekintve azonos az esztétikai ítélettel. • Az etikai „tetszés”, az erkölcsösség akkor jön létre, ha akaratunk és cselekvésünk összhangban van az erkölcsi • • • eszmékkel. Öt ilyen erkölcsi eszmét, értéket különböztet meg: 1. Ha akaratunk összhangban van erkölcsi belátásunkkal, akkor a belső szabadság eszméje valósul meg; 2. Ha akaratunk olyan erős, hogy állandóan következetesen tudunk cselekedni, akkor a tökéletesség eszméje realizálódik; 3. Ha – mintegy kilépve önmagunkból – mások érdekeit is figyelembe vesszük, akkor a jóakarat eszméje jön létre; 4. Ha több, egymással összeütköző érdek, akarat között jön létre megegyezés, akkor a jog eszméje keletkezik; 5. Ha pedig a jó, illetve rossz cselekedet megfelelő jutalmazásban, illetve elmarasztalásban részesül, akkor a méltányosság eszméje érvényesül.

A lélektani háttér • A létező világ két nagy területre osztható 1. a „reálé” k világa és 2. a jelenségek világa. • A reálé szellemi természetű, oszthatatlan változatlan lényeg, kvalitatív atom. • A reálék mechanikus mozgást végeznek, harcolnak egymással, összekapcsolódnak, de lényegükben változatlanok maradnak. • A lélek is egy reálé. A lelki élet is reálék vonzása, taszítása, harca és összekapcsolódása. • A lelki jelenségek közül a képzetet tartja alapvetőnek. A képzet a lélek önfenntartási aktusa.

• Herbart használja először a tudatküszöb és tudatmező • • • fogalmakat. Ha egy képzet lekerül a tudatmezőről a tudatküszöb alá, felejtésről beszélünk. A képzetek „önfenntartási” késztetésük miatt vissza szeretnének kerülni a tudatmezőre, ha ez megtörténik, akkor következik be a reprodukció. Az átmenetileg tudatküszöb alá szoruló képzetek tehát törekvésként, kívánságként jelenhetnek meg a lelki életben. Ha a törekvés akadályokkal szemben érvényesül, s a megvalósulás képzete csatlakozik hozzá, akkor beszélhetünk akaratról. Figyelem akkor keletkezik, ha a régi képzetek az újak felé fordulnak, s hajlandóak befogadni azokat. Lelki tevékenység az érdeklődés is. Herbart oktatáselméletében nagy súlyt fektet a sokoldalú érdeklődés kialakítására.

• Herbart – az értelem működésén túl – az érzelmi életet és az akarat megnyilvánulásait is a képzetek mozgására vezeti vissza. • Lélektanát ezért intellektualisztikus pszichológiának nevezik. • Emellett a dialektikától távol álló, mechanisztikius jelző is illik erre a lélektanra: a lelki életet a képzetek mechanikus mozgásával magyarázza. • „A lélek egy képzetekből felépített gép. ” • Asszociációs lélektan.

A nevelés tudománya • A nevelés célja Herbart szerint az erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása. • Így válhat a növendék teljes emberré, nem pedig a konkrét hivatásra, szakmára való előkészítés útján. • A cél tehát az etikus ember, olyan erkölcsös ember, aki a praktikus polgári erények birtokában jól megtalálja helyét a társadalomban.

• A nevelhetőség körét nem szűkíti le: minden gyermekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék. • De csak akkor, ha céltudatos és tervszerű, szervezett nevelő hatások érik. • A nevelésnek három egymásba fonódó szakaszát (fő fogalom, Hauptbegriff) különíti el: • • • – a kormányzást (Regierung), – az oktatást (Unterricht) és – a vezetést (Zucht).

• I. A „Kormányzás” (Regierung) célja a gyermekre • • jellemző féktelenség, heveskedés (Ungestüm) megtörése, a voltaképpeni nevelés feltételeinek megteremtése. „Erkölcsi akarat nélkül születik a gyermek e világra, híjával minden magasrendű etikai viszonyulásra való képességnek. ” A szülők dolga, hogy ezeket a magasrendű morális értékeket fokozatosan megismertessék vele. Ha az erkölcsi nevelés nem kezdődik el, akkor a gyermek lelkében az igazi erkölcsi akarat helyett – amely morális döntésekre képessé tenné – csak a vad heveskedés és a durva vágyak gyökereznek meg. Ezek megakadályozzák a gyermek lelkében a rend kialakulását, így kétségessé teszik a szülő és a nevelő későbbi pedagógiai erőfeszítéseinek sikerét is.

• Herbart a nevelés következetes alkalmazásával rendet kíván teremteni a gyermek lelkében. • Pedagógiája a jövőre irányul: Kanttal együtt vallja, hogy a nevelés teszi az embert igazán emberré. • A gyermektől engedelmességet követel, de cserébe felajánlja az erkölcsi tökéletességet, azt az etikai magaslatot, amely csak az ember mint magasrendű értékekkel bíró teremtmény sajátja jegye. • A kormányzás legfontosabb eszközei a határozott célok felé haladó állandó foglalkoztatás, az állandó felügyelet, parancsok és tilalmak, a szabadságmegvonás és legvégső esetben a testi büntetés. • „Nem árt a gyermeknek, ha visszaemlékezik arra, hogy kiskorában egyszer megvesszőzték. ”

• Az élelem megvonását, és a karcert (sötét • • • szobába zárás) is megengedhetőnek tartja. A gyerekkel való beszéd a kormányzás szakaszában „hideg, rövid és száraz” mondatokban történik. A kemény eszközöknél többre becsüli a tekintély és a szeretet hatalmát, de itt is óvatosságra int: „a szeretetnek csak akkor van értéke, ha a szükséges szigorral párosul”. Mindazonáltal Herbart feltétlenül tiszteli a gyermeket.

• A pedagógust óva inti a felelőtlen kísérletezéstől: „Mindenféle pedagógiai kísérlet fogyatékossága, fiaskója a növendék felnőttkori hibáiban érhető tetten. ” • Félti a gyermek lelkét a tapintatlan pedagógus minden áron nevelő törekvéseitől: „van a gyermek lelkének mélyén egy szeglet, amelybe nem hatoljatok be, … amelyben az ifjú magának él … remél, terveket sző, amelyeket az első alkalommal valóra kíván váltani, s amelyek ha megvalósulnak, úgy fejlesztik karakterét, ahogyan ti nem tudtátok azt alakítani”.

• A nevelői kényszer kérdésében köztes helyet foglal el • • • Rousseau és Kant között. Egyfelől Rousseau hoz kötődik, amikor elítéli a gyakori testi büntetést. Másfelől viszont Kanttal ért egyet, amikor azt fogalmazza meg, hogy az erkölcsi érettségre, akaratszabadságra nevelés elképzelhetetlen kényszer nélkül. A Herbartot ért támadások nagy része a szigorú alá fölérendeltségen alapuló tekintélyelvű pedagógiai alapállásra. Képletesen szólva Herbart nem akar „lehajolni” a gyermekhez, nem akarja beleélni magát a gyermek lelkivilágába. Követendő felnőtt mintát nyújt ehelyett: „Olyan férfiakat mutassatok a fiúknak, amilyenné egyszer ők is válni szeretnétek. ”

• II. Az oktatás (Unterricht) már a jövőre, az erkölcsi fejlődésre irányul. • A gyermekek képzetállományának gyarapítása, funkcióképességének növelése ugyanis nemcsak az elsajátított ismeretek mennyiségét növeli, a tudást gazdagítja, hanem akaratát, jellemét, erkölcsiségét is fejleszti. • Herbart vezette be a pedagógiába a „nevelőoktatás” fogalmát. „Az igazi nevelés legfőbb eszköze az oktatás a legtágabb értelemben” – hangoztatja.

• Az oktatás középponti problémája a gyermek érdeklődése. • Érdeklődés nélkül nem lehet a tanítási anyagot megfelelően elsajátíttatni, éppen ezért az érdeklődés az oktatás legfőbb eszköze, mindemellett eredménye is, mivel akkor is megmarad, amikor a konkrét tananyag már kihullott az emlékezetből. • Sokoldalú, kiegyensúlyozott érdeklődés kialakítása a cél.

• Az oktatás fogalmának tárgyalása közben fejti ki a „formális fokozatok” elméletét. • Az ismereteket alkotó képzetek kialakulásának két lépcsőfoka van: az • – „elmélyedés” (Vertiefung) és az • – „eszmélkedés” (Besinnung). • Mindkettőnek van egy nyugvó (statikus) és egy haladó (dinamikus) szakasza. • A gyermek tudatmezején zavaros, kusza képzettömegek kavarognak. Az oktatás dolga ezek kisztázása, tiszta, világos, összefüggő fogalmi rendszer (hálózat) kialakítása.

• a) A tanító bemutatja az új ismeret konkrét megnyilvánulási formáit. Statikus elmélyedés. • b) A kitisztult képzetcsoportok hamarosan mozgásba hozzák a tudat már meglévő képzetanyagát. Felbolydul a • • rend, az új és régi képzetek közül a rokon képzetek – asszociáció révén – kapcsolatba kerülnek egymással. Ez az elmélyedés dinamikus szakasza. c) Az asszociációkkal megerősített képzetcsoportok kapcsolatba lépnek a tudatmezőn már meglévő képzetcsoportokkal. Ez a statikus eszmélkedés. d) De az új képzetcsoport csak akkor gyökerezik meg igazán, ha megint mozgásba hozzuk a tudatmezőt: az új képzetcsoportot összehasonlítás, alkalmazás és gyakorlás révén ütköztetjük a már rögzült képzetcsoportokkal. Ezt nevezi Herbart dinamikus eszmélkedésnek.

• A formális fokozatokat, és a nekik megfelelő didaktikai lépéseket így állíthatjuk párhuzamba: • statikus elmélyedés – világosság foka, • dinamikus elmélyedés – asszociáció foka, • statikus eszmélkedés – rendszer foka, • dinamikus eszmélkedés – módszer foka. • Az ismeretnyújtás, – elsajátítás során – függetlenül a konkrét tananyagtól – mindig ezeken a formális fokozatokon kell keresztülhaladnia a tanulónak.

• III. Vezetés (Regierung). Ez az oktatással párhuzamosan futó tevékenység, amivel a nevelés teljessé válik. • Az oktatással karöltve alakítja ki a gyermekben az erkölcsi belátást, az etikai meggyőződést. • A fiatal most már nem a külső parancsoknak engedelmeskedik (mint az erkölcsi heteronómia fokán), hanem a sajátjává, benső világa részévé vált erkölcsi eszméinek, meggyőződéseinek. • Ez az erkölcsi autonómia szintje (az a fejlettségi fok, amelyet Kant „morális én” nek nevez).

• „Az erkölcsi nevelés, a vezetés visszatart a rossztól, szabályokat ad, kereteket határoz meg; gondoskodik arról, hogy a kedély [itt: a lélek, a pszichikum] nyugodt és tiszta legyen. Ezt részint jutalmazással, részint pedig büntetéssel éri el, és azzal, hogy a növendéket idejében emlékezteti teendőire és figyelmezteti hibáira. ” • „A vezetés mindig a gyermeknek jövőjét tartja szem előtt. A reményen alapszik és mindenekelőtt a türelemben nyilvánul. Mérsékli a fegyelmezést, amely különben talán hamarabb célt érne nagyobb szigorával. [. . . ] A vezetés eredetileg személyes ráhatás, lehetőleg semmi egyéb, mint barátságos bánásmód. [. . . ] A jó nevelő szívesen lesz nyájas a növendékhez, ha a növendék nem szolgál rá az ellenkezőre. Így csökken a felügyeletnek terhes volta. Szép szóval, ahol csak lehetséges, elejét vehetjük minden szigorúbb intézkedésnek. ”

• A XIX. század első felében dolgozta ki pedagógiai elméletét. • A hatás, amelyet ez a neveléstan a pedagógia fejlődésére gyakorolt, elementáris erejű volt, de csak alkotója halála után, a század második felében kezdett kibontakozni. • Attól kezdve viszont gondolatai rendkívül mélyen ivódtak be a klasszikus középiskolák pedagógiai gyakorlatába.

• Herbart pedagógiája igen jelentős állomása a nevelés • • történek. Szilárd filozófiai alapokon nyugvó neveléstant dolgozott ki, amelyben a nevelés célját az etika, a hozzá vezető utat a pszichológia szabja meg. (Fontos fejlemény ez annak ellenére, hogy lélektani felfogása ma már túlhaladott. ) Oktatásmódszertana és tantervelmélete rendet vitt a korábbi – pusztán a szokáshagyományon alapuló – esetleges, ötletszerű tananyag kiválasztásba és oktatási folyamatba. A neohumanizmus fénykorában – amikor a klasszikus nyelvi stúdiumok és a matematika állt az iskolai oktatás középpontjában –, az emberre és a természetre vonatkozó tudásanyag egyensúlyát kívánta megteremteni. ***