Jegenye fenyves Mezei zsurl Harasztok trzsbe tartozik Zsurlk

Jegenye fenyves

Mezei zsurló • Harasztok törzsébe tartozik • Zsurlók osztálya • Rend: valódi zsurlók • Zsurlófélék családja

A növény morfológiai jellemzői: A mezei zsurló évelő, lágyszárú növény Gyökér: gyöktörzs, feketés, 2 -3 méter hosszú, gömbölyded gumók Két hajtása van: generatív és vegetatív Nem elágazó szár, világos barnás vöröses színű Levelei lándzsa alakúak párosával nőnek össze, hosszuk 2 cm A hajtás csúcsában spóratermő kalász található, melynek hossza 3 cm Spóraterméskor generatívból vegetatív hajtás lesz Fotoszintetizáló hajtás melynek nóduszaiból több barázdált ág bontakozik ki • A spórákból telepes szerveződésű fotoszintetizáló sallangos női és lemezes hím előtelepek fejlődnek • •

• A heterofiadikus zsurlók egyedfejlődésében tehát két alak követi egymást, melyek ugyanabból a földben kúszó rizómarendszerből fejlődnek egymást követve: először egy gyorsabb fejlődésű heterotrof fertilis spóratermelő egyed jelenik meg, majd ennek pusztulása után egy autotrof zöld sterilis alak él a vegetációs periódus végéig.

• Az optimális termesztéstechnológia meghatározására irányuló kísérleteink a mezei zsurló ökológiai adottságából adódóan elsősorban az állomány optimális vízellátására irányultak. • Alkalmazkodó, ellenálló • A mezei zsurló morfológiai variabilitása és más fajokkal történő hibridizációs hajlama miatt valóban probléma a más zsurlófajokkal történő összetévesztés veszélye. • nehezen írtható szántóföldi gyom • előfordul, a síkságokon egészen az alhavasi tájig, ezért nagyon sok talajformában jelenhet meg

Hegyi szirtipáfrány • Növények országa • Harasztok törzse • Osztály: valódi páfrányok • Rend: Hegyi páfrányok

Morfológiai jellemzői: • Termete: 5 -20 cm • Életformája: Hemikryptophyta • A levélnyél vörösesbarna, sűrűn pelyvás • A levéllemez lándzsás, 1– 2× szárnyasan összetett, élénkzöld, 1– 3 cm széles. • A spóratartó tokok a levelek karéjainak szélén helyezkednek el • Spórái július-augusztusban érnek.

Élőhelye: • Mészkerülő, mérsékelten szárazságtűrő montán faj. Nyílt szilikátsziklagyepek, vulkáni sziklák, sziklahasadékok, acidofil sziklagyepek, sziklai mohagyepek, cserjések növénye.

Fecsketárnics • Ország: Növények országa • Törzs: Zárvatermők • Osztály: Valódi kétszikűek • Rend: Tárnicsvirágúak • Család: Tárnicsfélék

Jellemzői : • 30 -100 centiméter magas, évelő növény • több egyszerű, sűrűn leveles, sokvirágú, felálló vagy elhajló szár • hosszú levelek szórt állásúak vagy két sorba rendeződtek • rövid kocsányú virágai egyesével-hármasával állnak • párta 30 -50 milliméter hosszú, sötétkék, belül ibolyásvörösen pontozott, keskeny harang alakú

A virágzási ideje augusztus-október között van A fecsketárnics élőhelye a hegyvidéki öv völgyeitől 2200 méter magasságig terjed. Üde lomb- és tűlevelű elegyes erdőkben, törpefenyvesekben, erdőszéleken, nedves réteken honos. Nyirkos, meszes, agyagos vagy tőzeges vályogtalajokon nő.

Enyves éger • Ország: Növények • Törzs: Zárvatermők • Osztály: Kétszikűek • Rend: Bükkvirágúak • Család: Nyírfafélék • Nemzettség: Éger

Morfológiai jellemzői: • Kúpos formájú, 20 méternél alig magasabbra növő fa cserje is lehet. Törzse egyenes, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Kérge fiatalon sima, fényes, fehér pettyekkel, idősebb korában barnásszürke, táblásan felrepedezik. Hajtásai fiatalon ragadósak (mézgások), lilásbarnák, kopaszok, fehérpettyesek. • Rövid, nyeles rügyei tojásdadok, feketéslilák, ragadósak. 5– 10 cm hosszú levelei visszás tojásdadok, kétszer fogazottak. • Váltivarú, egylaki fa: megnyúló és pirosból hirtelen sárgába váltó, végálló porzós barkái tavasszal jelennek meg. A kicsiny, vörösesbarna termős füzérek a hajtások végén, az előző évi tobozkák mellett nőnek a még levéltelen ágakon. • Termése 1– 1, 5 cm hosszú kocsányon lógó és kb. ugyanilyen hosszú, éretten sötétbarna áltoboz. Magja apró, ötszögletű, fényes barna, szárnyatlan, a termős virágok kicsi fásodó a fán maradó barkát-tobozvirágot alkotnak.

• mocsarakban, vízpartokon elterülő növény • Folyó, patak menti ligetek, láperdők jellemző fája • gyorsan növő, viszonylag hosszú életű fa, sarjadásra hajlamos. • Víz- és fényigényes, melegkedvelő, a szennyezett levegőt jól tűri, a síksági lápokon, oxigéndús termőhelyen gyorsan növekszik.

Fehér acsalapu • Ország: Növények • Törzs: Zárvatermők • Osztály: Kétszikűek • Rend: Fészkes virágzatúak • Család: Őszirózsafélék

Morfológiai jellemzői: • nagy termetű növény • szív alakú, szabályosan vagy szabálytalanul fűrészes levelei elérhetik a 90 centiméteres átmérőt is, a levelek fonák oldala szürkén molyhos • fészekvirágzatai még a levelek előtt jelennek meg, 15– 30 cm magasak, tömött fehér fürtökben állnak, amelyen pikkelylevelek találhatóak, a párta fehéres, a virágok egy- vagy kétivarúak is lehetnek • az egyivarú fészekben a bibeszál félhenger alakú, a kétivarú virágban kihegyezett csúcsú, tojásdad alakja van

• évelő, lágy szárú növényfaj • nyirkos, nedves termőhelyeken, lucfenyő erdőkben, bükkösökben, szurdokerdőkben előforduló védett növény • fehér acsalapu április-május között virágzik • Alapkőzet igénye közömbös; laza talajú, vízfolyásos, suvadásos termőhelyeken élő, pionír jellegű hegyvidéki faj