j trsadalomtrtneti interdiszciplna a gyermekkor trtnete Az elzmnyek

Új társadalomtörténeti interdiszciplína: a gyermekkor története

Az előzmények n n n Új, multidiszciplináris szemléletmód érvényesülése a történettudományban: az „Annales” c. francia folyóirat (1929) köré szerveződő történészek képviselik először. Gazdasági, társadalom- és kultúrtörténeti orientáció. Új tudományágak születése: a hétköznapi élet története, mikrohistória, mentalitástörténet, pszichohistória, családtörténet, gyermekkortörténet stb. Alapművek jelennek meg, melyek az új gondolkodásmód (paradigma) kialakulását 2 segítették:

Alapművek 1. Egy „elveszett” könyv: Norbert Elias: A civilizáció folyamata (1939). (Magyarul: Gondolat, Bp. , 1987) Bemutatja a történeti folyamatot, amely az emberi szükségletek ösztönszerű kielégítésétől a szükségletek feletti racionális-társadalmi kontrollhoz vezet. 2. Egy „vasárnapi történész” hevesen vitatott könyve: Philippe Aričs: „L’Enfant et la vie familiale sous l’Ancien Régime” (1960) (Magyarul: a Gyermek, család, halál c. kötetben. Gondolat, Bp. , 1987. ) 3

Ariès legfontosabb tézisei 1. A középkori társadalmak embere nem rendelkezett egyértelűen körülírható gyermekkor-fogalommal. A gyermekkor mint elkülönített életszakasz fogalma a 17 -18. században alakult ki. n 2. Ettől kezdve a gyermek korábbi korlátlan szabadsága megszűnt. A család és az iskola egyre hevesebben törekedett a gyermek nevelés útján való formálására. n 4

Ariès: követői n Edward Shorter (1975) még tovább megy: A gyöngédség és a szeretetteljes kötődés a gyermekhez csak a mai s normális szülő gyermek kapcsolat jellemzője. Korábban (egészen a 20. századig) hagyományosan hétköznapi jelenség volt az anyai szeretet hiánya. A szeretteljes gondoskodás hiánya kiugróan magas gyermekhalandóságot eredményezett a középkorban. 5

Történészek, akik korrigálták vagy teljesen elvetették Ariès téziseit: n n Barbara Hanawalt (1980): A családon belüli viselkedést mindig a biológiai szükségletek határozzák meg. Linda Pollock (1983): A gyöngédség és a szeretet az anya és gyermeke között öröktől fogva létező, genetikusan 6

Történészek, akik korrigálták vagy teljesen elvetették Ariès téziseit: n Shulamith Shahar (1990): A középkori anya-gyermek kapcsolat sokkal összetettebb volt, mint azt Ariès feltételezte. n Emmanuel Le Roy Ladurie (1994): Egy 14. század elején létezett dél-francia falu, Montaillou hétköznapi életének aprólékos vizsgálata alapján állítja, hogy az erős emocionális kötődés anya és gyermeke között a középkorban is létezett. n Mathias Beer (1990): A szülők a középkorban is érdeklődtek gyermekeik fejlődése iránt. Ezt igazolják azok az 1400 és 1500 között Nürnberg térségében írott 7 magánlevelek, amelyek a családon belüli érzelmi

A gyermekkor evolúciós elmélete: n Lloyd de. Mause (1974) amerikai pszichológus„pszihogenetikus” modelljében szándéka szerint kritizálja Ariès elméletét. n De Mause szerint Aires téved, amikor azt feltételezi, hogy a középkori gyerekek parttalan szabadságban éltek. A kitevés és a gyerekgyilkosság jellemezte e korszak gyermekellenességét. n „A gyermekkor története rémálom, amelyből most kezdünk felébredni. Minél inkább visszamegyünk a történelmi korokban, annál több jelét találjuk a gyerekek elhanyagolásának, . . . és annál nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerekeket megölték, kitették, kínozták, vagy szexuálisan bántalmazták. ” (de Mause, 1977, 12. ) A 8 gyerekkor története tehát a szülők és a gyerekek fokozatos közeledésének a története.

De Mause evolúciós elmélete n n Három alapvető viszonyulási forma létezett a történelem során a felnőttek és a gyermekek között: 1. Projektív (kivetítő) kapcsolat (projective reaction): Félelmek, szorongások kivetítése a gyerekre („az ördögi gyermek”). 2. Fordított kapcsolat (reversal reaction): A gyerek mint a szülők be nem váltott reményeinek, ki nem elégített érzelmi szükségleteinek „pótszere”. 3. Empatikus kapcsolat (emphatic reaction): A gyermekkor felfedezése. A szülők megkísérlik beleélni magukat a gyerek lelki állapotaiba. 9

A gyerekkor evolúciós elmélete: 10

1. 1. Gyermekgyilkosság (az antikvitástól kb. Kr. u. 4. századig): n n n A gyerekség „mitikus” felfogása. Gyermekgyilkosság A szülő gyermekét okolja minden bajáért, minden áron meg akar tőle szabadulni. Vagy: szakrális gyermekáldozat a közösség megmentéséért. (Pl. Karthágóban Kr. e. 210 -ben az istenek engesztelésére 200 nemesi születésű gyereket áldoztak fel. ) 11

2. Kitevés (4 -13. század): n Példa: a leányanyák sorsukra hagyják, vagy kolostor elé helyezik gyermeküket. 12

Kitevés (folytatás) n „Eltávolítás” mint burkolt kitevés: a csecsemőket szoptatós dajkára bízzák, később gazdag családokhoz küldik őket szolgálni. Görög (5. sz. ), itáliai (15. sz. ) és angol (16. sz. ) csecsemő szoros pólyában 13

3. Ambivalencia (14 -17. sz. ) n A szülő már feladatának érzi, hogy gyermekét testileg-lelkileg formálja. Ugyanakkor a távolságtartás és a kötődés váltakozó attitűdjei jellemzik a gyermekhez fűződő Erzsébet-korabeli angol család étkezés közben (16 -17. kapcsolatát. sz. ) (A gyermekek kiszolgálják a felnőtteket) 14

4. Intrúzió (behatolás, birtokbavétel) (18. sz. ): n n A szülők közelebb férkőznek gyermekeik lelkéhez, hogy hatalmukba kerítsék („fojtogató szeretet”). A „nevelés évszázada”: egyre hevesebb nevelői törekvések. A helyes testtartásra szoktatás egyik eszköze. (Német rajz a 19. századból. ) A gyerek testi és lelki formálásának igénye! 15

5. Szocializáció (19 -20. sz. közepe) n Legfontosabb a társadalomba való beillesztés, a normáknak való megfelelés. Oskar Pletsch: Nevelőintézet (Ironikus hangvétel, felnőtt állampolgárok nevelése) 16

6. Támogatás, empátia (1950 -) n n Gyermekközpontú nevelés. A gyermekek tudják, mire van szükségük fejlődésük egy-egy szakaszában. A szülők belehelyezkednek gyermekük lelki állapotába. Mary Cassatt: Az anyai csók (1896) (Empatikus, szeretetteljes viszony) 17

Újabb szakaszok n 7. Változó gyerekkor (kb. 1960 -tól) n Fogyasztó gyerekek: A gyerek mint a konzum-, szabadidő- és szórakoztatóipar céltáblája. n 8. Elveszett gyerekkor (kb. 1980 -tól) n A gyerekkor krízise: A gyerekkor eltűnése, a család összeomlása, a médiák pusztító hatása. (Hansmann, 1995, 126. p. ) 18

Ellenérvek de Mause-zal szemben n n Klaus Arnold (1980): Értelmetlen hit a nem létező fejlődésben. Kifejezi a megérthetetlen megragadására irányuló naiv törekvést, amely „használati utasítást” keres egyre inkább áttekinthetetlenné váló időszakban. Az ellenvetések érthetők, de Mause durván leegyszerűsíti a gyerekség történek összetett folyamatát. Fejlődésmodellje mégis nagy mértékben elősegítette a gyerekkor történetére vonatkozó elméletek kialakítását. 19