IV TMAKR A VZBUROK HIDROSZFRA cenok tengerek A

IV. TÉMAKÖR: A VÍZBUROK (HIDROSZFÉRA) Óceánok, tengerek A tengervíz mozgásai (tk. 127 – 136. oldal)

„Bölcsőnk ” a vízburok

361, 1 millió km 2 – 70, 77% tenger 149, 1 millió km 2 – 29, 23% szárazulat eloszlásuk nem egyenletes a szárazföldek eloszlása: északi félteke: 70% déli félteke: 30% szárazföldi félteke: 50 -50% tenger-szf tengeri félteke: 90 -10% tenger-szf

Víz – szárazföld aránya a Földön

A Föld vízkészlete Világtenger Felszíni víz (folyóvizek, állóvizek, szárazföldi jég) Felszín alatti víz A légkör vizkészlete 97, 2% 2, 2 % 0, 6 % 0, 0 01 %

1. A hidroszférával foglalkozó tudományok: n Hidrológia (víztan): A hidroszféra fizikai, vegyi, műszaki kérdéseivel foglalkozó tudomány. n Hidrogeográfia (vízföldrajz): A hidroszféra földrajzi szempontú vizsgálatával foglalkozó tudomány.

2. A víz körforgása, Föld vízháztartása

A természetben a víz állandó változásban körforgásban van a légkör, a folyóvizek, tengerek a föld és az élőlények között. A körforgás részfolyamatai: Párolgás n Csapadék n Lefolyás n

3. A világtenger és felosztása Hipszografikus görbe SZÁRAZFÖLD 29% 149 millió km 2 VILÁGTENGER 71% 361 millió km 2

ÓCEÁNOK I. Óceánok eán ti - óc Atlan Csendes - óceán Csendesóceán Indiai óceán

A legnagyobb kiterjedésű állóvizeket óceánoknak nevezzük. Önálló medencével rendelkeznek, melyeket kontinensek fognak közre. Csendes-óceán, az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán.

Az óceánok jellemzői: önálló medencével rendelkeznek; n közepes mélységük 3800 -3900 méter; n viszonylag állandó a sótartalmuk, 35‰; n önálló áramlásrendszerük van. n

TENGEREK n nem mindig rendelkeznek önálló medencével; n mélységük változó; n sótartalmuk változó (1 - 41‰); n nincs önálló áramlásrendszerük;

Típusai: n Beltengerek: az óceáni medencéktől a tengerszorosokban lévő sekély küszöbök választják el, amelyek csak korlátozott vízcserét tesznek lehetővé, így önálló vízháztartásuk van; - interkontinentális beltengerek: földrészek között elhelyezkedő, általában önálló medencével rendelkező, viszonylag mély tengerek, pl. Földközi-tenger, - intrakontinentális beltengerek: egy kontinens megsüllyedt részét foglalják el, így nincs önálló medencéjük és viszonylag sekélyek, pl. Balti-tenger, n Peremtengerek: az óceánoktól csak szigetcsoportok választják el, általában nincs önálló medencéjük és vízháztartásuk, viszonylag sekélyek. Ilyen pl. Kelet-Kínai tenger, Beringtenger, Ohotszki-tenger, Északi-tenger.

4. A tengervíz fizikai és kémiai tulajdonságai a) A tenger szintje: A tengerek vízszintje soha nincs nyugalomban (befolyásolja például a Hold tömegvonzása, a légáramlás, a szél), ezért a tengerszintet a huzamosabb időn át végzett tengerszint-mérések alapján, számítással határozzák meg. A számítással kapott középszint érték a 0 méter.

b) Színe: Általában kék vagy zöld. n A melegebb tengereknek kisebb az O 2 -elnyelő képességük, ezért kevesebb plankton él bennük, így ezek kékes színűek, átlátszóak. n A hideg tengerekben több az O 2, több a plankton, ezért ezek zöldes színűek, kevésbé átlátszóak.

c) Sótartalma: A tengervíz híg sóoldat. Átlagos sótartalma 35 ‰ (1000 g v. 1 dm 3 tengervízben 35 g szilárd anyag található oldott állapotban. )

A sótartalom regionális eloszlását a térképen izohalinákkal (az azonos sótartalmú helyeket összekötő görbékkel) ábrázolják.

d) Hőmérséklete: A víz fajhője különbözik a szárazföldek fajhőjétől. Lassabban melegszik fel, de lassabban hűl ki. Az óceánok vizének évi hőingása 2 -5 o. C. A sarki vizek felszíni hőmérséklete 0 o. C körüli. A legmelegebb az é. sz. 7 o-án, 26 -28 o. C. 1000 m-es mélységben már csak 1 -3 o. C a hőmérséklet.

e) A tengeri jég: A tengervíz fagyáspontja oldott sótartalma miatt nem 0, hanem kb. -2 o. C. Jégtábla jégmező. A tengeri jég egy része a szárazföldről (a gleccserekből és a jégtakarókból) kerül a tengerbe jéghegyek, jégrögök formájában. A tengerben végződő gleccserek homlokfalának letöredezését "borjadzásnak nevezzük".

5. A tengervíz mozgásai A tengervíz soha nincs nyugalomban. Mozgásai: n hullámzás n tengeráramlás n tengerjárás (árapály)

a) Hullámzás: A tengerfelszín felett keletkező légnyomáskülönbség és a nyomában fellépő szél kelti. A légnyomáskülönbség hatására a vízrészecskék függőleges irányú (föl-le) mozgást végeznek, a szél hatására pedig oldalirányban is kitérnek, ezért a vízrészecskék egy közelítőleg kör alakú zárt pályán mozognak.

A hullám részei: a) hullámhegy b) hullámvölgy c) hullámhossz

Hullámmorajlás n A fenékbe ütközve a hullámok összeomlanak.

Hullámtörés n A partnak csapódó hullám magasra felfröccsenve törik szét.

b) Tengeráramlás: A tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása a tartósan egy irányba fújó szelek (a nagy földi légkörzés szelei) révén.

A tengeráramlások fajtái: n Ha a víz távolodik az Egyenlítőtől, akkor meleg vizet szállít, ezek a meleg tengeráramlások. n Ellenkező esetben, ha az Egyenlítő felé tart, akkor hideg vizet szállít, ezek a hideg tengeráramlások.

Ismertebb tengeráramlások: Ésszaki félgömb: n Golf n Kuro-shio n Észak-egyenlítői n Egyenlítői-ellenáramlás n n Labrador Oja-shio Déli félgömb: n Dél-egyenlítői n n n Humboldt Benguela Nyugatiszél-áramlás

c) Tengerjárás: A tengerszint ritmusos (6 óránként) ingadozásai. Dagály: a víz emelkedésének időtartama: kb. 6 óra. Apály: a víz süllyedésének időtartama: kb. 6 óra. A tengerjárást elsősorban a Hold tömegvonzása kelti.

Szökőár Újholdkor és holdtöltekor alakul ki.

Vakár Első és utolsó negyedkor alakul ki.

e) Tengerrengés: Ha földrengés epicentruma a tenger fenekén van, akkor a rengéshullámok a Világtenger víztömegét is megmozgathatják. A hullámok 400 -900 km hosszúak is lehetnek. Sebességük 150 -200 km/h is lehet.