Hazai fs s ftlan trsulsok 2015 Fogalmak Biom

Hazai fás és fátlan társulások 2015

Fogalmak • Biom: Hazánk legnagyobb része a lombhullató erdők övében fekszik. Az eredeti hatalmas erdőségek az elmúlt évszázadok emberi tevékenysége során jórészt mezőgazdasági területekké alakultak át • KLIMAZONÁLIS ERDŐK foglalják el. Elnevezésük onnan ered, hogy kialakulásukban a legfontosabb környezeti tényezők az illető terület éghajlati adottságai, főleg azok a csapadék és hőmérsékletértékek, amelyek a lomberdők biomjára jellemzőek. • Zárótársulást jelentenek. Területükön biológiai produkciójuk tartósan a legtöbb szerves anyagot termeli

KLIMAZONÁLIS ERDŐK • Pusztai tölgyes – tatárjuharos lösztölgyes • Alföldeken tsz. 250 m-ig Az egykori erdőspuszta növényzete, gyepekkel keveredik Kocsányos tölgy Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű fa. Csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány. A lehullott makk számos állat csemegéje

• Lombkorona: I. szint – Kocsányos tölgy II. szint – Tatárjuhar, Mezei szil, Mezei juhar

Mezei szil Mezei juhar

• Erdei gyöngyköles • Bársonyos tüdőfű

CSERES TÖLGYES • 250 méter 400 méter magasságig zárótársulás. • Uralkodó fái a csertölgy és a kocsánytalan tölgy. Lombkoronája laza szerkezetű, egyszintű, a fényt átengedi, ezért fejlett a cserjeszint és a gyepszint is. (+ kislevelű hárs, a mezei juhar, a barkócafa és a vadkörte) • cserjék közül: húsos som, egybibés galagonya, fagyal; • lágyszárúak közül: pillangósvirágúak, pázsitfüvek, saspáfrány (haraszt)

Cserestölgyes

Csertölgy 20 -25 m magas, molyhos rügyeit jellegzetes pálhalevelek védik

Kocsánytalan tölgy Legfontosabb ipari fa, fényigényes, 200 -700 m között elterjedt, karcsú, szabályos lombú fa

Kislevelű hárs

• Kökény • 1– 4 m magas lombhullató cserje • Sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek. • Növekedése szabálytalan, lassú Hosszú életű. • Csonthéjas termése apró, kékesfekete, hamvas. Szeptemberben érik. Éretlen termésének húsa erősen fanyar ízű. Akkor érdemes gyűjteni a gyümölcsöt, amikor a dér már megcsípte, ekkorra megpuhul és enyhén édes íze

Egybibés galagonya • Sűrűn ágas, szabálytalan koronájú, tövises kis cserje. • Rózsafélék családja

• Egyszerű, ép szélű, Fagyal keresztben átellenes levelek. • Apró, fehér virágai fekete vagy kékesfekete bogyói vannak.

Húsos som • A napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. • Piros héjú, csonthéjas magot tartalmazó gyümölcse éretten kellemes ízű. • Átellenes állású levelei ép szélűek • A sárga virágok ernyőszerű csoportokban március-áprilisban, a lombfakadás előtt nyílnak

Pillangósvirágúak • Tavaszi lednek • Erdei here

Csomós ebir Pázsitfüvek • Egyvirágú gyöngyperje

Harasztok • Saspáfrány – mélyre hatoló gyöktörzs ellenálló, hidegtűrő

GYERTYÁNOS TÖLGYESEK 400 -600 méteren A felső lombkoronaszintet kocsánytalan tölgy, az alsó lombkoronaszintet gyertyán képezi. A kettős lombkoronaszint sokkal zártabb, mint a cseres tölgyes erdők lombja, kevesebb fényt enged át, ennek következtében a cserjeszint fejletlen és a gyepszint is szegényes. Kilombosodás előtt azonban igen gazdag kora tavaszi aszpektus jellemzi odvas keltikével, bogláros szellőrózsával, galambvirággal és salátaboglárkával.

Gyertyánostölgyes

Gyertyán

Gyertyán • 20 méternél nem nagyobb • Árnyéktűrő, tölgyesbe elegyedve a második szintet alkotja • Fürtökben álló makktermését háromkaréjú buroklevél védi

• Vadcseresznye Cserjék • Közönséges kecskerágó

• Varjútövis • Ükörkelonc

Hagymás, geofiton gyepszint • Odvas keltike Bogláros szellőrózsa

• Galambvirág • Salátaboglárka

BÜKKÖSÖK • A 600 métertől • Uralkodó fafajuk a bükk, amely magasra nő, koronája zárt • Teljes kilombosodás után a fénynek csak elenyésző töredéke jut el a talajra, ezért cserjeszintje nincs és gyepszintje is fajokban szegény.

Bükkös

Bükk 35– 40 m magasra növő fa. Törzse sima, szürke. A termés fásodott, tüskés, háromélű, kupacsba zárt, négy kopáccsal nyíló makk.

Ökológiai különbséget jelző aljnövényzet - Egyvirágú gyöngyperje és… • Szagos müge • Erdei madársóska

• Bükksás • Fehér perjeszittyó

FENYVESEK • Magashegységekben 800 -1000 méter felett • Uralkodó fajuk a lucfenyő. Hazánk éghajlati adottságai nem kedveznek fenyvesek kialakulásának, így természetes lucfenyvesek csak az Alpokalján találhatók. • A fenyvesekre aljnövényként jellemzőek a mohák, zuzmók és gombák. • Az erőltetett fenyvesítés hosszú távon káros lehet, mert a le nem bomlott avar megváltoztatja az élőhely termőtalaját így az az eredeti természetes társulás befogadására alkalmatlanná válik.

Lucfenyves

• Őshonos tiszafa Szentgál körüli bükkösben – Bakony • Boróka – másodlagos hatásra homokon

Sztyepp • Szárazságtűrő, keskenylevelű fűfélék, ezek közül is az árvalányhajak. • Gyakoriak az alacsony termetű cserjék, így a törpemandula, csepleszmeggy, zanótok, rekettye, gyöngyvessző fajok és rózsák • Szárazabb sztyepptípusokban gyakoriak a hagymás gumósnövények, így a hagymák , tulipánok. • A sztyeppéken különösen jellemzőek az ún. ördögszekér növények, amelyek terméseiket a tőről leszáradva és a szél által tovagörgetve terjesztik. Ilyen pl. a tátorján, a borzas macskamenta, a buglyos fátyolvirág. • A törpecserjéket a délibb sztyeppzónákban ürmök valamint a csikófark képviselik.

Árvalányhaj

Törpemandula

Buglyos fátyolvirág

Csikófark (Nyitvatermő!)