Gykr gums s kabakos takarmnyok Fbb jellemzik Nagy

Gyökér-, gumós és kabakos takarmányok Főbb jellemzőik: • Nagy vegetációs víztartalom (70 -95%) • Alacsony zsír, ásványi anyag és rosttartalom • Fehérjéjük (2 -3%) nagyrészt NPN anyagokból áll • Sok keményítőt, vagy cukrot tartalmaznak • Nagy víztartalmuk miatt a tejtermelést fokozó takarmányok, azonban nehezen tárolhatók • Száraz, hűvös helyen tartandók • Etetés előtt ajánlatos mosni, szeletelni, zúzni, vagy préselni • Fagyott, vagy romlott (pl. penészes) állapotban nem etethetők

Burgonya: • Élelmezésre és takarmányozásra egyaránt használjuk • Termésátlaga (8 -22 t/ha) és táplálóértéke fajtafüggő • Szárazanyag-tartalmának 75 -90%-a keményítő, emészthetősége nyers formában nem tökéletes • Fehérjetartalma a sz. a. 6 -14%-a, melynek több, mint 50%-a NPN anyag • Valódi fehérjetartalma kicsi, de jó biológiai értékű, lizinben gazdag • C-vitaminban gazdag • A gumók héjában mérgező szolanin található • Sertés, ló számára főzve etethető, kérődzők nyersen is fogyaszthatják • Tehenekkel napi 10 -15 kg, marhákkal 20 -25 kg, sertésekkel 2 -8 kg etethető

Csicsóka: • Szárazanyagának 75 -80%-a fruktózegységekből álló inulin, ezenkívül inulidint, glükózt és fruktózt tartalmaz • Édes íze miatt a sertés kedveli • Az inulint a mikrobiális inuláz termelés miatt a kérődzők jól hasznosítják • Csírázáskor mérgezőanyag-tartalma miatt nem etethető

Takarmányrépa: • Nagy hozamú (50 -70 t), jó dietetikus hatású ízletes takarmány • Régebben szecskázott szalmával, kukoricaszárral, melasszal keverve etették • Szárazanyagának 35 -40%-a szacharóz, 15% -a nyersfehérje, melynek kb. 50%-a valódi fehérje • Elsősorban kérődző takarmány • Javasolt mosva, szeletelve etetni • Tehenekkel napi 15 -25 kg, marhákkal 10 -15 kg, juhokkal 1 -3 kg, igáslovakkal 10 -20 kg, kocákkal 3 -5 kg etethető • tejtermelést növelő hatású, de 30 kg fölött répaízt kölcsönöz a tejnek (betain-trimetil amin oxid)

Cukorrépa: • Jelentős mennyiségű, a sz. a. 65 -72%-át kitevő, jól oldódó és könnyen erjedő cukrot, szacharózt tartalmaz • Hirtelen nagy adag etetésekor kérődzőknél acidózist okozhat • Javasolt adagja szarvasmarhákkal, lovakkal max. 10 -15 kg, juhokkal 2 -3 kg, sertésekkel 4 -6 kg

Murok-, vagy sárgarépa: • Ízletes, nagy karotin tartalmú takarmány • A karotin mennyisége 40 -300 mg/kg között van, fajtától, műveléstől és tárolástól függően • Tehenészetekben karotinforrásként akár napi 10 kg is etethető • Csikók javasolt napi adagja 1 -2 kg, kancákkal 4 -5 kg etethető • Sertésnek is adható 1 -3 kg/nap mennyiségben

Tökfélék: • Tápanyagtartalma közel áll a répáéhoz, magja értékes fehérje és zsírforrás • Karotinban gazdag, különösen a sütőtök • Kérődzőkkel, sertéssel és baromfival egyaránt etethető • Kukoricaszárral silózható • Nagy víztartalma (90%) miatt nehezen eltartható

Silózott (erjesztett) takarmányok • A zöldtakarmányok erjesztésére szolgáló tárolótér a siló • Az erjesztéssel savanyított takarmányokat szilázsnak, az előzetes fonnyasztás után erjesztett takarmányokat szenázsnak nevezzük. • Az erjedés során a zöldtakarmány szénhidráttartalmából 1 -3% tejsav, ecetsav (vajsav) képződik, mely a szilázs stabilitását biztosítja • Az erjedés során a fehérjetartalom csökken, a nyerszsír mennyisége nő, a karotin-tartalom a szilázs minőségétől függően csökken

Silózott (erjesztett) takarmányok • A táplálóanyagok emészthetősége az erjedési folyamatokkal együtt járó bemelegedés miatt csökkenhet • A szilázs táplálóértékét a betakarításkori kémiai összetétel, az erjedés minősége és a táplálóanyagok emészthetősége határozzák meg • A betakarításkori fenológiai állapot ebben az esetben is alapvető, a minőséget befolyásoló tényező • Etethetőségét befolyásolja, hogy szerves sav tartalma egy szint fölött blokkolja a további takarmányfelvételt • Elsősorban kérődző takarmány, de borjakkal rendszeresen csak 12 -16 hetes kortól fokozatos szoktatást követően etethető • Kifejlett tehenekkel, marhákkal maximálisan testtömegük 45%-át, juhokkal 2 -3 kg-ot, jó minőségű szilázsból idősebb sertésekkel 4 -5 kg-ot célszerű etetni

• Erjesztett takarmányok minősítése: §Érzékszervi vizsgálat (szín, szag, állag…) • A jó minőségű szilázs sárgástól olajzöldig terjedő színű, optimális esetben hasonlít a kiindulási anyag színéhez • enyhén savanykás, kellemesen aromás, a friss kenyérre emlékeztető illatú • a levél és szár részek épek, nem szakadékonyak, nem kenőcsös állagúak • Romlott szilázsok: • A bemelegedett szilázs barna színű, karamellre emlékeztető illatú és ízű, aránylag száraz tapintatú • Intenzív ecetsavas erjedés esetén a szilázs szaga kellemetlen, szúrós

• A megrothadt szilázs sötét zöldesbarna színű, a fehérje bomlása miatt ammónia-szagú (nagy fehérjetartalmú alapanyag esetében) • Minőségromlás esetén a szilázs etetése elsősorban emésztési bántalmakat okoz, ezért etetése nem javasolt, (esetleg kis adagokban, jó minőségű szilázzsal keverve) Laboratóriumi vizsgálatok (szárazanyag, p. H, DE, fehérje, gázkromatográfiás zsírsav vizsgálat) • A minősítési értékek jelentősen függenek a szilázs (szenázs) fajtájától: • A gázkromatográfiás vizsgálat a tejsav, ecetsav és a vajsav arányára terjed ki • A tejsav magasabb aránya javítja, az ecetsavé kismértékben, a vajsavé jelentősen rontja a szilázs minőségét.

Pontozási táblázat a szilázsok savtartalom szerinti minősítéséhez

Silózott takarmányok minősítésének szempontjai

Szénafélék • Szárítással tartósított zöldtakarmányok • A kérődzők, a ló és a nyúl alapvető takarmányai • Táplálóanyagot szolgáltatnak, magas rosttartalmuk révén kedvezően befolyásolják a bendőmozgásokat és a bélperisztaltikát, rágásukkor nagy a nyálkiválasztás – pufferanyagok szekréciója, • A széna etetésekor a bendőben és az utóbél szakaszokban elsősorban az ecetsav termelés növekszik – a tejzsír mennyisége nő

Szénafélék • A jó minőségű széna még fontos karotin-, vitamin- és ásványi anyag forrás is, továbbá íz és zamatanyagokat is tartalmaz • Minőségét befolyásolja a: • termőhely fekvése • a növények botanikai összetétele • a kaszáláskori vegetációs állapot • a szárítás sikere • Anyaszéna: az első kaszálásból származó széna • Sarjúszéna: a későbbi kaszálásokból származó • Borjúszéna, csikószéna: a fiatal növényből készített finom szálú, dús levélzetű, zöld színű széna, ami fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdagabb, rosttartalma kisebb

• Fűfélék szénái Réti széna • minőségét a botanikai összetétel mellett a káros gyomok aránya is befolyásolja • optimális kaszálási időpont, amikor a vezérnövény virágzik, ezt követően csökken a fehérje és a szénhidrát-tartalom, nő a rost • Sziki széna • illó olajokban, aromaanyagokban gazdag, vékony szálú, kis rosttartalmú széna • Hegyvidéki, alpesi szénák • sok fehérjét és zamatanyagot tartalmaznak, ízletesek • Sík vidéki szénák • nagy tömeget adnak, de takarmányértékük gyengébb nagy a rosttartalmuk,

• Lápi széna • szintén nagy tömeget adó, rostdús, érdes szárú füveket tartalmazó kevésbé ízletes takarmány Szántóföldi fűfélék szénái • a réti szénánál rostban gazdagabbak, kevesebb fehérjét és aromaanyagot tartalmaznak • a gyengébb minőség a kevésbé változatos botanikai összetétel következménye • szudáni cirokfű széna • kemény szára miatt inkább lovakkal etetik, de ha bugahányás előtt vágják, akkor a marhák is szívesen fogyasztják • muharszéna • kemény szárú, elsősorban a lovak takarmánya • köles széna • dús levélzete és puha szára miatt a szarvasmarhák is szívesen fogyasztják

• Pillangósok szénái Jellemzőjük, hogy sikeres szárítás és betakarítás esetén fehérjében és Ca-ban gazdag, értékes takarmányok • Lucernaszéna • zöldbimbós állapotban kaszálva 15 -17% nyersfehérjét, 1820% rostot, 30 -60 mg karotint és 400 -500 NE D-vitamint tartalmazó dús levélzetű, kellemes illatú takarmány • minőségét a levélpergés aránya alapvetően befolyásolja • Vöröshere széna • vastagabb szárú, gyérebb levélzetű a lucernánál, kevésbé ízletes • Bíborhere széna • általában durva szárú, a szár szőrözött, leginkább a lovak takarmánya • Baltacim széna • nagy fehérjetartalmú, jó étrendi hatású, ízletes takarmány • Édes csillagfürt széna • fehérjében gazdag, kérődzőkkel és lovakkal egyaránt etethető

• Keverék zöldtakarmányok szénái • Füveshere széna • minőségét és fehérjetartalmát alapvetően a pillangós komponens aránya és a betakarítás időpontja határozza meg • optimális a kaszálási ideje ha a fű bugahányás kezdetén van • Zabosbükköny széna • nehéz belőle szénát készíteni, mert a bükköny nehezen szárad, sikeres szárítás esetén azonban értékes szénaféle

• Szénalisztek, fűlisztek • Ebben a formában monogasztrikusok tápjába keverhetők • Rosttartalmuk miatt felhasználhatóságuk korlátozott • A karotinellátásban és bizonyos állati termékek színének kialakításában azonban fontos szerepük lehet • szénalisztek • hagyományos módon készített széna őrleménye • előnye, hogy kisebb az etetéskor fellépő levélpergési veszteség, továbbá az őrléssel valamelyest javul a táplálóanyagok emészthetősége • kérődzőkkel etetve viszont nem rendelkezik strukturális hatékonysággal • növendék sertésekkel 4 -6%, kifejlett sertések tápjaiba 810% keverhető

• zöldnövény lisztek • a fiatalon lekaszált növényt forró levegővel megszárítják, majd megőrlik • a szárítás optimális hőmérsékletének megválasztása fontos, mivel a bioaktív anyagok (fehérjék, aminosavak, vitaminok) sérülhetnek, inaktiválódhatnak • a zöldliszt a szénánál több fehérjét, vitamint és karotint tartalmaz • az I. osztályú lucernaliszt minőségi követelményei: • max. 10% nedvesség • min. 19% nyersfehérje • min. 140 mg karotin • max. 3% sósavban nem oldódó hamu (föld, homok) • karotintartalmuk a tárolás alatt gyorsan csökkenhet, ezért a lisztekhez különféle antioxidánsokat kevernek, • csökkenti a karotin lebomlását, ha a lisztet granulálják és sötét színű műanyag zsákokban tárolják • etetését nyersrost és adott esetben szaponintartalma befolyásolhatja, sertések tápjaiba 5 -15%, broiler és pulyka tápokba 2 -4%, tojótápokba 4 -6% felhasználása javasolható

• Teljes kukorica növény liszt • a viaszérés környékén történő levágást, szárítást és őrlést követően keletkező zöldliszt • nagy az energiatartalma, de sok rostot is tartalmaz • elsősorban pelletálva etetik, marhákkal, lovakkal, nyulakkal, esetleg vemhes kocákkal

Mezőgazdasági melléktermékek • A gabonafélék, fűfélék, hüvelyesek és olajos magvúak betakarításakor visszamaradó melléktermékek • Termelési költség nem, csupán a betakarításkori költségek terhelik • Takarmányértékük több tényező (faj, fajta, betakarításkori idő stb. ) függvénye • Nagy mennyiségben állnak rendelkezésre Szalmafélék • a termés nélküli szár és levél részeket értjük ez alatt • nagy a rost- (30 -40%) és kicsi a fehérje-, zsír-, keményítő-, cukor- és vitamintartalmuk • rosttartalmuk emészthetősége gyenge, ami feltárással, pl. ammóniás, Na. OH-os kezeléssel javítható • elsősorban kérődzőkkel etethetők, a szénát csak részben helyettesíthetik (marha, ló: 2 -3 kg; juh: 0, 5 -0, 5 kg)

• Fűfélék szalmái • legfontosabb képviselőik a gabonaszalmák, melyek közül elsősorban a tavasziakat használhatjuk takarmányozási célra • tavaszi árpa szalma • a leggyakrabban etetett szalma, mivel rostjának és Nmka-tartalmának emészthetősége a legkedvezőbb • őszi árpa szalma • rosttartalma nagyobb, táplálóanyagainak emészthetősége kisebb, mint a tavaszi árpáé • szúrós toklásza sértheti az állatok száj nyálkahártyáját • tavaszi és őszi búzaszalma • a kettő közötti különbség nem számottevő • táplálóanyagaik emészthetősége gyenge • ennek ellenére kérődzőkkel és lovakkal etethető

• zabszalma • dús levélzetű, finom rostú, a legszívesebben fogyasztott és legértékesebb tavaszi szalma • rozsszalma • nagy rost- és lignintartalma miatt csak ritkán etetik • fűszalma • táplálóértékét a fű faja határozza meg • takarmányértéke általában jobb. mint a gabonaszalmáké • muharszalma • kemény szárú, de lovakkal etethető • szudánifű szalma • dús levélzetű, vékonyszálú, az értékesebb szalmák közé tartozik

• kukoricaszár • táplálóértékét jelentősen befolyásolja a betakarítás ideje, a szemterméssel egyidejűleg betakarított szár értékesebb • a később érő kukoricahibridek szárának kisebb a rostés lignintartalma • takarmányértéke jobb, mint a gabonaszalmáké • legegyszerűbb hasznosítási módja a legeltetés pl. húsmarhákkal • Hüvelyesek szalmái • Értékesebbek a gabonaszalmáknál, mivel több fehérjét tartalmaznak, táplálóanyagaik emészthetősége jobb • Száruk viszont vastag, nehezen szárad, könnyen penészedik

• borsószalma • a legértékesebb pillangós szalma • magas fehérjetartalom (7 -9%), dús levélzet, puha szár jellemzi • elsősorban kérődzőkkel etethető • szója szalma • a szár és a levél nem egyszerre szárad • elsősorban kérődzőkkel etethető • lencse szalma • nagy a fehérjetartalma (10 -13%), könnyen emészthető, akár borjakkal, bárányokkal is etethető • bükköny, csillagfürt, lóbab szalma • gyenge minőségűek, sok rostot tartalmaznak, esetleg juhokkal etessük ha nincs más