Fenomenolgiai ontolgia s medialits Heidegger s Sartre Kulcsszavak

  • Slides: 12
Download presentation
Fenomenológiai ontológia és medialitás (Heidegger és Sartre) Kulcsszavak: fenomenológiai ontológia ‒ fenomenalitás ‒ transzfenomenalitás

Fenomenológiai ontológia és medialitás (Heidegger és Sartre) Kulcsszavak: fenomenológiai ontológia ‒ fenomenalitás ‒ transzfenomenalitás ‒ medialitás ‒ aktivitás ‒ passzivitás Heidegger A Lét és idő újszerűsége: I) kidolgozza egy fenomenológiai ontológia eszméjét II) fundamentál-ontológiai igénnyel lép fel III) egy mediális filozófiai antropológia vázlatát nyújtja I) A fenomenológiai ontológia eszméjének fő mozzanatai: i) a lét a megmutatkozás tiszta eseménye – a lét mint fenomén eszméje ii) a lét megmutatkozása egy kitűntetett létező létére utalt – a korreláció kérdése iii) a lét eseményszerű megmutatkozása megfelelő eljárás- és beszédmódot igényel – a fenomenológia mint mediális diszciplína eszméje

A lét mint fenomén eszméjének medialitása „A φαινόμενον görög kifejezés, melyből a » fenomén

A lét mint fenomén eszméjének medialitása „A φαινόμενον görög kifejezés, melyből a » fenomén « terminus ered, a φαίνεσθαι igéből származik, ami azt jelenti: megmutatkozni; a φαινόμενον tehát azt jelenti: az, ami megmutatkozik, a megmutatkozó, a megnyilvánuló; a φαίνεσθαι maga mediális képzés a φαίνω-ból (napvilágra hozni, fénybe állítani)” (LI 45). „A fenomén fenomenológiai fogalma a megmutatkozón a létező létét, értelmét, módosulásait és derivátumait érti”, s a „létező léte a legkevésbé lehet olyasmi, ami » mögött « még áll valami, » ami nem jelenik meg «” (53). „Ontológia csak fenomenológiaként lehetséges” (uo. )

A megmutatkozás belső tagoltsága „a φαίνω [napvilágra hozni, fénybe állítani] ugyanúgy a φα- tőhöz

A megmutatkozás belső tagoltsága „a φαίνω [napvilágra hozni, fénybe állítani] ugyanúgy a φα- tőhöz tartozik, mint a φώς, a fény, a világosság, vagyis az, amiben valami megnyilvánulóvá, önmagában láthatóvá válhat. ” (45) A „’hely’-’fény’-megmutatkozás” összefüggése által konstituált létező: a Dasein, „amely mindig mi magunk vagyunk” (23). „E létező legsajátabb létét az el-nem-zártság (Unverschlossenheit) jellemzi. A » Da « kifejezés ezt a lényegi feltárultságot (Erschlossenheit) jelenti” (160). „Az ember lumen naturalé-járól való ontikus képes beszéd nem jelent mást, mint e létező egzisztenciál-ontológiai struktúráját; hogy az azon a módon van, hogy önmaga ittje [Da]. A » világló « annyit jelent: önmagában […] van megvilágítva, nem egy másik létező által, hanem úgy, hogy ő maga világlásként [Lichtung] van. […] Az ittlét a maga feltárultságaként van” (161). „a lét és az ember vonatkozása […] nincs megfelelően elgondolva – ez gyötrő nehézség, ami számomra már a Lét és idő óta világos, és amit számos szövegváltozatban meg is fogalmaztam” („Kiegészítés” A műalkotás eredete c. íráshoz)

A megmutatkozás belső tagoltsága és az idő A fenomenológiai ontológia témája a „tér” és

A megmutatkozás belső tagoltsága és az idő A fenomenológiai ontológia témája a „tér” és az „idő” által konstituált lét(értelem) „Ha megmutatkozón azt a létezőt értjük, amelyet mintegy a kanti értelemben vett empirikus szemléleten keresztül lehet megközelíteni”, akkor az „a vulgáris fenoménfogalom jelentését tölti be. [Ez] nem azonos a fenomén fenomenológiai fogalmával. […] azt, ami a vulgárisan értett fenoménben mindig elöljáróan és együttjáróan, habár nem tematikusan már megmutatkozik, az tematikusan megmutatkozáshoz segíthető, és ez az önmagán-így-megmutatkozó (a » szemléleti formák «) alkotja a fenomenológia fenoménjeit. Mert a térnek és az időnek nyilvánvalóan […] képessé kell lennie arra, hogy fenoménné váljon” (48). „valaminek az értelme [az], amiben érthetősége fennáll, anélkül, hogy maga ez a valami kifejezetten és tematikusan a szemünk elé kerülne. ” „Szigorúan véve az értelem a lét megértése elsődleges kivetülésének szempontját jelenti” (374 -75. Kiemelés − Ny. M. ) Az eksztatikus időiség az, „ami [az ittlétet] a maga számára mind » nyitottá «, mind » világossá « teszi” (405). az „időiség eksztatikus egysége […] jelenti annak a lehetőségnek a feltételét, hogy létezhessék egy olyan létező, amely mint saját » ittje « (» Da «) egzisztál” (uo. ) a „létező, amely az itt-lét megnevezést viseli, » meg van világítva «”, […] az „ittet (Da) az eksztatikus időiség eredendően világítja meg” (uo. ) Lét „ÉS” idő – mint probléma

A fenomenológia mint mediális diszciplína eszméje Hozzáférhetőségét tekintve a fenomenális megmutatkozás „rétegezett”: „ami napvilágon

A fenomenológia mint mediális diszciplína eszméje Hozzáférhetőségét tekintve a fenomenális megmutatkozás „rétegezett”: „ami napvilágon van, vagy ami napfényre hozható […] − a mindenkori megközelítésmódtól függően – más-más módon mutatkozhat meg önmagából” (45). Az „aminek fenoménnek kell lennie, nagyon is rejtve lehet. […] A fenomének különféleképpen lehetnek elfedettek. ” Megeshet, hogy valamely fenomén „még egyáltalán nincs felfedve”, „lehet továbbá betemetett”, ami „végbemehet totálisan”, vagy a korábban már felfedett „torzulásaként” (53). A megmutatkozás a maga medialitásának megfelelő közelítésmódot igényel „mindenekelőtt el kell nyernünk a fenomenológia tárgyaitól a lét és a lét-struktúrák előfordulásmódját a fenomén móduszában” (54). „A λόγος láttat valamit (φαίνεσθαι), nevezetesen azt, amiről a beszéd folyik, mégpedig a beszélő (a médium), illetve az egymással beszélők számára” (50). A „bha-” szótő és ragozott formái: “bha-1. To shine [ragyogni]. … 4. Suffixed form *bhaw-es- in Greek phos, light [fény] … 5. Extended and suffixed form *bhan-yo- in Greek phainesthai, » to be brought to light « [napfényre jutni], appear [megjelenni] ; “bha-2. To speak [beszélni]. … 5. Suffixed form *bha-ma Greek pheme, saying, speech [mondás, beszéd]… 6. … Greek phone, voice, sound [hang] . ” (The American Heritage Dictionary of Indo-European Roots) A fenomenológia: „mediális események mediális diszciplínája”

„A” lét értelmére irányuló kérdés medialitása E kérdés kezdeményezése nem áll a hatalmunkban: „a

„A” lét értelmére irányuló kérdés medialitása E kérdés kezdeményezése nem áll a hatalmunkban: „a kérdezett (a lét) sajátosan » vissza- vagy előrevonatkoztatja magát « a kérdezésre mint egy létező létmóduszára. A kérdezést lényegbevágóan érinti a kérdezettje, és ez a létkérdés legsajátabb értelméhez tartozik” (24). A lét eszméje elementárisan mediális: eseményként önmaga (lehetséges) eleme a maga végbemenetele számára. A Dasein eszméje elementárisan mediális: a létmegértés faktumában rejlő feszültség az a mód, amiként van. A filozófia mint fundamentál-ontológia a lét kérdésességeként végbemenő ittlét radikalizálása.

Sartre Husserl-kritikájának magva Sartre követi Husserlt a tekintetben, hogy i) a tudat: intencionalitás; ii)

Sartre Husserl-kritikájának magva Sartre követi Husserlt a tekintetben, hogy i) a tudat: intencionalitás; ii) a létező fenoménként adott. Kifogásolja azonban, hogy a husserli fenomenológia az ismeretkritika igényével lép fel. ↔ A fenomén teljes-értékű megjelenés: „lényege a » megjelenni « […], amely már nem áll szemben a lennivel” (LS 10) ‒ benne a létezőt mint létezőt intencionáljuk. A fenomén eszméje maga követeli meg a fenomenológia ontológiai irányvételét. Ez érinti i) a tudat intencionalitásának husserli felfogását: S érinti ii) a létező fenomenalitásának husserli felfogását is: ő „a noémából irreálist csinál, a noésis puszta korrelátumát” (26) ↔ „a transzcendencia a tudat konstitutív struktúrája” (uo. ) olyan létet von maga után, amely nem ő ő „a dolog valóságát a fenomén objektivitásával cserélte fel” (11) ↔ a véges megjelenést „mint a végtelen felé túllépő lét megjelenését” kell megragadni (uo. ) = ez a megjelenés és lét közti feszültség mint „» a végtelen a végesben « ellentéte” (uo. )

Sartre Heidegger-kritikájának magva A megjelenés és lét közti feszültség egy alapvetőbb síkon is megjelenik

Sartre Heidegger-kritikájának magva A megjelenés és lét közti feszültség egy alapvetőbb síkon is megjelenik (mint a „végtelen a végesben” problémája): Minden egyes megjelenés „saját léttel bír” ‒ ez „a fenomén léte” (12). Ez „valamilyen módon mindenkinek megnyilvánul, minthogy beszélni tudunk róla” (uo. ). Ami így megnyilvánul ‒ „a létfenomén. ” A létfenoménben megragadott létértelem nem meríti ki a fenomén létét: „a fenomének léte nem válik létfenoménné” (14) „a létfenomén […] mint fenomén egy transzfenomenális alapot követel” (uo. ) „A lét […] minden feltárulás feltétele: feltáró-lét és nem feltárult lét. ” (13) A megjelenés és lét közti feszültség itt a lét elvi meg-nem-jelenéseként mutatkozik meg. A lét meghaladhatatlanul transzfenomenális: „a megismerés önmagában nem adhat számot a létről” (14).

A lét transzfenomenalitása A „megjelenés nem oly módon utal a létre, ahogy a kanti

A lét transzfenomenalitása A „megjelenés nem oly módon utal a létre, ahogy a kanti fenomén utal a noumenonra” (12) → A „fenomén nem képes elrejteni a létet” (14) ↔ De saját létét „nem is tárja fel: […] saját magát, nem pedig létét” mutatja meg. (13) A létező léte a megjelenésben adódik, de abban nem tárul fel = magában a megjelenésben adódik transzfenomenálisként (mint egy kvalifikálatlan „van” jelentkezik be). „A tudat számára létező transzfenomenális lét önmagában való. ” (27) A lét transzfenomenalitása kérdésessé teszi, hogy i) a fenomének léte kimerülhetne a tudatra való vonatkoztatottságukban, ii) a tudat léte kimerülhetne intencionális aktusaiban.

A tudat transzfenomenális léte A tudat intencionalitása két dolgot foglal magában: hogy a) tárgyának

A tudat transzfenomenális léte A tudat intencionalitása két dolgot foglal magában: hogy a) tárgyának megismerése; b) s egyúttal e megismerésről való tudat. b) A megismerés tudata: nem egy reflexív ön-megismerés. A tudat egyszerre észlelés és spontán észleléstudat (pl. öröm és örömtudat): „csak mint » feltáró-feltárult « képes létezni” (18) Ez a pre-reflexív cogito: „nem a megismerés egy módja, hanem a szubjektum transzfenomenális létdimenziója” (15). A tudat feltáró, ezért tiszta áttetszőség: nincs „természete”, „törvényszerűsége”, nem „valami” − a tudat „konkrét semmisség” (I/1. fej. ) A tudat tiszta aktivitás, ön-meghatározás: önmaga által létezik, léte esetleges. A tudat léte nem merül ki intencionális aktusaiban, mert i) azok spontán önmaga-tudattal járnak; s mert ii) „a tudat egy olyan létre támaszkodva születik, ami nem ő” (26).

A létező transzfenomenális léte A tudat transzfenomenális léte nem alapozhatja meg a fenomén transzfenomenális

A létező transzfenomenális léte A tudat transzfenomenális léte nem alapozhatja meg a fenomén transzfenomenális létét. „A tudat számára létező transzfenomenális lét önmagában való. ” (27) Mivel e lét transzfenomenális, fenomenológiai módon csak negatívan határozható meg: Túl van az aktivitáson és passzivitáson, túl a tagadáson és állításon, nem immanencia, nem önmagához való viszony, mindentől el van választva létében, túl van minden alakuláson, e tekintetben mentes a temporalitástól, teremtetlen, létokkal nem rendelkezik, stb. (30 -32) Pozitív meghatározásai is a negatívakból következnek: A lét van; önmagában való; az, ami; teljes pozitivitás; esetleges és felesleges. (uo. )

Konklúzió Heidegger gondolkodásától nem idegen a lét transzfenomenalitásának bizonyos értelme. Sartre eldologiasítja a fenomén

Konklúzió Heidegger gondolkodásától nem idegen a lét transzfenomenalitásának bizonyos értelme. Sartre eldologiasítja a fenomén eszméjét. A lét transzfenomenalitása nem követeli meg, hogy a fenomént valami létezőnek tekintsük. Heidegger: „A fenomén […] valaminek a kitüntetett utunkba kerülési módját jelenti. ” (48) A két felfogás közti különbség a medialitás eszméjének érvényre juttatása, illetve annak elmaradása révén jellemezhető. Sartre tudja: a „transzfenomenalitás” ellentmond a „megmutatkozás” értelmének. Válasza: a transzfenomenális lét eszméje a tudat létmódjából következik. Hogy mi a tudat létmódja, Sartre a passzivitás-aktivitás fogalmai mentén tájékozódva határozza meg.