Fenntarthat hasznlat A krnyezetrl val gondoskods trtnelme Termszetvdelem

Fenntartható használat

A környezetről való gondoskodás történelme • Természetvédelem: szubjektív értékítélet alapján kiválasztott fajok, élőhelyek, természeti objektumok védelme • Környezetvédelem: A környezet jó minőségének megőrzése, a károsító folyamatok, károsodások megelőzése, felszámolása, a jó környezetállapot helyreállítása • Környezetgazdálkodás: a természeti erőforrásokkal történő hatékony gazdálkodás, a maximális ökohatékonyság elérése • Fenntartható fejlődés: a környezet és fejlődés minden kérdésének integrálása, a jó döntéshozás által a környezeti és társadalmi problémák megelőzése

A természetvédelem gyakorlati eszközei 1. Természet megőrzés: a létfenntartó folyamatok kedvező környezeti feltételeinek megőrzése, a károsító folyamatok megelőzése • Az adott rendszer határain kívüli feladat • Eszköze a klasszikus környezetvédelem, vagy/és a környezetgazdálkodás • Fenntartható fejlődés: a környezet és fejlődés kérdéseinek integrálása

A természetvédelem gyakorlati eszközei 2. Védelem (konzerválás) • A kiszemelt állapot fenntartása • A változás a rendszer tulajdonsága, egyetlen állapot sem lemerevíthető • A fenntartás állandó beavatkozást igényel

A természetvédelem gyakorlati eszközei 3. Helyreállítás (rehabilitáció) • Sérült természetes rendszerek helyreállítása • A rendszer eredeti váza megvan • A terhelést, zavarást szüntetjük meg, a rendszer ezután újraépül • Nem igényel fenntartást

A természetvédelem gyakorlati eszközei • 4. Rekonstrukció (felújítás) • Elpusztított természetes rendszerek vázszerkezetének újraépítése, ahol a környezeti feltételek adottak

A természetvédelem gyakorlati eszközei 5. Létesítés (kreáció) • Mesterségesen létesített zöldfelületek, természetes elemek használatával • Fenntartást igényel

Természetvédelem karrierje • Amikor tönkretettük, ritkává tettük, védjük • Védekezés saját magunkkal szemben, egyik szektor elrontja, másik kijavítja • Egy adott helyzetet akarunk konzerválni a változással szemben • A védelem állandó energia-befektetést igényel • Anyagi forrásokat igényel, s megköveteli a forrásokat megtermelő rendszerek fenntartását • Határvonalak közé szorítja a dinamikusan változó rendszereket

A karrier állomásai • Egyedi tájértékek védelme • Fajvédelem • Élőhely-védelem

A természetvédelem fejlődése • Élőhely és Madárvédelmi Direktívák: A kedvező természetvédelmi állapot biztosítása (megőrzés), fenntartása (konzerváció), és helyreállítása (rehabilitáció) • Fajok esetében: népességük és természetes elterjedésük ne csökkenjen • Élőhely esetében: kiterjedés és fajösszetétel, biodiverzitás és stabilitás ne csökkenjen

A környezetvédelem karrierje • Helyi környezet elszennyezése • A helyi környezeti problémák „megoldása” – szennyvíz, hulladék, levegőszennyezés • A jelentős helyi környezeti hatások áthárítása, szétszórása a tágabb környezetbe • Erőforrások igénybe vétele máshol • Jelentős hatások szétterhelése globálisan • A „jelentéktelen” hatások összegződése • Globális környezeti problémák • Globális problémák helyi problémává válnak • „a rájuk adott válasz” pozitív visszacsatolás az okhoz - probléma spirál • Jól nő a GDP • A környezetvédelem jó üzlet

Következmény • Az ökológiai tényezők globális változása. Egyetlen élőhely, faj sem képes kibújni alóla • Alkalmazkodási kényszer • Elkerülhetetlen változás klíma: hőmérséklet, csapadék, légmozgás Talaj, vízháztartás Élőhely Vegetáció Fajkészlet

A környezetvédelem gyakorlata • A környezeti szabályozás célja a környezeti elemek jó állapotának megőrzése • A környezet elemekből áll, pl. levegő, víz, talaj, biológiai sokféleség, ember által létrehozott környezet • Az egyik elem megőrzése érdekében megterheljük a másikat

Szennyvíztisztítás és fenntartható fejlődés Helyi haszon Talajvíz szennyezettség csökkentése Életciklus vége Építési időszak Az építkezés visszafordítható és visszafordíthatatlan hatásai (szennyvízvezeték hálózat és tisztítómű) Hulladék Működési időszak Energia- és anyagszükséglet Az építkezés energiafelhasználása és emissziói Természeti erőforrás szükséglet Energia Építőanyagok bányászata és feldolgozása A fogyasztó fizet Haszon Működési költség Környezeti nyomás Befektetési költség Adók Szennyvíziszap Állami bevételek Talajba Komposztálás Égetés Szállítási és energia emisszió Veszélyes anyagok Energia emisszió Növekedés

Környezetgazdálkodás • Maximális ökohatékonyság • A maximális ökohatékonyság mellett is megvalósítható a környezet túlterhelése: „a jóból is megárt a sok” • Az is fontos, hogy mit teszünk a hatékony módszerekkel (pl. energia)

A Fenntartható Fejlődés • Az emberiség képes fenntarthatóvá tenni a fejlődést – biztosítani, hogy a jelen igényeit kielégítse anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit saját igényeik kielégítésére. (A Környezet és Fejlődés Világbizottsága)

A fenntartható fejlődés három tartóoszlopa Fenntartható fejlődés Társadalom Gazdaság Környezet

A fenntartható fejlődés gyakorlata • A három pillér szétválasztása • „környezeti fenntarthatóság”: környezetvédelem, ökohatékonyság • Fenntartható gazdasági növekedés: a gazdasági növekedés szétválasztása a szállítás, az energiatermelés, hulladékkeletkezés, környezeti kibocsátások növekedésétől • Társadalmi kohézió: versenyképesség

Új megközelítések • Környezet: • Természet: a szubjektív Valaminek, valakinek, környezetek befogadó valamiknek, rendszere, azok valakiknek a kapcsolati hálója szubjektív környezete, környezeti kapcsolati hálójának lazább, tágabb kiterjedése (nem operatív fogalom)

Fenntartható fejlődés új megközelítése • A fenntartható fejlődés célja a társadalmi létminőség megvalósulása az ökológiai eltartóképesség határának túllépése nélkül. (H. Daly) • Növekedés = nagyobbá válni. • Fejlődés = jobbá válni.

Az új paradigma • A fejlődés célja a fenntartható társadalom. • A gazdaság eszköz, nem cél. Közvetítő a társadalom és környezet között. • A környezet korlát és lehetőség egyszerre.

A három „tartóoszlop” kapcsolata társadalom gazdaság természet

Az elgondolás megértése • Miért kell fejlődni? • Mert alkalmazkodni kell a folyton változó környezethez. • Mi a fejlettség mértéke? • A környezethez való sikeres alkalmazkodás.

Mit kell fenntartani? • Az ember időlegesen (amíg képes alkalmazkodni) fenn tudja tartani a társadalmat. • Az ember nem tudja fenntartani a rendszert, a rendszer tartja fenn az embert. • A fenntarthatóság nem örökre szól, mindennapi életünk része.

El lehet-e érni a fenntarthatóságot? • Nem! • A fenntartható fejlődés egy állandó folyamat. • Nem lehet elérni, mert minden változik.

Fogalmak A fenntartható társadalom egy „örök” cél, amely felé a fenntartható fejlődés folyamata vezet. A fenntartható fejlődés a környezethez való alkalmazkodás jobb minőségét alakító társadalmi folyamat A fenntarthatóság az emberi társadalom és környezet harmonikus állapota (belső és külső feltételek).

Mit kell tudnunk a rendszerekről? • Egyensúlyra törekednek, de nem egyensúlyiak • Alapvető tulajdonságuk a környezethez való állandó alkalmazkodás • A szerkezet és működés elválaszthatatlan, amiből a „struktúrában megvalósuló irányítás” következik • A struktúrában megvalósuló irányítás biztosítja a környezethez való alkalmazkodást • Nem adhatók össze részeik tulajdonságaiból

• A fejlődést (evolúció) az alkalmazkodási kényszer mozgatja • A fejlődésnek konzervatív és progresszív oldalai vannak, a megőrzés és a fejlesztés

A természetes fejlődés evolúció szelekció Környezet változása mutáció “megőriz” “fejleszt”

Létezik-e egyáltalán fenntarthatóság? A szerkezetben megvalósuló irányítás Szabályozás visszacsatolás “megőriz” Vezérlés “fejleszt”

A problémák megoldása pozitív visszacsatolás • A klímaváltozás oka az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. • A klímaváltozás nagy viharokat, hőséget, hideget, szeleket, áradást stb. okoz. • A nagy hőség miatt légkondicionálásra van szükség; • a szárazság miatt öntözésre; • az áradás miatt gátakra és újjáépítésre. • A megoldáshoz energiára van szükség, ami további üvegházhatást okozó gázok kibocsátását eredményezi.

A társadalmi fejlődés helyes értelmezése • A társadalom sem bújhat ki a környezeti alkalmazkodás, s a rendszerek tulajdonságai alól • A társadalmi fejlődés megköveteli a megőrzés és fejlesztés egyensúlyát, a fejlesztés nem azonos a fejlődéssel • A korlátlan fejlesztésnek ugyanúgy vannak társadalmi, mi környezeti korlátjai

A fenntartható fejlődés holisztikus megközelítése • A problémák hálózati rendszert alkotnak, ok -okozati összefüggésekben állnak egymással • Amíg az okok fennállnak, újratermelik az okozatokat

A környezetvédelem nem azonos a fenntartható fejlődéssel • A környezetvédelem eszköze a megelőzés, a csökkentés, a környezeti problémák elhárítása. Alapkérdése a „hogyan”. • A fenntartható fejlődés eszköze a környezeti és társadalmi problémák elkerülése megfontolt döntések által. Alapkérdése a „mit” és a „miért”.

Nézőpontváltás • A környezet egy és oszthatatlan • A környezet állapot, erőforrás és tér egyszerre. • Egyik minőségéhez sem lehet hozzányúlni a másik sérelme nélkül • Ha javítani akarjuk az állapotát, átterheljük a térre, vagy az erőforrásokra • Ezáltal rontjuk a környezet minőségét.

A környezetminőség megőrzése Egyszerre kell figyelembe venni: • Környezet állapot: mit bocsátunk ki, mivel szennyezzük a rendszert • Természeti erőforrások eltartó-képessége: mit és mennyit veszünk el a természettől • Térszerkezet: milyen mértékben hagyunk működési teret a természetes folyamatoknak

A környezetminőség ok-okozati hálója Környezet Fogyasztás Intézmények Termelés Tudás Bölcsesség Értékek Stratégia Kultúra Szemlélet Politika

A természetvédelem új megközelítése Jelenlegi megközelítés Kívánatos jövő • Egyedi tájak • Fajvédelem • Élőhely-védelem • Élőhely-komplexek védelme • Interakciók, életfenntartó folyamatok megőrzése (igazodás a természet rendjéhez, biogeokémiai ciklusok működésének biztosítása) • A rendszeren kívülről érkező ható tényezők kezelése (termelésfogyasztás szerkezete)

Területhasználati stratégiák • Természetvédelmi területek • környezetileg érzékeny területek – agrárkörnyezetvédelem • Intenzív használat Örök kompenzációt igényel • Beavatkozás nélküli területek • Fenntartó gazdálkodás területei

Mi a fenntartható használat? • „Fenntartható használat: a természeti erőforrások tartamos használata. Az emberiség alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szüksége van arra, hogy környezeti erőforrásait hasznosítsa. A hasznosítással párhuzamosan azonban, gondoskodni kell az erőforrások megőrzéséről is (az erőforrások egyidejű használata és megőrzése). A nem megújuló természeti erőforrások végesek, ezek fenntartható használata úgy biztosítható, ha használatuk közben kitermeljük azokat a szellemi és anyagi javakat, amelyek segítségével gondoskodhatunk helyettesítésükről. A megújuló természeti erőforrások fenntartható használata azt jelenti, hogy ezeket az erőforrásokat megújulásuk mértékéig használjuk fel. ” Környezetvédelmi Lexikon

Mi a fenntartható használat? • „Természeti erőforrások: adott időpontban, illetve időszakban meghatározott közösség rendelkezésére álló azon erőforrások, amelyek vagy teljesen függetlenek az emberi akaratlagos tevékenységtől, vagy meglétük elválaszthatatlanul és döntő módon a természeti tényezők függvénye. Fizikai jellemzőik szerint elsődlegesen, mint ki nem meríthetők (nap, szél) és kimeríthetők (ásványi nyersanyagok, faállomány) csoportosíthatók. A kimeríthetők ugyancsak két csoportba sorolhatók, megújuló (erdő), és nem megújuló (kőolaj) erőforrások. ” Környezetvédelmi Lexikon

Mi a fenntartható használat? • A fenntartható használatot nem lehet leszűkíteni a természeti erőforrások használatára, mert meglétük döntő módon a természeti tényezők függvénye. • A természeti erőforrások fenntartható használata nem nélkülözheti a környezeti rendszerek szerkezetének és működésének megőrzését, hiszen ezek biztosítják az erőforrások megújulását.

A fenntartó használat elvei 1. A természeti erőforrások használatának és megőrzésének egyidejűsége • A használat során kell a megőrzésről gondoskodni, s nem utólagosan (természetvédelem) • Használat – az egyén rövid távú szükséglete (ma) • Megőrzés – a faj hosszú távú szükséglete (holnap) • A tartamosság elvét biztosítja

A fenntartó használat elvei 2. A megelőzés és elővigyázatosság elve • A legjobb problémamegoldás, a probléma létrejöttének megelőzése • Ha nem ismerjük minden összefüggését a problémának, nem ok arra, hogy ne foglalkozzunk vele

A fenntartó használat elvei 3. Az alkalmazkodási formák megőrzése • Az evolúció „legyártotta” azokat a formákat, amelyek a környezet változásához való alkalmazkodást biztosíthatják • Az emberi társadalmak alkalmazkodása során is kialakultak a környezetileg harmonikus együttélési formák (szerves kultúra) • A rövidtávon sikeres globális kultúra a saját belső feltételeihez, s nem a környezeti feltételekhez alkalmazkodik

A fenntartó használat elvei • 4. A helyi erőforrások hasznosítása • A helyben elérhető erőforrások fenntartó használata • A mobilizáció lehetővé tette a helyi erőforrásoktól való látszólagos függetlenedést • Formái: gyarmatosítás, tőke allokáció • Kiteljesedése: globalizáció

A fenntartó használat elvei 5. Az ökológiai • A környezeti adottságoknak rendszerek megfelelő hasznosítás átalakítása állandó fenntartást (energiabefektetést) követel • Az átalakítás sematizálja az ismereteket (egyféle – többféle) csökkenti a termékek és az élővilág sokféleségét

A fenntartó használat elvei 6. A stabilitás és a sokféleség megőrzése • Sok elem, sokféle szerveződés és kapcsolat, nagyobb stabilitás • Gazdasági és társadalmi értelemben is igaz • A kulturális változatosság a környezeti változatosság eredménye • A sokféleség tökéletesebb alkalmazkodást tesz lehetővé

Sokféleség - stabilitás • Az ember nagy nettó produkciójú, pionír, monokultúrás rendszerekkel dolgozik, amelyért feláldozza a stabilitást • Klimax rendszerek multifunkcionális használata megőrzi a sokféleséget és stabilitást • Amit használunk azt megőrizzük

Biológiai sokféleség • A biológiai sokféleség a bioszféra immunrendszere, ha elszegényítjük, csökken a védekező képessége.

A fenntartó használat elvei 7. A nem anyagi értékek haszna • A materiális javak nem biztosíthatók az immateriális javak nélkül • Szerkezet (matéria) és működés (immatéria) • A legfőbb immateriális javunk, ami a materiális javakat biztosítja a természet életfunkciói

A fenntartó használat elvei 8. Az eltartó- és tűrőképesség szerinti használat • Az eltartó-képesség a környezethasználat olyan határa, amelyen belül az erőforrások tartamosan használhatók, anélkül, hogy a rendszer szolgáltatásai (működése) sérülnének

Eltartó- és tűrőképesség • Szerkezet • Működés • Materiális, erőforrások • Immateriális életfenntartó folyamatok • Eltartó-képesség • Tűrőképesség

Eltartó-képesség • A tartamos • Az emberre csak használatra bioszféra léptékben vonatkozik, ezért értelmezhető semmi sem • Hatékonyság figyelmeztet, ha befolyásolja, de a átléptük a határt legnagyobb (gradáció) hatékonyság mellett • Az eltartó-képesség sem lehet fenntartható alacsonyabb szinten a növekedés valósul meg az összeomlás után

A fenntartó használat elvei 9. A körfolyamatok összekapcsoltsága • A szupraindividuális organizáció (élő és élettelen egymásra hatása) térben és időben megvalósuló anyag és energia örvénylés

Biogeokémiai ciklusok • Az ember által működtetett lineáris folyamatokban termelés folyik, lebontás alig • A lineáris folyamatok nincsenek összekapcsolva • Nagy a hulladék képződés, amelynek a lebontását a környezetre bízzuk. • A biogeokémiai ciklusokat többnyire baktériumok működtetik, akik nem tudnak mit kezdeni az aránytalanságokkal, illetve a toxikus anyagokkal • Az ember az anyag és energia örvényeket változtatja meg, azáltal, hogy megváltoztatja az anyagok tér és idő eloszlását.

A fenntartó használat elvei 10. Szubszidaritás • A döntést azok hozzák, akiket érinteni fog. • Ma már van globális szint is! • Minél messzebb van a döntés centruma az érintettektől, annál bizonytalanabb a döntés hatékonysága abban, hogy a helyi problémát képes lenne kezelni. • Az érintettek ismerik a helyi körülményeket

A fenntartó használat elvei 11. Az együttélés (koegzisztencia) • Az ember a természet része, együtt kell élni a többi élőlénnyel is • Környezeti viszonyulásunk nem elsősorban technikai , hanem sokkal inkább etikai jellegű, a társadalom által hordozott értékektől függ

„Az ökoszisztéma megközelítés” • A CBD COPV. Felszólította a részes feleket az ökoszisztéma alapú megközelítés alkalmazására • A talajjal, vizekkel, és biológiai erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás stratégiai megfontolásai

„Az ökoszisztéma megközelítés” 1. A talajjal, vizekkel, biológiai erőforrásokkal való gazdálkodás módja társadalmi választás kérdése • A helyes döntések érdekében az érintetteket már a döntés előkészítésébe, a tervezés koncepcionális szakaszába be kell vonni

„Az ökoszisztéma megközelítés” 2. A gazdálkodást a lehető legalacsonyabb szinten kell decentralizálni • A megfelelő mértékben decentralizált rendszerek nagyobb hatékonyságot, eredményességet és méltányosságot eredményezhetnek. Minél közvetlenebb a kapcsolat a kérdéses ökoszisztémához, annál nyilvánvalóbb a felelősségtudat, az elszámoltathatóság, a helyi ismeretek hasznosíthatósága, stb.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 3. A fennálló, vagy potenciális tevékenységek figyelembe vétele a szomszédos ökoszisztémákra • Az ökoszisztémák nyitottsága miatt az őket érő hatások nem korlátozódnak a beavatkozás helyére

„Az ökoszisztéma megközelítés” 4. Az ökoszisztémák gazdasági vonatkozásait számításba kell venni: • Az ökoszisztémák által nyújtott termékek és szolgáltatások reális közgazdasági értékelése • Biodiverzitás megőrzését elősegítő gazdasági ösztönzők alkalmazása, a káros támogatások felszámolása • A külső költségek internalizálása

„Az ökoszisztéma megközelítés” 5. Az ökoszisztéma alapú megközelítés célja az ökoszisztémák szerkezetének és működésének fenntartása, az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatások megőrzése érdekében • A fajokra és élőhelyekre koncentráló természetvédelem mellett az ökológiai folyamatok fenntartására kell öszpontosítani.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 6. Az ökoszisztémákkal azok eltartóképességén belül kell gazdálkodni • Az ökoszisztémákat csak bizonyos határokon belül lehet terhelni (szerves anyagot kivenni, szennyezőanyaggal terhelni, zavarni), hogy képes legyen fenntartani integritását, szolgáltatásait

„Az ökoszisztéma megközelítés” 7. Az ökoszisztéma megközelítést megfelelő térbeli és időbeli léptékben kell alkalmazni • Az ökoszisztémákkal való gazdálkodásnak követni kell a különböző szukcessziós állapotok adta lehetőségeket, a közigazgatási egységeken túlterjedő területi egységeket (pl. vízgyűjtő), stb.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 8. Tekintettel az ökoszisztémákban zajló folyamatokra, a hatások késleltetett megnyilvánulásaira, az ökoszisztémák hosszútávú gondolkodást, gazdálkodási célkitűzéseket igényelnek. • Az emberek az azonnali gazdasági hasznot részesítik előnybe a hosszú-távú tervezéssel szemben. Össze kell egyeztetni a rövid- és hosszú-távú érdekeket.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 9. A gazdálkodásnak fel kell ismernie, hogy a környezet folyton változik, s a változás elkerülhetetlen • Az ökoszisztémák természetes módon változnak jellemzőikben. Az ökoszisztémákkal való gazdálkodást ezért egy szerves tanulási folyamatként kell felfogni, amely módszereiben állandóan csiszolódik. Az ökoszisztémák statikus állapota nem megőrizhető, az ökológiai folyamatok zavartalanságát kell biztosítani.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 10. Az ökoszisztéma megközelítésnek meg kell találnia az egyensúlyt a használat és megőrzés között. • Mind a használat, mind a megőrzés alapvető fontosságú az ember fennmaradása szempontjából.

„Az ökoszisztéma megközelítés” 11. Az ökoszisztéma megközelítésnek figyelembe kell venni minden információt, a meglévő szerves tudást és tudományos ismereteket egyaránt • A szerves tudás a környezethez való alkalmazkodás történelmi távlataiban jött létre, nemzedékek ismereteit, tapasztalatait ötvözi

„Az ökoszisztéma megközelítés” 12. Az ökoszisztéma megközelítésnek be kell vonnia a társadalom-, és természettudományok összes ágát • Az ember technikai ismereteinek gyakorlásával közvetlenül, míg viselkedésével közvetetten hat környezetére

LIFE Natura projektek fenntarthatósági elvei 1. A projekt tevékenység körüli egyezség a természetvédők között • A különböző használati érdekek összeegyeztetése • Pl. Dánia korábban létesített lecsapoló árokra építettek gátat zsilippel. A madarászok mélyvizet, a botanikus sekély vizet szerettek volna kialakítani, vagy Finnország, láp feltöltődése, vagy Németország, fasorok, bokorsorok eltávolítása

LIFE Natura projektek fenntarthatósági elvei 2. Rendszerszemléletű megközelítés • Néhány kiemelt faj, vagy terület védelme veszélybe sodorhat más fajokat (pl. Franciaországban egyik szervezet a denevéreknek nyitotta meg a templomtornyokat, egy másik pedig a gyöngybaglyok fészkelését mozdította elő) • A probléma általában a kommunikáció hiánya

LIFE Natura projektek fenntarthatósági elvei 3. Társadalmi megvalósíthatóság • A projektet ellenzők és támogatók közötti előzetes egyeztetés • A különböző használati érdekek összeegyeztetése (farkas és bárány) • A projekt hatásterületének felmérése (pl. gát, vagy lecsapolás) • Megszokott használati és megjelenési formák felmérése (pl. út és közlekedés, tájkép) • Szakmai sovinizmus kiküszöbölése (erdész, vizes, vadász, természetvédő, stb. )

LIFE Natura projektek fenntartható gazdálkodásának elvei • LIFE projekt Mecklenburg: egy tó kifolyására gátat terveztek, hogy növeljék a tó vízfelületét • Ellenzők: • Farmerek, akik féltették a földterületeiket • Két gazdag idegen, akik vadászterületnek vásároltak földet • A tóhoz közeli település lakói, akik féltek a talajvízszint emelkedésétől • A közeli település, akik gátszakadástól tartottak • Halászok, akik a tó kifolyójában halásztak • Turisztikai hivatal, aki a kialakult tájképet látta veszélyeztetve • Lakosok, akik szúnyoginváziótól tartottak • Döntéshozók, akik azt mondták, hogy a pénzt inkább a munkanélküliség csökkentésére költsék

LIFE Natura projektek fenntarthatósági elvei 4. Technikai fenntarthatóság • Vajon egy megvalósított projekt önfenntartó, önszabályozó lesz-e, vagy állandó beavatkozásra szorul? • A természetes szukcesszió, a természetes változás elleni energia befektetés

LIFE Natura projektek fenntarthatósági elvei 5. Gazdasági fenntarthatóság • Gazdaságilag fenntartható, ha egy rekonstruált élőhelyre nem kell pénzt költeni, mert az önfenntartó, vagy ha a használatból származó haszon fedezi a fenntartás költségeit (fenntartás költségeibe beleértve a megélhetést) • Alapprobléma, hogy a hasznok nem fedezik a megélhetés költségét, mert ami környezetileg megfelelő, az csak ritkán termel hasznot, ami hasznot termel, az viszont ritkán környezetkímélő.

Egy lényeges dilemma • Vajon minden egyes projekthelyszínnek ki kell-e elégíteni a gazdasági fenntarthatóság kritériumát? • Ha a gazdasági fenntarthatóságra máshonnan kell forrásokat elvenni (támogatások), akkor átterhelünk. • Ha a gazdasági célok teljesítését kívánjuk, akkor pedig nem érjük el a környezeti célt • Tudomásul kellene venni, hogy vannak olyan területek egy országban, amelyek a nem használatuk által járulnak hozzá a gazdaság fenntarthatóságához, mert létükkel biztosítják a természetes folyamatokat.

Természetvédelem rendszerszemléletű megközelítése • A természetvédelem nem egyenlő a természet védelmével. • A természetvédelem szubjektíven kiválasztott elemekkel foglalkozik, cselekvés orientált. • A természet védelme a rendszer egészében való gondolkodás, és megfontolás, nem cselekvés, hanem megelőzés orientált.

Természetvédelem rendszerszemléletű megközelítése • A természetvédelemben szemléletében és gyakorlatában a természet az emberi társadalom alárendeltje. Az ember azt gondolja, hogy képes azt igazgatni, tervezni, rendezni, fenntartani. • A szemléletalapú természetvédelemben az emberi társadalmak és különböző szintű közösségek a rendszer alrendszerei, függő viszonyban vannak a természettől, ahhoz kell alkalmazkodniuk, s nem a környezetet kell átalakítani a maguk elképzelésére.

Természetvédelem rendszerszemléletű megközelítése • A természetvédelem „csővégi” technológia, különböző társadalmi, természeti folyamatok eredőjét kívánja eltéríteni a kedvezőnek tartott irányba, okozati alapozású. • A szemléletalapú természetvédelem a bekövetkező jelenségek komplex okait kutatja, a „nem kívánt” változásokat a társadalom értékeinek, szemléletének befolyásolásából kiindulva, a termelés és fogyasztás struktúrájának megváltoztatásán keresztül kívánja megelőzni.

Természetvédelem rendszerszemléletű megközelítése • A természetvédelem nem rendszerszemléletű, gondoskodása szubjektív ítélet alapján kiválasztott fajokra és területekre vonatkozik, s nem a rendszer egészére. Ezért cselekvése közben átterhelések jönnek létre, bizonyos fajokat mások hátrányára, bizonyos területeket más területek kárára védünk meg. • A rendszerszemlélet-alapú természetvédelem a bioszféra egészére, a biológiai sokféleség minden szintjére (genetikai, faji, élőhelyi) kiterjedő gondolkodás. Társadalmi vetülete a fenntarthatóság.

Mit követel tőlünk a rendszerszemlélet-alapú természetvédelem? • • • Hagyjuk békén a természetest! Mikor nevezünk valamit természetesnek? Természetes az a valaki, vagy valami, (faj, élőhely, táj, népesség, helyi társadalom) amely szerves kapcsolatban fejlődik természetes környezetével. Valakinek, valaminek akkor természetes a környezete, ha az alapító ökológiai feltételek fennállnak, vagy maguk is szerves változások eredményei. Magyarországnak legfeljebb öt százaléka lehet ilyen terület. Ezeket teljes mértékben békén kellene hagyni, azaz hagyni kell a természetes folyamatokat uralkodni, még akkor is, ha tudjuk, hogy a globális hatások is ember által befolyásoltak. Miért kell elfogadnunk a módosított folyamatokat? Mert a módosított hatásokra a legjobb választ a rendszer tudja megadni, s nem szabad ezeknek a szerves változásoknak az útjába állni.

• Miért hagyjuk békén a természetest? • A szemléletalapú természetvédelem legfontosabb alaptétele az, hogy a természet alrendszerei közötti interakcióknak szabad utat kell adni, hiszen ezek jelentik magát az evolúciót, biztosítják annak dinamikáját. • A természetvédelem „vonalzó mellett” tervezi a természetet, felosztja, kijelöli, lehatárolja azokat. Ezáltal lemerevíti a dinamizmust, olyan élőhelyeket, népességeket akar konzerválni, amelyek természetes okoknál fogva változnak. A lemerevítés csak fokozza az evolúciós hátrányt és növeli a sebezhetőséget.

• 2. Csak akkor cselekedjünk, ha az elérni kívánt állapotot a külső és belső körülmények (ökológiai hatások) „fenntartják”! • A természetvédelemben gyakori az olyan beavatkozás, amely a beavatkozás utáni állapot további mesterséges fenntartását igényli. Ilyenkor a természet egészétől veszünk el energiát a kívánt állapot fenntartására, tehát „átterhelünk”. Ilyenek, pl. a lecsapolás vagy állandó vízpótlás, az etetés, egy-egy nem kívánt fajnak az irtása. • A rehabilitáció akkor megengedett, ha a létrehozott állapotot az ökológiai körülmények fenntartják a beavatkozás befejeztével, az alrendszer magára hagyható, békén hagyható.

• 3. Az emberi társadalmat a természethez alkalmazkodva lehet és kell fenntartani! • A természetvédelem és agrárkörnyezetvédelmi elgondolások szerint a természetvédelmi és „ökológiailag érzékeny (? )” területekkel táj, vagy ökológiai gazdálkodni kell, míg más területeken a „szokásos” használati módok maradnak fenn. • Az emberi társadalom nem tarthat fenn a természet szerveződési és működési elveitől idegen társadalmi rendszert, amely konfrontál az emberi faj fennmaradásának természetes alapjaival. Ezért a rendszer egészéhez kell „hozzásimulnunk”, annak szerveződési és működési elveit követve. • Ezért nem lehet felosztani a bioszférát védett és nem védett helyekre, ahhoz hogy bármely rész fennmaradjon az egész szerkezetét és működését kell békén hagyni. Ebben a megfontolásban a természet nyújtotta lehetőségek bölcs (fenntartó) használata az alapja a fenntartható emberi társadalomnak.