Eurpai alkotmny s integrcitrtnet 1 IV A kzpkori

Európai alkotmány- és integrációtörténet 1 IV. A középkori város jellegzetességei. Rendi monarchia – rendi hatalommegosztás. Az abszolutizmus államának főbb sajátosságai 8. A középkori város jellegzetességei (a városok újjászületése – a városi polgárság) 9. A rendi monarchia és a rendi hatalommegosztás 10. Az abszolút monarchia kialakulása Források: • Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Budapest: Osiris, 2003. • Horváth Pál (szerk. ): Egyetemes jogtörténet I. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997. • Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. • Walter Haller – Alfred Kölz – Thomas Gächter: Allgemeines Staatsrecht. Vierte, neu überarbeitete und ergänzte Auflage. Basel: Helbing Lichtenhahn, 2008.

9. tétel: A rendi monarchia és a rendi hatalommegosztás 1. Kiindulópont: a hűbériség – hűbéri állam (01) � � Személyi elem: hűbérúr és vazallus közti hűség Dologi elem: hűbérbirtok A hűbérviszony létrejöttének három eleme: � Homagium (alávetés kifejezése a vazallus részéről) � Fidelitas (hűségeskü) � Investitura (a hűbérbirtokba való bevezetés)

1. Kiindulópont: a hűbériség – hűbéri állam (02) Szerződéses viszony: � Mindkét oldalon jogok és kötelességek (nem egyenlők) � Szankciók A 9 -10. századra a volt Frank Birodalom területén élő társadalmakat, elsősorban a nemességet, teljesen átható szisztémává vált. Hűbéri állam (11 -13. sz. ): � A hűbériség az alapja: az államvezetésnek (tisztségek, méltóságok hűbérként jelennek meg) a hadseregnek (lovas harcosok hűbéri kötelességük alapján harcolnak)

2. A rendiség kialakulása (01) Kialakulnak a társadalom lényeges vonásokban azonos jogokkal, kötelességekkel és funkciókkal rendelkező tagjainak közösségei: rendek: tipikusan papság, nemesség, polgárság, helyenként parasztság ezek egységesen fellépve ellenpólusát képezik a királyi hatalomnak – rendi alkotmány (13 -17. sz. )

2. A rendiség kialakulása (02) Az átalakulás főbb lépései, alakító tényezői: A) A hasonló helyzetű hűbéresek „egymásra találása”: elvonatkoztatás a személyes hűbérkapcsolattól egyforma jogok igénye a hasonló státusú hűbéresek részéről (lehetőleg írásban, privilégiumban) B) Az intellektualizmus, írásbeliség szerepe: A társadalmi tények jogi tényként való kifejezése írásban Egyház, klerikusság, kancelláriák szerepe

2. A rendiség kialakulása (03) C) Az immunitás szerepe: először egyházi személyek, majd világi nemesek harcolják ki a mentességet birtokaik, alávetettjeik tekintetében a királyi igazságszolgáltató hatalom alól majd a városok is megkapják a saját jogszolgáltatás jogát D) Az egyház szerepe: eleve létező, hierarchikus rend - ösztönzőleg hat a többi hűbéresre élére áll a társadalmi szabadságmozgalmaknak (pl. Magna Charta – ellenállási jog) közvetíti a képviseleti gyűlések gondolatát (concilia – repraesentatio) korporatív elméletek: a társadalmi működés különbözősége magával hozza az állapot és kiváltság különbözőségét is – de mégis egységet alkotnak Aquinói Szt. Tamás (Arisztotelész nyomán) az összességet a család és az egyén fölé helyezi (tanítványai a 13. sz. végétől az egységet és rendet magasztalják, a hierarchikus társadalmi tagozódást)

2. A rendiség kialakulása (04) E) Az erősödő, racionális államüzem szerepe: Az uralkodó küzd hűbéreseivel – központi hivatalok, jogvégzett értelmiségiek segítik Az ehhez szükséges pénzt a teljesítőképes társadalmi rétegektől szerzi kiváltságokért cserébe – azok egyre erősebben tömörülnek G) A jog szerepe: � Különböző testületek szerveződnek: Egyháziak (káptalanok, konventek, lovagrendi házak, egyetemek) Nemesiek (vidéki önkormányzatok) Polgáriak (városok, szabad kerületek, céhek) Parasztiak (községek) E testületek (universitates, communitates) saját jogi személyiséget és szabályozást vívnak ki � Testületként jelennek meg a jogi szabályozásban – alapokmányok, testületi karták �

2. A rendiség kialakulása (05) H) A testületekből kialakul a rend: � Alkalmi koalíciók, társulások, utóbb állandósulnak � Közösségi életérzés, életstílus, értékfelfogás, privilégiumokra való büszkeség � A tulajdonhoz való hasonló viszony � Rendi jogok (gazdasági – pl. adómentesség; politikai – pl. közhatalomban való részvétel; jogi jellegű privilégiumok – pl. letartóztatás alóli mentesség, magas esküérték a perben) I) Rendi karta elnyerése: � Közös szabályozás a rend egészére � Rendenkénti szabályozások (közös jog helyett partikuláris jogok: papság – kánonjog, nemesség – hűbérjog és helyi szokások, városi polgárság – városi jogkönyvek) � Rendenként külön bírói fórumok (egyháziak – egyházi bíróságok, nemesek – hűbéri kúriák, polgárok – városi esküdtszékek, parasztság – földesúri esküdtszékek); személyi elv

2. A rendiség kialakulása (06) A rend létrejötte: meghatározott társadalmi funkciót betöltő és megfelelő jogi szabályozással (lényegében azonos jogokkal és kötelességekkel) rendelkező személycsoport, amely jogait kiváltságként őrzi

2. A rendiség kialakulása (07) J) A rendi országgyűlések kialakulása: � A kialakult rendek is összefognak � Együttesen az „ország”-ot képviselik � Az uralkodó pénzügyi kívánságait újabb kiváltságok fejében teljesítik (adómegajánlás) � A rendi országgyűlés őrködik az egyéni, testületi, rendi és országos privilégiumok betartása fölött

3. A rendi alkotmány (01) A) A királyi tanács átalakulása: � Eredetileg a király közvetlen hűbéreseinek tanácsa � Most megjelennek az udvarban a rendek képviselői – a tanácsba is beférkőznek � Az uralkodó hűbérviszonyra tekintet nélküli, állandó létszámú, kinevezett tagokból álló tanácsot hoz létre (felesküdt tanács – iuratum consilium) � Ez az uralkodó és a rendek közti közvetítőként funkcionál

3. A rendi alkotmány (02) B) A rendi gyűlés: � Hűbéri felfogás: új adó kivetése csak minden érdekelt beleegyezésével történhet � A 14 -15. században az uralkodó már maga hívja össze a rendeket adómegszavazásra, s az „ország” képviseletének ismeri el őket (de ≠ népképviselet, pl. a paraszti réteg többnyire kimarad) � Szerkezetére nézve két típus: Kétkamarás: kiváltságosok + alacsonyabb nemesek és polgárok (Anglia, Észak-Európa, Lengyelország, Magyarország, Kasztília, Elbától keletre eső német tartományok) Háromkamarás: papság, nemesség, polgárság (Franciaország, Aragónia, Nápoly-Szicília, Elbától nyugatra eső német tartományok)

3. A rendi alkotmány (03) C) Rendi dualizmus: � A főhatalom megosztása az uralkodó és a rendek között (a kettőt összefogó államszemélyiség még hiányzik) � Az egyensúly hol az uralkodó, hol a rendek javára bomlik meg (abszolutizmusba vagy köztársaságba hajlik) � Jogegyenlőtlenség: minden politikai jog privilégiumon alapul (még a királyéit is annak tekintik – prerogatívának) � A jelentős döntések – törvényhozás, adómegajánlás, trónbetöltés – a két pólus kompromisszumában születnek � Olykor írott (szerződéses) formában is megjelennek (pl. Magna Charta 1215, Német Aranybulla 1356) � Az uralkodó centralizál (erősödő professzionális központi hivatalszervezet) – a territoriális hatalmak megszűnnek Rendi állam: 13 -17. sz.

8. tétel: A középkori város jellegzetességei (a városok újjászületése – a városi polgárság) 1. Eltérés a feudális világtól: � Privilégiummal bíró szabad közösség de nincs feudális függés intézményes keretet ad a szolgai állapotból való felemelkedésre („Stadtluft macht frei”) eltérő gazdálkodási viszonyok (föld helyett kereskedelem, kézművesség), települési és lakásforma

2. Várostípusok Attól függőn, hogy ki adja a városi autonómiát: � Császár: birodalmi város � Király: szabad királyi város � Földesúr: földesúri ill. mezőváros � szabad/független város Az autonómia megszerzése folyamat: � Pl. földesúri város kiharcolja a beköltözés szabadságát � A városlakó réteg egyre vegyesebb � A földesúr egyre kevésbé képes jogait érvényesíteni � A városi közösség szerzi meg e földesúri jogokat � Testületbe szerveződnek (korporáció) – közös esküvel (coniuratio) erősítik meg e polgári szövetséget � A városok renddé szerveződnek Az igazi kérdés: mire terjed ki az autonómia?

3. A városi autonómia A) Az autonómia köre (lehetséges elemek): � Köz- és magánjogi autonómia (a tartósan a városban lakó polgár felszabadul a feudális függésből) � Területi (a város saját területének tulajdonosa, ő a főhatóság) � Önkormányzati (saját közigazgatás, szervezet, jogszolgáltatás, statútumalkotás) � Polgárjog adományozása (városi elöljáróság) � Földesúri jogok gyakorlása (a városi földeken dolgozó jobbágyok felett) � Követküldés a rendi gyűlésbe � Vásártartás, árumegállítás, útkényszer � Részletesen a város privilégiumlevele határozza meg B) Városi terhek (a kiváltságot adó úr felé): � Adófizetés, ajándékok, katonaállítás, fegyver-lőszer szállítás

4. Városi polgárság A) Jogaik a nemesi jogokat mintázzák: � Személyes szabadság (saját bíróhoz való jog) � Nemesekével azonos vérdíj � Jobbágyi szolgáltatásoktól, közmunkáktól, beszállások alól való mentesség � Vám- és révmentesség, iparűzési és kereskedési jog � Ingatlanszerzési képesség, öröklési szabadság � Választójog (városi közhatalmi szervezetekbe, rendi gyűlési követnek) B) Kötelességek: � Központi és helyi adók fizetése, katonaállítás, városi védelem költségeinek viselése • E jogok a polgárt csak a városban illetik. • Idegenek csak meghatározott feltételek teljesítése esetén szerezhetnek ilyen jogokat.

5. A város mint „miniatűr állam” (01) Wilhelm Ebel: „a modern értelemben vett államiság melegháza” (előrevetíti a modern jogállami és bürokratikus struktúrákat) Államra jellemző funkciók: �Bírói szervezet �Meghatározott jogalkotási metódus, jogalkotó szervezet �Jogilag megalapozott igazgatás és rendészet

5. A város mint „miniatűr állam” (02) Városi szervek: � Városi tanács (választott testület, a legfőbb városi hatalom, jogalkotó, igazgató és ítélkező funkció is) � Polgármester (a tanács által választott első ember, a város képviselője, közélelmezés, vásárszervezés, tűzvédelem, céhek felügyelete, pénzügyi igazgatás stb. intézője – esetleg hivatalszervezettel) � Külön ítélkező szervek: városuraság vagy megbízottja (Schultheiß), esetleg esküdtszékkel (iudices – bírák, consules – tanácstagok, universi cives – polgárok közössége) A bíráskodás hatalmának megszerzése: 1. bírókinevezésbe való beleszólás, 2. saját tanács-bíráskodás kialakítása, 3. a bírói hivatal integrálása a saját városi alkotmányos rendbe

10. tétel: Az abszolút monarchia kialakulása 1. Abszolút monarchia: � az uralkodó által elvben korlátlan hatalommal irányított királyság � „princeps legibus absolutus” � nincs tekintettel a rendi vagy parlamenti tényezőkre � személyében hordozója az állami főhatalomnak (XIV. Lajos: „Az állam én vagyok”) � Akik államhatalmat gyakorolnak, az ő jogán teszik � 15 -16. századtól érvényesül Többnyire nem teljesen abszolút ez a hatalom • pl. isteni jogon – „Dei gratia” - uralkodik

2. Kialakulása � 15 -16. századi háborúk, államterület megnövelése �Sorozatos válságok (agrár-, pénzválság, járványok, stb. ) megoldása csak központi állami eszközökkel történhet �Sikeres római császárok előképe, 13 -15. századi itáliai városi vezetők példája

3. Eszmei megalapozása Niccolò Macchiavelli (1469 -1527): � Il principe (A fejedelem) � A politikai hatalmat az adott helyzettel számolva, a célokat, lehetőségeket, korlátokat mérlegelve kell gyakorolni Jean Bodin (1530 -1596): � Six livres de la République – „Az állam” � Az uralkodó az egyetlen döntőbíró a politikai és vallási irányzatok felett, korlátlan és egységes akarata biztosítja a békét, képviseli az államérdeket (államrezont) Thomas Hobbes (1588 -1679): � Leviatán � A polgárok szerződéssel hozzák létre az államot, de annak vezetője teljhatalmú úr, csak Istennek felelős

4. Az abszolút monarchia általános jellemzői � Uralkodói irányítás alá vont hadsereg és bürokrácia � Élethivatásszerű katonaság (növekvő létszám) � A bürokráciában nő a szakértelem szerepe (polgárság!) – Polizeistaat (rendészállam) � Erősen központosított egységes állam � Az állam egyre több feladatot vállal (a felvilágosult abszolút uralkodó gondoskodik a nép neveléséről, képzéséről, gazdasági biztonságáról, stb. ) � A rendi dualizmus megbomlik – a rendi gyűléseket visszaszorítják