EMLKEZET A jelenre korltozott lt letkptelenn tenn az

EMLÉKEZET A jelenre korlátozott lét életképtelenné tenné az embert.

Ajánlott irodalom n n n Ádám György (1987): A megismerés csapdái Magvető Kiadó, Budapest Baddeley, A. (2000): Az emberi emlékezet Osiris Kiadó, Budapest Hebb, D. O. (1995): Tanulás, emlékezet és felejtés - VI. fejezet Gondolat Kiadó, Budapest Kardos Lajos (1982): Az érzékeléstől a cselekvésig Tankönyvkiadó, Budapest, 119 -140. p. Neisser, U. (1984): Megismerés és valóság VII. fejezet Gondolat Kiadó, Budapest

Jellemzői n a megismerés lényegi oldalához tartozik; n a megismerés közvetett (logikai) szakaszának része; a tudattartalmak rögzítésén, megőrzésén és felidézésen alapul; segítségével teremtünk kapcsolatot a múlt és a jelen tapasztalatai között; biztosítja megismerésünk és pszichikumunk működésének folyamatosságát; az érzékelésre/észlelésre épülve biztosítja az információk tárolását; egyaránt fontos a szerepe a közvetlen és a közvetett megismerésben. n n n

Az emlékezés anatómiai alapjai agyi képalkotó eljárások RTM – munkamemória: ▪ Prefrontális és temporális lebeny HTM: ▪ Kódolás - bal félteke területei az aktívabbak ▪ Előhívás - jobb félteke területei aktívabbak ▪ Konszolidációs folyamat – hippocampus és az amygdala

Az emlékezés élettani alapjai 1. Ismételt külső ingerlés hatására: hurokpályák, reverberációs neuronális (zárt öningerlő) körök alakulnak ki. (→ rövid idejű – recens - emlékezet) 2. Tartós vagy gyakori ingerlés hatására: ▸ morfológiai változások; ▸ biokémia változások; ▸ neuronhálózat aktiválódása. (→ hosszú idejű – permanens - emlékezet) emléknyom (engram)

Pszichológiai alapja a képzet: a tárgy olyan képe (mentális kép – vizuális, akusztikus, taktilis, motorikus, verbális), amely a megelőző szenzoros hatás alapján (érzékleti kép) a tárgy távollétében idéződik fel. A képzetek az észlelettel szemben sajátos jellemzőkkel rendelkeznek: n Az észleletnél kisebb erősségűek. n A képzetekre a töredékesség jellemző. n A képzetekben megy végbe az első lépés az absztrakció felé vezető úton. n A képzet az észleletnek nem mechanikus reprodukciója: változékony, dinamikus képződmény.

Szakaszai (1) 1. Kódolás: (elhelyezés a memóriában) bevésés: a tudati képmás rögzítése módjai: mechanikus (ismétlések) értelmes (legfőbb feltétele: a megértés) A kódolás eredményességét befolyásolja: idegrendszeri alkat, egészségi állapot, életkor, a figyelem minősége, az anyagban lévő értelmes kapcsolat, az anyag strukturális kapcsolatai, a szubjektumnak az anyaghoz fűződő viszonya (motiváció, szándék, akarati erőfeszítés), a bevésendő anyag terjedelme, az ismétlések száma, több oldalú érzékszervi behatás, közvetlen részvétel a tevékenységben, érzelmi állapot, a tanulás technikája

Szakaszai (2) 2. Tárolás: (megőrzés a memóriában) ▪ megőrzés (emlékkép) ▪ felejtés. A tárolás minősége függ: a bevésés hatékonyságától; az egyén szervezetének, idegrendszerének állapotától; az érzelmi állapottól; a beállítódástól, érdeklődéstől; attól, hogy a tanulás előtt és után mivel foglalkoztunk

Szakaszai (3) 3. Előhívás: (visszanyerés a memóriából: emlékkép képzet) ▪ felismerés (a kiváltó ingert kell összevetni a róla kialakult emlékképpel, és meg kell állapítani az azonosságokat és különbözőségeket) ▪ felidézés (a „tárgy” közvetlen jelenléte nélkül kell az elraktározott tudattartalmat visszaadni) (generálás + felismerés = kettős folyamat) Az előhívást segítő tényezők: a kódolás pontossága, mélysége, és a kód kidolgozottsága; × a tanulandó anyag megértése, az információk szervezése a kódoláskor; × a megtanult anyag ismétlése, újraszervezése; × az információk előhívási támponthoz kapcsolása; × kontextushatás. ×

Típusai (1) n Időalapú felosztás (Atkinson-Shiffrin): ▪ szenzoros memória, ▪ rövid távú memória, ▪ hosszú távú memória. n Szándékalapú felosztás (Schacter): ▪ explicit memória – deklaratív tudás, ▪ implicit memória. n Az emlékezés folyamatai alapján: ▪ bevésés módjától függően: mechanikus; értelmes;

Típusai (2) ▪ felidézés módjától függően: n motorikus; képszerű; értelmi – logikai; emocionális. A tevékenység jellegétől függően: önkéntelen, ■ szándékos: ■ (gondolkodás + érzelem és akarati aktusok).

Az időalapú emlékezet jellemzése Jellemzők Szenzoros regiszter STM (RTM) LTM (HTM) Az információ belépése figyelem előtti figyelmet kíván (szelekció) „újrajátszás” Az információ kódolása modalitásspecifikus (a bemenő inger pontos másolata) akusztikus, vizuális főleg szemantikus Kapacitása nagy korlátozott Ebbinghaus: 7+ - 2 Miller: 7+ - 2 tömb korlátlan Az információ fenntartása lehetetlen szándékos figyelem, újrajátszás, ismétlés ismétlődés, szerveződés Az emléknyom tartóssága ikonikus 1 mp echoikus 2 -4 mp 20 -30 mp percektől évekig Információveszteség elhalványulás, kiszorítás nem vész el, hozzáférhetősége csökken „kiolvasás” automatikus: szériális keresés, aktivációs modell előhívási támpontok, az interferencia problémája, keresőfolyamatok, aktivációs folyamatok Az információ előhívása

A rövid távú memória – munkamemória modell (Baddeley és Hitch, 1970) Fonológiai hurok (akusztikus puffer) Központi végrehajtó Téri-vizuális vázlattömb (vizuális puffer) - Az emlékezet működő állapota. - Lényege: koordinált mentális aktivitás. - A rendszer tagjai egyidejűleg, párhuzamosan működnek.

Az RTM feladatai n átmenetileg szükséges anyagok tárolása; n átszállóhely; n mentális számítások munkaterülete (a problémamegoldáshoz szükséges anyagok tárolása).

Tárolás a hosszú távú memóriában Ebbinghaus felejtés-görbéje Forrás: Ádám P. -Balogh L. -Mailát L-né-Nádudvari I-né: Általános pszichológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990 - 79. o.

A HTM és az asszociáció kapcsolata (asszociáció = képzettársítás: a hasonló vagy ellentétes, térben és időben kapcsolódó képzetek egymást felidézik) Az asszociatív kapcsolat lehetőségei interferencia: Segítik egymás felidézhetőségét (+): szimultán (egyidejű) felidézés: A B (téri érintkezés egyidejűsége alapján) szukcesszív (egymás utáni) felidézés: A B C (időben egymás után észleltek alapján) Gátolják egymás felidézhetőségét (-): proaktív: A B retroaktív: A B □ homogén

A hosszú távú memória működési jellemzői n A kódolás és az előhívás szoros kapcsolata – a feldolgozás mélysége: szervezés; kontextus, állapotfüggő tanulás. n Az emlékezet és az érzelem kapcsolata – a felejtés érzelmi tényezői (villanófényemlék, szorongás, kontextushatás, elfojtás. )

Implicit (perceptuális) memória n Procedurális emlékek (cselekvéses) Tartalma: Lassan elsajátított perceptuális, motoros és kognitív készségek. Traumákhoz fűződő elfojtott, lehasadt érzelmek. Korai emlékezet. Jellemzője: Perceptuális alapú. A szándék mellőzése és az automatizálódott kognitív műveletek.

Explicit memória n Deklaratív tudás (tények tárolása) Tartalma: szemantikus emlékek – ismereteink fogalmi szintű tárolása, epizódikus emlékek – személyes események. Jellemzői: A szándékosan kidolgozott emlék megnyilvánulásai. Felidézhető, átdolgozható, tudatos vagy a tudatosság számára elérhető képi vagy verbális formában reprezentálódik. Az implicit memóriához képest később érik.

Az emlékezetről való gondolkodás története n Korai gondolkodásmód – strukturalista felfogás: számítógépes analógia – tárak, többszörös tár elméletek – a köztük lévő kapcsolat az információt átemelő (transzfer folyamatok; reprezentáció (külvilági események belső leképeződése); tárolási idő és a felejtés. n Modern elképzelések – folyamatmodellek – információfeldolgozási folyamat (információ szűrése, kategorizálása, reprezentációja): emlékezeti rendszerek, a közvetlen emlékezet aktív, a tartós passzív.

A tartalom szerveződésének lehetőségei (1) 1. TÖBBSZÖRÖS EMLÉKEZETI TÁR Ismételgetés: - fenntartó, bemenő információ - feldolgozó. szenzoros tár rövid távú memória hosszú távú memória felejtés Az emlékezet társas modellje Forrás: Bernáth László – Révész György (1995): A pszichológia alapjai Tercia Kiadó, Budapest, 115. o.

A tartalom szerveződésének lehetőségei (2) 2. CRAIK ÉS LOCKHART FELDOLGOZÁSI SZINTEK ELMÉLET 3. COLLINS ÉS QUILLIAN – HIERARCHIKUSAN SZERVEZŐDŐ JELENTÉSHÁLÓ 4. COLLINS ÉS LOFTUS – TERJEDŐ AKTIVÁCIÓ ELMÉLETE 5. ROSCH – PROTOTÍPUS-ELMÉLETE

Konstruktív emlékezet n Sémák – (Barlett, 1930 -as évek): a sémák tárgyak, jelenségek osztályairól alkotott ismereteink; az emberek új dolgokra a már létező struktúrák segítségével emlékeznek. n Forgatókönyvek – (Schank és Abelson, 1977): a gyakran átélt társas életben gyakorolt cselekvéseinkkel kapcsolatos tudásunk. n Történetek – bonyodalom irányítja őket, az elbeszélés a bemutatásra és értelmezésre törekszik (pl. különböző tanulságok, meggyőződések).

Az emlékezés egyéni sajátosságai n a bevésés gyorsasága, n a megőrzés tartóssága, n a felidézés pontossága.

Az emlékezés hibái és zavarai n gyakori felejtés, n emlékezeti kiesések (amnéziák): (retrograd, congrad, anterograd) n az emlékezet pontatlansága (paramnézia, kriptoamnézia, retroaktív hallucináció, hiperamnézia, katatim emlékezet, hipamnézia).

Az emlékezet fejlesztése n Tömbösítés A képzelet használata a kódolás során: mnemotechnikai módszerek (helyek módszere, kulcsszómódszer) Feldolgozás mélysége n Kontextus szerepe n Szervezés n Előhívás gyakorlása n n