Elgondolkodtat versek Arany Viktortl Frksz szemeddel hiba nzel

Elgondolkodtató versek Arany Viktortól

Fürkésző szemeddel hiába nézel, Azonos vagyok az ablakréssel. Üres, semmi vagyok én, Ezért áramlik rajtam a Fény.

Fáj a boldogság? Ó te szegény! Ki élvezni nem tudod A boldog életet! Irgalomból Fájdalmat adjak Neked?

Nincs maradásom Se életem, Sem halálom, Míg fel nem derül a fény, Valójában ki is vagyok én?

Elmúlt a nyár Haldoklik a napsugár. Ködös télben vele halok. De tavasszal feltámadok.

Az akadály Mit könnyen elérsz, semminek nézed. A sövényt könnyedén átléped. De ha a lécet ég magasan látod. Elszáll kedved, s bátorságod.

Panasz és válasz Idegen a világ, nem szeret már senki! Nem kéne a falak mögül előkecmeregni?

Megújulás Régi bőröm szakadozott, Repedezik, feslik, Szűk volt már a régi énem, Az öreg kígyó vedlik. Elhal régi, s mi születik Hamvas és még gyenge El kell bújni, hogy ne Leljenek a védtelenre. Előjövök majd odúmból Bizton megígérem, De arra ne számítsatok, Oly leszek, mint régen.

Vétkesek közt Azt mondják, hogy vétkesek közt Cinkos, aki néma. Vajon az is odaszámít, Kinek nyelve béna?

A vacsora Vér, könny, veríték, Ez a teríték. S mi a falat? Megtalálod Magad!

Ildikónak Homokszem a testben Gyötrelmet gerjeszt Válaszul a kagyló Igazgyöngyöt fejleszt. Ha sokan sajnálnak, Nem szabad lankadni Elmúlik kis idő, Lesz irigyed mégannyi.

Időjárás Lomha felhők szürkülnek az égen, Ily rossz idő nem volt már régen, Felettük mégis ott mosolyg' a nap, Ha ezt tudod, mindig boldog vagy!

Szabadság Rab, vagy szabad, Csak attól függ, A rács mely felén Látod magad. Magad mögött a rácsot Sosem látod, Tekinteted biztosítja Örök szabadságod

Recept Apró örömök szikrái rajzanak Csak hagyd, hogy lángra gyújtsanak. Bánatod pincéjébe engedj friss levegőt, Hagyd elégni a szenvedőt.

Similis simile gaudet Hasonló a hasonlót dicséri, A rokonlélekben Az arra nyitott ember Önmagát érzi. Magánya megszűnt, Gondja megoldódott Az Egységben Minden feloldódott.

Kérdőjelek Erény-e a hűség Ha lelkem másra képtelen? Elvárhatom-e, hogy ugyanezt Tegyék velem? Szeretem-e azt, Kinek feltételt szabok? Választ, mondd Kitől kapok?

Áradj! Írj verset, rajzolj, szerezz zenét, Szórd magad a világba szerteszét. A formád elveszhet, ha tartalmad marad, Lényed örökké előtted halad.

Ne írj! Ne írj több verset, Ne mondj el minden szót, Csak az el nem mondhatót. Hallgass csak, Elég a gondolat, Száll és szabad.

Mi lesz? Ha abba, mi fáj, belefásulok, Fa lesz belőlem, S a földnek gyökeret adok?

Kérdés Tudnod kell ki vagy, Hogy lehess önmagad. Percenként változol, Lényed illanó, Mi vagy hát? A változás, vagy a változó?

A favágónak Emeld baltádat, Vágd belém a fejszét. Vágtál már fát százat, Ne várd meg az estét. Kivágni úgysem tudsz, Gyökereim mélyek, A felszínt viheted, Megmarad az élet.

Fordulj a Nap felé, Mögötted az árnyék, Múlttá lesz a gond, És szebb a mai tájék.

Öröm A szeretet nem érdem, Öröm adni, kapni, Művelni kell csak, és nem Parlagon hagyni!

Kiürültem, mint nyáron a tantermek, Mint a tál, melyből örökké csak mernek. Szívem helyén síri csend honol, Lelkem valahol messze kóborol. Eddig én vadásztam a szerelmet, Megragadtam, ha mellettem termett. Mostantól ő a vadász s én a vad, Ki elfut, ha megriad. Nem leszek zsákmánya Könnyen, megígérem, Többé már nem leszek Olyan, mint régen.

Az idő hatalma Előtted óriás hegy, Mellette tenger, Cövekel a láb, Lépni nem mer. Lemegy a nap És felkel újra Csak halom a hegy S a vakond túrja A tenger meg Ökörlábnyom, Mely vizet gyűjt Az ingoványon. Ha, mit üzen A vers, megérted, Gondjaid ezentúl Könnyebben átléped.

Hajnali szavak Kifosztott lelkem Gazdagságára leltem Amikor végre Mindent mertem.

Este Belopódzik Szobánkba az este Ránk folyik meleg, Lomha teste. Már várjuk Mai álmunk, Hol megéljük Szabadságunk. Eljön majd az éj Estéje a hajnal, S felkelünk Egy új dallal. Ki meghalt, Újjászületett, S éli tovább A drága életet.

Átváltozás Van egy érzés, Mely ki nem mondható, Van valami, Mire nincsen földi szó. Ez az érzés Lakozik most bennem, S járja át testem, Szívem, lelkem. Egy nap még Arra eszmélek, Ember vagyok, Test, szellem, lélek.

Dust in the wind Porszemek vagyunk a szélben, Hópelyhek hideg télben. Lábnyomok homokos parton Mandalák kolostorpadlón. Szeszélyes erők formálnak, Rejtélyes vágyak hajtanak. Hogy mindez mi végre? Ujjam felmutat az égre.

Ne gyászoljatok Ha meghalok, ne gyászoljatok, kérlek, Csak átadtam magam egy másik létnek. Test és karakter nélkül odaát Nem szorít már a szűk kabát. Ki szívből szeret, integet s üzen, Örömöd bennem is örömöt terem. Kis énem meghalt, de a nagy Én pihen, Mert munka még sokáig leszen.

További versek http: //hitbenhat. hu/