DIJONI OLTR A 14 szzad vgnek egyik legjelentsebb

DIJONI OLTÁR

A 14. század végének egyik legjelentősebb udvari központjává Dijon, a burgundi hercegség székhelye vált. Merész Fülöp, II. Jó János francia király fia 1363 -ban kapta meg a burgundiai tartományt, és az ekkor létrejövő hercegség, melynek 1404 -ig volt ura, a kor fontos politikai és művészeti központjává vált. Burgundia felemelkedéséhez az is hozzájárult, hogy Merész Fülöp Flandriai Margittal kötött házassága révén megszerezte Flandriát és Brabantot. Ez a dinasztikus kapcsolat is magyarázza, hogy a dijoni udvar vezető mesterei szinte kivétel nélkül flamand festők és szobrászok voltak, ugyanakkor az is igaz, hogy e mesterek általában a párizsi királyi udvarból érkeztek Burgundiába.

A dijoni építkezések közül kiemelkedik a város melletti karthauzi kolostor, Champmol rendházának felépítése 1377 től. Ezt szemelte ki a királyi pár dinasztikus temetkezőhelynek. Itt dolgozott a késő gótikus szobrászat nagy befolyású mestere, Claus Sluter. A kolostor Szent Kereszt triptichon oltárának nyitott szárnyait Jacques de Baerze faragta, aki dél-németalföldi szobrász volt. A dijoni udvar németalföldi orientációját mutatja, hogy a két külső szárny festésére Merész Fülöp Melchior Broederlam Ypres-(Ypern)-i festő részére adott megbízást. Az oltár ma a Dijoni Szépművészeti Múzeumban látható.

Szépművészeti Múzeum, Dijon

Salle des Gardes (Musée des Beaux-Arts), Palais des Ducs de Bourgogne à Dijon .

Jacques de Baerze, Adoration of Magi, Crucifixion, Entombment altarpiece from Chartreuse de Champmol, 1395 -1399, Dijon

Melchior Broederlam (c. 1350, c. 1411) Németalföldi festő, az internacionális gótika jelentős mestere. Szülővárosában, Ypres- (Ypern)- ben is dolgozott. A párizsi királyi udvarból érkezett Dijonba, a burgundiai hercegi székhelyre, ahol Merész Fülöp udvari festője lett. Dokumentumok bizonyítják, hogy foglalkoztatott és sokoldalú művész volt. Stílusa jellemzően franco-flamand. Elsősorban az itáliai Trecento festészete hatott rá, térábrázolásában Taddeo Gaddi, színhasználatában és redőkezelésében Simone Martini és a sienai festészet játszott meghatározó szerepet, de lágy stílusának jelentős forrása volt a flamand és a párizsi miniatúrafestészet is. Erwin Panofsky azt írja Broederlamról: „a legnagyobb azok közül az Eyck előtti festők közül, akiknek fennmaradt a munkája”.

A Dijoni oltár 1393 -1399 Tempera, fa, 167 x 249 cm

A bal oldali tábla az Angyali üdvözletet és a Vizitációt ábrázolja. A kép két jelenetét kompozicionálisan a kétféle háttér választja el. A vonalak gracialitásának a művész nagy jelentőséget tulajdonít – ennyiben párizsias - , de főleg az érdekli, hogyan lehet az alakokat belehelyezni a térbe: a geometrikus építészeti formák közé, illetve a sziklás hegyek által határolt természeti környezetbe. Az Angyali üdvözlet jelenete bonyolult, több egységből álló, gótikus épületegyüttesben játszódik, melynek szokatlanul merész térbeliségét a festő a sienai festészet, elsősorban Ambrogio Lorenzetti műveiről kölcsönözte. A Vizitáció, az ikonográfiai hagyománynak megfelelően, tájban jelenik meg. E táj részletgazdag megfestése, a sziklák között megbúvó növényzet bemutatása ugyanúgy az internacionális gótika jellemző vonása, mint a szereplők ruháinak lágy redőkezelése és az élénk, miniatúrákra emlékeztető színhasználat.

A bal oldali panel: Angyali üdvözlet és Mária látogatása (167 cm magas, 125 cm széles)

Angyali üdvözlet

Látogatóban: Mária Erzsébetnél

Angyali üdvözlet (részlet)

Mária látogatása (részlet)

A jobb oldali tábla a Bemutatás a templomban és a Menekülés Egyiptomba jeleneteit ábrázolja. A színek lágyak, de erőteljesek, kissé külön-külön élnek, mint általában az 1400 körüli évek festészetében. A táj a legszebb mindazok közül, amelyeket ebből a korai szakaszból ismerünk, különösen széppé teszi a sziklák között kanyargó út. Az előtérben fakadó forrás apokrif motívum, kissé hátrább lévőnek tünteti fel a csoportot, a mélybe vezető ösvény szintén hozzájárul a térélmény fokozásához. Ilyen kezdetleges eszközöket alkalmaztak a festők a tájképfestészet késő-középkori megújulásának kezdetén. Flamand megfigyelőkészséget mutatnak az arcok, és méginkább a kulacsából nagyot húzó József. Pompás, közvetlen hatású rusztikus zsánerfigura.

A jobb oldali panel: Jézus bemutatása a templomban és menekülés Egyiptomba. (167 cm magas, 125 cm széles)

Krisztus bemutatása a templomban

Menekülés Egyiptomba

A kanyarban a magas oszlopról lezuhanó bálványszobor az egyik apokrif evangéliumból nyeri magyarázatát: amint a kis Jézus menekülése során Egyiptomba érkezett, az igazi Isten fia iránti tiszteletből a hamis istenek szobrai rendre földre omlottak.

VÉGE