Differencilt szocilpolitikai ismeretek II Globlis kapitalizmus s szocilpolitika

Differenciált szociálpolitikai ismeretek II. : Globális kapitalizmus és szociálpolitika Dr. habil. Juhász Gábor, Ph. D. egyetemi docens

A globális átalakulás kihívásai • Irodalom: Palánkai Tibor: A globális átalakulás kihívásai – Elkerülhetőke a kataklizmák? In: Magyar Tudomány, 2007/02. 204. p. • Kulcsszavak: globalizáció és globális integráció, társadalmi „átalakulások”, technikai forradalom, tudásalapú társadalom, gazdaság és a társadalom szerkezeti változásai, posztindusztriális és poszt-nemzeti társadalom, lisszaboni folyamat, strukturális problémák és reformok, reformok a költségvetés és oktatás terén.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” • Ma már nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedekben nagy társadalmi „átalakulás” korszakába léptünk. • „Minden néhány száz évben a Nyugat történetében éles átalakulásra kerül sor… Néhány rövid évtizeden belül a társadalom átszerveződik, így világnézete, alapvető értékei, társadalmi és politikai szerkezetei, művészete és kulcsintézményei. Ötven évvel később új világot találunk. Az akkor született emberek nem tudják elképzelni azt a világot, amelyben nagyszüleik éltek, s amibe saját szüleik beleszülettek. Mi most épp egy ilyen átalakulást élünk át. A posztkapitalista társadalom születik. ” (Drucker, 1994, 1. )

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A változások érintik a társadalmigazdasági struktúra valamennyi szegmensét. Az emberiség története nem egyenes vonalúan fejlődik, hanem ciklikusan: bár törésekkel és kitérőkkel, de felfelé ível. A ciklusok a társadalom életének valamennyi szféráját jellemzik, s azok egy-egy dimenzióban különböző hosszúságúak.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Felfelé ívelés = „társadalmi haladás”: a nagy minőségi váltásokkal valójában a jobb minőségű struktúrák kerülnek előtérbe.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” „Haladás”: az anyagi javak gyarapodásában, a termelékenység és a hatékonyság javulásában, a növekvő jólétben, a társadalmi struktúrák finomodásában, a demokrácia fokozódásában, a tudásunk és kultúránk gyarapodásában.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A fejlődés következtében új ellentmondások, fenyegetések és veszélyek keletkeznek: nukleáris háború veszélye, az elnyomás „technikájának” kifinomulása, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, az emberiség létét fenyegető környezeti katasztrófák.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A régi struktúrákhoz markáns érdekek kötődnek, azokat vehemensen védik. A nehézségek a folyamatok nem megfelelő felismerésével kezdődnek, s mindezek miatt a szükséges lépések elmaradnak, a cselekvés késik.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A „kiigazítások” lehetnek békések, de az igazi töréspontokat többnyire nagy „kataklizmák” vagy „forradalmak” jelzik, s ezek adott esetben fájdalmasak és költséges, véres konfliktusokkal is járhatnak.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A techno-struktúrák szoros kölcsönhatásban voltak a gazdaság szerkezetének átalakulásával, az emberi tevékenységek jellegének, meghatározó területeinek vagy szektorainak változásával.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Alvin Toffler „hullámelmélete”: az emberi civilizáció három nagy hullámot (waves) írt le, amelyek alapvető változást hoztak az emberiség történetében: 1. A „mezőgazdasági”-, 2. az „ipari-” és 3. az „információs” forradalom (Toffler, 1970, 1980)

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Az ősi társadalmak vadászatból és gyűjtögetésből éltek. A mezőgazdaságra való áttéréssel, annak tízezer évesre becsült fejlődése során alapozódtak meg a nagy történelmi civilizációk.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Az ipari forradalom nagy technikai újításai (gőzgép, robbanómotorok, elektromosság) alapján kialakuló ipari társadalom történetét a 18. és 20. század vége közötti időszakban mintegy kétszáz évre tehetjük.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Az 1970 -es évektől új korszak kezdődött (posztindusztriális társadalom): domináns ágazattá a szolgáltatások váltak. Jelenleg a fejlett országok GDPjének • a szolgáltatások 2/3– 3/4 -ét adják, • a feldolgozóipar 25 -30 %-át, • a mezőgazdaság pedig 2 -4 %-át.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Az ipari korszak főbb szakaszai Christopher Freeman és Carlota Perez kutatók szerint: • Első ciklus: 1770 -80 -as évek - 1840 -es évek: technikai bázisát a korai gépesítés képezte. • Második ciklus: 1840 -es évek – 1890 -es évek: a gőzgépre és a vasutak kifejlődésére épült. • Harmadik szakasz: 1930 -as, 1940 -es évek: technikai bázisa az elektromos és a nehézgépipar volt.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Negyedik ciklus: 1980 -as évek végéig: a nagy sorozatokra épülő tömegtermelés, a gépkocsi és a légi közlekedés, a szintetikus vegyipar, a nukleáris ipar stb. kiterjesztése és elterjedése. • Ötödik ciklus: 1990 -es évektől, jelenleg is: bázisát a mikroelektronikára épülő információs és kommunikációs technika, a biológiai forradalom és az űrtechnika képezik. (Simai, 2000, 63. )

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Tudományos és technikai forradalom: az elmúlt évtizedek technikai forradalma szorosan együtt jár és kölcsönhatásban van a tudomány forradalmával: tudományos ismereteinkben is forradalmi változások történtek (a fizika vagy a biológia forradalma).

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A tudományos ismeretek már nemcsak egy szűk kör monopóliumát képezik, hanem azok az oktatáson keresztül mindinkább közkinccsé válnak: ez a tudásalapú társadalom egyik fontos vonatkozása. A tudásalapú társadalom a jelenlegi történelmi fordulat alapvető összetevője.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Az ipari társadalmakban többnyire három fő termelési tényezőt különböztettek meg: a földet, a tőkét és a munkaerőt. A közgazdászok legfőbb gondja ezeknek „a szűkös forrásoknak” a hatékony allokációja volt, ami az 1970 es évek elején a „növekedés korlátai” elméletéhez vezetett (Donella Meadows – 1972).

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Napjainkra az információ és a tudás váltak a legfontosabb termelési tényezővé. „Korlátlanok, megújíthatók, végtelenül felcserélhetőek és újrahasznosítható források. ” (Kahane, 2006).

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” Peter Drucker az 1960 as években bevezette a „tudás-munka” (knowledge work) és a „tudás-munkás” (knowledge worker) fogalmát: az értékteremtés legfontosabb forrása a „termelékenység” és az „innováció”.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A technikai haladás a gazdasági növekedés fő tényezőjévé vált: • a termelési költségekben nő a K+F súlya, • a csúcstechnikai iparágak előtérbe kerülnek a gazdaságban, • a K+F kiadásokat makrogazdasági szinten is meghatározónak tekintik.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” A tudás jelentőségének növekedése kifejeződik • az információs és kommunikációs technológiákba vagy • az oktatásba irányuló beruházásokban. Ezek a költséghatékonyság növelésének legfontosabb eszközei.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” • A gazdasági felzárkózás nem képzelhető el az oktatás, a K+F fokozása és a „digitális szakadék” áthidalása nélkül. • A tudásalapú társadalomban a technika és a tudomány forradalmának új viszonya és szoros összekapcsolódása kiterjed a társadalomtudományokra is: tudományos szervezési és vállalatirányítási (menedzsment), sőt közigazgatási és közgazdálkodási módszerek alkalmazása révén.

A globális átalakulás kihívásai - A „Nagy Átalakulások” • Az ipari társadalmak és a kapitalizmus kölcsönhatása aligha tagadható … • Ma a globális kapitalizmus korszakát éljük, de: • kérdés, mennyiben beszélhetünk még ténylegesen kapitalizmusról vagy inkább egy vegyes társadalomról, alternatív, szubsztantiv gazdaságról, ez korántsem eldöntött kérdés… • RAJTUNK MÚLIK!

Globális „átalakulás” – globális integráció • Az ember kialakulásában meghatározó szerepe volt a közösségbe való szerveződésnek: innen beszélhetünk „társadalmi fejlődésről”. • A közösségek lehettek – biológiai, – etnikai, – gazdasági, – politikai vagy – biztonsági alapon szervezettek.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A közösségi fejlődés = integráció; • Az integráció kiindulópontja az egyén. • Az egyén különböző organizmusokba, tranzakciókba, érdekeltségekbe szerveződik. • Mindez elengedhetetlen a társadalom működése és gyarapodása szempontjából.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Az ősi társadalmak családi és törzsi közösségekbe szerveződtek. • Ezek összefogásából vagy uralmából akár jelentős birodalmak (városállamok vagy azok szövetsége) is kialakulhattak. • Az integráció történelmi íve egyre bonyolultabb formák felé halad.

Globális „átalakulás” – globális integráció A mezőgazdasági társadalmak már államilag szervezett közösségeket igényeltek. A birodalmi terjeszkedés célja nem egyszerűen a javak elsajátítása (rablás), hanem a létfontosságú termelési tényezők, – a munkaerő, – a föld és – a nyersanyagforrások megszerzése volt.

Globális „átalakulás” – globális integráció Az ipari társadalmak a modern nemzeti államok megszerveződésével járnak, amelyek már fontos – társadalom- és gazdaságszervező, – politikai és hatalmi funkciókat töltenek be.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A modern ipar, a kapitalizmus és a világpiac fejlődése kezdettől együtt haladt és szoros kölcsönhatásban állt egymással. • A 19. század második felétől már egyértelműen világgazdaságról és világkapitalizmusról beszélhetünk.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Ekkor azonban még a nemzetgazdaságok dominanciája és autonómiája nagyrészt megmaradt; • a világgazdasági kapcsolatokban a külső nyersanyag- vagy energiaforrások megszerzése és ellenőrzése dominált.

Globális „átalakulás” – globális integráció Az újkori, globális gyarmatosítás súlyos konfliktusokkal járt, s ez a 20. század során véres háborúk (két „világháború”) megvívását eredményezte. A klasszikus nagy gyarmatbirodalmak az 1960 -as, 1970 -es évekre omlottak össze, s ezzel új korszak kezdődött a nemzetközi kapcsolatokban.

Globális „átalakulás” – globális integráció A gyarmatosítást bizonyos mértékig tekinthetjük a globalizáció előfutárának, miközben nagyhatalmi érdekszférák és befolyások az egyes régiókat markánsan elválasztották egymástól. A korábbi évtizedek internacionalizálódása tehát még nem globalizáció, de kétségtelenül annak előkészítése.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció egy új történelmi folyamat, ami az utóbbi évtizedek terméke. • A 20. század utolsó évtizedeitől a nemzetközi gazdasági kapcsolatok lényeges minőségi változásokon mennek keresztül.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció a nemzetközi munkamegosztás új rendszere; • a kooperációnak speciális formája és szintje, új minőség. • Az integráció az általánosan vett kooperáció intenzív, komplex és intézményesített formája.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció leglényegesebb mozzanata a világméretű kölcsönös függés. • Míg 1950 -ben a világkereskedelem a világ GDP-jének csak 3 -4 %-át adta, ma eléri a 20 %-ot. • A globalizáció nem más, mint globális integráció.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globális integráció alapvetően piaci integráció. • Az utóbbi évtizedek jelensége a globális piacgazdaság megjelenése. • Az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulásai széles körű piacosodással jártak.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Különösen látványos volt az 1980 -as évektől a pénzügyi piacok integrációja, és a Földön egymáshoz körbe kapcsolódó tőzsdék kialakulása. • A tőkepiacokat széles körben liberalizálták, amelyek az új kommunikációs és információs technikák alapján összekapcsolódtak. https: //www. youtube. com/watch? v=e. HQ 1 d. A 6 b. M 2 M

Globális „átalakulás” – globális integráció • Megjelentek az ún. globális termékek, amelyeknek az arany után napjainkban a legtipikusabb példája az olaj, de ide sorolható számos nyersanyag és mezőgazdasági termék is. • Áraik gyakorlatilag közvetlenül világpiaci árak, s alakulásukat globális tényezők határozzák meg. https: //www. youtube. com/watch? v=OMt. Ey 8 aetyo

Globális „átalakulás” – globális integráció • Megjelentek a globális piaci mechanizmusok. • Számos szolgáltatás nyújtása egyre inkább globálisan szerveződik. https: //www. youtube. com/watch? v=b. H 4 Dy zn. Xh. W 8

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizációs folyamat a liberalizációt és a deregulációt állította központba. • Pedig szabályozást és demokratikus ellenőrzést igényelne. • A legfőbb deficit a többszintű kormányzás globális szintjének gyengesége.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A viták a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és más nemzetközi szervezetek politikájáról és reformjáról évek óta folynak. • Hiányoznak a globalizáció demokratikus ellenőrzésének keretei, erre egyelőre a civil társadalom szintjén történtek ígéretes lépések.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Az elmúlt évtizedekben az új kommunikációs és információs technikák alapján egyre inkább kiépültek a globális integráció infrastruktúrái. • A technikai fejlődés eredményeként forradalmi változások következtek be a tengeri és légi fuvarozásban és közlekedésben.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Globális logisztikai rendszereket fejlesztettek ki. • A termelés szervezése globális méretekben is lehetséges. • A világűr és a világóceánok kihasználása egyre nagyobb méreteket ölt, ezek fontos energia-, élelmiszer- és nyersanyagforrássá, s a globális stratégiai ellenőrzés terepévé váltak.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globális külső költségek (externáliák) különösen a környezet szennyezésével értek el veszélyes mértéket, s ennek ellenőrzésére az eszközök csak hiányosan állnak rendelkezésre. • A környezet globális fenntarthatósága sürgető feladattá vált.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció egyik legfontosabb szereplői a transznacionális társaságok (TNC-k). • A TNC-k globálisan szervezik termelésüket, tulajdonuk és menedzsmentjük transznacionális.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A becslések szerint ma már a világtermelés és kereskedelem 40 %-át adják a TNC-k, • de a jelenlegi világgazdaságban a K+F tevékenységeket és az innovációt gyakorlatilag monopolizálják. • A technológiák transzferének több mint 90 %-a a TNC-ken belül zajlik.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A modern kommunikációs technikák lehetővé teszik a TNC-k számára a források globális allokációját és a hatékonyság globális méretekben való maximalizálását. • Kifejlődtek a globális vállalati infrastruktúrák, műholdas vállalati kommunikációs rendszerek vagy termelésszervezési módszerek.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A transznacionális vállalatok érdekei a piacok minél szélesebb liberalizációját követelik, miközben a globális piaci struktúrákat erőteljesen oligopolisztikussá változtatják.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció előnyeiről és hátrányairól, költségeiről és hasznáról éles viták folynak. • Gazdaságilag a globalizáció hatalmas előnyökkel jár, a termelékenység és a hatékonyság napjainkra elért színvonala nélküle nem lenne lehetséges. • Ez mindennapi termékeink árában és jólétünkben egyaránt kifejeződik.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Az árak szintje - pl. amit ma az elektronikai termékeinkért fizetünk-, annak a hatékonyságnak a kifejeződése, ami a globális optimalizáció terméke. • Az új technikai vívmányok termelése többnyire globálisan szerveződik, az elmúlt évtizedekben ezek termelékenysége látványosan nőtt, reálára pedig csökkent. • A globalizáció tehát mindnyájunk számára jelentős előnyöket hozott, csak azokat közvetlenül nem érzékeljük, gyakorlatilag rejtve maradnak előttünk.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció közvetlen, „látható” előnyeinek csak egy kisebbség a haszonélvezője. • A globalizáció különösen a fejletlenebb országokat fenyegeti, s az országok, valamint a szegények és gazdagok közötti jövedelemkülönbségek az elmúlt évtizedekben drámaian növekedtek.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Még a legfejlettebb társadalmakat is érintheti negatívan, például a termelés és a munkahelyek delokalizációja következtében. • Ugyanakkor a problémák az országok számára többnyire a lassú és rossz szerkezeti alkalmazkodásból származnak.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció az elmúlt évtizedekben radikálisan átrendezte egyes régiók világgazdasági pozícióit (DélkeletÁzsia), s Kína vagy India egyre inkább mint globális hatalmak jelennek meg. • A „centrum és periféria” viszonya újraértékelődik, az erőviszonyok folyamatosan átrendeződnek. • 1990 után Amerika maradt az egyetlen globális hatalom, de ez néhány évtized alatt drasztikusan megváltozhat.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Az elmúlt évtized globalizációs jelensége globális integráció, ami főként regionálisan tekinthető sikeresnek. • A mai világgazdaságban a mintegy 130 regionális integrációt kitűző szervezet közül legmesszebbre az Európai Unió jutott el: az egyetlen szervezet, amely komplex egységes belső piacot és gazdasági uniót (saját valutával) hozott létre. • Az új kihívások Európát is fájdalmas dilemmák elé állítják.

Globális „átalakulás” – globális integráció • A globalizáció az egyik legfontosabb töréspont az elmúlt évtizedek fejlődésében. • Korunk nagy átalakulását valóban indokolt „globális átalakulásnak” nevezni.

Globális „átalakulás” – globális integráció • Leszek Balcerowicz szerint a „globális átalakulás” folyamata az 1970 -es– 1980 -as évektől bontakozott ki. (Balcerowicz, 1996). • A globalizáció az információs és kommunikációs technikák forradalmán és a tudásalapú társadalmon nyugszik, szerkezetét a posztindusztriális társadalom jellemzi, posztkapitalista és posztnemzeti.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A Lisszaboni Program (2000 márciusában fogadták el) célul tűzte, hogy az EU-nak 2010 -ig a világ legversenyképesebb gazdaságává kell válnia.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A Program eltérő és egymásnak ellentmondó céljai: • a tudásalapú társadalom megteremtése, • a globális piacokon versenyképes gazdaság kialakítása, • dinamikus gazdasági növekedés (a makro-teljesítmény javítása), • a gazdasági fejlődés fenntarthatósága (környezet), • a szociális integráció (teljes foglalkoztatottság és a szociális gondoskodás) európai modelljének kialakítása.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Kiindulópont: Európa gazdaságai globálisan versenyező piacgazdaságok, amelyek csak a tudásalapú gazdaság és társadalom megteremtésével lehetnek sikeresek.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A globális versenyképesség nélkül nem lehetséges – a gazdaság dinamizálása, – a foglalkoztatás magas szintjének elérése, s – csak így lehetséges, hogy a szociális juttatásokat magas szinten lehessen tartani, valamint – fenntartható környezetet lehessen biztosítani. • A sorrendet nem lehet megcserélni: rövid távú választási érdekek alapján ki lehet ugyan foglalkoztatási vagy jóléti prioritásokat tűzni, de globális versenyképesség nélkül azok fedezete hiányzik.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Skandináv példák igazolják: a jó gazdasági teljesítmény és versenyképesség nem összeegyeztethetetlen a környezeti és szociális tudatossággal, valamint politikákkal. • A skandináv országoknak jók a foglalkoztatottsági mutatóik, és gazdasági növekedésük sem marad el az amerikai szinttől, jellemző a termelékenység magas szintje és viszonylag gyors növekedése.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Mindennek feltétele: – nem kerülhetőek el az érdemi strukturális reformok, s – különösen a jóléti rendszerek hatékony, költségtakarékos és ésszerű működtetésére van szükség, valamint – a társadalmi egyeztetés és konszenzus mechanizmusai jól kell, hogy működjenek.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A lisszaboni folyamat korunk nagy átalakulása számos összefüggését figyelmen kívül hagyja. • A globális átalakulás a társadalom és a gazdaság valamennyi területén alapvető és radikális szerkezeti reformokat igényelne. • A lisszaboni célok teljesítése a strukturális reformok nélkül nem képzelhető el.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Az ún. strukturális problémákról széleskörű viták folynak. – Ezeket leginkább a piacok működése, valamint – az intézményi és szabályozási hiányosságok terén kérik számon.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Strukturális problémák: – a rugalmatlan tőke- és munkaerő -piaci szabályozás, – a tényezők magas ára (különösen a magas bérköltségek, – a közszolgáltatási szektorok (egészségügy, oktatás vagy államigazgatás) régen megérett reformjainak késlekedése.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A gyenge gazdasági teljesítmények mögött álló okok: – az állami újraelosztás túlzott mértéke ( különösen a jóléti állam túlköltekezése: nyugdíj és szociális rendszerek reformjának halasztása), s – ezzel összefüggésben a gazdaság túlzott mértékű adóztatása és túlszabályozása.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A globális világgazdaságban tehát nemcsak vállalatok, hanem nemzetgazdaságok, mondhatjuk úgy is, hogy társadalmi és gazdasági struktúrák versenyeznek egymással.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Európa globális vállalatai a világméretű verseny vezető szereplői, versenyképességi gyengeségeik inkább a makrokörnyezetüket meghatározó társadalmi és gazdasági struktúrákból származnak.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Európa helyét a következő évtizedek globális versenyében nagyban az határozza meg, mennyiben képes a szükséges strukturális reformok keresztülvitelére.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A mai gazdasági struktúrák jellemzője: a piaci mechanizmusok a társadalmi szabályozás mechanizmusaival egészülnek ki.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A gazdaságot nemcsak az állam, hanem önkormányzatok, társadalmi és civil szervezetek (szakszervezetek, fogyasztóvédők, kamarák, környezetvédők stb. ) is (kell, hogy) „szabályozzák”.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Fontos, hogy a szabályozás összhangban legyen a piaci valósággal, tehát piackonform és nem utolsósorban globálkonform legyen. • A feszültségek egyik fő oka, hogy a nemzeti szabályozások ezt nem veszik kellően figyelembe (például túladóztatás és rossz versenyképesség), s ezért többnyire valamilyen árat kell fizetni.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A tapasztalatok arra utalnak, hogy a gazdaságpolitikát le kellene választani a politikától, s nem utolsósorban a szociálpolitikától. • A központi tervgazdaság olyan rendszert képviselt, amikor a politika minden vonatkozásban beavatkozott a gazdaságba, s teljesen összemosta a gazdaság- és szociálpolitikát.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A tervgazdaságból a piac és a gazdaság súlyos zavarai és alacsony szintű teljesítménye származott. • A rendszerváltás utáni átalakulás a piacosítással és a magánosítással ezt igazította ki, bár nem mindig kellő következetességgel.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A reformok fontos iránya a közérdekű fejlesztések demokratikus ellenőrzése lehetne. • Az elmúlt évtizedekben ilyen célokat szolgált a közbeszerzések rendszerének kialakítása (nagyrészt kudarccal).

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A közbeszerzések nem védenek meg a korrupcióval szemben (sőt számos vonatkozásban azt intézményesítik). • Ezzel szemben a megoldás a tényleges nyilvánosság és az átláthatóság lenne. • Erre a mai információs technikák minden lehetőséget megadnak: a közbeszerzéseket például az interneten keresztül nyilvánossá lehetne tenni.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • A költségvetések és a gazdaságpolitikák többnyire négy nagy funkciót töltenek be: – finanszíroznak nagy társadalmi, közérdekű fejlesztéseket, – vásárolnak és finanszíroznak közjavakat és szolgáltatásokat, – szabályozzák a gazdaságot, s – újraosztják a nemzeti jövedelmet, mégpedig a társadalmi kohézió érdekében jövedelmet csoportosítanak át a gazdagabbaktól a szegényebbek javára.

A lisszaboni folyamat és a strukturális reformok • Az elsődleges feladat a közjavak és szolgáltatások piacosítása. • Ezek ugyan elosztásukban és finanszírozásukban eltérnek a közönséges javaktól, de rendelkeznek az áruk alapvető tulajdonságaival.

Globális kihívások – magyar válaszok • A magyar gazdaság az elmúlt évtizedekben világviszonylatban is az egyik leginkább globalizált gazdasággá vált. • A magyar gazdaság méreténél fogva nyitott gazdaság, a külkereskedelem a GDP több mint 50 %-át adja. • A szerkezeti nyitás kiteljesedett a külföldi tőkebefektetések jelentős növekedésével.

Globális kihívások – magyar válaszok • 1990 és 2000 között a külföldi tőkebefektetések aránya a GDPben 1, 7 %-ról 43, 3 %-ra nőtt. • A transznacionális társaságok hozzájárulása: az ipari termelés 70 %-át, az ipari export közel 90 % -át adták. • Az elmúlt években megindultak a magyar külföldi tőkebefektetések.

Globális kihívások – magyar válaszok • A fokozatos külgazdasági nyitás (kereskedelemliberalizálás és konvertibilitás) 2004 -től az EU-tagsággal vált teljessé. • A magyar gazdaság intézményi és gazdaságpolitikai szempontból is globálisan nyitottá vált.

Globális kihívások – magyar válaszok • A globális piacokon a versenyképesség megtartása és fokozása a magánszektoron múlik. • Fontos szerepet játszanak a transznacionális társaságok. • Az infrastrukturális lemaradásunkat (autópálya-hálózat, vasútkorszerűsítés, környezeti beruházások) tovább kell csökkenteni. • Fontos feladat az e-társadalom továbbfejlesztése (e-közigazgatás, ekereskedelem, közháló stb).

Globális kihívások – magyar válaszok • A szerkezeti reformokat Magyarország sem kerülheti el. • Stratégiai feladat a tudásalapú társadalom kiépítése és az oktatás fejlesztése. • A tudásalapú társadalomban a tudás közkinccsé kell, hogy váljon: a tudást az oktatásnak közkinccsé kell tenni. • Az oktatás valamennyi szinten univerzálissá kell, hogy váljon, s a társadalom egyes csoportjai egyre magasabb szintű oktatásban kell, hogy részesüljenek.

Globális kihívások – magyar válaszok • A munkaerőpiacon hasznosítható tudás és készségek megtanítása csak az egyik fő iránya lehet az oktatásnak. • Az egyetemnek tehát az alapvető szakmai ismeretek elsajátításán túl logikusan gondolkodó és a szakterület problémáit megoldani képes szakértelmiségieket kell képeznie. • Az universitas azt jelenti, hogy a kérdéses tudománynak minden fontosabb ismeretét, módszertanát meg kell tanítani.

Globális kihívások – magyar válaszok • A poszt-ipari társadalmak olyan embereket igényelnek, akiknek nemcsak magas intelligenciahányadossal, hanem megfelelő képzelőerővel, motivációval, bátorsággal, önállósággal, vállalkozóképességgel, érzelmi intelligenciával, kommunikációs képességekkel, innovatív látásmóddal, alkalmazkodóképességgel és köznapi bölcsességgel rendelkeznek. (Kahane nyomán, 2006)

Globális kihívások – magyar válaszok • Az oktatási reformok másik lényeges dimenziója a szocializáció. Ennek következő aspektusait szükséges leginkább vizsgálni: – erkölcsi tudatosság, – demokráciatudatosság, – közösségi összetartás és fegyelem (adót illik fizetni), – szociális érzékenység, – környezeti tudatosság, – kulturáltság.

Globális kihívások – magyar válaszok • Az egyenlőség tekintetében más megfogalmazására van szükség, mint amit az esélyegyenlőség nevében ma hirdetünk. • Az esélyegyenlőség mellett az oktatásban az egyéni tehetséggondozásra kell tenni a hangsúlyt. • A tehetséggondozást már óvodában el kell kezdeni, s természetesen az oktatás különböző szintjein ez különböző módszereket igényel.

Globális kihívások – magyar válaszok • A színvonalas és racionális elvek mentén szervezett oktatáshoz olyan adókra lenne szükség, amelyek képesek lennének fedezni azok nagyobb költségét. Ez természetesen csak valamiféle társadalmi szerződés keretében működne. A magas színvonalú oktatást ma az állam nem képes megfinanszírozni. • Egy dolog nem megy: az ingyenes oktatás deklarálása, majd az állam, mivel képtelen finanszírozni, megpróbál az oktatási intézményeken „potyautazni” (alultervezett kvóták, költségáthárítások, alacsonyan tartott bérek stb. ).

Globális kihívások – magyar válaszok • A közoktatásra és az egészségügyre is vonatkozik, hogy a funkciójuk betöltése érdekében a szektorból nem pénzt kellene kivonni, hanem befektetéseket kellene eszközölni. • Ezek a befektetések különösen az egészségügyben azért sürgetőek, mert az elmúlt évtizedekben jelentős mértékű modernizáció ment végbe (az új technikák és tudományos felfedezések alapján).

Szociálpolitika a globalizáció korában • Irodalom: Globális szociálpolitika. Válogatta és szerkesztette: Dr. Nyilas Mihály. Elektronikus kiadvány. ELTE TáTK, 2012, Bp.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A gazdasági globalizáció egyre nagyobb hatással van a jóléti fejlődésre és az egyes országokon belüli szociálpolitikai folyamatokra. • A szociálpolitika egészen az utóbbi időkig meghatározóan Európa-, illetve fejlett ország-centrikus volt, de a globalizáció kitágítja ezt a spektrumot és újabb térségeket emel a szociálpolitika vizsgálódási körébe.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globális szociálpolitika elmélete a globalizáció gyakorlati folyamataira adott válaszként alakult ki és alapvetően a szociálpolitikai elemzés nemzetközi dimenzióját jelenti.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globalizáció számos hatással van a szociálpolitika alakulására: – új globális szereplők jelennek meg, – erősödik a jóléti államok közötti verseny, – az országhatárokon átnyúló migráció új módon veti fel a hagyományos alapfogalmak - pl. az állampolgárság szociálpolitikában játszott szerepét, vagy az állam - piac - civil szféra által alkotott "jóléti mix" korábban kialakult jóléti funkcióját és feladatmegosztását.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globális szociálpolitika vizsgálja a jövedelemelosztás alakulásának világméretű trendjeit, illetve az ezekből adódó feladatokat. • Mann és Riley megállapítása: megtört az a 20. század közepe utáni fejlődés, amely eredményeként csökkentek az országokon belüli egyenlőtlenségek és országokon belül és globális szinten is növekszik a szegények és gazdagok közötti távolság.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Peter Townsend szerint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek globalizálódásából az következik, hogy – ki kell dolgozni a szegénység mérésének nemzetközi standardjait és – koordinálni kell a világszintű szegénység ellenes küzdelmet, valamint – az emberek hatékony védelme érdekében létre kell hozni a nemzetközi jóléti államot.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globális szociálpolitika alakításában szerepet játszó globális szereplők (Világbank, Valutaalap, ENSZ, ILO, UNICEF, globális civil szervezetek) a figyelem középpontjába kerülnek: – aktívan keresik a szociálpolitika befolyásolásának lehetőségeit és növekvő hatást gyakorolnak a szociálpolitika fejlődésre; – az egyes szervezetek a szociális problémákkal és az ezeket kezelő megoldásokkal kapcsolatos álláspontok szerint két csoportra oszthatók: • az egyikbe a Világbank, a Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet tartozik, • a másikat elsősorban az ENSZ és a szakosított szervezetei alkotják.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globalizáció a komparatív szociálpolitikában is új kérdéseket vet fel: ide tartozik például a fejlett jóléti államok valóságára épített elméleti modellek globális alkalmazhatósága. • A klímaváltozás hatására ki kell tágítani a szociálpolitika értelmezési kereteit és részévé kell tenni a "környezeti szociálpolitikát", mivel a globális környezeti változásoknak nagyon jelentős globális elosztási és jóléti következményei vannak.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Hagyományos értelemben a szociálpolitika: azokat az állami és civil (nem-kormányzati) tevékenységeket jelöli, amelyek célja a szabad piac működésébe való beavatkozás a szociális védelem és a társadalmi jólét biztosítása érdekében. • A szociálpolitika számára központi fontosságú a jövedelem-újraelosztás: a foglalkoztatottak támogatják a munka világából különböző okok miatt (életkor, egészségi okok, családi feladatok, gazdasági okok) kikerülteket.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A nemzetállamok hatalmának a határok nélkül mozgó globális tőkével szembeni viszonylagos hanyatlása számos szempontból megkérdőjelezi a szociálpolitika hagyományos kereteit. • A globális gazdasági versenyben megkérdőjeleződött az európai jóléti államok fenntarthatósága.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A szociálpolitika szupranacionalizálódása legalább három formában jelentkezik: • a szupranacionális szabályozás, • a szupranacionális újraelosztás és • a szupranacionális ellátások.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Kérdés, hogy az EU szociális szabályozása átültethető-e a globális színtérre. • Lang és Hines (1996) szerint az Általános Vámés Kereskedelmi Egyezménynek (GATT) és az új Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO) szociális és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznia kellene. • A kutatók szorgalmazzák, hogy térjünk át a szabad piaci rendszerről az emberközpontú, társadalmilag szabályozott rendszerre (Cornia és mások, 1987).

Szociálpolitika a globalizáció korában • A szupranacionális szociálpolitika másik formája a különböző országok közötti újraelosztás. • Az EU-ban ez a strukturális és más, hozzájuk kapcsolt alapokon keresztül működik: bizonyos mértékig biztosítják, hogy a gazdagabb régiók támogassák a szegényebb régiókat.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Az ENSZ Humán Fejlődési Jelentése (Human Development Report): „az emberi társadalom egyre inkább globális jelleget ölt, és előbb vagy utóbb ki kell alakítani az ennek megfelelő globális intézményeket. . . egy progresszív jövedelemadó rendszert [ami jövedelemtranszfert jelent a gazdag országoktól a szegényekhez]…egy megerősített ENSZ-t” (UNDP, 1992: 78).

Szociálpolitika a globalizáció korában • A szupranacionális és globális szociálpolitika harmadik formája a nemzeti kormányzatok feletti jóléti ellátások szintje: a kedvezményezettek szolgáltatásra való jogosultságokat kaphatnak, vagy szociális jogokat nyerhetnek egy szupranacionálisan működő szervezet jóvoltából. • Pl. az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a hontalanok és a menekültek javára tevékenykedik. • Az Európa Tanács lehetővé tette, hogy a tagállamok állampolgárai a Strasbourgban székelő Emberi Jogi Bíróságnál bepereljék saját kormányzatukat, ha úgy vélik, hogy jogsértés történt velük szemben.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Weale (1994) amellett érvel, hogy az EU egy minden országra érvényes európai szociális hálót teremtő szociális támogatási politikát dolgozhatna ki.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A szociálpolitika globalizálódása vonatkozásában az érem másik oldala a globális politika szocializálódása: napjainkban a kormányközi találkozók napirenden lévő fő ügyei lényegében szociális (és környezetvédelmi) kérdések.

A szociálpolitika globalizálódása és a globális politika szocializálódása A hidegháború vége és a kommunizmus bukása A globális méretű migráció fenyegetése A környezeti problémák határokon átnyúló jellege nyomán globális diskurzus jött létre arról, mi a legjobb mód a globális kapitalizmus szabályozására a tekintetben, hogy megvédjék Észak és Nyugat jóléti államait és ugyanakkor „exportálják” a jóléti kapitalizmust a déli és a keleti országokba, valamint arról, hogy mi a transznacionális újraelosztás és jóléti ellátás megvalósításának leghatékonyabb módja A külpolitika és a nemzetközi diplomácia elmozdul a katonai és biztonsági ügyektől a kereskedelmi és gazdasági ügyeken át a szociális és környezetvédelmi ügyek felé

Szociálpolitika a globalizáció korában • A szociálpolitika a jóléti intézkedések irányába való elkötelezettsége okán potenciálisan kiemelkedő módon tudna hozzájárulni az új globális politikához.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A nyugati jóléti kapitalizmus négy modellje: – a liberális, szabad piaci rendszer (Egyesült Államok), – a konzervatív-korporatív vagy szociális piacgazdasági modell (Németország), – a szociáldemokrata jóléti rezsim (Svédország korábban), és – a hibrid liberális-kollektivista vagy munkáspárti rezsimek (Egyesült Királyság, Ausztrália).

Szociálpolitika a globalizáció korában • A nyugati modellek mellett: – a kelet-európai rezsimek (köztük az új posztkommunista konzervatív korporatizmus). – a délkelet-ázsiai jóléti rendszertípusok (államvezérelt ) (Goodman és Peng, 1996; Jones, 1993). – Latin-Amerika országai: vagy a neoliberális vagy a szociáldemokrata modellbe sorolhatók (Huber, 1996).

Szociálpolitika a globalizáció korában • Az Európai Bizottság: szupranacionális szociálpolitika iránya : mind a liberális, mind a szociáldemokrata rendszertípust a szociális piacgazdaság felé igazítsa. • A források újraelosztása a különböző tagállamok között is végrehajtható legyen a szükségletek kielégítése érdekében. • Offe (1991): a munkaszervezetben bekövetkező változások miatt szükség van arra, hogy az EU szociálpolitikájának egésze elszakadjon a munka alapú jogosultságoktól és helyébe az állampolgárság alapú alapjövedelem vagy társadalmi jutalék jogosultsága lépjen.

Szociálpolitika a globalizáció korában • Townsend (1993) a szegénység problémájának nemzetközi kitekintésű elemzését végezte el. • "A jóléti államhoz kötődő intézményeket és szolgáltatásokat éppen hogy nem leépíteni vagy korlátozni kell, ahogy a monetarizmus hívei javasolják, hanem tökéletesíteni és modernizálni, és a jóléti alapinfrastruktúra legfontosabb elemeit fokozatosan ki kell terjeszteni a legszegényebb országokra.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A fejlesztéstanulmányok eszközeit is el kell sajátítania a szociálpolitikai elemzésnek, ha ki akarja tágítani vizsgálódásának körét a globalizáció folyamatára. • Egy ország vagy egy térség szociálpolitikáját nem teljes mértékben a nemzeti kormányzat alakítja.

Szociálpolitika a globalizáció korában • A globális szociálpolitika jelenségének szisztematikus elemzése az alábbi hat lépésen keresztül valósulhat meg: 1. Vizsgálandó és elemzendő, hogy a globalizálódásra irányuló nyomás (és a nemzetek feletti folyamatok) és ezzel összefüggésben a nemzeti szuverenitás csökkenése milyen módon befolyásolja a szociálpolitikát. 2. Globális szinten újra kell értelmezni a szociálpolitika gyakorlatának és elméletének olyan hagyományos fogalmait, mint például a társadalmi igazságosság. 3. Az elemzés céljaira meg kell alkotni a szupranacionális és globális szociálpolitikai mechanizmusok tipológiáját.

Szociálpolitika a globalizáció korában 4. A globális igazságosság növelése érdekében meg kell fogalmazni a lehetséges célkitűzéseket egy globális reform számára. 5. Szükséges felvázolni a globalizáció folyamatait és a globális társadalmi reform kivitelezését hátráltató akadályokat. 6. Fel kell tárni a globális szociálpolitikát alakító globális szereplők által felvállalható különböző politikai stratégiákat.

A szociálpolitika globalizálódása irányába ható tényezők • A hidegháború befejeződése, • a növekvő globális gazdasági verseny és • a globális kapitalizmus előtt álló azon kihívás, hogy az emberi szükségletekkel összhangban szabályozza önmagát, • a „feloldódó határok” jelensége (Vobruba, 1994): a gazdasági migráció és a határokon átnyúló környezeti veszélyek kialakulása szükségszerűen a nemzetek közötti (transznacionális) szociálpolitika létrehozásához vezetnek.

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Társadalmi igazságosság – Mit takar ez a fogalom és hogyan biztosíthatják ezt legjobban a kormányzatok és más politikai-társadalmi szereplők? – A társadalmi igazságosság és a gazdasági versenyképesség közötti egyensúly központi problémának számít ebben a vonatkozásban.

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Állampolgárság – Mit jelentenek az állampolgári jogok és jogosultságok (különösen ezek szociális elemei) és milyen folyamatok hatnak a befogadás vagy a kirekesztés irányába?

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Egyetemesség és sokféleség – Hogyan lehetne biztosítani a társadalmi igazságosságot és a szociális állampolgárságot mindenki számára egyetemesen úgy, hogy közben tekintettel vagyunk a különböző társadalmi csoportok sokféle szükségleteire is? – Itt merülnek fel a diszkrimináció és az esélyegyenlőség kérdései.

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Autonómia és garanciák – Milyen mértékben segíti elő a gazdasági, politikai és társadalmi intézményrendszer azt, hogy az alulról jövő és helyi szintű egyéni és csoportkezdeményezések autonóm módon megfogalmazzák szükségleteiket és azokat ki is elégítsék? – Milyen módon viszonyul ez az autonómia a felülről jövő szociális juttatásokban megjelenő társadalmi garanciákhoz? - Ezzel összefüggésben vizsgálandók a szubszidiaritás és a regionalizmus kérdései.

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Az ellátást biztosító szervezet – Az állam, a piac, a civil társadalom szervezetei vagy a család biztosítsa-e a lakosság jóléti szükségleteit, és milyen arányban? – Ide tartoznak még azok a sokat vitatott kérdések is, hogy mi a közkiadások megfelelő szintje, és hogy a GNP milyen arányát fordítsuk jóléti célokra.

Szociálpolitikai kérdések globális kontextusban • Közgondoskodás és magángondoskodás – Az emberekről való gondoskodás milyen mértékben magánfelelősség (amikor is inkább nők gondoskodnak férfiakról, mintsem fordítva) vagy mennyiben közügy (amikor is a gondoskodás kapcsolódása a nemi szerepekhez a politikai vita tárgyát képezi). – Ennek a problémának gyakran etnikai dimenziója is van.