Csaldfejlds KzpEurpa sszehasonlt trsadalom s politikatrtnete Alapfogalmak nyers

Családfejlődés Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

Alapfogalmak • nyers házasságkötési ráta: az 1000 főre jutó házasság-kötések száma (egy adott népességen belül, egy év alatt) • élethossziglani cölibátus: házasságot soha nem kötők aránya a 45– 54 éves korcsoporton belül • európai házasságkötési minta: a Szentpétervár–Trieszt vonaltól nyugatra eső területre jellemző; viszonylag magas életkorban megkötött házasságok, illetve a házasságot egyáltalán nem kötők magas aránya jellemzi • nupcialitás: teljes első házasságkötési arányszám, azaz a legalább egyszer házasságot kötött személyek aránya. (Tágabb értelemben az élettársi viszonyt is beleértik) • válási ráta: a 100 házasságkötésre jutó válások száma egy adott időszakban (pl. egy év során) • teljes válási arányszám: a 100 fennálló házasságra jutó várható válások számát mutatja az adott naptári időszak (év) válási viszonyainak változatlan fennmaradása esetén • házasságon kívüli születési ráta: egy adott időszakban született összes gyermek közül a házasságon kívüli kapcsolatban születettek aránya

Házasodási szokások Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa a 20. sz. „európai házasság-kötési a „nem európai minta” általában minta” enyhébb változata 1914 előtt férfiak első házasságkötési kora 28, a nőké 26 év; a sosem házasodók aránya 10– 25% Egyéb területek É- és DNy-Európa: európai minta a férfiak házasodási kora 26– 27 év, a nőké 22– 24 év; a sosem házasodók aránya 5 -8% 1918– 39 férfiak házasodási kora 28 év, a nőké 26 év. A cölibátusban élő férfiak aránya csökkent. Kis különbségek az egyes országok között a férfiak átlag 27, a nők 23– 25 évesen házasodtak (közeledés a nyugat-európai mintához). Cölibátus aránya nem változott 1950– 70 férfiak házasodási kora 25– 26 év, a nőké 22– 23 év. Cölibátus: 7– 10%! a cölibátus aránya és az igen alacsony első házasságkötési életkora is csökkent érték É-Eu. -ban 1970– 90 28, ill. 26 év; csökkenő nupcialitás; a férficölibátus nagyobb a nőinél hasonló, de lassabb Dánia és Svédo. folyamatok; házasság- nupcialitása nő, de kötés kora 25, ill. 22 év egyre idősebbek

Háztartás- és családszerkezet Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Skandinávia 1914 előtt a) b) c) d) 4, 5 fő (Franciao. 3, 5) domináns (35– 40%) 10% alatti. ekkor is ritka a) b) c) d) 4, 5– 5 fő domináns kisebb, mint Ny-on elterjedt 1918– 1939 a) b) c) 3, 2– 3, 8 20– 30% 10% körül a) b) c) 3, 8– 4, 4 fő 30– 45% 6– 9% a) 3, 3 fő 1945– 1970 a) b) c) d) 3, 1– 3, 4 fő 15– 25% körül 10– 20% 4– 6% a) b) c) 3, 0– 3, 6 fő 17% (Mo. ) 10– 15% a) 2, 9 fő c) 20% felett 1990 a) b) c) 2, 6 fő 5– 10% (Írország 27) 25– 34% (Íro. 20) a) b) c) d) 2, 6 fő (Mo. ) 8% (Mo. ) 24% (Mo. ) 12% (Mo. ) a) 2, 2 fő c) 34– 40% a) átlagos háztartás nagysága; b) az 5 főnél nagyobb háztartások aránya; c) az egy fős háztartások aránya; d) az összetett (pl. háromgenerációs) háztartások aránya

A háztartás- és családszerkezet változásának okai • demográfiai átmenet –> az átlagos gyermekszám csökkenése (a sokgyermekesek aránya visszaesik, 1945 -től elterjed a kétgyerekes család). Az egy gyermekesek aránya nem nőtt, a gyermekteleneké még csökkent is Nyugaton! • a kétgenerációs családmodell további terjedése • a segédek, cselédek, alkalmazottak önálló háztartásba költöznek (a kommunista országokban 1945 után ez igen gyorsan ment végbe) • Nyugaton: a nem tradicionális háztartások terjedése 1945 után (élettársi kapcsolatok; szinglik és elváltak egyszemélyes háztartásai) • Kelet-Közép Európában: az egyszemélyes háztartások zöme idős özvegyekből tevődött ki; itt is csökkent a többgenerációs együttélés (amely a század elején sem volt már domináns!)

A modern család • • • a házastárs viszonylag szabad (szerelmen alapuló) megválasztása erősödő érzelmi viszony a családtagok között a feleség növekvő függetlensége a férjtől (anyagi és jogi is) a család termelő egység helyett fogyasztó lesz családtervezés (csökkenő gyermekszám) a gyerekekre való nagyobb odafigyelés (anyagi és érzelmi is) a társadalom alapvető építőkövévé válik (erkölcsi nevelés szerepe) kialakulása a 19. század végére, ill. a századfordulóra tehető virágkora 1945– 65 között volt – arányaiban több ember kötött házasságot, mint 500 éve bármikor – a házasságkötés ideje fiatalabb korra tolódott, a növekvő átlagéletkor révén így az átlagos házasság jóval tovább is tartott – rövidebb munkaidő: hosszabb idő családi körben (ráadásul a családi otthonból eltűnt a személyzet (szakácsnő, cselédek, nevelőnő stb. ) – tanköteles kor kiterjesztése: a gyerekek tovább maradnak a családi fészekben, a rájuk fordított idő és gondoskodás tovább nőtt – a családok viszonylag stabilak (a válások aránya nem emelkedik jelentősen)

A két nem közötti viszony Időszak Nyugat-Európa a 20. sz. egésze erősödik a házastársak közötti érzelmi kapcsolat, viszonyuk „szimmetrikusabbá” válik; a családi élet középpontjába a gyerekek felnevelése kerül; a család termelő egységből fogyasztóvá válik. a) a nők foglalkoztottsága (összmunkakerő %-a) (jelentősen nő!) b) női házimunka aránya (férfiak = 1); c) női szabadidő (férfiak = 100) 1900 -ban a) 30– 33% (Hollandia 24%) 1914– 39 a) a háború alatt nőtt, utána az 1900 -as szint alá esett; a gazdasági válság miatt sem nőtt (vagy csökkent) (1930 -ban 25– 35%) 1945– 70 a) b) c) 1950 -ben 30– 33% a) 1965 -ben 7– 14× b) 69% c) 1965 -ben 45% 1965 -ben 10× 52% 1970– 90 a) 40% körül (sok a a) részmunkaidős) 5× (1980 -as évek) b) 95% c) 45%; teljes munkaidő 5× (1980 -as évek) 73% b) c) Kelet-Közép-Európa a) Magyarországon 25% Egyéb területek a) Olaszo. 29% Skandinávia 35– 38 a) Skandinávia 45– 48%, Olaszo. 33%. Bérük 8– 15%-kal kisebb a férfiakénál

A válási ráta alakulása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek 20. század a válási jogban nagy különbségek voltak (Olaszországban csak 1971 egésze től, Írországban csak 1990 -es évektől engedélyezték a válást. ) A katolikus országok válási rátája általában alacsonyabb; viszont minél nagyobb a női munkavállalás aránya, annál több a válás. 1914 előtt 1918– 39 1945– 65 1965– 90 (1980) legtöbb válás: Svájc, Franciaország (3– 5%) legkevesebb: Anglia, Ausztria (1% alatt) szélső értékek: Anglia 1– 2%, Ausztria 12% Magyarország 3, 5– 5% (az európai élmezőny tagja) Dánia 4%; Svédo. , Norvégia 2%; D-Európában nem engedélyezett Magas értékek (Mo. és Skandinávia: 5– 8% Csszl. 5– 7%) 7– 10%-ról 10– 15%-ra nőnek az értékek rohamos növekedés: 1980: 22– 27% (Anglia 40%). Az egyes országok közti különbség csökken (1990: kb. 30%) (Anglia 41%) gyorsan nő (Mo. -on a legnagyobb: 19% – 1. ) az egész régióban magas érték (Mo. -on pl. 1980 -ban 34% – 4. helyezés; 1990: 37%) Lengyelo. is 12– 16%, Baltikum 40% körül Dánia és Svédo. 18% körül (2– 3. ) 1980: Svédország 42%, Dánia 39% 1990: Skandinávia 40– 44%, Olaszo. 8%.

A családmodellek átalakulása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek 1914 előtt kevés a házasságon kívüli kapcsolat és az ilyen születés. Utóbbi aránya csak Ausztriában és Svédo. -ban több 10%-nál 1918– 60 a házasságon kívüli kapcsolat továbbra is ritka, az így születettek aránya ált. 10% alatti (gyakran még csökkent is). Ausztriában, Csehszlov. -ban, ill. Svédo. -ban volt a legtöbb házasságon kívüli születetés 1960– 75 a 20– 24 éves nők 2– 4 %-a élt házasságon kívüli kapcsolatban. Csak Ausztriában született több, mint 10% házasságon kívüli gyerek a családi együttélés fennmaradt; csak a válások növekvő száma kivétel. Igen ritka, sőt csökken az élettársi kapcsolat és házasságon kívüli születés Skandináviában a 20– 24 éves nők 30%-a élettársi kapcsolatban élt. Idősebb korcsoportokban az arány gyorsan csökken 1975– 90 elterjed a fiatal nők próbaházasság jellegű élettársi kapcsolata. A házasságon kívüli születések aránya sok helyen 20% fölé nőtt alacsony az élettársi kapcsolatok aránya (főleg elvált, idősebb személyek). A házasságon kívüli születések csak 1985 után nőttek a fiatal svéd és dán nők 32– 45%-a élettársi kapcsolatban élt és gyereket is így vállalt. (Olaszo. -ban még 1– 6%. )

A modern család válsága és ennek okai • 1965 -től (Kelet-Közép-Európában részben csak kb. 1985 -90 -től) • csökken a házasságok száma, a születések száma és ennek következtében az egy családra jutó gyerekszám • jelentősen nő a válások, az élettársi kapcsolat és a házasságon kívüli születések száma. Az okok: – a nők megváltozott gazdasági helyzete: házimunka rabsága alóli felszabadulás kezdete, önálló pénzkereset lehetősége – a második emancipációs hullám: a nők személyiségének kibontakoztatása – megváltozik a házassághoz és az anyasághoz való viszony – szexuális forradalom, születésszabályozás terjedése (fogamzásgátló tabletták, óvszerek) – individualizálódás, önmegvalósítás; a fogyasztói társadalom hatásai – a média hatása az emberek mentalitására (főleg a televízió elterjedése) – családjogi kötöttségek enyhülése (abortusz, válás, stb. liberalizálása) – enyhítések az erkölcsrendészeti szabályokban is – kommunista országokban a stressz, a túlhajszoltság is rendszerspecifikus ok

A női emancipáció • a „gender studies” komoly, önálló tudományággá vált (elsősorban a nők társadalmi helyzetét vizsgáló társadalomtörténeti irányzat) • első feminista hullám: 1880– 1914 – fő célja a választójogi egyenlőség („szüfrazsett-mozgalom”): az USÁ-ból terjedt át Angliára, s onnan a kontinensre; 1918 után a legtöbb európai országban siker koronázza (Franciaország: csak 1945, Svájc: 1971!!) – másodlagos célok: egyenjogúság a munka és az oktatás terén: sikerül kivívniuk az egyetemekre való bejutást, terjed a munkavállalásuk • második feminista hullám: 1965 -től máig – a nők általános felszabadítása, a női önmegvalósítás terjedése – nemi diszkriminációk elleni harc: egyenlő munkáért egyenlő bért, vezető posztokra való bejutás kivívása, szexuális zaklatás elleni küzdelem – szexuális emancipáció – házimunka rabszolgasága alóli felszabadulás – szélsőségesebb formái: „a gyermekszülés rabsága alóli felszabadulás” – „szingli-életmód” terjedése és divattá válása