Blask Eszter Lubica 9 h Lovak A l

Blaskó Eszter Lubica 9. h Lovak

A ló meghatározása • Az equus caballus , vagyis : háziló, háziasított, növényevő faj. • Az emlősök osztályának , a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó faj. • Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. • Legközelebbi rokona a vadló, a zebra és a szamár

A ló eredete • A ló őse 60 millió évvel ezelőtt tűnt fel a fákban gazdag, erdős, lombos vidékeken, ez volt az ephippus, nem volt nagyobb, mint egy mai házinyúl, lombbal táplálkozott, s rendkívül esendő volt, szinte minden más állatnak, de persze főleg a ragadozóknak teljesen kiszolgáltatott zsákmánya. Nem voltak agyarai, sem karmai, még csak különösebben gyors sem volt, ujjpárnáin járt, mint a kutya, fennmaradásából egyedül csak a színe (barnás, szürke, pettyes)segítette, amelynek segítségével képes volt jól beleolvadni környezetébe.

A ló evulóciója

A ló háziasítása • A ló háziasítása a legújabb régészeti kutatások szerint az i. e. 4. évezred folyamán zajlott le Közép-Ázsia és Kelet. Európa területén. Észak-Kazahsztán területén találták meg a vadló tömeges tartásának és hátas állatként való használatának eddigi legkorábbi nyomait az i. e. 3500 körüli időből.

Ló típusok • A lovak között vérmérséklet alapján két csoportot különíthetünk el: a hidegvérűeket és a melegvérűeket. • A hidegvérűek nagy testűek, igen erősek és nyugodt vérmérsékletűek. • A melegvérűek élénk, kevésbé masszívcsontozatú lovak, melyek tulajdonságaik függvényében sokoldalúan hasznosíthatók.

A ló anatómiája

Jármódok • A ló három alapjármóddal rendelkezik, melyek sebesség alapján emelkedő sorrendben a követekező: lépés, ügetés, vágta.

Lépés

Ügetés

Vágta

Lovassportok Díjlovaglás • A kisebb kategóriájú díjlovasversenyeken 20 x 40, a nagyobbakon 20 x 60 méteres bekerített pályán - úgynevezett díjnégyszögben - kerül sor a feladatok teljesítésére. A lovagolandó feladatokat (programokat) nehézségi fokuk alapján különböző kategóriákba sorolja a díjlovagló szabályzat.

Díjugratás • A díjugratás lényegében nem más, mint egy rögzítetlen akadályokból álló, meghatározott területen lévő pálya lelovagolása. Ahogy a versenyek szinte nő, és az akadályok egyre magasabbak lesznek, a sport egyre inkább a kiképzésről, a ló és a lovasa közötti kapcsolatról szól, valamint arról, hogy a lovas mennyire képes a lehető legjobb vonalon végigvezetni a lovat, és hogy milyen a ló ugróképessége. A versenyen az a lényeg, hogy az akadályok sértetlenek maradjanak. Kezdő szinten rövid, viszonylag egyenes vonalvezetésű pályán kell folyamatosan, jó ütemben és egyensúlyban végiglovagolni. Ahogy fokozatosan nehezednek a pályák, tesztelés alá kerül a ló képzettsége, és az a képessége, mennyire tudja rövidíteni, illetve nyújtani a vágtaugrásait az akadályok között és a kombinációkban, az akadályok pedig egyre nehezebbé válnak.

Lovastusa • A lovastusa (military, háromnapos verseny) egy olyan lovas sportág, amely három részből áll: díjlovaglásból, természetes akadályokkal tűzdelt tereplovaglásból és díjugratásból. A lovastusa a legkomolyabb kihívást jelenti a lovassportok között, hiszen igen magas szintű sokoldalúságot követel ló és lovas részéről egyaránt. A mai szabályok szerint a három versenyrészt három egymás követő napon tartják meg, és a lovasnak természetesen mind a három részt ugyanazzal a lóval kell teljesítenie. A sportág eredetileg a katonasághoz kötődik, a kiképzés és a versenyek során a lovak alapvető képességeit mérték fel: az engedelmességet, a kitartást és az ugró képességet. A lovastusának az egyes országokban és adott korokban más-más volt a lebonyolítási rendszere, napjainkban a háromnapos verseny az általános.

Fogathajtás • Fogathajtásban a világ élvonalához tartozunk. Egynapos versenyeket főként bemutatás céljából rendeznek, sokszor amatőr hajtók részvételével. A megyei, területi versenyek és bajnokságok általában kétnaposak. A hazai és nemzetközi hivatalos „A” és „B” kategóriás versenyek három napon keresztül folynak. A versenyeket egyes-, kettes-, és négyesfogathajtó kategóriában rendezik. Ezt kiegészíti a pónifogathajtás is kettesfogathajtó kategóriában. Maga a fogathajtás három versenyszámból áll. A díjhajtásban vizsgálják a hajtó és a ló kapcsolatát, különleges engedelmességi formulákat. Értékelik a ló ápoltságát, és a hajtóval való összképet is. A maraton hajtás során a fogatoknak általában 6 -7 vizes, illetve dombos akadállyal kell megküzdeniük. Az akadályhajtásban egy meghatározott, szűk időn belül kell a versenyzőknek sikeresen célba érniük.

Reining • A reining díjlovaglás western stílusban, vágtában bemutatva. A program elemeinek alapját az igazi „ranch-munka” során adódó feladatok szolgáltatták. A gyors és lassú vágtában bemutatott szabályos körök, az ugrásváltás, a Spin, a Sliding Stop, a Rollback és a hátraléptetés minden reining programban szerepelnek meghatározott sorrendben és helyen. A reining bemutatási módja emlékeztet ennek a sportnak az eredetére: például a legtöbb versenyen az egykezes szárhasználat kötelező

Voltige • A lovastorna vagy voltizsálás a ló hátán végrehajtott sportszerű tornagyakorlatokat és a gyakorlatokhoz tartozó fel- és leugrásokat jelenti. A voltizsálás nagy múltra visszatekintő sportág. • A voltizsálás alapgyakorlatokból és a versenyeken bemutatásra kerülő kötelező és szabadon választott gyakorlatokból áll.

Lósport Galopp • A galopp vagyis a vágta a ló leggyorsabb haladási módja. A lovak, ha fokozzák sebességüket vágtázni kezdenek. A ló szervezetét, izomzatát, ízületeit, lábait ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A vágta sebessége szerint kétféle változata van, a kenter és galopp (versenyvágta) mozgás.

Ügető • A futamok indítására négyféle módot használnak: autóstartot, repülőstartot, fordul óstartot és állóstartot. • Azok a lovak amelyek tisztátalanul ügetnek vagy galoppoznak a versenyszámban kizárásra kerülnek.

Vége