Bevezets a nyelvtudomnyba 5 Morfolgia Tamm Anne KRE
Bevezetés a nyelvtudományba 5. Morfológia Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter Szeptember 28.
Szavak, alkotóelemek • A Magyar értelmező kéziszótár csu pánkb. 120 000 szócikket tartalmaz. • A szavak kisebb részekből épülnek fel. • Ennek köszönhető bizonyos, egyébként eltérő szavak hasonlósága. • Pl. : A nevetségesség szó ban pl. három további szó „rejtőzik”: anevet, a nevetség és a nevetsé ges. • A szépség szónak a második fele azonos a nevetségesség megfelelő alkotórészével, első fele pedig a szépeleg első részével. • Az alkotóelemek különféleképpen viselkednek. • Vannak, amelyeket önálló szónak tekintünk • Pl. nevet, nevetséges, szépség, szépeleg. • Vannak, amelyek nem önállóak Pl. : ség, es, séges, eleg • Legnagyobb magyar –idegen nyelvűszótárain 70 000 szó jelentését magyarázza meg. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 106. p. /
Meddig tagolhatóak ilyen kisebb egységekre a szavak? • Tartom a bort. – helyes mondat. • Tartom a szirt. – helytelen mondat • Ebből következik: a szirom ban az om eleme a nyelvnek. a borom és a húrom szavakban om nem eleme a nyelvnek. • A bor az asztalon van. • A borom az asztalon van. • Mást jelent a két mondat. • A szirom szóban sem a szir nek, sem az om nak nincs jelentése. • A borom ban mind a bor, mind az om jelentéssel bíró elem. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 106. p. /
Morféma és fonéma fogalma, sajátos viselkedése • A nyelvnek azokat a legkisebb egységeit, amelyeknek önálló jelen tésük van, morfémáknak hívjuk. • A morfémának nem szük séges külön szókéntfelbukkannia. • Azt sem kell tudnunk, hogy az egyes morfémák tulajdonképpen mit jelentenek; • Elég annyi: ha egy morfémát egy másikkal felcserélünk ha valahová beteszünk, vagy ha valahonnan elveszünk az adott mondat vagy közlés jelentése ugyan megvál tozik, de valós, létező, értelmes mondata, közlése marad a nyelvnek. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 107. p. /
• • A fonémának nincs önálló jelentése. Csak jel megkülönböztető szerepe van. • A kép és a lép nem azért jelent mást, mert a k és az l jelentése különbözik. • A kába lába másképpen különböznek egy mástól jelentésükben, mint a kép lép. • a húrom húrok • a borom – borok • a zsákom zsákok jelentése azonos módon különbözik, és így tovább. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 107. p. /
A mor fémais ilyesféle absztrakció • A mor fémais ilyesféle absztrakció: egy morfémának nagyon sokszor különféle valóságos hangsorok felelnek meg. • Pl. : A bort az asztalra tettem, (egy hangsor, bor) • a szirom viszont nem ugyanúgy található: A szirmot az asztalra tettem. • A bor változat lanformában tűnt föl a mondatban. • A szirom morfé mánakviszont legalább két, környezettől függő változata: allomorfja van: szirom szirmo • Azokat a szövegkörnyezeteket, amelyekben a bor előfordulhat, a szirom és a szirmo allomorfok kettéosztják: az egyik környezetcsoportban csakis a szirom a másikban csakis a szirmo jelenhet meg. Szirommal sziromhoz, de nem *szirmoval *szirmohoz; • szirmok szirmos, de nem *sziromok *sziromos; és így tovább • (A csillag helytelen alakot jelöl). . /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 107. p. /
• • Vannak furcsább változatok is: Pl. : a pehely és a pelyhe, a hó és a hav, a hő és a hev. Az igék morfémaváltozatai sokszor még ennél is bonyolultabbak. Pl. : a DOLGOZ morféma változatlan allomorfjai: a dolgozol, dolgoztál, dolgozhat, dolgozás Ezzel szemben az alszik vagy az iszik ige az alábbi változatokban fordul elő: alsz om, alud tál, al hat, alv ás; isz ol, it tál, i hat, iv ás. A melléknevek között is vannak úgynevezett rendhagyó esetek. Pl. : a szép–szebb /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 108. p. /
A szótövek • A szótövek itt bemutatott változatossága cseppet sem teszi egyszerűvé például a magyarul tanuló külföldiek feladatát. • A nehézségeik pedig tovább növekednek, amikor a tövekhez csatlakozó végződések különféle formáival ismerkednek meg. • Pl. : Az asztal ban és a füzet ben végződései illeszkednek az őket felvevő szavak hangrendjéhez. • A b. En morféma egyik allomorfja : a –ban a mély hangrendű szavakhoz, a ben a magas hangrendűekhez járul. • Az illeszkedés harmadik dimenzióját a h. Oz végződésnél láthatjuk: Pl. : asztal hoz, szék hez és könyv höz. • Tehát a magas hangrendű környezetet a hez és a höz kettéosztja ajakkerekítéses, illetve anélküli hangrendűekre. • /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 108. p. /
A hasonulás • A hasonulás jelensége tovább bonyolítja a végződések rendszerét. • Pl. : A v. El morféma val és vel alakban csak magánhangzóra vagy v re végződő szavakhoz köthető: kapu val, név vel. • Bármely mássalhangzóra végződő szó esetén az allomorf az illető mássalhangzóval kezdődik: pl. : gyapot tal, száj jal stb. • Ha a szó végén több mássalhangzó van, rendszerint csak az al vagy el alakot adjuk hozzá a kiejtésben (írásban nem!): pl. : bárd al, könyv el, árny al. • A példából talán az is érthető, hogy sokan miért írják a kiejtésük szerint az utoljára felsorolt alakokat. • A többi v. El raggal képzett alakot a kiejtés szerint írjuk. • Van egy olyan hasonulásjelenség, amelyben már a beszélt forma is elárulja, hogy az illető tisztában van e a művelt köznyelv szabályaival: • Az úgynevezett „suk sükölésről” van szó. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 108. p. /
SUK SÜKÖLÉS • A magyar igéknek kétféle ragozása van: alanyi pl. : Vár tok (egy embert), tárgyas pl. : Vár já tok az embert. • A többes számban a tárgyas ragozásnak a J morfémája az igék egy csoportjában egybeesik a felszólító mód J morfémájával, illetve annak allomorfjaival: • • • Vár já tok meg az embert! • Megvár j uk az embert. • Vár j uk meg az embert! • Megvár j ák az embert. • Vár j ák meg az embert! Mind a két J morfémának egyik azonos alakú változata az s. Az olvassátok szóról nem tudjuk eldönteni, hogy az Elolvassátok a leckét. kijelentő vagy az Olvassátok el a leckét! felszólító mondatból vettük e ki. A t re végződő igéknél a két J morféma változatai eltérnek egymástól: A tárgyas ragozás J je -j alak ban jelenik meg: Elront já tok a játékot. A felszólító módé pedig -s ként fordul elő: Ront sá tok el a játékot! /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 108 109. p. /
• A többi igénél fellelhető allomorfok közti azonosság igyekszik a t végű igéket is beilleszteni a sorba. • A különbség elmosása nem értelemzavaró. • Az egyszerűbb hasonulási szabály nehezen tűri el a kivéte lt. • A magas hangrendű igéknél ez az egybeol vadás nem fordulhat elő ilyen gyakran, mert a kérdéses végződések egy része nagymértékben különbözik egymástól: értsétek de értitek. • Ezért nem hallunk olyan nyelvhelyességi hibákat, mint: Értsétek a feladatot? • Itt az egyetlen „veszélyes” forma: a többes szám első személyű értjük, vetjük, melyek az egyalakú lessük mintájára változhatnak értsük vessük alakokra. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 109. p. /
Morfémá és forma • Egyes nyelvekben a morfémáknak szinte mindig csak egyetlen formájuk van: pl. a kínai. • Vannak olyanok, ahol egy szócsoport váza lényegében mássalhangzók „lyukas” sora, amelyben a „lyukat” más magánhangzóval kitöltve, különböző szavakat kapunk. • Ezt a jelenséget az angolban és a németben egyedi eseteken szokták bemutatni pl. sing 'énekel' sang 'énekelt' sung 'énekelve' song 'ének' • Az arabban és a vele rokon nyelvekben ez az általános szabály, pl. az egyiptomi arabban a k-t -b morféma (a kötőjel az üres helyeket jelképezi) az írással kapcsolatos jelentéssel rendelkezik: katab 'ő írt', kátib 'író (deák), jegyző', kitáb 'könyv', maktab 'iroda (= ahol írnak)', makátib 'diák', jektub 'ő ír'; A g-l-sz, amely az üléssel kapcsolatos jelentéseket fejezi ki: galasz 'ő ült', gálisz 'ülő', maglasz 'tanács (= ahol ülnek)', magálisz 'tanácsok'. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 110. p. /
• Azt mondtuk, amikor egy morfémához több hangsor tartozik, ezek a hangsorok környezettől függő változatok, allomorfok. • • Pl. : A LÓ morféma vagy ló alakban (lóról), vagy lov alakban (lovak) fordulhat elő A kettő sohasem cserélhető fel! Vannak esetek, amikor az azonos morfémához tartozó hangsorok közül mindegy, hogy melyiket választjuk: Pl. : per vagy pör között vagy közt zsemle, zsemlye, zsömle (vagy zsömlye) Ezek egymás közt egyenrangú, azaz szabad változatok. Használatukat általában nem korlátozza, szabályozza a szövegkörnyezet. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 110. p. /
Foglaljuk össze az eddigieket! A nyelv legkisebb jelentéses egységei a morfémák. A fonémákhoz hasonlóan ezek is elvonatkoztatás eredményei. Egymáshoz általában környezeti változatok alakjában, allomorfokként csatlakoznak. • Mivel a szavak egy vagy több morfémából állhatnak, belátható, hogy sokkal kevesebb morféma van, mint szó. • Eszerint általában egy szó nem teljes egészében különbözik a nyelv összes többi szavától, mivel az őt alkotó morfémák legalább egy része más szavakban is előfordulhatnak. • • • /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 110. p. /
A morfémák kapcsolódási rendje • A morfémák kapcsolódási rendje lehetővé teszi, hogy lényegében véve szaba don növelhessük az új szavak számát a nyelvben. • Nézzük meg az alábbi két szóoszlopot: szép erős meleg bátor szomorú tiszta szépít erősít melegít bátorít szomorít tisztít /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 110. p. /
• Milyen különbségek vannak a két oszlop között? • A hangsorok abban térnek el, hogy a második csoportban egy ít elemmel „több van”. • Ha az alapszó magánhangzóra végződik, ez a hang kiesik, és az ít a megelőző mássalhangzóhoz járul. • Az első csoportban mellékneveket találunk. • A másodikban csoportban tárgyas igéket • A szófajok különbsége (mondattani jellegű összefüggés): • A „Márta szomorít. ” rossz mondat, ha nem tesszük ki vagy értjük oda azt, akit vagy amit szomorít. • Mondattani összefüggés: Ha valami a melléknevek alanya lehet, akkor lehet az azokból képzett igéknek is tárgya (és fordítva is). Például: A kisfiú bátor. – A kisfiút bátorítják. De: * A fal bátor. – *A falat bátorítják. (A csillag helytelen mondatot jelöl). • Tehát, ha valami nem lehet a melléknév alanya, akkor az ige tárgya sem lehet. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 110 111. p. /
• Végül tisztázhatjuk a jelentések viszonyát is. • Ha a melléknév jelen tése „valamilyen”, akkor az igéé általában „valamilyenné tesz”. Pl. : állandó – állandósít, de nem *állandít; • Mondhatjuk, hogy: A le vélszomorú. , de nem, hogy *A levelet szomorítja; nagy ból van nagyít és a nagyobb ból nagyobbít, pirosabb mellett nincsen *pirosabbít • Vegyünk most szemügyre egy olyan szóképzési eljárást, amely igéből hoz létre melléknevet: IGE lát kormányoz nyer szív lő öltözik ragyog nő MELLÉKNÉV látható kormányozható nyerhető szívható lőhető *öltözhető *ragyogható *nőhető /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 111. p. /
Mondattani sajátosságok • Térjünk rá a mondattani sajátosságokra, hiszen ezek indokolják, miért nem lehetségesek a megcsillagozott formák. • Ha A léghajót kormányozni lehet, akkor A léghajó kormányozható. • Tehát a baloldali oszlopban lévő igék tárgyai a jobb oldali oszlop mellékneveinek az alanyai lesznek. • Következésképpen a HATÓ képzőhöz csatolható igéknek tárgyas igéknek kell lenniük. • Mivel azonban az öltözik, nő stb. tárgyatlan ige (pl. : *A kertész nőtte a virágot), ezt a képzőt nem lehet hozzájuk illeszteni. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 111 112. p. /
Képzők további „élete” • A képzők további „életükben” is pontosan követik az itt bemutatott tulajdonságokat. • Ha például a magyar nyelvbe „belép” egy általunk kitalált radaroz(ik) tárgyas ige A megfigyelő radarozza a repülőket. pl. ilyen jelentéssel: 'a radaron észreveszi' vagy 'radarral követi’, akkor ugyanúgy felveheti a HATÓ képzőt, ugyanolyan jelentésmódosulással, mondattani viszonyokkal, mint a már „bevett” igéknél láttuk. • Tehát: „A repülő radarozható. ” ezt fogja jelenteni: ‚”a repülőt radarozni lehet” szerkezet áll vele párhuzamban. • És ha ezt halljuk: • „A levegő bárítozható. ”, tekintet nélkül arra, tudjuk e, mi az a bárítozás, biztosak vagyunk benne, hogy a bárítoz tárgyas ige, vagyis a levegőt „bárítozzák”. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 112. p. /
Szóalkotás módjai • A szóalkotás ilyen eljárásai rendkívül termékenyek. • A szóösszetételek útján történő „szószaporítás” a szóképzéshez hasonlóan pontosan szabályozott. pl. : zenetanár, egyetért, levélírás stb. • Mennyiségileg csaknem olyan fontos, mint a szóképzés. • Vannak persz e más utakis: a metaforikus szóalkotás. • A repülőgép részeit például orr nak, szárny nak, törzs nek nevezzük az eredetileg madárra vagy emberre utaló szavak jelentésének metaforikus („olyan mint” típusú) kiterjesztésével. • Alkotunk szavakat kezdőbetűkből pl. : áfa, KRESZ • Átveszünk idegen elemeket: önálló szavakként pl. : hipnózis, hipnotizál szóalkotó részekként pl. : az ista képző: elemista, egyetemista, akvarista /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 112. p. /
A rag morfémák viselkedési sajátosságai • Van e nem a magyarban? • Ha a magyar szavak osztályozásánál tartunk, ne álljunk meg itt! Tulajdonképpen milyen szavak szerepelhetnek a b. En morfé ma(vagyis mindkét változata: a ban és a ben) előtt? Például ezek: három, Dánia, méhecske, hiány, fehér, legértelmesebb, hihető, aki stb. • És milyen szók nem jelenhetnek meg? Például ezek: futva, nagyon, meg, érik, imád, emitt, talán stb. • Tehát a BEN is kijelöli a szavak egy osztályát: a névszókat. • Ha a kört tovább szűkítenénk, csupán a kör nyezetalapján szétválogathatnánk a főneveket, a mellékneveket, a számneveket és a névmásokat is. • Most még csak egyetlen további osztály ki jelölését mutatjuk be: az –sz/l végződés (vagyis morféma) előtt előfordulható szavak csakis igék lehetnek: szalad sz, olvas ol, de nem *háromsz, *Dániál stb. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 114. p. /
A szóosztályok, vagyis a szófajok • A szóosztályok, vagyis a szófajok a környezetük által meghatározottak. • Egy bizonyos szó osztálycsak egy bizonyos környezet típusában, más szófajok a csak más környezet típusában fordulhatnak csak elő. • Ezért van az többek kö zött, hogy ha egy ismeretlen szót hallunk, még ha a jelentését nem tudjuk is, azt biztonsággal megállapíthatjuk, milyen szófajú. • Erre akár egy kísérletet is végezhetünk. • Döntsük el, milyen szófajúak a nagybetűs szavak: Péter a legnagyobb TRONKban győzött. Angliában régeb bentöbbet SULtak, mint manapság. A feleséged tegnap rendkívül ZSÁR volt hozzám. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 115. p. /
• Akkor hát félre voltunk vezetve, amikor a szófajokat például így tanultuk meg: „Az ige cselekvést, létezést, történést fejez ki”? • Nem, csak nem a meghatározás alapján állapítottuk meg, hogy mi ige és mi nem az, hanem aszerint, hogy: mi lyena környezete milyen ragokat vehet fel, és így tovább. • Mert vajon mit fejez ki: a tartozik, a látszik, a szomorkodik? • A futás vagy akár a harc nem „cselekvést” fejez ki? • A baleset nem „történést”? És a lét nem „létezést”? • De – mondhatnánk – ezek fogalmakat jelölnek, tehát főnevek. • Csakhogy a cselekvés, a történés és a létezés is fogalmakat jelölnek. • Itt csapdába esünk: az ige jelentése nem lehet azonos fajtájú a főnév jelentésével. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 115. p. /
Mi a szó? Miért tartjuk a szőkék és a szőkesége szókat különbözőknek? Miért nem tartjuk a szőkesége és a szőkeségben szavakat annak? Ebben az esetben viszony lag egyszerűen tudunk felelni: A szőke és a szőkeség nem ugyanolyan szófajú. Nem ugyanazokban a környezetekben fordulnak elő: Lehet: szőkébb, de nem lehet *szőkeségebb, Lehet valaki nagyon szőke, de nem *nagyon szőkeség. Viszont mind a szőkeség, mind a szőkesége fölveheti például ugyanazokat a végződéseket. • Megjelenhet ugyanabban a szövegkörnyezetben: • szőkeségre és szőkeségére, és az egyik ilyen szóalak a szőkeségben. • • /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 116. p. /
Szópéldányok • A szópéldányok a szóalakok többszöri előfordulásai. • Abban, hogy mit nevezünk szóalaknak, s mit más szónak, nem nagyon tám aszkodhatunk a jelentésre, mert: az ismerem, ismered, ismeri, ismertük stb. az ismer, ismertet, ismeretség, ismerkedik, ismerős stb. „mást” jelent. • Az ismer ige különféle alakjai, azonos mondatbeli környezetben fordulhatnak elő • • a szón épp jelölt alanytól eltekintve: pl. a Sacit szó mellett: Ismerem Sacit; Ismered Sacit stb. A második csoport tagja it viszont például így használjuk: ismerteti a könyvet, ismeretet sze rez, ismeretséget köt Sacival, ismerkedik a fizikával, az ismerős gyere kekstb. Egyik sem tudja a másikat felváltani. Egy egy szó tehát a szóalakok családjának azonos része, amit lexémának is neveznek. A lexéma is elvont dolog, hi szen amivel a mondatokban, közlésekben, vagy akár a szótárakban találkozunk, az mindig a szó egy adott alakja, ha a „legrövi debb” is. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 116. p. /
Mi tartozik egybe egy szóban? • Miért egy szó a jópofa, és miért két szó a jó fej? • Ha a két vagy több szóal kotó elem közé nem tudunk semmit sem „betenni”, , akkor az illető morfémakapcsolatot egy szónak tartjuk. • Például azt nem mondhatjuk, hogy: *János jobb pofa, mint Péter. • De azt igen, hogy: János jobb fej, mint Péter. • Nem elfogadható: *A könyv és a füzetben olvastam. • De jó: A könyv és a füzet alatt talál tam; • A BEN nem szó, az ALATT igen. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 117. p. /
• A magyarban a névelő külön szónak számít. • A könyv sorba beilleszthetek valamit a két elem közé: Pl. : a szép könyv. • Nem így azokban a nyelvekben, ahol a határozott „névelő” követi a főnevet: Pl. : a svéd hus 'ház', huset 'a ház', ur huset 'a házból' stb szavak. • Itt a főnév és a „névelő” közé semmilyen más szó sem hatolhat be, a kettő kapcsolata egyetlen szót alkot. • Ennek a helyzetnek a tükörképét láthatjuk a magyar ragok és egyes nyelvek elöljárószói viszonyában: Pl. : az angol to town 'városba', to the town 'a városba'. • Ami tehát elszakítható, az különírható. • Ebből a szempontból érdekes eset a magyar igekötőkre vonatkozó szabály. • Néhány példa ennek furcsaságaira: Pl. : elmegy, nem megy el, elmenj!, el ne menj!, el akarok menni.
A szó viszonylagos egység • A szó tehát viszonylagos egység. • Nemcsak egy nyelven belül, hanem a világ nyelvei között is. • A magyar nyelvben az a szabály, hogy az ige előtti igekötőt egybeírjuk az igével, végső soron önkényes. • A szó egy köztes szinten helyezkedik el a morféma és a mondat abszolút szintjei között. • De: Ez a szint nem elengedhetetlenül szükséges a nyelv működéséhez. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 117. p. /
Két szélsőséges eset • Legyen az egyik egy olyan nyelv, ahol a morfémák egymással mindig csak ideiglenesen kapcsolódnak össze a mondatokban, és a többi morfémától függően jelentésüknek hol egyik, hol másik „lehetőségével” vesznek részt a mondat egészének jelentésében. • Az ilyen nyelvben a szó szintje azo nos a morfémáéval. • Noha a valóságban ez a tiszta típus nem létezik, néhány kelet ázsiai nyelv igen közel esik hozzá. • Például a kínaiban: a vo ta ni szó szerint: 'én üt te' jelentése: 'ütlek', míg a ni ta vo szó szerint: 'te üt én' jelentése: 'ütsz engem'. A yuan szó a mondattól függően, a következőket jelentheti: 'távoli', 'távolság', 'távol tart' stb. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 117. p. /
A másik véglet • A szó szintje azonos a mondat szintjével. • Minden morféma csak környezettől kötött változatként jelenhet meg. Például: mindegyik olyan, mint a magyar ragok. • Az észak amerikai indián nyelvek között többet találunk, amelyek e szélsőség felé hajlanak. • A hajdan a Nagy tavak környékén élő fox indiánok nyelvében például ilyen mondatok vannak: ne – pjécsi – vápam – én ide lát 'Eljöttünk meglátogatni őt/őket. ‚ /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 118. p. / á őt/őket – pena TÖBBES SZÁM
• Ezt a mondatot azonban egyetlen „szónak” kell tekinteni: a ne csak szó elején a pena pedig csak szó végén szerepelhet. A kettő összetartozik: az 'én' többes számát a pena jelzi. Ha például megmondjuk, kit látogattak meg, a kifejezést a „szó” közepére illeszthetik: ne – pjécsi – ketánesza – vápam – á – pena én ide lányod lát őt TÖBBES SZÁM 'Eljöttünk meglátogatni a lányodat. • Tiszta típusok nincsenek, a végletek csakis az elvi megfon tolásokban léteznek. • A szó szintjét a mondat és a morféma közötti „létra” különböző fokain helyezhetik el. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 118. p. /
Összegzés • Sok mindenről ejtettünk szót a szavak, azok elemei és osztályai, vagyis a nyelv morfológiája kapcsán. • Láttuk, mik a nyelv építőelemei, ezek hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz állandó vagy ideiglenes jelleggel. • Tudjuk már azt is, hogyan lehetséges egymillió szó (vagyis lexéma) a nyelvben, mikor az egyes beszélők legfeljebb 10– 20 ezret használnak. • A szótár, a szavak listája, vagyis a szótudás még nem a nyelv tudása. • A szavak a mondatokban nyerik el jelentésüket, ott lesz igazán értelmük. /Kenesei István: Szavak. In. : A nyelv és a nyelvek. 119. p. /
- Slides: 32