Babits Mihly Szekszrd 1883 Budapest 1941 r klt

Babits Mihály (Szekszárd, 1883 - Budapest, 1941) író, költő, esszéista, irodalomtörténész, publicista, műfordító

Babits életpályája ► Gyermek- és diákévek: Szekszárd, Budapest, Pécs ► Egyetemi tanulmányok: magyar – francia szak Négyesy-féle stílusgyakorlatok ► Tanárévek: Baja, Szeged, Fogaras (elszigeteltség); Újpest (Hatvany Lajos segítségével) ► Felesége: Tanner Ilona (Török Sophie) ► 1929 -1941: A Nyugat főszerkesztője ► 1927 - : A Baumgarten-alapítvány vagyonkezelője, kurátora

Rippl-Rónai József portréja Babits Mihályról (1923)

A költő 2007 ben ellopott, majd születésének 125. évfordulóján újraöntött esztergomi szobra

A sokszínűség kötete: Levelek Írisz koszorújából ► Babits első kötete, az 1902 -1909 közötti verseket tartalmazza ► Témák, hangnemek, stílusok, versformák gazdagsága jellemzi (Írisz) ► Babits be akarja bizonyítani, hogy minden stílusban képes alkotni ► Fő elvei: formai virtuozitás, poétikai játékosság ► Babits egyszerre próbál hagyományőrző és újító lenni ► A két szándék konfliktusa több versben is megjelenik

In Horatium ►A kötet indító verse révén hangsúlyos szerepet kap ► A cím jelentése: Horatiusszal szemben ► Szembefordulás az aranykor költőjével és főhajtás előtte ► Műfaja: óda, ehhez illeszkedik az antik versmérték ► A versforma és a verstípus megválasztásában Horatiust követi: ars poetica + alkaioszi strófa

► Sajátos felütés: szó szerinti idézet Horatiustól ► Arisztokratikus, elkülönülő szándék, szembeszállás a tömegízléssel ► Babits befelé forduló, bölcseleti költő – csak az értő közönséghez akar szólni ► Önfelszólító, késleltetető nyitány – ars poeticára jellemző, keretet ad a versnek

► Téma: a változó világ filozofikus megfogalmazása ► Himnusz a folytonos változásról, az állandó mozgásról ► A horatiusi arany középszer elutasítása ► A költői program igazolása: „ekként a dal is legyen örökkön új” ► A természeti törvények esztétikai elvvé emelkednek – vezérelv: „soha-meg-nem-elégedés”

A lírikus epilógja Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy van? Van dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, csak nyílam szökhet rajta át: a vágy de jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.

A lírikus epilógja ►A Levelek Irisz koszorújából c. kötet záró verse (epilógus = utószó), műfaja: elégia ► Útkereső vers a világ ábrázolásáról ► Az egyéniség, az „én” korlátozza a költői szándékot ► A nyelv tökéletlen rendszer – nem elégséges a világ megragadására

► Az emberi megismerő-képesség korlátozott (én vagyok az alany és a tárgy) ► Az akarat tágítható, de ez nem elég a világ objektív ábrázolásához ► Hiábavaló erőfeszítés, tehetetlenség (vak dió metafora)– az elégedetlenség költeménye ► A formában a hagyomány és az újítás keveredik: reneszánsz szonettforma új rímszerkezettel

Húsvét előtt (1916) ► Pacifista szemléletű vers: a háború pusztításával szemben a mindenáron való békét hirdeti. ► Szabadversszerű - rapszodikus építkezés: § Változó sor- és strófahosszúságok § Feszültség § Érzelmi-hangulati kettősség ► Cím – a föltámadás és a megváltás, a béke eljövetelének reményét sugallja.

►A kinyilatkoztatás vágya és a következményektől való félelem szervezi a gondolatmenetet ► A lírai én többszöri próbálkozás után mondja ki a kulcsszót: Béke ► A „varázsszó” kimondása megváltoztatja a formát és a hangulatot: a diszharmónia és a feszültség helyébe a harmónia és az emelkedett öröm lép (magyaros dalforma, egyszerű szóhasználat, ismétlések!) ► A lírai én prófétaként közvetíti a transzcendens igazságot

Jónás könyve ► Háttér: § Babits súlyos betegsége (gégerák) § A fasiszta, nemzetiszocialista eszmék térhódítása (Ausztria német megszállása) ► Fő kérdései: § Mit tehet az ember a barbár erők ellenében? § Elbújhatunk-e a sorsunk, feladataink elől?

► Összetett műfajiság jellemzi: § Elbeszélő költemény ►Hosszabb terjedelmű epikus mű ►Központi alakja kiemelkedik a környezetéből ►DE: Jónás ellen-hős (Nemes Nagy Ágnes): csak külső kényszerítő erő hatására cselekszik; Istentől várja a megoldást, a vérfürdőt § Parabola (példázat) ►Az ítélkezés emberi metódusát világítja meg ►A fasiszta eszmerendszert is leleplezi (a hajósok, illetve Jónás viselkedésén keresztül)

► Parafrázis: § A bibliai történet átirata § DE: ►Babits művében Jónás a hajófenékbe menekül, nem önként vetteti magát a tengerbe ►Babits művében a bűnös város, Ninive nem tér meg (Isten ennek ellenére sem pusztítja el) ►A versben nagy hangsúlyt kap a cet gyomrában eltöltött idő (Babits betegségére, önvizsgálatára utalva)

► Lírai önvallomás és ars poetica: § Babits saját belső vívódásait jeleníti meg Jónás alakjában § A költészet szerepéről is vall: ►A költő feladata az igazság közvetítése ►Az eszmék a távoli jövőben is „kicsírázhatnak” ►Az alkotó szükségszerűen negatív kritikákkal is szembesül

Szerkezet ► 4 részből áll, ezeket 2 nagy részre osztjuk, a két rész két nagy várakozásnak felel meg. ► Ennek a két résznek a folyamán az alábbi két kérdésre várunk választ: § /1 -2. rész/ Vállalja-e Jónás a prófétaságot (teljesíti-e az Úr parancsát)? § /3 -4. rész/ Megtér-e Ninive (teljesül-e az Úr ítélete)? ►

1. rész ► Jónás parancsot kap az Istentől, hogy menjen el Ninivébe, és hirdesse a megtérést az embereknek ► Kiderül azonban, hogy Jónás „rühellé a prófétaságot” ► Békességet, és magányt szeretne, nem érdekli mások gonoszsága ► Úgy érzi, nincs köze a világ bűnéhez, nem felel senki bűnéért ► Tengeren menekül a feladat elől. De a hajósok leleplezik, és a tengerbe vetik

2. rész ► Jónás gondolatait tartalmazza. ► Jónás a cethal gyomrában szenved (Isten büntetése) ► Komikus és szánalmas figura, ahogyan a cethal gyomrában „üvölt” és „vonít” ► Azonban megtanulja, és Istenhez tett fohászában ki is mondja: „Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled /s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved” ► Isten kiengedi a cethal gyomrából

3. rész ► Jónás Ninivében prédikál az embereknek, de szava hangtalan, gúny és közöny fogadja. § árusok közé megy – hiába hirdeti az igét, kinevetik. Jónás megszégyenült, szánalmas § színészek, művészek, értelmiség – csodálkoznak rajta, vizsgálgatják, ők legalább megdöbbennek egy kicsit § királyi udvar – szórakoznak rajta: megalázó szerep. Jónás ennek ellenére már nem komikus, méltóságteljes hangon szól az emberekhez – megátkozza Ninivét ► Fontos tanulság hangzik el: „vétkesek közt cinkos, aki néma” – akkor is szólni kell, ha az reménytelen

4. rész ► Isten úgy véli, Jónás szava kicsírázhat 1 -2 emberben – számára van idő: nem pusztítja el Ninivét. ► Jónás panaszkodik -> töklevél-példázat: nem szabad ítélkezni, mert az ítélkezés végletes, és az ember könnyen igazságtalanná válhat ► Zárás: egy messzi látkép Ninivéről, a lehetőség városáról

Összegző gondolatok – Jónás könyve ►A költő, a próféta kötelessége a harc az embertelenség, a barbárság ellen még akkor is, ha ez a közdelem esetleg komikus és eredménytelen. ► Az igazságért nem lehet pusztítani, mert az még nagyobb igazságtalanságot szül. ► A műhöz szorosan kapcsolódik a Jónás imája, amely lírai foglalata az elbeszélő költeménynek – az írás, alkotás, tett kötelességét fogalmazza meg

Végkövetkeztetés ► Babits pályája során többféle költői hitvallást is megfogalmazott ► Kezdetben jellegzetesen művészi, esztétizáló ars poeticát követett – fő céljának az újítást, a hagyományőrzést, a sokszínűséget tekintve ► A Húsvét előtt c. rapszódiában prófétaként szólal meg ► A húszas években az elvonulást és értékőrzést tekinti fő feladatának (A gazda bekeríti házát) ► A harmincas évek által meghatározott szerep az értéket közvetítő emberé (Csak posta voltál, Jónás könyve)

Csak posta voltál ÉLETED GYENGE SZÁL AMELLYEL SZŐNEK A TÁJAK S MULT DOB HURKOT A JÖVŐNEK: AMIT HOZTÁL, CSAK ANNYIRA TIED MINT A POR MIT LÁBAD A SZŐNYEGEN HAGY. NEM MAGAD NYOMÁT VETED: CSUPA NYOM VAGY MAGAD IS, KIT A HOLTAK LÉPTE VET.