Babits Mihly Esti krds Babits Mihly a Nyugat

Babits Mihály: Esti kérdés Babits Mihály a Nyugat első nemzedékének egyik vezéralakja, később szerkesztője is a folyóiratnak, egészen haláláig (1941). A XX. századi magyar irodalom legmeghatározóbb folyóirata a Nyugat című lap volt. Gyakorta fordul klasszikus témákhoz (ókori görög/római). Műveit gyakran filozofikusság jellemzi. Tudós költő „poeta doctus”. Műveiben gyakran csak a kérdésfeltevésig jut el, de nem válaszolja meg, így az olvasónak kell elgondolkodnia a válaszon. Az Esti kérdés a Herceg, hátha megjön a tél is című kötetben jelent meg.

Esti kérdés A címben az esti szó arra utal, hogy a filozofáláshoz, a gondolkodáshoz a legmegfelelőbb napszak az este. Az este nyugalmas, csendes, így az ember saját belső világára tud figyelni. A versben Bergson hatása fedezhető fel, aki az idő két formáját különbözteti meg, az órával mérhető külső időt, és az ember által megélt, teremtő belső időt. A belső idő az átélt élményekkel van kapcsolatban. A vers egyetlen mondatból áll, a végén sorakozó kérdőmondatok kisbetűvel következnek egymás után, hiszen egyetlen alapkérdésnek csupán a változatai. A verset három határozó osztja három részre: a „midőn”, az „olyankor” és az „ott”.

Esti kérdés 1. szakasz: első 12 sor, a „Midőn” szótól az „olyankor” -ig. Az est szépségeinek a leírása. Ez a szakasz rokonságot mutat Csokonai Vitéz Mihály: Az estve című művével, ahol az elmélkedést ugyancsak az este eljövetelének képei indítják el. Az estet Babits egy lepedőhöz hasonlítja, amely betakarja a tájat. Természeti képek jelennek meg: fű, virág lepke. 2. szakasz: „olyankor”-tól az „ott”-ig. Ebben a szakaszban megjelenik az ember, a társadalom: szoba, kávéház, hajó, vonat, Velence. A perspektíva folyamatosan tágul, a szobabelsőtől a világvárosig jutunk el, ugyanakkor érződik, hogy a felsorolás mögött valós élethelyzetek állnak. Azonban helytől függetlenül mégis ugyan az a kérdés foglalkoztatja az embert. 3. szakasz: „ott”-tól. Ez a tulajdonképpeni kérdésfeltevés szakasza, a lét értelmére keresi a választ, : „ez a sok szépség mind mire való? ” teszi fel a kérdést többször, különböző formákban.

A műben Babits az élet értelmét keresi. Mi az élet értelme, vagy van-e értelme? Választ nem ad rá: költői kérdés: csak formájára nézve kérdés, választ nem igényel. Nem csak a szépséggel, hanem az elmúlással is szembesülünk: „miért nő a fü, hogyha majd leszárad? ”. Az ember élete is véget ér. A mulandóság és a halál Babits több művében is előkerül: Ősz és tavasz között, Balázsolás. Bár Babits vallásos volt, és több műben is szól Istenhez, ebben a műben nem jelenik meg Isten, mint aki értelmet ad az életnek. A műben beszédesek a mitológiai utalások is, amik a céltalanságot, a vég nélküli munkát jelenítik meg. Sziszifusz egy követ görget fel a hegyre, de az mindig visszagurul, a Danaidák pedig lyukas korsókkal hordják a vizet, így soha nem tudják megtölteni a kádat. Ezzel azt is sugallja, hogy talán az élet is céltalan.