Az skor mvszete I Trtnelmi szellemi httr 1

Az őskor művészete

I. Történelmi, szellemi háttér

1. Elnevezések • Őskor: az emberiség történelmének legkorábbi, törzsi („ősközösség”) keretek között zajló szakasza • Kőkorszak: kőeszközök használata (pattintott kőkor, csiszolt kőkor) • Prehisztorikus kor („történelem előtti”): az írás felfedezése előtti korok elnevezése

2. Az őskor szakaszai • Paleolitikum (őskőkor, pattintott kőkor), kb. i. e. 15 -10 ezerig tart: vadásztársadalmak, zsákmányoló életmód (vadászat, halászat, gyűjtögetés) • Mezolitikum (átmeneti kőkor) • Neolitikum (újkőkor, csiszolt kőkor), kb. i. e. 9000 és 3000 között: letelepült termelő életmód (földművelés, állattenyésztés, szövés-fonás, fazekasság) • Réz és bronzkor: réz és bronz eszközök, egyes területeken kialakul az írás, az emberiség átlép az ókorba (Egyiptom, Mezopotámia) • Vaskor: vasszerszámok, fegyverek

Egyenlőtlen fejlődés • A föld különböző pontjain nem egy időben ért véget az őskor, van ahol még a 20. században is törzsi keretek között élnek embercsoportok (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália bizonyos területei)

3. Vallási elképzelések az őskorban • Mana-hit: titokzatos, befolyásolhatatlan, emberfeletti erő, lakozhat tárgyakban, növényekben, állatokban, esetleg emberekben • Fetisizmus: természetfeletti erővel rendelkező tárgyak (fétis) tisztelete (természetes vagy mesterséges formájú kövek, amulettek, talizmánok, istenszobrok) • Totemizmus: egy emberi közösség (nemzetség) szoros rokoni kapcsolata valamilyen közös ős (totem) által, ez az ős lehet állat, növény, esetleg élettelen tárgyak (pl. kövek) • Tabu: a totemizmus szoros velejárója, sérthetetlenség, tiltás (pl. a totemállat védelme)

• Mágia (varázslás): természetfeletti erők igénybevétele (rituálék, gyakorlatok, mozgások, cselekedetek által) a természet, állatok, emberek, esetleg szellemek befolyásolására. Fajtái: termelési mágia (vadászat sikerét, az időjárást, jó termést befolyásoló termékenység varázslat), rontás (az ellenség legyőzése), gyógyító mágia (a betegségektől való megszabadulás) • Animizmus: a természeti erők átlelkesítése, minden dologban szellemek lakoznak • Túlvilághit: az emberi lélek halhatatlanságába vetett hit (a lelket a párával kapcsolhatták össze, erre utal a lélek, lélegzet, lehelet, levegő szavak rokonsága, „kilehelte lelkét”, „elszállt belőle a pára”)

4. A sámán (varázsló) az első művész • Egyes kiváltságos emberek, a mana birtokosai, természetfeletti erőkkel bírók, „szent emberek” • Elsődleges feladata: gyógyítás, veszélyek elhárítása • Önkívületi (extatikus) állapotban (idegbetegség, kábítószerek) kerülnek kapcsolatba a szellemekkel • Talán ők készítették az első képzőművészeti alkotásokat, a művészet a mágia része volt kezdetben

Sámán (varázsló)

II. Az építészet, architektúra • Meghatározott célokat szolgáló és esztétikai igényeknek is megfelelő épületek létrehozásának művészete („magasépítészet”: igényes épületek, pl. templomok, paloták, középületek)

1. Házak, városok • Az ősember lakóhelyét kezdetben a természet adta lehetőségek határozták meg (barlangok) • Amikor már maga építi házát, még sokáig nem időtálló anyagokat használt (föld, fa, lomb, nád, sás, fű) • A neolitikumban már megjelenik a kő, a vályog és a napon szárított tégla, létrejönnek nagyobb települések, sőt az első városok (Jerikó, Catal Hüyük, Harappa, Mohendzso. Daro)

a/ Jerikó, Izrael, i. e. 6000 k. • A világ talán legősibb városa • Egy torony és 2 m vastag, kb. 3 m magas falak védték körben • Kőeszközeik és kőedényeik voltak • Lakóházaikban tartották halottaik gipsszel bevont koponyáját, a szemek helyére kagylóhéjat tettek

Jerikó kiásott romjai

b/ Catal-Hüyük, Törökország, i. e. 6000 k. • 1000 évig lakott település volt • A tetőn lévő nyíláson át lehetett bejutni a szűk házakba • Halottaikkal együtt éltek, a falak melletti padkák alá temették őket, ezeken aludtak • A falakra képeket festettek, készítettek szobrokat, domborműveket • Már készítettek agyag edényeket

c/ Harappa, India

d/ Mohendzso-Daro, India, i. e. 6 e. k.

2. Kultikus építmények, megalitikus építészet • Már Jerikóban találtak templom céljára épült helyiséget • A neolitikus Európában hatalmas („megalit”) kövekből rótt építmények készültek • Valószínűleg kultikus célokat szolgáltak

a/ Menhir (kelta: „kőoszlop”) • Kevéssé kidolgozott, hosszú kődarab, amelyet egyik végével kultikus célból a földbe ásnak • Inkább szobor mint épület

b/ Dolmen (kelta elnevezés) • Függőlegesen a földbe beásott óriási kövekre (56 db. ) ráfektetett kőlap, néha sír megjelölésére szolgált

Óriási kövek • A legalapvetőbb építészeti szerkezet, a támasz-teher elv megjelenése

c/ Cromlech, kromlech (kelta) • Durván megmunkált, földből kiemelkedő, rendkívül nagy kövek együttese, szabályosan, egy középső magasabb kő körül elrendezve • Az egymás melletti kövekre esetleg vízszintes helyzetűek kerülhetnek

Nyugat-Európában több is található

Stonehenge, Anglia, bronzkor • A cromlech típusú építmények legjelentősebb példája • Talán kultikus célt szolgált, esetleg csillagászati ismereteket rögzített, segítette a földművelő közösség munkáját

Kőből épített naptár?

• A kör alakú építmény belsejében patkó alakban elrendezett kövek • A téli napforduló hajnalán a kelő nap sugarai, a nyári napforduló idején a lemenő nap sugarai bevilágítanak a patkó alakú rész tengelyébe

III. Szobrászat (plasztika) • Plasztika (a görög plasztiké szóból), a képzőművészet egyik legősibb ága, mely tárgyát, többnyire az emberi vagy állati testet szilárd anyagból, 3 dimenzióban ábrázolja • Lehet körplasztika vagy dombormű, kisplasztika vagy monumentális szobor

1. A paleolitikum szobrászata • Már a paleolitikumban létrejött • Körplasztikák és domborművek egyaránt jellemzőek • Kultikus célokat (vadászmágia, termékenység varázslat) szolgálhatott • Anyaga kő és csont Lausseli Vénusz, paleolitikum

Willendorfi Vénusz, Ausztria, paleolitikum (i. e. 30 000 k. ) • Kisméretű kő szobor • Eltúlzott nőies formák, termékenységkultusz • A nemi jellegzetességek naturalisztikus kidolgozása keveredik a leegyszerűsített (stilizált) részekkel (karok, arc)

• A kövérség lehet a termékenység jelzője, de a bőség, a jólét kifejezője is • Az őskori alkotó képes domború, 3 dimenziós formákkal megragadni a valóságot – a szobrászat születése

2. Neolitikum • A neolitikum szobrászatára jellemzőek az agyagszobrok (a kerámia kora már) is • Az őskőkor élethűbb ábrázolása helyére egy elvontabb, stilizáltabb szobrászi nyelv lép, ez a 20. századi művészetre emlékeztet Henry Moore: Kétrészes fekvő alak

Szegvár-Tűzkövesi „Sarlós isten”, neolitikum, Tiszai kultúra

3. Vaskor: Szkíta aranyszarvas Zöldhalompusztáról, (i. e. 400 k. ) • A szobrászat gyakran kapcsolódik az iparművészethez (gyakorlati célokat szolgáló, de nemes anyagokból készülő, igényes, esztétikai értékkel is bíró tárgyakat létrehozó művészeti ág)

• A nomád népek, pl. a szkíták (a keleteurópai füves puszták népeinek ókori neve), művészetére a díszítőművészet volt a jellemző (ruhakiegészítők, díszes használati tárgyak) • A remek ötvöstárgyak a totemizmussal hozhatóak kapcsolatba

A sztyeppei nomádoknál több felé is megtalálható (így a magyaroknál is) „csoda szarvas” motívum?

IV. A festészet • Színekkel és formákkal két dimenzióban alkotó képzőművészeti ág

1. Az őskor festészete • A paleolitikum végén jelenik meg • Barlangokban, sziklafalakra került • Karcolással és (vagy) természetes anyagok kenésével (korom, vér, zsiradékok, földfestékek) készült

2. Franko-kantabriai stílus • A legkorábbiak a Pireneusok és a Kantabriai-hegység spanyol és francia felén található barlangokban került elő • Hasonló jellegűek a barlangok képei (egységes stílus)

Lascaux (Franciaország) és Altamira (Spanyolország), paleolitikum (i. e. 15 000 k. )

a/ A témák: • Főleg állatok (bölények, bikák, lovak, némelyik sebzett), ritkábban emberek (talán vadászok), elvont geometriai jelek, kézlenyomatok

b/ Kompozíció • A latin compositio: „összeállítás” szóból, a mű szerkezete, felépítése, alkotóelemeinek összetétele, elrendezése, alapvető sajátosságai • A kompozíciót mindig meghatározza a hely, a kor, a stílus és az alkotó egyénisége

A barlangfestmények „kompozíciós rendje” • A sziklafalon, főleg a barlangok mennyezetén látszólag rendszertelenül sorakozó képelemek eltérő időből, különböző kezektől származnak • Nincs kerete • A rendező elvet, ha volt ilyen, nem ismerjük

c/ A térbeliség • Nincs háttér, nincs környezet • Sokszor egymásra rétegződnek a figurák • A méret különbségek nem utalnak térmélységre, de a szín változásai mintha árnyékolás lenne, plasztikus hatást célozna

d/ Nézőpontok: megmutatni a tudottat • Az állatok a legjellemzőbb nézetből - oldalról, ahonnét a legtöbb ismeret mutatható – láthatóak • Az oldal nézet néha más nézőponttal keveredik, pl. az állatok szarvainál (csavartperspektíva)

e/ Az állatok rajza jól megfigyelt, remek a mozgásuk

Vannak csak körvonallal, és vannak kifestett felülettel készült állat ábrázolások

Néha a sziklafal egyenetlenségei is beépülnek az ábrázolásba

f/ Az ember ábrázolása kezdetleges, „pálcikaember”

3. Miért készültek? a/ Vadászmágia? • A vadászat sikeréért végzett szertartások kelléke • A jelenség és képének mágikus azonossága: a képmás birtoklása hatalmat ad a jelenség felett – az állat lelkének foglyul ejtése • Ellene szól, hogy nehezen megközelíthető, ritkán látogatott barlangokról van szó

b/ Totemizmus? • Állatősök, állatistenségek bemutatása, beavatási szertartások helyszínei • Ellene szól, hogy csupa, az ember által vadászott állatról van szó (a totemállat tabu)