Az OsztrkMagyar Monarchia szerkezete Ausztria Galcia Csehorszg Als

Az Osztrák-Magyar Monarchia szerkezete

Ausztria Galícia Csehország Alsó Ausztria Dalmácia Szilézia Felső Ausztria Stájerország Ausztria Morvaország Salzburg Krajna Karintia Voralberg Tirol Bukovina Isztria Görz Bosznia Trieszt Gradiska

A magyar Szent Korona országai Dalmácia Horvátország Magyar kiscímer Szlavónia Erdély Bosznia Fiume

Osztrák Császárság A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok Más elnevezései: „Ciszlajtánia” vagy „Lajtáninnen” 1 Csehország 2 Bukovina 3 Karinthia 4 Krajna 5 Dalmácia 6 Galícia 7 Osztrák tengermellék (Görz, Gradiska, Trieszt és Isztria) 8 Alsó-Ausztria 9 Morvaország 10 Salzburg 11 Szilézia 12 Stájerország 13 Tirol 14 Felső-Ausztria 15 Vorarlberg A magyar Szent Korona országai Más elnevezései „Transzlajtánia” vagy „Lajtántúl” 16 Magyarország 17 Horvát-Szlavónország 19 Fiume (Corpus separatum) (A térképen nincs feltüntetve) Közös birtok 18 Bosznia-Hercegovina (1908 és 1918 között)

Az Osztrák-Magyar Monarchia népei

Vélemények 1. „Egy dunai konföderáció eszméje (…), amelyben Magyarországnak szükségképpen kisebbségben kellene lennie a szlávság ellenében, és a nagy többség a mind a katolikusok, mind a protestánsok irányában ellenséges keleti egyházhoz tartozik, megrémítette az egész nemzeti pártot (…)az osztrák birodalom szétdarabolása sokat veszített varázsából, amióta a háttérben egy ilyenfajta dunai konföderáció intézményét vetették fel. ” (Eötvös József)

Vélemények 2. „Az uralkodói felségjogok széleskörű, kiterjedt rendszere is egyedülálló volt a korabeli jogállamok sorában: korlátozta az osztrák és a magyar törvényhozó hatalmat. Hiszen az uralkodó elnapolhatta, feloszlathatta az országgyűlést, tetszése szerint nevezhette ki a minisztereket, miniszterelnököket, a legfőbb hadúrként pedig a hadsereg vezérlete, valamint a hadüzenet is jogkörébe tartozott. Ő gyakorolhatta a főkegyúri jogokat, s nemesség adományozásával is élhetett” (Pölöskei Ferenc: Az 1867 -es kiegyezés alternatívái)

Vélemények 3. „A vitából s a történeti fejlődés vizsgálatából két tény mindenképen megállapítható. Az egyik az, amit Kossuth látott: hogy a nemzetek fejlődése megállíthatatlan és előbb-utóbb veszélyezteti a feudális időkből származó, soknemzetiségű politikai kereteket, így a Habsburg Monarchiát. Persze – hozzátehetjük – ez állt, ilyen vagy olyan formában, a régi, történeti Magyarország államkeretére is. A másik tény, amit Deák látott, hogy a kiegyezés az adott viszonyok közt elkerülhetetlen volt. Az akkor elérhető, viszonylag legjobb megoldás – minden esetleges következményével együtt. ” (Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711 – 1867)

Vélemények 4. „(…)Aki ugyanis egyszer elfogadta a kiegyezést s mindazt, amit az jelentett, annak három okból is el kellett fogadnia a magyar választások tisztaságának és a magyar választóknak a megrontását: azért, mert a kiegyezés szellemében sem a teljes függetlenség, sem a társadalmi forradalom, sem a nemzetiségi önrendelkezési jog híveinek nem volt szabad többségre jutniok. ” (Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás történelem)