Az OsztrkMagyar Monarchia a XIX szzad msodik felben

Az Osztrák-Magyar Monarchia a XIX. század második felében Egyetemes és európai történelem II. 2015/2016. tavaszi félév Készítette: Dr. Domonkos Endre (Ph. D)

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között I. 1848 -as forradalmak leverése után: birodalom belső konszolidálása. Schwarzenberg koncepciója: alkotmányos reformok helyett birodalom egységének megteremtése (Habsburg Monarchia Közép-Európa uralkodó állama + Német Szövetség vezető tagja legyen). 1851. Miniszteri felelősségről szóló törvény felfüggesztése, majd a szilveszteri pátens kiadásával az abszolutizmus rendszerének helyreállítása. Schwarzenberg és Alexander Bach belügyminiszter: abszolutisztikus-bürokratikus egységállam létrehozatala a németek primátusával + „Ausztria újjáalakításának” programja.

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között II. Önkényuralom célja: katonai és polgári bürokratikus tekintélyen alapuló abszolút császári hatalom visszaállítása volt. Katolikus egyház befolyásának visszaszerzése: pápai és püspöki pásztorlevelek kihirdetésének állami korlátozását megszüntették, az egyházi bíráskodás visszaállították, a püspököknek teljhatalmat biztosítottak a papság fölött. Neoabszolutizmus programja: polgári hatóságok mellett bürokráciára + hadseregre való támaszkodás. Közép-európai konföderáció-terve: Ausztria belépése a Német Szövetségbe, de a német államok elutasították.

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között III. I. Ferenc József uralkodásának első évtizede: elégedetlenség a nem-német nemzetek részéről + 1859 -es vereség és a birodalom katasztrofális pénzügyi helyzete. Karl Bruck báró és Ignaz von Plener: alkotmányosság bevezetésének követelése + államháztartás hatékony ellenőrzésének biztosítása. Reformok: birodalmi tanács (Reichsrat) átalakítása (tartományi gyűlések tagjaiból válogatták ki, 38 tagú volt). 1860. október 20. „Októberi diploma”: abszolutisztikus forma felváltása alkotmányos rendszerrel.

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között IV. Külügy és hadsereg: uralkodó jogköre volt, de egyéb ügyekben az egyes tartományok parlamentjei és a birodalmi tanács látta el a törvényhozást. Birodalmi tanács: egész Monarchia ügyeiben volt illetékes (súly, mértékek, adózás és hitelügy). Magyar, erdélyi és horvát országgyűlés helyreállítása. De: éles tiltakozás a föderatív alkotmány bevezetése ellen az osztrák nagypolgárság, a magyar nemzeti mozgalom + többi nemzetiség részéről is. Anton von Schmerling: parlamenti képviseleti rendszer és polgári szabadságjogok biztosítása, mint a birodalom belső viszonyainak rendezőelvei.

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között V. 1861. február 26. Februári Pátens: alkotmányosparlamenti rendszer létrehozatala. Kétkamarás birodalmi tanács: birodalom képviselete (Urak Háza és képviselőház). Összesen 203 tagú volt. Képviselőház: tartománygyűlések lakosságuk számának arányában választották. Államtanács: tanácskozó szerv (miniszteri rangban lévő elnökét a császár nevezte ki). Tartományi gyűlések megválasztása: négykúriás választási és virilista rendszer, vagyoni cenzussal.

I. A Habsburg Birodalom újjáalakításának problémái 1850 és 1867 között VI. Schmerling rendszere: német dominanciájú birodalmi centralizáció, német bürokrácia és polgárság szövetsége + korlátozott alkotmányos jogok. De: birodalom nemzetiségeinek tiltakozása a centralizmus ellen. 1865. Habsburg Birodalom belső átalakítási folyamata: 2 megoldás (1. Belcredi gróf: arisztokrácia és tartományok hatalma, 2. Deák Ferenc-terve: birodalom dualista átalakítása). 1866. Vereség a porosz-osztrák háborúban: Német Szövetségből és Itáliából való kiszorulás (a Monarchia belső problémáinak + magyar kérdés megoldása).

II. A kiegyezés és a dualizmus kora (18671890) I. Dualista rendszer: Ferenc József császár és király, az osztrák-német polgárság + magyar nagy- és középbirtokos osztály közötti egyezség volt. Dualista birodalom: két „vezető nemzet” alkotmányos törekvéseinek egyeztetése volt. Habsburg Birodalom két államból állt: Osztrák Császárság és Magyar Királyság. Sajátos állami berendezkedés létrejötte: törvényhozó és végrehajtó hatalom három szinten oszlott meg (birodalmi kormány és delegációk mellett külön kormány és külön parlament Ausztriában és Magyarországon).

II. A kiegyezés és a dualizmus kora (18671890) II.

II. A kiegyezés és a dualizmus kora (18671890) III. Ausztria tizenhét tartománya: politikai igazgatás a helytartó feladata volt, a kisebb tartományokban pedig a tartományi elnök látta el. Landtag: törvényhozási feladatok. Közös miniszterek: uralkodó nevezte ki őket + két ország parlamentjéből kiküldött delegációnak voltak felelősek. De: külügy, hadügy és pénzügyek közös volt + vám, bank és pénzrendszer is. Közös költségvetéshez való hozzájárulás mértéke (külön alku tárgya volt, de gazdasági fejletlensége miatt 30%-os kvótát állapítottak meg).

II. A kiegyezés és a dualizmus kora (18671890) IV. 1867. évi rendezés: Monarchia mindkét felében alkotmányos jogállamot hozott létre. 1867. évi osztrák decemberi alkotmány: alkotmányos és jogállamiság alapkövetelményeit tartalmazta. 1867. Ciszlajtán parlament létrejötte széles körű törvényhozói joggal és miniszteri felelősséggel. Landtag: kúriák szerinti megválasztása (négy kúria: nagybirtokosok, kereskedelmi és iparkamarák, városok és községek kúriája). Képviselők delegálása a Reichsratba, majd 1873 -tól közvetlen Reichsrat bevezetése. Parlamentnek felelős kormány felállítása.

III. A magyar törvényhozás I. Törvényhozó hatalom: képviselőház és a főrendiházból álló kétkamarás országgyűlés és az uralkodó együtt gyakorolta. Képviselőház: 413 tagú volt, felnőtt férfilakosság negyede választotta (cenzusos választójog és nyílt szavazás). Főrendiház: arisztokraták mellett egyházi vezetők, legfőbb állami hivatalok irányítói + uralkodó által kinevezett személyek (uralkodó elit érdekképviselete). Főrendiház tagjai: érdekcsoportokba, a képviselőház pártokba való tömörülése.

III. A magyar törvényhozás II. Pártszerkezet rendezőelve: ideológiai beállítódás vagy társadalmi helyzet helyett kiegyezéshez való viszony szerepe. Szabadelvű Párt: 1875 és 1905 között abszolút és kétharmados többség, vele szemben a Függetlenségi és 48 -as Párt (20% körüli eredmény). Katolikus Néppárt (67 -es elvek vegyítése a katolikus egyház konzervativizmusával), Országos 48 -as és Függetlenségi Gazdapárt. Uralkodó: választások kiírása, országgyűlés összehívása és feloszlatása + előszentesítési jog és az országgyűlés által elfogadott törvények szentesítése.

IV. A végrehajtó hatalom I. Végrehajtó hatalom működése: törvények + országgyűlés által évről-évre elfogadott költségvetés keretei alapján történt. Miniszterelnök jelölése: uralkodó jelölte ki (választásokon győztes párt vezetőjének elképzelésével összhangban). Kormány összetétele: kormányfő tett javaslatot, de a miniszterek kinevezése az uralkodó jogköre volt. Magyar kormány: miniszterelnök + 9 miniszter. Horvát-szlavón-dalmát ügyekért felelős miniszter: 1868 -as magyar horvát kiegyezés.

IV. A végrehajtó hatalom II. Horvátország: területi és politikai autonómia (saját törvényhozás és végrehajtó hatalom). Helyi önkormányzatok két pillére: vármegye (63) és törvényhatósági jogú város (25) volt. Vármegye: főispán (belügyminiszter javaslatára uralkodó nevezte ki). Választott önkormányzati szervek (törvényhatósági bizottság): vármegye tisztviselőinek megválasztása + költségvetés meghatározása. Alispán: a főispánt helyettesítette.

IV. A végrehajtó hatalom III. Törvényhatósági jogú városok (megegyező jogállás és beligazgatás a vármegyékkel): polgármester állt az élükön (Budapesten főpolgármester). Vármegyék tagolódása járásokra és rendezett tanácsú városokra (járások nagy- és kisközségekre tagolódtak). Járások: önkormányzatisággal nem rendelkeztek, élükön a vármegyének alárendelt főszolgabírók álltak. Képviselő-testület: település belső életének szabályozása (élén polgármester, ill. bíró állt, szakfeladatok jegyző általi ellátása).

V. Gazdaság I. Dinamikus gazdasági fejlődés + felgyorsult népességnövekedés (1869 -ben az összlakosság 35, 9 millió volt, majd 1910 -ben 49, 5 millióra növekedett). Nem egyenletes gazdasági fejlődés: eltérő jellegű ciklusok váltották egymást. Neoabszolutizmus időszaka: kereskedelmi és iparkamarák rendszerének felállítása, iparosítást elősegítő törvények és korszerű hitelszervezet megteremtése. Vasúti főútvonalak kiépítése, külkereskedelem liberalizálása + belső vámhatárok lebontása.

V. Gazdaság II. 1873 -as gazdasági csőd (túlfűtött ipari és pénzügyi expanzió): beruházás csökkenése a kulcsszektorokban + árak és kamatjövedelem mérséklődése, munkanélküliség növekedése. Textil- és vasipar szerepének háttérbe szorulása, de élelmiszeripar és tőkeigényes iparágak gyors fejlődése 1873 -as gazdaság válság következménye: ipari termelés súlypontjának cseh-morva vidékre való áthelyeződése. 1880 -as évektől az első világháborúig: ipari termelés megháromszorozódása, de aránytalan kapacitásmegoszlás.

V. Gazdaság III. Gyors iparosodás és városiasodás: nagy kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. Specializáció további erősödése: Magyarország, mint a Monarchia gabonaellátója. Dinamikus bővülés a cseh-tartományokban a takarmánynövények termesztésében (cukorrépa termelési volumenének megötszöröződése a XIX. második felében). Alpesi vidékek: specializált állattenyésztés szerepe. Monarchia gazdasági szintje: közepesen fejlett, másodrangú nagyhatalmak közé tartozott.

VI. Társadalom I. Habsburg Monarchia társadalma: rendi társadalom érték- és ízlésvilágából eredő normák. Arisztokrácia: udvarral való szoros kapcsolat (társadalmi pozíció mellett óriási földbirtokok). Polgárság legfelső rétege: bécsi bankházak fináncburzsoáziája, osztrák és cseh nagyiparosok meghatározó szerepe. Polgárság súlyának és szerepének növekedése: állami hivatalokban, hadseregben és bürokráciában. Hadsereg: rendfenntartó + Monarchia egységének, nagyhatalmi voltának záloga.

VI. Társadalom II. Polgárság többi része: nagy és kisiparosok, kézművesek, alkalmazottak, közép- és kishivatalnokok. Városi középrétegek: nagypolgárság ideológiája helyett, keresztényszocialista és különböző nacionalista ideológiák szerepe. Kisbirtokos parasztok: csökkenő gazdasági és társadalmi súly, nagymértékű differenciálódás. Gazdaság kapitalizálódásának következménye: bérmunkások számának növekedése (1880 -as szinthez képest /539 ezer fő/ 1902 -re számuk megnégyszereződött).

VI. Társadalom III. Monarchia soknemzetiségű összetétele: egyetlen nemzet sem rendelkezett döntő számbeli túlsúllyal. Birodalom lakosságának összetétele: 24% német (12 millió fő), 20% magyar (10 millió fő), cseh (13%), lengyel (10%), ukrán (8%), román (6, 5%), horvát (5%), szlovák (4%), szerb (3, 5%), szlovén (2, 5%), olasz (1, 5%) + bosnyák és boszniai-muszlim népesség (1%). Ausztrián belül valamennyi etnikum több tartomány között oszlott meg + birodalom számos területén a nemzetiségek összekeveredve éltek.

VI. Társadalom IV. Gazdaságilag és számszerűleg legerősebb osztráknémetek társadalma (dinasztiahű nagybirtokos arisztokrácia + nagyburzsoázia szerepe). Csehek: nemzeti mozgalmuk az egyik legnagyobb súlyú politikai tényező volt Ciszlajtániában. Lengyel társadalom: földbirtokosok túlsúlya (de kiegyezést követően részesedés a ciszlajtán központi hatalomban a lengyel arisztokrácia részéről). Galícia keleti fele: homogén ruszin paraszti társadalom politikai jogtalansága továbbra is fennmaradt.

VII. Politika I. Osztrák parlament 1867 és 1879 között: német liberálisok többsége (Alkotmánypárt). 1873. Alkotmánypárt 160 mandátummal, a kormánypárti alkotmányhű nagybirtokosok 50 mandátummal rendelkeztek. Jobboldal: lengyel ellenzék (50 képviselői hely) és 40 fős német klerikálisokból, délszlávokból, csehekből álló konzervatív csoport. Német liberálisok: ipar- és pénzvilág képviselői, egyház szerepének vallási szférára való korlátozása + osztrák közoktatás modernizálása.

VII. Politika II. Karl Auersperg (1868) és Adolf Auersperg miniszterelnöksége (1871 -1879): oktatás modernizálása + egyház befolyásának korlátozása. 1868. májusi törvények: a házassági jog és az oktatási rendszer felügyelete állami hatáskörbe került (alapfokú oktatás világi szerkezetének kialakítása, állam által ellenőrzött iskolakötelezettség bevezetése). Vallásfelekezeti egyenjogúság kimondása (különböző vallásfelekezetűek házasságkötésének engedélyezése) Modern jogrendszer kiépítése: bécsi kormány hatalmának és Reichsrat hatáskörének megnövekedése a tartományokkal szemben.

VII. Politika III. Szláv nemzetek tiltakozása a kiegyezéssel létrejött közjogi berendezkedés ellen. 1871 -ben Karl Hohenwart kormányának kinevezése (konzervatív németek és különböző irányzatú szláv politikusok). Fő cél: Ausztria nemzeteinek kibékítése (cseh tartománygyűlés ún. alapcikkelye: Ciszlajtánián belül három tartomány számára közös országgyűlés felállítása). Dualizmus trializmussá való átalakításának terve: magyar, horvát és német tiltakozás + Galícia is nagyobb önállóságot követelt.

VII. Politika IV. Hohenwart tervének összeegyeztethetetlensége a dualista berendezkedéssel és a Monarchia németbarát külpolitikájával (Hohenwart menesztése). 1870 -es évek: német liberálisok szerepe Ausztria modernizációjában az államszervezet és az oktatás területén, de tiltakoztak 1878 -ban Bosznia-Hercegovina okkupálása ellen. Ferenc József: német liberálisok fellépése a Monarchia nemzetközi helyzetének megszilárdítása ellen. 1879 -es választások: 160 mandátumot szerzett a csehlengyel-német konzervatívokból álló csoport (az Alkotmánypárt csak 140 mandátumot szerzett).

VII. Politika V. 1879 -1893. Eduard Taaffe miniszterelnöksége: német klerikálisokra, cseh és lengyel konzervatívokra épített politika. Német liberalizmus, mint ideológiai és politikai párt politikai hatalomból való eltűnése (németség vezető szerepe a Monarchiában történeti adottság, amely a birodalom német hagyományaira épült). Liberális alapelvek feladása és pángermánizmus megerősödése (Habsburg Birodalom német területeinek Németországgal való egyesülése). Ortodox-liberálisok: nacionalizmus végzetes lehet a soknemzetiségű Habsburg Monarchia számára.

VII. Politika VI. • Ferenc Ferdinánd trónörökös (1863 -1914): központosítás mellett föderalizálás. Aurel Popovici-terve (1907): birodalom 15 föderatív egységre való tagolása. 1882. Választójogi reform bevezetése: városi és községi kúriákban cenzus leszállítása 10 forintról 5 forintra (választójog demokratizálása + érdekképviseleti rendszer felszámolásának folyamata). Állami szociálpolitikai intézkedések: baleset- és betegbiztosítás bevezetése, munkaidő napi 11 órára való korlátozása, felügyeleti rendszer kiépítése az előírások betartása érdekében.

VIII. Felhasznált irodalom • Romsics Ignác: A 20. század rövid története. Rubicon. Könyvek, 2011, pp. 61 -66. • Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 862 -868. • Palotás Emil: Az Osztrák Birodalom. In: 19. századi egyetemes történet (szerk. : Vadász Sándor). Korona Kiadó, Budapest, 1999, pp. 230 -243. • Térképjegyzék: Történelem Klub. In: http: //www. tortenelemklub. com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!