Az orvosi konzultci interjtechnikk Mirt fontos a konzultci

Az orvosi konzultáció, interjútechnikák Miért fontos a konzultáció stílusának elemzése? A vizsgálatok kimutatták hogy az orvos konzultációs stílusa szoros összefüggésben van a betegnek az orvos munkájával való elégedettségével, ami meghatározza az együttműködési készséget és ennek következtében a gyógyulást. A konzultációs stílus összetevői, kialakulásának háttere -Külső háttértényezők, a benyomáskeltés szociálpszichológiája -Belső háttértényezők, tapasztalatok, gyakorlottság, beállítódás, esetleges előítélet, az egészség-betegség vonatkozású magyarázó elvek, nézetek, elképzelések, attitűdök. A kommunikációs minták jellegzetességei.

Byrne és Long orvosi kommunikációs modellje (1976) Angol kutatók akik 2500 konzultációt vizsgáltak angol, holland és ír körzeti orvosok rendelőiben és a találkozást hat szakaszra bontották. 1. Az orvos kapcsolatot létesít a beteggel (üdvözlés, bemutatkozás) 2. Az orvos megkísérli feltárni illetve feltárja a páciens aktuális látogatásának az okát 3. Az orvos felveszi az anamnézist és fizikális vizsgálatot végez 4. A beteg állapotáról kialakított vélemény összefoglalása és a beteg tájékoztatása 5. Az orvos lehetőleg a beteggel együtt átgondolja és megbeszéli a terápiát és a következő találkozást 6. A konzultáció befejezése (elköszönés) rendszerint az orvos által kezdeményezve 7. Akik viszonylag több időt fordítottak a második szakaszra gyorsabban túljutottak a harmadik, ötödik, hatodik szakaszon. Létezik az egyes orvosokra jellemző elsősorban az orvos viselkedése által meghatározott konzultációs stílus.

Byrne és Long két fő konzultációs stílust írt le 1. Az orvos központú konzultáció jellemzői • eldöntendő illetve direkt kérdések a beteghez • információgyűjtés • tények összegyűjtése • az orvos irányította és uralta beszélgetés • rövid időtartamú szünetek • kisfokú empátia és interperszonális kapcsolat • a konzultációnak az orvos által a receptek átadásával vagy a megbeszéltekről egy összefoglaló véleménnyel való zárása

2. A beteg központú konzultáció jellemzői • nyitott nem eldöntendő kérdések • a beteg panaszainak folyamatos meghallgatása (lehetőleg a beteg mondanivalója ne szakadjon félbe) • a kommunikáció során fellépő szünet adekvát felhasználása • a non-verbális viselkedés fontossága, empátia (szemkontaktus, mosoly, tapintás) • a beteg felelőssége a konzultáció befejezésének meghatározásában Byrne és Long adatai szerint a legtöbb gyakorló orvos inkább az orvos központú stílust valósítja meg. Ez a hagyományos autoriter minta. Az orvos a beteg érdekében aktív, ő vállal sok esetben teljes felelősséget a beteg sorsáról, asszimetrikus kapcsolat, „gyermek szerepbe sodrás”. Az erőegyensúly kérdése, kontrol-hely kérdése.

A konzultáció hét feladata 1. a beteg aktuális látogatásának okát megtalálni, ami magába foglalja • a természetét és a történetét a problémának • az aetiologiát • a beteg elképzeléseit, ötleteit és feltételezéseit • a probléma kihatását 2. komplexitásában átgondolni a problémát • fennálló kóroki faktorok • rizikó faktorok 3. a beteg bevonásával kiválasztani a megfelelő módokat a probléma megoldására

A konzultáció hét feladata (folytatás) 4. a beteggel megértetni a fennálló probléma okát, mibenlétét 5. a beteg problémába való bevonása és az iránt való felelősség kialakítása 6. a rendelkezésre álló források és idő megfelelő használata • konzultáció alatt • gondozási idő alatt 7. a pácienssel egy megfelelő kapcsolat kiépítése, amely segíti az előző feladatok megvalósítását

A kikérdezés (interjú) 1. Formája: egyéni-csoportos közvetlen-közvetett kötött, célzott vagy kötetlen 2. a kikérdezés néhány módszere -a meghallgatás, a beteggel való kapcsolatfelvétel minden esetben a panaszok meghallgatásával kezdődik. Fontos a passzivitás és a megértő, elfogadó attitűd. Az orvos időlegesen elnyomja saját reakcióit, intellektuálisan és érzelmileg mintegy hatni engedi magára a beteget. - az anamnézis, kötött orvosi kérdései ismertek, egy aktív kikérdezési forma ahol a válaszok írásban rögzítésre kerülnek. -az exploráció célzott kikérdezés, amellyel tisztázni kívánjuk mind az objektív és szubjektív faktorokat, amelyek a diagnózis és a terápia szempontjából fontosak. A beszélgetésnek nincsenek előre meghatározott kérdései, azok mindig a beteg válaszaihoz alkalmazkodnak. Az exploráció kitér a szomatikus, pszichés és szociális előtörténetre és jelenlegi állapotra.

Alakítható-e a konzultációs stílus? A konzultáció stílusa függ a személyes tulajdonságoktól, a tapasztalatoktól és a kommunikációs készségtől. A kezdő orvosok konzultációs stílusa általában „önvédelemre irányul”, fő szempont „ne felejtsen el semmit megkérdezni és ne csússzon ki a kézből a beteg”. Az interjúk orvos centrikusak és betegségközpontúak. Platt és Mc. Math (1979) szerint a kezdő orvosok anamnézis felvételi stílusa „túlkontrolláló”. A gyakorlatban eltöltött idő szükség szerűen magával hozza az orvosra jellemző konzultációs stílus kialakulását. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az orvosok hajlamosak arra, hogy megtapadjanak egy stílusnál és annak megfelelően viselkedjenek függetlenül attól hogy ki a beteg és milyen problémát hoz. A betegközpontú orvosok rugalmasabban tudnak stílusukon változtatni, ha arra szükség van. Annak hogy valaki rugalmasan tudjon változni egyrészt az a feltétele, hogy egyszerre tudjon figyelni saját viselkedésére és a beteg visszajelzéseire, másrészt, hogy birtokában legyen olyan készségeknek, stratégiáknak, melyekből gyorsan és könnyedén felépíthető egy másfajta stílus.

A konzultációs stílus külsődleges kellékei Térbeli elhelyezkedés b Tanácsadó helyzet a Kooperatív helyzet a b a Kompetitív helyzet b Öltözködés mint befolyásoló tényező

Az anamnézis felvétel fázisai Byrne és Long modelljében (Pendleton, 1983 után) Probléma bemutatás a beteg részéről, „Kikérdezés” 1. Meghallgatás Odafigyelés 2. Pontosítás 3. Elemzés 4. Információgyűjtés Értelmezés Direkt kérdések Visszatükrözés Zárt kérdések Bátorítás Átfogóbb Direkt összefüggések Tisztázás kérdések keresése Visszatükrözés Tisztázás összefüggések események A beteg nézeteinek Ismétlés keresése Feltárása Rákérdezés Megértés Beteg nézeteinek A csend visszajelzése értelmezése Időrend, összefoglalás átfogó kérdések elhelyezése Időrend pontosítás összefoglalás Javaslattétel javaslattétel kikérdezés megerősítés ismétlés

A találkozás indítása: bevezető szavak Az első találkozáskor a bemutatkozás után szerencsés néhány nyitott kérdéssel kezdeni „Miben, segíthetek? Hogy érzi magát? ” A probléma feltárása, információszerzés a betegről Szükség van néhány zárt kérdésre. „Láza van-e? Érez-e fájdalmat? ” De módot kell adni, hogy a beteg ne csak kérdésekre válaszoljon A probléma megbeszélése a tájékoztatás A találkozás befejező szakaszában az orvos aktívabb, magyarázatokkal, terápiás instrukciókkal látja el a beteget. Ez a viselkedés az orvos centrikus stílus jellemzője. A betegközpontú stílus képviselői bevonják a beteget a probléma megbeszélésébe, sőt a döntéshozatalba is.

Kerülendő kommunikációs stratégiák • Fenyegetés figyelmeztetés: „Ha nem jár ellenőrzésre, olyan súlyossá válhat egyik napról a másikra az állapota, hogy aztán már késő lesz…” • Moralizálás, prédikáció: „Magának számolnia kellene azzal, hogy egy gyermeknek apára van szüksége. Az apa nem csak anyagiakban fontos támasz…. ” • Bírálat, kritika, vádaskodás: „Hát hogy gondolta, hogy csak most jelentkezzen? Most már ezt a fogat képtelenség megmenteni. ” • Gúny, nevetségessé tétel: „Szóval pontosan tudja, hogy mikor esett teherbe? Hallja nővérke? Mind ezt mondják…” • Kioktatás, észérvekre való apellálás: Teljesen logikus, hogy a legyengült szervezet kevesebbet bír, mint az egészséges. Ezt józan ésszel fel lehet fogni. Maga értelmes ember, miért nem veszi figyelembe az állapotát? ” • Direkt tanács, megoldási javaslat: „Adjon le 15 -20 kilót, egyen kevesebb húst, zsírt és sót, meglátja, semmi panasza nem lesz. Egyszerű, ennyi az egész. ”

A hallgatás művészete: hogyan figyeljünk a betegre? Létezik-e teljes elfogulatlanság? A nem verbális viselkedés funkciói • Megerősítés, ismétlés • Kiemelés, hangsúlyozás • Kontrolláló, szabályozó funkció