Az llatorvosi l esete a hazai vasiparban Ksrletek

Az „állatorvosi ló” esete a hazai vasiparban Kísérletek az „új mechanizmussal” és annak hatása a gazdaság és az ipar fejlesztésére, majd a rendszerváltás következményei. Epizódok a közel 250 évet élt Diósgyőri Vasgyár történetéből Összeállította: Drótos László, a volt állami Diósgyőri Vasgyár (LKM) utolsó, 1988 -ban nyugállományba vonult vezérigazgatója, az 2013. évi Őszi Ankét alkalmából. Elhangzott: 2013. november 27 -én a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban

Amiről szólni kívánok, az egy szakma, egy sok sikert, változást megélt, ma már nem létező magyar termelő vállalat, amelynek történetével több százezer ember élete – közöttük az én eltelt 60 éves aktív sorsom is – szorosan összekapcsolódott.

I. Kép-galéria a Diósgyőri Vasgyár történek 250 évéről II. Epizódok, felvonások a Diósgyőri Vasgyár történek utóbbi 3 -4 évtizedéről

Bevezetőként két gondolatot érintek: 1. A vasról, mint szerkezeti alapanyagról általában köztudott, hogy: • Több ezer éve ismeri az ember, de az Ipari Forradalom igényelte nagy mennyiségben, stratégiai termékké vált. • Hullámzott az iránta való igény, ám tendenciájában rohamosan emelkedett a termelése. Hosszú időn át a nemzet gazdagságok erejének mércéje volt. • Hazánk kisebb nagyobb késéssel, követő fejlődéssel haladt előre a vas és acélgyártás mennyisége és minősége, versenyképessége terén. • A politikai kommunikáció esetenként túlzóan elszakadt a szakmai valóságtól.

Szemben a politikai túlzásokkal, a valóságot ezek a diagrammok mutatják.

2. A mondandóm címben szereplő „állatorvosi ló” hivatkozás nem az én kitalációm, hanem az Állami Számvevőszék vizsgálatának a megállapításából merítem: (Kovács Árpád igazgató tette közzé) „A hajdani, tízezreket foglalkoztató gyáróriás, a volt Lenin Kohászati Művek életében az utóbbi évtizedek az iparfejlesztés hibáinak, a csődmenedzseléssel próbálkozó privatizáció teljes kudarcának, a kialakult helyzet szorításában vergődő válságkezelés tornamutatványainak a története… A balul sikerült privatizációban kibogozhatatlan szövevényként van jelen az esetleges lepénzelés, az etikátlan érdekkapcsolat, a silány közhivatalnoki és menedzseri munka, a rosszul értelmezett bizalmi elv…” De nemcsak a privatizáció, hanem az előtte lévő és a további események is bőven szolgálnak negatív tanulságokkal.

I. FELVONÁS A hazai iparpolitika az 1960 -1970 -es években (Új gazdasági mechanizmus bevezetése, 1968) • A szovjet típusú fejlődés tartalékai kezdtek kimerülni, ezért egyre inkább, a nyugati piacokat is figyelve , próbáltunk a merev tervutasításos rendszerből kitörni, és versenyképes piaci szereplővé válni. (Győri Vagon és Gépgyár: – Horváth Ede; Ganz gyár; Láng Gépgyár, Medikor, DIGÉP stb. Mezőgazdaságban: Bábolna: –Burgert Róbert stb. ) Az LKM ebben az élenjárók közé tartozott. (Ezekben az években a vállalat műszaki titkára / 10 éven át/, majd a késztermék kibocsátását 80 % ban végző Hengerművek vezetője voltam. ) • A mind fejlettebb ipari és mezőgazdasági termelés igényelte a korszerűbb acél alap anyagokat. Az akkori, – elsősorban a mennyiségi termelésre berendezkedett – elöregedett üzemeink képtelenek voltak ezeket kielégíteni. Halaszthatatlanná vált a hazai vas és acélipar innovációja. Dr. Énekes Sándor, vezérigazgató

• Diósgyőrben, 1973 ban megépítettük a korszerű Nemesacél Hengerművet:

Szakmai „hit vita” alakult ki, hogy az innovációnak melyik útját kell járnia az országnak. Az SM acélgyártásé vagy az LD konverteré a jövő? A döntéshozatal kormányzati felelőse dr. Vályi Péter miniszterelnök helyettes életével fizetett egy üzemi baleset következtében. (1973. szeptember 15 én) • Az új korszerű Kombinált Acélmű megépült 1982 re. Alapkő letétel: 1977. december 30. (Lázár György és Szeppelfeld Sándor)

II. FELVONÁS A hazai iparpolitika az 1970 -1980 -as években • Az első (1973 as), majd a második (1979 es) olajválság a nemzetközi piacokat radikálisan szűkítette és jelentősen drágította az importált anyagokat. Ennek következtében, valamint a beruházások hiteleinek emelkedő terhei miatt, növekedett a gyártott termék önköltsége, veszteségessé váltak. Csapolás az új LD konverterből A négy-szálas folyamatos öntőmű

• A bevezetett „új gazdasági mechanizmus” cikcakkjai, az úgynevezett „szocialista piac gazdaság” gyakorlata a termelő szervezetek jelentős részét versenyképtelenné tette. Minden korábbi növekedési elképzelés meghiúsult. (A hazai ipar vállalatai pénzügyi korlátok között, a piaci kereslet hiányával küzdöttek, egyre többen veszteségessé váltak. ) • A létrehozott új bankrendszeren keresztül drasztikusan meg sarcolták a vállalatokat. (Diósgyőr hitelkamatát háromszorosára emelték, elvonták a működő tőke, a forgóeszköz hitel tekintélyes részét stb. ) Az LKM eredmény-diagramja

• A kormányzat elvárása volt a tőkés export fokozása, amelyet viszont csak tetemes veszteséggel lehetett értékesíteni. • A vállalat akkori vezérigazgatója, Dr. Szeppelfeld Sándor és munkatársai a legkülönbözőbb módszerekkel, takarékossággal, a belső tartalékok maximális kihasz nálásával, a kormány zati szerveknek és ország vezetőknek a bajokról adott infor mációval, segítség kéréssel igyekeztek a mélypontról kijutni. • Egyebek mellett önálló gépgyár létrehozását is tervezték. • A helyzet nem változik! Fock Jenőt, a MTESZ elnökét tájékoztatja a vezérigazgató (1981)

Kádár János látogatása az LKM ben 1981. július 1 én (1982. április 5 én a vezérigazgató önkezével véget vetett életének. 51 éves volt)

III. FELVONÁS • A tragikus sorsú vezérigazgató után én kaptam megbízást az LKM vezetésére (1982 ben, 47 évesen). • Kinevezésemkor és később is többször jeleztem a kormányzat és a pártvezetés felé a gazdaság irányítás szaporodó problémáit. • Közben kemény, megfeszített munkával, az akkor még 16 000 fős kollektíva motiválásával, próbáltuk a saját lehetőségeinket maximálisan kihasználni, a veszteségnövekedést megállítani, majd pedig ledolgozni, nyere ségbe váltani. (Új termékek, GMK, külső szakértők, barterügylet üzletelés, KGST csereprogramok, a felhasználó ipar szakembereivel közös kutatás, újítómozgalom, közös vállalat, leányvállalat stb. )

• A eredmény – bár roppant nehezen, de – kezdett jelentkezni. • Közben tapasztalataink és más külső hatások alapján (konzultációk az Iparkamara elnökségében, Beck Tamással, Liska Tiborral, Pozsgay Imrével, Matolcsy Györggyel. . . ) rájöttünk, hogy egy minden eddiginél nagyobb mérvű reformra, sőt fordulatra van szükség. Kerestük ennek módozatait. • Ezt a szükséges fordulatot a magunk vállalati szintjére úgy értelmeztük, hogy a sikert ígérő „előremenekülés” útja Ózd Az LKM eredmény-diagramja és Diósgyőr szellemi, anyagi, technológiai erői, lehetőségei egyesítése. Létrehoztuk 1989. január 1 vel a Borsodi Vaskohászati Trösztöt.

IV. FELVONÁS • A Tröszt létrehozása és a célnak megfelelő működtetése többekben ellenérzést, korábbi függetlensége korlátozásának érzetét váltotta ki. • Kihasználva a politikai rendszerváltásnak az állami vagyon privatizálására vonatkozó lehetőségét, a Trösztöt egy év múlva megszüntették, és a Diósgyőri Vasgyárat több mint 40 önálló egységre bontották. Elkezdődött az állami vagyon eltékozlása, az emberi erőforrás elherdálása, Miskolc város és lakossága egy jelentős részének földönfutóvá tétele. (Pld: a vagyonértékelés esete a forinttal) • Mindez számtalan úgynevezett „megmentési bizottság áldásos tevékenységével”, kormányzati segélycsomagok (kb. 50 70 Md. forint) felhasználásával következett be. (Két alkalommal kihelyezett kormányülés is volt a gyárban. Grósz és Antal miniszterelnökök vezetésével. )

Bokros Lajos pénzügyminiszter a diósgyőri kohászat vezetői körében (1995)

Csiha Judit privatizációs miniszter tájékoztatót tart a diósgyőri kohászok részére (1997)

RÓLUNK DÖNTÖTTEK NÉLKÜLÜNK!

• A folyamatokra döntő hatást azonban a pénzvilág gátlástalan befolyásának a megjelenése és érvényesülése gyakorolt. A karvalytőke, a „kalandortőke”, a privatizáció specifikus tőke (kockázati tőke) rombolásának következménye szinte felmérhetetlen. • Egyébként is személyes meggyő ződésem és véleményem, hogy a kialakult globális pénzvilág filozófiája és szervezeteinek gyakorlata jelentősen eltér a természettudományon alapuló gazdaság építés belső törvényeitől, szabályaitól, sok esetben – mint azt a mi példánk, és sok más eset is bizonyítja – hatalmánál fogva a társadalom kárára befolyásolja azt.

Az „eredmény” a következmény siralmas, elkeserítő, felháborító!

V. FELVONÁS • A kialakult állapotok o Az egykori állami nagyüzemnek a Földhivatalnál mintegy 130 bejegyzett tulajdonosa van. (Osztatlan közös tulajdon). A vagyontestek legtöbbje már többször is gazdát cserélt. (A fém tolvajok eldorádója lett a Gyár) o A kohászati nagyberendezések és a gyár egész közterületének a birtokosa a teljes vagyon és terület mintegy 70 % t tudhatja magáénak. Ez is eddig ötször cserélt gazdát. A jelenlegi, 4 év óta felszámolás alatt áll, összes dolgozóját (kb 1000 főt) elbocsátotta, a felépítmények és gépi berendezések nagy részét lerombolták, és fémhulladékként értékesítették. (Nem kegyelmezve a kultúrtörténeti értékeknek sem!) A tulajdon kezelője most a Dunai Vasmű. (Urán orosz tulajdon) o A Miskolci városvezetés eddig csak asszisztált a történésekhez, de jelenleg sem tud mit kezdeni a település földrajzi közepén, elhanyagolt állapotban lévő 200 hektáros ipari térséggel.

• Mi várható? o Továbbra is teljes a bizonytalanság. o Legutóbb azt remélte a városvezetés, hogy az állam visszavásárolja a Dunai Vasművet, és ezzel megnyílik az út a Diósgyőri Vasgyár ügyének rendezésére is. o A civil szervezetek kezdeményezésére kialakult egy alkotó szakmai vita, amelynek javaslatait eljuttattuk a Városi Önkormányzat vezetőinek, valamint a kormányzati, 2014 2020 tervidőszakra szóló Fejlesztési Operatív Programok összeállítóinak.

• Mi a tanulság? NEM SZABAD NAGY HORDEREJŰ, HOSSZÚTÁVRA SZÓLÓ GAZDASÁGI DÖNTÉSEKET HOZNI A SZAKMAISÁG MELLŐZÉSÉVEL, – TÚLPOLITIZÁLTAN, VAGY A BANKOKRA BÍZVA – A DÖNTÉSEKBEN SZEREPLŐK SZEMÉLYES FELELŐSSÉGE NÉLKÜL! A DIÓSGYŐRI VASGYÁR ESETÉBEN – IMMÁR 30 ÉVE – SAJNOS EZ TÖRTÉNIK. Ennek megszívlelése különösen időszerű most, amikor a Kormányzat az ország újraiparosítását tűzi ki célul!

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET