AZ KORI HELLSZ Olmposz Zeusz Hermsz Pallasz Athn

AZ ÓKORI HELLÁSZ

Olümposz

Zeusz Hermész Pallasz Athéné Kereskedelem Tudomány és bölcsesség Főisten

Árész Aphrodité Poszeidón Tengeristen Hadisten Szépség és szerelem istene

Olümpia

Az első napon nagyszabású trombitás bevonulás és eskütétel vezette fel a játékokat. A sportolók megfogadták, hogy tisztességesen versenyeznek, a bírák pedig, hogy mindent megtesznek e tisztességért, különösképp’, hogy nem fogadnak el ajándékot.

A második napon rendezték a pentathlont, a fogathajtást és ekkor tisztelegtek Pelposz király – a Peloponnésszosz – félsziget névadója, egyes források szerint az olümpiai játékok megalapítója – és Achilleus előtt – más források ugyanis az ő nevéhez fűzik e versengés létrehozását. A pentatlon volt a legösszetettebb versenyszám, amely futásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt.

A harmadik nap ököráldozattal kezdődött, majd ezen a napon zajlott a fiúgyermekek versenye. Az ókorban ugyanis máshogy ítélték meg a gyermeklétet. A fiatal uralkodóktól az ifjú sportolókig természetesnek vették a szellem és test fölényét. Egyik sem függhetett életkortól.

A sportszerető nézők a negyedik napban lelték legnagyobb örömüket: ekkor zajlott a legtöbb verseny. Az ókori olimpiák klasszikus versenyszámai a következők voltak: birkózás, ökölvívás, pankráció – ahol mindössze az ellenfél szemét volt tilos kinyomni -, a futás és a fegyveres futás. Az ötödik nap a teljes áhítat jegyében telt el: lakoma és ismételt áldozathozatal.

Aki pedig elsőként ért célba a sztadionban vagy épp talpon maradt ellenfelével szemben, az a játékok hatodik, záró napján olajágat, kótinosz-t kapott és egy márványszobrot Olümpiában. Nevén és győzelmének dátumán túl szülőföldjét is feltüntették az emlékműven, így a győzelem olimpikonnak és hazájának egyformán hozott dicsőséget. De csak a legjobbaknak. Az ókori olimpiákon ugyanis ismeretlen volt a dobogó fogalma: csak az első helyezettet értékelték.