Az id trtnete mzeumpedaggiai foglalkozs 8 A Fld

Az idő története múzeumpedagógiai foglalkozás 8. A Föld történek időbelisége, órája Biológiai kormeghatározás

Bevezető A földtörténeti időskála egy átlátható rendszert alkot a földtörténet kisebb egységekre bontásával, így segíti a földi események viszonyainak megértését. Az egyes egységek határait földtörténeti események, például élőlények tömeges megjelenése vagy kihalása határozza meg. A leginkább elterjedt és elfogadott felosztást a Nemzetközi Rétegtani Bizottság adta ki. Biológiai ellentmondás

A földtörténeti időskála A földtörténetet geokronológiailag a nagyobb egységtől a kisebb felé haladva eonokra, időkre, időszakokra, korszakokra osztjuk fel. A Föld történek tagolása A Föld történetét kétféle értelmezés szerint oszthatjuk fel. Geokronológiai értelemben a földi események ideje szerint, kronosztratigráfiai értelemben pedig az idő manifesztálódását tükröző kőzetrétegek szerint tagolhatjuk. Általános szabály, hogy geokronológiai értelemben az időszakok korokra tagolásakor a kora, középső és késő előtagokat alkalmazzuk, illetve kronosztratigráfiai értelemben a rendszerek sorozatokra tagolásakor pedig az alsó, középső és felső előtagokat használjuk.

A földtörténet „órája”

Kormeghatározás A radiometrikus kormeghatározás olyan tudományos technika az anyagok korának meghatározására, amely a természetben előforduló radionuklidok, ill. radioizotópok felezési idejének és jelenlegi gyakoriságának ismeretén alapszik. E módszer biztosítja legfontosabb információforrásunkat a Föld korának és az evolúció sebességének meghatározásában. Pontosság, költségek és az alkalmazott időskála alapján többféle radiometrikus kormeghatározási mód létezik.

A módszer alapja a minden szerves anyagban előforduló szénatom egyik ritka formációjának: a 14 -es, radioaktív izotópnak (14 C) a vizsgálata (innen a „radiokarbon” elnevezés). Ez a szénizotóp egy adott korszak atmoszférájában és az akkor élt szervezetekben, tehát növényben, állatban és emberben azonos és állandó, bár kis mennyiségben fordul elő: lassan bomlik és a szervezet újra felveszi a környezetből. Ez az egyensúly az adott élőlény pusztulásáig áll fenn. Ezután visszafordíthatatlanul csökkenni kezd a 14 C mennyisége, hiszen csak bomlik, de már nem kap utánpótlást. Bomlásának egyenletességét és gyorsaságát az atomfizikusok pontosan megfigyelték: kb. 5500 év kell ahhoz, hogy a 14 -es szénizotóp mennyisége a felére csökkenjen. A módszer szellemes és egyszerű: egy erre alkalmas laborban csak meg kell számlálni egy faszéndarabka, egy szenült mag vagy csont anyagában megmaradt 14 -es szénizotópokat, máris tudjuk az abszolút korát.

Forrás: Wikipedia (weblap), 2013. januári állapot