Az eurpai gondolkods trtnete bevezets a korai grg

Az európai gondolkodás története – bevezetés, a korai görög bölcselet

Mi a filozófia? • A kifejezés eredete: görög összetett szó: philia (‚szeretet’), philosz (‚valaminek a kedvelője’), szophia (bölcsesség, mesterségbeli tudás, ügyesség); filozófia: ‚a bölcsesség szeretete’. • A filozófia tárgya: nem lehet egy tömör definícióval megadni. – Kezdetben a dolgokra (létezőkre és nem létezőkre) vonatkozó tudás általában; a tudományok még nem válnak szét. – A kozmosz (‚rendezett egész, a világmindenség’) általános, egyetemes törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.

• A filozófia területei: – Ontológia: ‚lételmélet’, a létezők egészére vonatkozó általános törvényszerűségek vizsgálata. – Episztemológia, gnoszeológia: ‚ismeretelmélet’, a megismerés általános kérdéseit kutatja. – Etika: éthosz görög kif. (‚érzület, jellem’): az erkölcsi normák, parancsok érvényességének filozófiai megalapozása. – Logika: logosz (‚tan’) szóból származik: a filozófiai, illetve általában a tudományos gondolkodás módszertana.

• A filozófia egyéb területei: főleg az újkortól – Esztétika vagy művészetfilozófia – Természetfilozófia – Történelemfilozófia – Politikai filozófia – Nevelésfilozófia – Tudományfilozófia – Nyelvfilozófia – Vallásfilozófia

A korai görög filozófia, a preszókratikus bölcselet • I. A milétoszi bölcselők: az i. e. VII-VI. sz fordulójától – Thalész (kb. i. e. 624 -546. ): • Túllépés a hétköznapi szemléleten és a mitológiai világmagyarázatokon, immanens (a létezők törvényszerűségeit magából a természetből magyarázza) világfelfogás. • Természettudományos vizsgálódások: csillagászat, matematika, a mágnesesség vizsgálata. • Arkhé: őselv, kezdet, ősmatéria, a kozmosz magyarázó elve; az az állapot, minőség, elem vagy erő, amiből a világ létrejött. Thalésznál ez a víz, illetve nedvesség. • Hülozoizmus: lélek és anyag egysége: „a lélek el van vegyülve az egész mindenségben”.

• Anaximandrosz: (kb. 610 -546. ) – Meteorológiai, csillagászati vizsgálódások. – Az élőlények anyagi hatás eredményeképpen fejlődtek ki, az emberek az állatvilágból. – Arkhé: apeiron (‚határtalan, meghatározhatatlan’). • Anaximenész: (kb. i. e. 585 -525. ) – Csillagászat – Arkhé: „levegő” – A kozmosz változásai: a levegő megritkulása: tűz, sűrűsödése: szél, felhő, víz, föld.

II. Hérakleitosz (i. e. kb. 550 -475. ) • Epheszosz (Kis-Ázsia), arisztokrata család. • Töredékek maradtak ránk tőle. • Aforizmák: képszerűen megfogalmazott, tömör bölcsességek. • Arkhé: a tűz. • Dialektikus szemlélet: a dolgok, létezők lényegét az ellentétek egységében látja. • A logosz mint szó, beszéd, értelem, a dolgok általános törvénye, valódi természete, mérték.

• „Noha ez a logosz örökké létezik, az emberek képtelenek megérteni mind azelőtt, hogy hallották volna, mind azután, hogy először hallották, mert bár minden e Logosz szerint történik, mégis olyanok (az emberek), mintha nem tapasztalták volna meg azokat a beszédeket és dolgokat, amelyeken én végigvezetem őket, és amelyeknek mindegyikét fölbontom annak valódi természete szerint, és megmutatom, hogyan van, a többi ember azonban ugyanúgy nem veszi észre, amit ébren művel, mint ahogy elfelejti, amit álmában lát. ”

• Az emberi megismerés kérdései: az érzékelés és a gondolkodás összefüggései: 55. , 106. , 112. ; a lényeg és jelenség megkülönböztetése: 47. , 55. , 127. ; a rendszerezés fontossága: 40. • A kozmosz arkhéja a tűz: 29. , 30. , 31. , 67. , 68. , 93. • A kozmosz egysége: „minden egy” (51. ) • Az ellentétek szerepe a létezők egymásra hatásában: 8. , 12. , 54. , 61. , 62. , 63. , 91. , 108. • Etikai jellegű aforizmák: az ember sorsa saját jellemétől függ: „Az éthosza (érzület, jellem, gondolkodásmód) kinek -kinek számára a daimón (sors, védőszellem). ” (123. ), 105. , erkölcsös élet, értelmes belátás: 116. , 120. ; a puszta érzéki gyönyörök valójában nem forrásai a boldogságnak: 4. , 9. , 28. , 37.

• III. Püthagorász (i. e. kb. 580 -500) és tanítványai – Ismerte a keleti bölcseletet, Egyiptomban és Mezopotámiában is megfordult: a lélekvándorlás tanának elfogadása. – Csillagászat, matematikai és zenei vizsgálódások. – Arkhé-tan: • A mennyiségi, számszerűsíthető viszonyok hangsúlyozása. • A számok mint arkhé. • Kozmikus harmónia feltételezése. • 10 -es szám mint „szent szám”: a „központi tűz” körül 10 égitest kering (a 10. spekuláció, „Ellenföld”) • 10 ellentétpár alkotja a kozmosz lényegét: határolt, határtalan; mozdulatlan, mozgó; páratlan, páros; hím, nő; egy, sok; jobb, bal; egyenes, görbe; fény, sötétség; jó, rossz; négyzet, téglalap.

IV. Az eleai (D-Itália) iskola Parmenidész • Parmenidész (i. e. kb. 540 -480. ) – Hérakleitosz kortársa, vitatja annak filozófiáját. – Töredékesen ránk maradt tanköltemény. – A vizsgálódás két típusa: érzékelés: hamis vélekedéshez vezet; gondolkodás: egyedül ez vezet az igazsághoz. – Lételmélete: • Hérakleitoszéval ellentétes: nem a mozgásra, változásokra, ellentétekre helyezi a hangsúlyt. • A világmindenség egyetlen, örök létező (on): nem keletkezett, nem szűnik meg, változatlan, mentes a mozgástól, egyneműen tömör, gömb alakú.

A szofisták filozófiája (i. e. V. sz. ) • A természetfilozófiai kérdések háttérbe szorulása. • Szophisztész: ‚bölcselő’ szóból származik a kifejezés. • Újfajta kérdés: Mi a jó? – Hogyan juthatunk el a jó, helyes, igaz ismeretre? – Logika – Hogyan tudjuk ismereteinket jól (pontosan és meggyőző módon) előadni élőszóban? – Retorika – Mi a morális (erkölcsi) jó? – Etika – Hogyan működik jól a polisz (városállam)? – Politika, etika

• Főbb képviselői: Prótagorász, Gorgiász, Hippiász, Prodikosz. • Vándortanítók, fontos szerepet játszottak a neveléstörténetben is. • Filozófiai műfajok: értekezés, előadás, szónoklat, filozófiai dialógus. • Elsősorban a nyelvhasználat filozófiai kérdéseivel foglalkoztak: – A nyelv a logika és a retorika eszköze. – Természetes nyelvhasználat: miféle kapcsolat van a dolog és a dolog neve között?

• Prótagorász: homomensura-tétel (latin homo ‚ember’, mensura ‚mérték’): „Minden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy léteznek, a nemlétezőknek, hogy nem léteznek. ” -- A dolgokat érzékelés útján ismerjük meg. -- Én vagyok a kritériuma az általam érzékelt dolgokkal kapcsolatban, hogy ezek számomra így és így léteznek, illetve nem léteznek.

• Gorgiász: A nemlétezőről – bizonyos fokig Parmenidész érvelése nyomán azt bizonyítja be, hogy milyen paradoxonokhoz lehet eljutni a filozófiai érvelés során. • Három tétel: az első: semmi sem létezik; a második: ha létezik is valami, az megismerhetetlen az ember számára; a harmadik: ha megismerhető is, kifejezhetetlen és más emberrel közölhetetlen. • A tételek bizonyításánál a formális logika ellentmondás-törvényét alkalmazza: egy dologról ugyanabban a vonatkozásban nem fogadható el igaznak két, egymással ellentétes állítás: pl. valami vagy létezik vagy nem.

Szókratész (i. e. 469 -399. ) • Filozófiai beszélgetéseket folytatott, tanítását nem foglalta írásba: „Az írott szó csak árnyképe a hozzáértő ember eleven és lelkes szavának. ” (Platón: Phaidros) • Munkásságát főleg tanítványai, pl. Platón írásaiból ismerjük. • „Bábáskodó módszer”: Szókratész kérdéseket feltéve segít beszélgetőtársának, hogy az „világra hozza” saját gondolatait. • Irónia: a beszélgetések során úgy állítja be, mintha ő maga tudatlan lenne (a nem-tudása). • A beszélgetések során elsősorban a beszélgetők által használt definíciók (meghatározások) tartalmának a pontos meghatározására törekszik: konkrét, gyakorlatias példákon keresztül. • Az erények, erényes viselkedés tudás útján elsajátítható: etikai racionalizmus. Az erkölcsi jó felismertethető az emberekkel.

• A jó tudása a jóra való törekvést, annak megfelelő életet jelent. • Feltételezi egy belső vezérlő szellem (daimonion) létezését az embernél: lelkiismeret, az ember őrző szelleme; nem mondja meg, hogy mit kell cselekedni, inkább tilt: pl. ezt ne tedd! • Vita a szofistákkal: a fogalmaknak van valamilyen állandó tartalma, nem viszonylagosak; állandó mérce feltételezése: pl. szép, jó. • Szókratész elítélése, halála: lásd Platón: Szókratész védőbeszéde.