Az atltika elmlete s gyakorlata Dr Bres Sndor

Az atlétika elmélete és gyakorlata Dr. Béres Sándor Eszterházy Károly Főiskola TTK Testnevelés és Sporttudományi Intézet 57/2014/TAMOP 4. 1. 2. E

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Az atlétikai szakág csoportok � Futó számok � Ugró számok � Dobó számok � Többpróba számok

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Az atlétikai futószámok csoportosítása Síkfutó számok � Vágta számok � Középtáv � Hosszútáv Gátfutó számok � Rövid gátfutó számok � Hosszú gátfutó számok Akadályfutás Váltófutó számok Gyaloglás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Olimpiai síkfutó számok � Rövidtávfutó számok o o o 100 m 200 m 400 m � Középtávfutó számok o o 800 m 1500 m � Hosszútávfutó számok o o o 5000 m 10000 m Maraton futás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Az olimpiai gát és akadályfutó számok � Rövid gát számok o o 100 m gát nőknek (10 gát, gátmagasság 84 cm) 110 m gát férfiaknak (10 gát, gátmagasság 106 cm) � A hosszú gát szám o 400 m gát (férfiaknak 91 cm, nőknek 76 cm – 10 gát) � Akadályfutó számok o 3000 m akadály (magasság férfiaknak 91 cm, nőknek 76 cm, vizesárok)

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Az olimpiai váltófutó számok � 4 x 100 m � 4 x 400 m Nem olimpiai váltófutó számok � � � Svéd váltó (100 m, 200 m, 300 m, 400 m) 10 x 50 m szemben felállással, kéz érintéssel 4 x 200 m 4 x 800 m 4 x 1500 m

Az atlétika elmélete és gyakorlata Az olimpiai gyalogló számok � 20 km � 50 km TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Olimpiai ugró számok Távolba ugrások o o távolugrás hármasugrás Magasba ugrások o o magasugrás rúdugrás Nem olimpiai ugró számok o o Helyből távolugrás Helyből magasugrás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Az olimpiai dobó számok � � Gerelyhajítás Súlylökés Diszkoszvetés Kalapácsvetés Nem olimpiai dobó számok o Nehéz kalapács vetés o Nehéz súlylökés

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Összetett versenyszámok Tízpróba (férfi) 1. nap: 100 m, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 m 2. nap: 110 m gátfutás, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500 m o o Hétpróba (női) o o 1. nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m 2. nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Nemzetközi fedettpályás versenyszámok Futószámok Ugrószámok o 60 m o Távolugrás o 400 m o Hármasugrás o 800 m o Magasugrás o 1500 m o Rúdugrás o 3000 m o 60 m gát o 4 × 400 m váltó Összetett versenyszámok o Hétpróba

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Rajtok

Az atlétika elmélete és gyakorlata Futószámok – rajtok fajtái � Állórajtok: 1. Elől lévő lábbal 2. Hátul lévő lábbal � Féltérdelő rajt � Térdelő rajtgépből: 1. Szűk támlahelyzet 2. Normál támlahelyzet 3. Tág támlahelyzet TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – rajtok - állórajtok A hátul lévő lábbal történő rajt Kiinduló helyzet: 1, 5 lábfej távolságban, harántterpeszállásban kell elhelyezni a lábakat. A tömeg az elöl lévő lábon van, a törzs előre dől, a fej szintén előre néz. Az elől lévő lábbal ellentétes kar van elől. Az a láb legyen hátul, amelyik az induláskor a természetes mozgást biztosítja. Induláskor a hátul lévő láb előrelép, és az elöl lévő láb térd- és bokaízületének erőteljes nyújtásával indul a futásba a futó. Az elöl lévő lábbal történő rajt Kiinduló helyzet: 1 -1, 5 lábfej távolságban, harántterpeszállásban. Az elől lévő lábbal azonos kar van elől. Súly a hátul lévő lábon van 70%-ban. A kilépés az elől lévő lábbal történik. Az általános iskolában a lányok használják ezt az indulási formát ösztönösen. Versenyhelyzetben akkor alkalmazzák ezt a rajtot, amikor tömegrajt során a jobb pozíció megszerzése a cél.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – rajtok – féltérdelő rajt A karon és a lábakon a testsúly egyenletesen oszlik el, azonban vannak sprinterek, akik jobban terhelik a kart. Ez a megoldás főleg a nagy láberővel, vagy rövidebb lábakkal rendelkezőkre jellemző. Az ő esetükben a súly eloszlása 60% a kézen, 40% a lábakon. A lábak esetén mindig az elöl lévő láb viseli a nagyobb terhet.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – rajtok - térdelőrajtok

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – rajtok - térdelőrajtok Szűk támlaállás Normál támla állás Tág támla állás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – rajtok – alapvető szabályok � A rajtok jelre történnek. A jel lehet: 1. Taps 2. Csapófa 3. Rajtpisztoly � Az idő mérése történhet: 1. Kézi méréssel 2. Gépi méréssel (fotócella, célfotó, számítógépes szoftverrel)

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Rövidtávfutás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – a rövidtáv szakaszai 1. rajt 2. gyorsítás szakasza 3. távközi futás szakasza (max. v. állandó sebesség szakasza) 4. célba érkezés előkészítésének szakasza (csökkenő sebesség szakasza) 5. célba érkezés szakasza 6. lassítás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – a rövidtáv szakaszai A gyorsaság megjelenési formái a 100 mes síkfutás során � reakciógyorsaság; � mozdulatgyorsaság; � felgyorsulási képesség; � lokomotorikus (haladási) gyorsaság; � gyorsasági állóképesség.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – a rövidtáv szakaszai Vágtázók sebességének alakulása a 100 m-es síkfutás során

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – a rövidtáv szakaszai A lépéshosszak alakulása a 100 m-es síkfutás során

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – a rövidtáv szakaszai A lépésfrekvencia alakulása a 100 m-es síkfutás során

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 A stopper használata • Rajt esetén az hüvelykujj nyomódjon jobb gombra (start) • Az összecsapódó tenyér, vagy a pisztoly füstjének megjelenésekor nyomjuk meg a gombot • Célba érkezés előtt, ha egy futót nézünk nyomódjon a jobb gombra (stop), ha többet a bal gombra a hüvelykujj (lap/split) • Memóriás óránál több beérkezés esetén a bal gomb lenyomásaival rögzíthető az idő (annak memóriából visszanézése) • Ha nem memóriás, akkor csak 2 futót lehet mérni (jobb g. indít, bal g. első futó, jobb g. második futó. • Célba érkezéskor a mell síkja számít • Kb. a célba érkezés előtt 70 cm-re lévő futó esetén fokozzuk a nyomást a gombon

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Közép és hosszútávfutás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – közép és hosszútávfutás A futótechnikát a gazdaságosság követelménye határozza meg. A fő feladat: minél nagyobb haladási sebességet fenntartani, minél kisebb energiaráfordítással. A lehetséges haladási sebesség, a versenyző felkészültsége mellett, a versenytáv hosszától függ. Az élvonalbeli középtávfutók sebessége közel 8 m/s (800 m), amíg a maratoni futók hozzávetőleg átlagosan 5– 6 m/s-os sebességgel haladnak.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – közép és hosszútávfutás A gazdaságos futómozgás • az ellépésnél csak azoknak az izomcsoportoknak szabad működniük, amelyek az ellépés hatékonyságát valóban segítik; • a repülőfázisban a test tömegközéppontja csak minimális mértékben emelkedhet; • a repülőfázisban az ellépésben résztvevő izomcsoportoknak teljesen el kell lazulniuk; • a talajfogásnak simának, zökkenőmentesnek, az átgördülésnek folyamatosnak kell lennie; • a légzésnek mélységében és ritmusában olyannak kell lennie, amely maximális tüdőventillációt eredményez.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – közép és hosszútávfutás A középtávfutók kétféle talajfogási technikát használhatnak, függően a sebességtől: • lábujjhegyen, vagy a talp elülső-külső részével talajt fogók; • sarokkal talajt fogók.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – futóiskola A futóiskola alapgyakorlatai: • • • Dzsogg Szkipp (magas térdemelés) Magasarokemelés Fokozófutás Repűlőfutás Az egyes gyakorlatok sebessége, ritmizálása, frekvenciájának variálásával igen változatos módon alakítható a futás technikáját kialakító, javító futóiskolai gyakorlatsor.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Váltófutások

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások célja � A kezdő ember számára szükséges a kiváló rajkészség elsajátítása; � magas szintű futógyorsaság kialakítása; � komoly pszichikai felkészülést igényel a nagy idegi koncentráltság és sebesség fokozása mellett a bot átadása, átvétele, és a váltóhatár figyelése; � a váltótagok számára nagy összehangoltság szükséges, a sebességtörés nélküli váltások végrehajtásához.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – alsó váltás Az alsó váltás esetén az átadó alulról felfelé irányuló mozdulattal, nyújtott karral adja át a botot, az átvevő rézsútosan hátranyújtott, hátra felé néző tenyerébe. Az átvevő kéz ujjai zártak, a hüvelykujj távol van a többitől, a mutató és hüvelykujj egy fordított V alakot formázva, melybe a bot biztonsággal belehelyezhető, belelendíthető. Az átadónak ügyelnie kell arra, hogy a botot ne „szúrja” a társa tenyere felé, hanem alulról felfelé, nyújtott, vagy enyhén hajlított karral lendítse. Csak így érhető el a legnagyobb biztonsággal a helyes botátvétel.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – felső váltás A botot kapó társ fokozottan figyel arra, hogy a hátra, közel vízszintesig nyújtott karja a teljes sebességű futás közben se térjen ki jobbra, vagy balra. Próbálja meg azt a lehető legjobban rögzíteni, hogy biztos átadási pontot nyújtson a botot átadó társának. Ezt a folyamatot gyakorolni kell.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – kétkezes váltás Előnye 1. A legegyszerűbb, a legkönnyebben elsajátítható és alkalmazható váltási technika. E váltási formánál mindegyik váltás egyformán történik, ezért nem igényel különösebben összeszokott váltó párokat. Kevés gyakorlással már egészen jó eredményt lehet elérni. A kezdő futók, valamint az iskolai testnevelési órákon kevésbé összeszokott váltótagok többnyire ezt alkalmazzák. 2. A váltóbot átvétele biztonságosabb, mivel mindig a jobb kézzel történik és a közvetlen átvételnél a botnak a nagyobbik fele szabadon van. Hátránya 1. Minden váltásnál a váltóbotot bal kézben vivő átadónak, az átvevő jobb oldalára kell futni, hogy a jobb kezébe adhassa át a botot, amely út többletet, és ezáltal időveszteséget jelent

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – egykezes váltás Előnye 1. A váltás után a váltóbotot nem kell egyik kézből átvenni a másikba, ezért a futás ritmusa kisebb mértékben törik meg, a bot elejtése ritkább és a sebességcsökkenés is kevesebb. 2. A váltóbot útja egyenesebb és rövidebb, mivel a kanyarfutók, akik a jobb kezükben viszik a botot, a futópálya belső szélén futnak. Ezáltal rövidebb utat tesznek meg. 3. Az egyenesben futók számára előnyt jelent a futósáv külső szélén történő felállás, mert a váltóbotot balra-hátra fordulva várják, és így jól láthatják a kanyarban futó társukat. Hátránya 1. E technika hátránya lehet az úgynevezett „bot elfogyás”. Mivel a váltás után nem veszik át a váltóbotot az egyik kézből a másikba, ezért a négy futó közvetlenül egymásután fogja meg a botot. Abban az esetben, ha a bot megfogása nem közel, ráfogással, hanem egymás melletti fogással történik, előfordulhat, hogy az utolsó váltótagnak már nem jut váltóbotból. 2. Másik hátránya lehet, hogy a csapattagok nem variálhatóak szabadon. A gyakorlás során mindenkinek megvan a saját posztja és az annak megfelelő helyre áll, továbbá a posztra jellemző kézzel veszi át és adja át a botot.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – egy és kétkezes váltás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások A váltó eredményességét meghatározó tényezők Sztipics szerint (1999), ha a váltó végső eredményességének összetevőit elemezzük, a következő fontossági sorrendet lehet felállítani: 100 m-es egyéni futóteljesítmény; 2. a pontos indulás képessége; 1. 3. 4. 5. 6. 7. magas szintű gyorsasági állóképesség 125 m-ig; jó kanyarfutó technika; stabil gyorsulási képesség módosított rajthelyzetből; megbízható botátadási és -átvételi technika; az indulási jel helyének pontos megállapítása.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások rajtja A váltófutás első embere a futás távjának megfelelően álló, vagy térdelő rajttal indul. A 4 × 100, 200 és 400 mes váltófutás esetén az első ember térdelőrajttal, 4 × 800 és 4 × 1500 m esetén állórajttal indul. A futó, a térdelőrajtnál, a kétkezes váltásnál a bal, egykezes váltásnál a jobb kezében tartja a váltóbotot. A hüvelyk-, a mutató-, és a középső ujj a rajtvonal mögött támaszkodik. A gyűrűs -, és a kisujj, a váltóbot végét fogja. A rajtolás pillanatában, amikor a kezek elszakadnak a talajtól, a többi ujj ráfog a botra

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – váltás 400 m A rajt térdelőrajttal történik és speciálisan kimért rajtelőnnyel, mely különbözik a 200 m-es síkfutáshoz kimért rajtelőnyöktől. Az első futó saját sávjában futja végig a távját és a második váltótagnak kell bevágnia, miután a botot átvette, majd 100 m-t még saját sávjában megtett a teljes 1600 m-es táv 500 m-énél az imént leírtaknak megfelelően. A második váltás már a célvonalnál, attól előre és hátra 10 m-rel kimért 20 m-es váltózónában történik. A harmadik váltótagokat a versenybírók egymás mögé állítják abban a sorrendben, amelyben a célegyenesre forduló utolsó kanyarban megjelentek a botot hozó csapattagok.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Futószámok – váltófutások – a váltó összeállításának szempontjai 1. Az első váltótag lehetőség szerint a legjobb rajtolási tulajdonságokkal rendelkező ember legyen, továbbá jó kanyarfutónak kell lennie. Ideális esetben az első ember nem túl magas és rendkívül robbanékony. Az első embernek a bot szabályos átadásáig (elő-, vagy túlváltás elkerülésére figyelve) hozzávetőleg 91– 109 m-t kell futnia. 2. A második váltótag futja az ún. „hosszú egyenest”. Az elnevezés találó, hiszen ő futja a leghosszabb távot, akár 129 m-t is a bot átadásig. Ez egyben kiváló gyorsasági állóképességi szintet is feltételez. A második futónak, mivel a leghosszabb távot futja, a leggyorsabb váltótagnak kell lennie. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a második és a harmadik váltótag kétszer vált, ezért nekik kettőjüknek kell a legbiztosabb hozó, és kapó bot átadó technikával rendelkezniük. 3. A harmadik váltótag a „túlsó” kanyart futja, ebből következően jó kanyarfutónak kell lennie. Ideális esetben alacsonyabb emberről van szó, akinek 4. nincsenek „túl hosszú” lábai, hiszen a centrifugális erő hatására kanyarban a több talajfogás kedvezőbb a kisodródás elkerülésére. A harmadik tag 102– 129 m-t futhat attól függően, hogy hova áll és hol kapja meg a botot. A negyedik váltótag a befutó. A befutó természetesen amellett, hogy jó sprinter, nagyon jó pszichés tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen. Igaz, 100 m-en már nagyon nehéz egy rontás után „újítani”, ugyanakkor egy közel azonos állás esetén, azonos fizikai képességekkel rendelkező futók esetén eldöntheti a versenyt a futók lelki beállítódása, küzdőképessége.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Távolugrás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás - technikája A távolugrás célja a lehető legnagyobb távolság ugrása egy lábról a szabályok adta lehetőségeken belül. Az ugrók az ugrás végrehajtására meghatározott hosszúságú nekifutás után az elugrógerendáról ugranak el és a homokkal teli ugrógödörben fognak talajt. Az ugrók elugrás után a repülés során olyan mozgásokat végeznek, mellyel biztosíthatják a lehető legkedvezőbb talajfogást. A távolság mérése ugyanis a homokban hagyott legutolsó nyomtól történik az elugródeszka homok felőli éléhez. A talajfogás történhet egy vagy két lábbal, esetleg oldalra. A távolugrás eredményessége elsősorban a nekifutás sebességén múlik.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás - szakaszai Nekifutás vagy lendületszerzés 1. 2. 3. a lendületszerzés megkezdése; a nekifutási sebesség kialakítása; az elugrás előkészítése. Elugrás � az ugróláb munkája, a kitámasztás ; 1. 2. az ízületek behajlásának szakasza; az ízületek kinyúlásának szakasza, vagy elrugaszkodás; a lendítést végző végtagok munkája; � 1. 2. a lendítés gyorsuló szakasza; a lendítés lassuló szakasza. Légmunka � az előreforgás megakadályozása, vagy lassítása; � a talajfogás, illetve a talajra érés előkészítése. Talajfogás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája nekifutás megkezdése A nekifutásnak egyenletesen gyorsulónak kell lennie, az ugrónak a végére kell elérnie az optimális sebességet. Fontos, hogy az ugrógerendát pontosan érje el az ugró. Nekifutását az ugró megkezdheti: 1. nyugalmi (álló) helyzetből; 2. előzetes mozgásból.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája nekifutás, sebesség kialakítása A nekifutás végére optimális sebességet kell elérnie. Az optimális sebesség az élvonalbeli ugrók esetén a maximális sebességet jelenti, képzetlenebb ugrók esetén pedig azt a sebességet, amiből a legnagyobb távolságot tudják elérni anélkül, hogy az elugrás során berogyna a lábuk. Az optimális nekifutási végsebesség kialakításának alapvető követelménye, hogy az ugró tömegközéppontja minél magasabb pályán mozogjon. Ezt a magasabb pályát a következő mozdulatok segítségével tudja biztosítani a távolugró: � � � nekifutás közben közelebb van a törzs a függőleges helyzethez, mint vágtafutásnál; a térdek magasabbra lendülnek fel, mint vágtafutásnál; a lépések valamivel rövidebbek, mint a vágtafutóknál.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája nekifutás, elugrás előkészítése � Az utolsó három lépés során az ugró előkészül az ugrásra. Ebben a szakaszban már megkezdődik a tömegközéppont pályájára állítása. � Az utolsó három lépés során tömegközéppont süllyesztés jön létre. A tömegközéppont süllyesztés nagysága távolugrásnál kb. 8– 10 cm. Célja a tömegközéppont pályára állítása már az előkészítő szakaszban � A lépésszerkezet megváltozása a legkifejezettebb a távolugrásnál, ugyanis itt a leghosszabb az utolsó előtti lépés, ami szoros összefüggésben van az előzőekben említett tömegközéppont süllyesztéssel. � A sok ezer mérési adat tanúsága szerint az utolsó három lépés – az elugró-gerendától visszaszámlálva – több mint 90%-ban az N–H–R szerkezeti beosztást követi.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája az elugrás � Az ugró a nekifutás által szerzett mozgási energiát az elugrás során használja fel és egészíti ki annak érdekében, hogy a tömegközéppontját az előkészítés segítségével olyan pályára irányítsa, mely a legnagyobb eredmény elérését teszi lehetővé.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája légmunka A légmunkák célja tehát a repülés közbeni forgási impulzusok szabályozásával az egyensúly tartása és a legkedvezőbb talajfogási feltételek biztosítása. E cél érdekében az ugrók a levegőben különféle mozgásokat végeznek. Fő cél az előreforgás megakadályozása. guggoló technika 1, 5 olló technika lépő technika homorító technika 2, 5 olló technika

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája talajfogás A talajfogás eredményessége függ az ugrás során létrejött forgások nagyságától és az alkalmazott légmunka technikától. Ha a test előreható forgatónyomatéka túl nagy, azaz nehéz szabályozni, akkor a lábak kényszerűen lebillennek, így nincs mód a tömegközéppont pályájának megfelelő kihasználására.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – technikája talajfogás Beleguggoló technika (a) � Ennél a technikai végrehajtásnál a sarkak már elérték a homokot, az ugró térdben erősen behajlítja a lábát, karjával energikus lendítést végez előre, így guggoló helyzeten keresztül halad tovább az ugrás addigi irányába. A kiüléses technika (b) � Az ugró már a repülés során kismértékben balra vagy jobbra dől. A talajfogás pillanatában lábát megemeli, és a talajfogás után nem az alátámasztási ponton keresztül halad előre, hanem valamelyik oldalra kiül a sarka által. A becsúszó technika (c) � Az ugrók arra törekednek, hogy lábukat minél hosszabb ideig maguk előtt felemelve tartsák, vagy egy második ütemben újra emeljék azt. A sarkak talajfogásakor a lábak előre felfelé mozogjanak kirúgva az előttük lévő homokot. Egyesek előrenyomják, kissé megemelve, míg mások a homok felszínén előrecsúsztatják lábaikat. Így végül a nagy farizomra érkeznek. hagyott nyom mellé.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás - szabályai � � � Az elugrás helyét a nekifutó és a leérkezőhely szintjében elhelyezett gerendával kell jelölni. A gerenda leérkezőhely felé eső széle az elugróvonal. Közvetlenül az elugróvonal után plasztilin (gyurma) jelzőbetétet kell elhelyezni a bírók munkájának segítése céljából. Az elugróvonal és a leérkezőhely távolabbi vége között legalább 10 m távolságnak kell lenni. Az elugróvonalat a leérkezőhely szélétől 1 m és 3 m között kell elhelyezni. A fából vagy más alkalmas merev anyagból (amelyen a szöges cipő meg tud kapaszkodni, nem csúszik el rajta) készült téglalap keresztmetszetű gerendának 1, 21– 1, 22 m hosszúnak, 20 cm (± 2 mm) szélesnek és legfeljebb 10 cm vastagnak kell lennie. A gerendát fehérre kell festeni. Plasztilin jelzőbetét. Az elugrógerenda leérkezőhely felöli szélén egy merev, 10 cm széles (± 2 mm), 1, 22 ± 0, 01 m hosszú, fából vagy más alkalmas anyagból készült betétet kell a talajba süllyeszteni úgy, hogy a felszíne 7 mm-rel (± 1 mm) emelkedjen az elugrógerenda fölé. A betét a gerendától elütő színű, és ha lehetséges, a plasztilin egy harmadik színű legyen.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás - szabályai Hibás kísérlet, ha a versenyző � � � (a) az elugrásnál az elugróvonalon túl érinti a talajt testének bármely részével, akár ugrás nélküli nekifutásnál, akár az ugrás folyamán; (b) az elugrógerenda valamelyik oldalán kívül ugrik el az elugróvonal meghosszabbításán túl vagy azon innen; (c) az elugróvonal és a leérkezőhely között érinti a talajt; (d) a szabadátfordulás (szaltó) bármilyen formáját alkalmazza, akár a nekifutás, akár az ugrás során; (e) a talajfogás során a leérkezőhelyen kívül érinti a talajt közelebb az elugróvonalhoz, mint az ugrás által a homokban előidézett ahhoz legközelebbi nyom; (f) lábbal történő első érintkezése az ugrógödrön kívüli talajjal a leérkezőhely elhagyásakor közelebb van az elugróvonalhoz, mint az ugrás által a homokban előidézett ahhoz legközelebbi nyom, beleértve bármely nyomot, amelyet a leérkezéskor egyensúlyozás közben hagyott, és amely teljes egészében belül van a gödrön, de közelebb az elugróvonalhoz, mint a leérkezéskor hagyott első nyom.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – oktatása A távolugrás oktatásának előfeltételei �a mozgatórendszer készenléti állapota �a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez �a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – oktatása A távolugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek � � � � gyorsaság erő gyorskoordináció egyensúlyérzék térbeli tájékozódás ritmusérzék ugró állóképesség

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – távolugrás – lépő távolugrás oktatása 1. A lépő helyzet kialakítása széles harántterpeszállásban, karok helyzetének felvétele 2. Szökdelő iskola, lépésenkénti elugrások lépő helyzet megtartással 3. Homokgödörbe (emelt helyről) ugrás elugró lábról, lendítő láb vízszintes helyzetben való megtartásával érkezéskor (térd 90 fok) 4. Homokgödörbe (emelt helyről) ugrás lépő helyzetben hagyott lábbal érkezés fél-térdelő helyzetben, megtartott törzzsel és lendítő karokkal 5. Ugrás homokgödörbe lépő helyzet megtartással, majd karok előre lendítése mellett lábak összezárása, beleguggoló talajfogás 6. Nekifutás kimérése és iskolázása 7. Ugrások rövid nekifutásból 8. Ugrások teljes nekifutásból lépő légmunka technikával

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Magasugrás

Az atlétika elmélete és gyakorlata Ugrószámok – magasugrás A magasugrásról általában A magasugrás célja, hogy az ugró bizonyos hosszúságú, formájú és végsebességű nekifutás után, egy lábról elugorva, majd különböző légmunkákat alkalmazva a lehető legnagyobb magasságot teljesítse. A talajra érkezés (amely legtöbb esetben szivacsbála, de oktatás során lehet homok is) célja a sérülések elkerülése. A magasugrás eredményessége több tényező együttes alakulásán múlik. TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás A magasugrás „fajtáit” a jellegzetes légmunka technikák alapján különböztethetjük meg. Az 1968 -as mexikói olimpián Dick Fosbury forradalmasította a magasugrás légmunka technikáját, azóta nem találkozunk más ugrási formákkal a magasugrás-versenyeken. Ezért a technikai leírás során elsősorban a Fosbury flop technikával foglalkozunk. A többi légmunka technikát, csak felsoroljuk, ill. kiemeljük főbb jellegzetességeiket. 1. 2. 3. 4. 5. Átlépő Ollózó Guruló Hasmánt Flop

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – átlépő légmunka A legegyszerűbb, legkönnyebben elsajátítható technika, az erők felhasználása szempontjából gazdaságtalan, ezért csak a kezdők felkészítésénél, olykor bemelegítő gyakorlatként alkalmazzák. a) b) c) d) e) Nekifutás a lendítőláb oldaláról, hegyes szögből, egyenes vonal mentén, a felugrás előtti lépések felgyorsításával; lendítés megközelítően nyújtott lábbal; felugrás a léctől távolabbi lábról; repülés a léc felett ülőhelyzetben, lábcsere; talajra érkezés a lendítő lábra, boka és térd utánaengedéssel történik.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – ollózó légmunka Ma már csak nagyon ritkán alkalmazott magasugró-technika. Hasonlít a lépő magasugráshoz a nekifutása és felugrása, a különbség a légmunkában van. A csípő léc feletti áthaladása után az elugróláb lefelé, a lendítőláb pedig felfelé mozog. A talajra érkezés az ugrólábra történik.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – guruló légmunka a) Nekifutás az ugróláb oldaláról, lendítés nyújtott lábbal a léc fölé, felugrás a léchez közelebbi lábról; b) A léc fölött a törzs helyzete megközelítően függőleges, majd a lendítőláb hátraemelésével, az ugróláb felhúzásával 90°-os fordulat a nekifutás irányába; c) Talajra érkezés az enyhén hajlított ugrólábra és kétkéz támaszra.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – hasmánt légmunka a) Nekifutás az elrugaszkodó láb oldaláról, felugrás a léchez közelebbi lábról. A léc felett először a nyújtott lendítőláb, majd a lazán nyújtott test kerül át. b) A léc felett a hosszúsági tengely körüli forgás kifejezett, melyet a térdben felhúzott elugrólábnak kifelé forgatása segít („lefordulás a lécről”). c) A talajfogás a lendítőláb oldalára és a vele megegyező karon való folyamatos átgördüléssel történik.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – hasmánt légmunka Az egyes magasugró technikák megegyeznek abban, hogy a nekifutás pályája egyenes, ahogy azt korábban említettük. Kivétel ez alól a flop technika, ahol a nekifutás pályájának formája egy J alakot formáz, azaz a nekifutás második szakasza íves. Az íves nekifutási pálya a következő előnyökkel járhat: a) nagyobb vízszintes sebesség; b) a levegőben való hatékonyabb forgás; c) megfelelő elugrási pozíció létrehozása; d) könnyű tanítani.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – technika A nekifutás végsebességét meghatározó kritériumok a) meghatározó, az ugró technikai tudásának aktuális szintje; b) a felugrásban résztvevő izmok ereje – nagyobb erőszint – gyorsabb nekifutást eredményez; c) a felugrás robbanékonyságának jellege; d) a fékezés mértéke a felugrás során.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – technika Az optimális végsebesség eléréséhez szükséges lépésszámot befolyásoló tényezők a) az ugró futógyorsasága (lassabb ugrónak hosszabb nekifutás célszerű); b) a futó technika stabilitása; c) technikai tudásszint; d) koncentrálóképesség.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – nekifutás technikája a) Az íves nekifutási pálya viszonyát, a léchez a kitámasztás pontjában meghatározó körív érintője és a léc által bezárt szöggel jellemzik általában, amely szög optimális értéke 15– 30°. b) A futásnak ritmusosnak kell lennie, mely ritmusos nekifutás lehetővé teszi az elugrás „tervezhető” előkészítését. c) A futólépések támaszhelyzete során a tömegközéppont függőleges vetülete a támasz mögött helyezkedik el. d) A nekifutás tempója fokozatos és folyamatosan gyorsuló legyen. e) Az ugró a nekifutás végére optimális sebességet alakítson ki.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – oktatása A magasugrás oktatásának előfeltételei � a mozgatórendszer készenléti állapota � a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez � a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – oktatása A magasugrás oktatásának előfeltételei � A magasugrás oktatásához szükséges tárgyi feltételek � homokgödör (átlépő, guruló) � magasugró-szivacs � magasugró-mérce � megfelelő cipő (szöges)

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – oktatása A magasugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek � � � � gyorsaság erő gyorskoordináció egyensúlyérzék térbeli tájékozódás ritmusérzék ugró állóképesség

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – oktatása átlépő magasugrás 1. Nekifutás iskolázása, helyes technikai végrehajtás (magas térdhelyzet, ritmusos, hosszú lépések) elsajátítása 2. Felugrások páros, váltott karú áll előtt megállított lendítésekkel Felugrások 90 fokos, vagy nyújtott térddel való láblendítésekkel Felugrások az elugró helyre való visszaérkezéssel, akár kényszerített módon (fal előtt) – hátra döntött törzshelyzet kialakítása 3. 4. 5. 6. 7. Átlépő magasugrások kis magasságra (szivacsba, vagy homokba) a lendítések, nekifutás, helyes elugrás iskolázása Magasság emelése Verseny

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Ugrószámok – magasugrás – oktatása flop magasugrás 1. Ívelt nekifutás kialakítása, iskolázása, helyes technikai végrehajtás (magas térdhelyzet, ritmusos, hosszú lépések) elsajátítása 2. Felugrások páros, váltott karú áll előtt megállított lendítésekkel 3. Felugrások 90 fokos, vagy nyújtott térddel való láblendítésekkel 4. Felugrások az elugró láb irányába, 90 fokos elfordulással, lendítő térd befelé lendítésének segítségével 5. Felugrások ívelt nekifutással magasra helyezett tárgy (magasugró léc végének) megérintésével 6. Kétszeresen döntött elugrási helyzet iskolázása 7. Homorítások, híd iskolázása talajon 8. Ugrások szivacsra háttal, lapockára érkezéssel, homorított helyzet megtartással 9. Helyből magasugrás 10. Ugrások kis magasságra, rövid nekifutásból, technika iskolázása céljából 11. Magasság emelése 12. Verseny

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Kislabdahajítás

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás � A kislabdahajítás oktatásával alapozható meg a helyes dobómozgás kialakítása, majd később a gerelyhajítás oktatása. � Bár a dobás az ember természetes mozgásformái közé tartozik, a helyes technika elsajátítása nem magától értetődő, sok esetben komoly felkészültséget és türelmet igényel a testnevelő tanártól. � Célja a lehető legnagyobb távolság elérése a dobás során. � A labdát a tanulók a verseny során dobhatják helyből, vagy lendületszerzéssel. � Ha a kidobás előtt a tanuló nekifutással lendületet szerez, 3, 5, vagy 7 lépéses lépésritmussal összekapcsolja a kidobást, miközben hátrakészíti a labdát. � A dobás távolsága elsősorban a labda kihajításának sebességétől, ill. a kidobás szögétől, valamint a kidobás magasságától függ.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája � A kétujjas fogás esetén a tanuló mutató-, és a középső ujjával hátulról, a hüvelyk-, a gyűrűs és a kisujjával oldalról támasztja a labdát � A sportfogás esetén a tanuló a labdát az egymáshoz közel tartott mutató-, középső-, és gyűrűs ujjára helyezi úgy, hogy a hüvelyk-, és a kisujja oldalról támasztja a labdát

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája - szakaszai A lendületszerzésből történő kislabdahajítás szakaszai 1. 2. 3. 4. 5. Lendületszerzés, nekifutás; nekifutás összekapcsolása a hajítással; hajítás előkészítése, ívképzés; hajítás utáni helyzet.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája - hordmódja A későbbi lekészítést elősegítendő, a legalkalmasabb hordhelyzet a felkarból vízszintesen, körülbelül 80– 90°-os könyökszöggel, lazán, a fejtetőtől 15– 20 cm-re tartott labdával valósítható meg.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája 5 lépéses dobóritmus A nekifutás összekapcsolása a hajítással A kislabdahajítás végrehajtásához a legalkalmasabb az 5 lépéses dobóritmus. Az öt lépés két előkészítő- (kereszt-) lépést tartalmaz, mely inkább nevezhető féloldalas, sasszészerű, szökkenésnek, mint lépésnek.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája 5 lépéses dobóritmus A nekifutás összekapcsolása a hajítással A két ballábról történő elrugaszkodással végrehajtott előkészítő (kereszt-) lépés összehasonlítása. Felül az első, alul a második előkészítő lépés végrehajtása látható. Piros kör jelzi a ballábas elrugaszkodást, sárga kör a jobblábas talajfogást

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája 5 lépéses dobóritmus A hajítás előkészítése, ívképzés A dobóhelyzet kialakítása során a dobó jobb lábbal talajt fog, majd bal lábával előre lép, a nyújtott térdhelyzet megtartására törekedve, és stabil támaszhelyzetet alakít ki.

Az atlétika elmélete és gyakorlata Dobószámok – kislabdahajítás – technikája A hajítás előkészítése, ívképzés A talajfogás után a dobó jobb bokáját emeli és kifelé forgatja, majd jobb térde nyújtásával jobb csípőjét előretolja. A csípő előretolásával a mellek előre, felfelé irányulnak és kialakul az ún. ívhelyzet. Az ívhelyzetben a dobó karral azonos oldali izmok megnyúlnak, előfeszült helyzetük által energiát raktároznak, mely a kidobás minőségét, gyorsaságát javítva nagyobb dobástávolságot jelent. TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – technikája - hajítás a) Miután a mellek a dobás irányba fordultak a dobó kar válla is befordul, majd a könyök behajlásával a váll felett, széles ívben lendül előre a kar, s ezzel megtörténik a kidobás. b) A kidobás során a tanulónak figyelnie kell a kidobási szögre. Mind a túl nagy, mind a túl kicsi kidobási szög károsan befolyásolhatja a dobási távolságot. c) A kislabdahajítás esetén, főleg, ha a tömör gumi, süni labdáról van szó, a szél nem befolyásolja a dobástávolságot olyan mértékben, mint a gerelyhajítás esetén. d) A dobás után a tanuló lehetőleg ne a labda repülését nézze, hanem a kidobás utáni helyzet kialakításával kerülje el a vonalon túlra lépést. e) A lekészítés helyét a kislabdahajítás esetén is meg lehet jelölni. A dobóhelyzet támasza (elöl lévő támaszláb pozíciója) olyan távolságra legyen a vonaltól, hogy az utánlépés során a tanuló ne lépjen be.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás - szabályai Dobószektor � 10. A dobószektor talaja salak, fű vagy más alkalmas anyag, amelyen a szer nyomot hagy. � 11. A dobószektor legnagyobb lejtése a dobás irányában nem lehet több, mint 1: 1000 -hez. � 12. (a) A gerelyhajítás kivételével a dobószektor 5 cm széles, fehér színű, egymással 34, 92°-ot bezáró két egyenes vonal belső éleivel határolt terület, amelynek meghosszabbítása a dobókör középpontjában metszené egymást. � Megjegyzés: A 34, 92°-os szöget bezáró szektort úgy lehet pontosan kitűzni, ha a dobókör középpontjától a szektorvonalakon 20 m-re lévő két pont közötti távolság 12 m (20 × 0, 60). Így a kör középpontjától távolodva minden méter 60 cm-rel növeli a két szektorvonal közötti távolságot. � (b) A gerelyhajításnál a dobószektort 5 cm széles, egymással mintegy 29°-t bezáró fehér vonalak határolják A vonalak belső éleinek meghosszabbításai haladjanak át a kidobóív és a nekifutót határoló vonalak belső éleinek metszéspontjain, és annak a körnek a központjába vezessenek, amelynek része a kidobóív.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás - szabályai � A gerelyhajításnál (kislabdahajításnál) a versenyző a nekifutót szabályosan úgy hagyhatja el, ha az első érintkezés a párhuzamos vonalakkal vagy a nekifutón kívüli területtel teljes mértékben a kidobóív fehér vonala, illetve az annak végpontjaiból a nekifutót jelző párhuzamos vonalakra merőlegesen húzott egyenesek mögött történik. � Miután a szer talajt ért, a nekifutó helyes elhagyásának kell tekinteni azt is, ha a versenyző a kidobóív végpontjaitól 4 m-re lévő jelzésnél (tényleges vonal vagy jelzés a nekifutó mellett) vagy azon túl van a nekifutón. � Ha a versenyző a szer talajt érésének pillanatában ezen vonal mögött van a nekifutón, úgy kell tekinteni, hogy már helyesen elhagyta a nekifutót. � A dobások után a szereket vissza kell vinni a dobóhelyre. Visszadobni tilos!

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – oktatása A kislabdahajítás oktatásának előfeltételei � a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez � a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához A kislabdahajítás oktatásához szükséges tárgyi feltételek � hely a nekifutáshoz � kislabdák � sportcipő A kislabdahajítás oktatásához szükséges legfontosabb képességek � gyorsaság � lazaság � ritmusérzék

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – oktatása A kislabdahajításnál előforduló gyakori hibák � � � a kislabda tenyérben fogása nem dinamikus a lendületszerzés a dobást előkészítő lépések rossz ütemben történnek magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel kicsi vagy nagy dobóterpesz hajlított kitámasztó térd későn letett kitámasztó láb korán beforgatott törzs (a csípőtengellyel együtt forog be a válltengely) bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés) lapos kidobási szög stb.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – kislabdahajítás – oktatásának felépítése 1. Kislabda fogás oktatása 2. Lendítőkar munkájának oktatása 3. Dobások oldalterpeszállásban 45 fokos elfordulásból, hajlított könyökkel 4. Dobások oldalterpeszállásban 45 fokos elfordulásból, nyújtott könyökkel 5. Dobások oldalterpeszállásban 90 fokos elfordulásból, térd rogyasztással, homorított helyzetből 6. Dobások harántterpeszállásból, hátul lévő lábra helyezett testsúllyal 7. Kidobó terpesz kialakítása a dobás irányára húzott egyeneshez képest 8. Dobások kidobó terpeszből a 90 fokos elfordításával, nyújtott karral 9. Ívhelyzet kialakítása (boka, térd csípő előfeszített helyzet) 10. 3 vagy 5 lépéses dobóritmus kialakítása 11. Nekifutás összekapcsolása a szer lekészítéssel és a 3 -5 lépéses dobó ritmusal történő dobással

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Súlylökés

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés � A súlylökő célja, hogy a szabályok által biztosított keretek között, a súlygolyót minél távolabbra juttassa el. � Ennek érdekében a dobónak törekednie kell arra, hogy a golyót a lehető leghosszabb úton, törésmentesen és folyamatosan gyorsítsa a lehető legnagyobb sebességre. � Ezért a láberőtől függően a lehető legmélyebbről, a kilökés pontjától minél távolabb célszerű a becsúszás indítása. Helyes végrehajtás esetén az erőközlésre a versenyzőnek hozzávetőleg 3 m-es út áll rendelkezésre. � Ez csak akkor biztosítható, ha a golyó függőleges vetülete a megindítás pillanatában még a körön kívülre esik.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – alapvető szabályok A súlylökés teljesítményét, az alapvető szabályok határolják be. Ezek a következők: � � � � A lökést a súlylökő körből kell végrehajtani, melynek átmérője 2, 135 m (7 l áb). A lökést nyugalmi helyzetből kell megkezdeni. A lökés megindításakor a golyó érintse az állat, vagy nagyon közel legyen hozzá. A golyó nem vihető a váll síkja mögé. A golyót a válltól, egy kézzel kell kilökni. A dobókörbe lépés után a versenyző nem érintheti sem a kört, sem a körön kívüli talajt, sem a bástya tetejét (a belső oldalát igen) egyik testrészével sem. A dobókört a lökés végrehajtása után, biztos egyensúlyi helyzetből hátrafelé kell elhagynia, a kör két oldalán a szabályok által meghatározott módon húzott felezővonalon túl.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – technikája - szakaszai 1. Felállás, a golyó tartása 2. Indulási helyzet, a becsúszás indítása 3. Becsúszás 4. Lökés előkészítése 5. Lökés szakaszai a) kétlábtámaszos lökés b) karral lökés 6. Véghelyzet

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – technikája - szakaszai A súlylökés két alaptechnikája, melyekkel a világversenyen találkozni lehet: � a háttal felállásból indított – O’Brien-féle technika (a) � forgásos – Barisnyikov-féle technika (b) (a) (b)

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – oktatása A súlylökés oktatásához szükséges tárgyi feltételek � � � súlylökő-kör (teremben felrajzolt kör) különböző méretű súlygolyók (teremben kis medicinlabda) edzőcipő, dobócipő A súlylökés oktatásához szükséges legfontosabb képességek � � � erő gyorskoordinációs képesség egyensúlyérzék téri tájékozódóképesség

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – oktatása A súlylökés oktatásának előfeltételei � a mozgatórendszer készenléti állapota a szerek méreteihez viszonyítva � a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez � a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához � magas testalkat, nagy testtömeg, robbanékony izomzat � felelősségtudat, egymás testi épségének védelme

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Dobószámok – súlylökés – oktatásának felépítése 1. Golyó fogás oktatása 2. Golyó vállgödörbe helyezésének oktatása 3. Dobókar könyék helyzet, lendítőkar munkájának oktatása 4. Lökések oldalterpeszállásban 45 fokos elfordulásból 5. Lökések oldalterpeszállásban 90 fokos elfordulásból, térdrogyasztással, homorított helyzetből 6. Lökések harántterpeszállásból, hátul lévő lábra helyezett testsúllyal 7. Kidobó terpesz kialakítása a dobás irányára húzott egyeneshez képest 8. Lökések kidobó terpeszből a törzs teljes elfordításával – vállvonal merőleges a kidobás vonalra 9. Becsúszás szakaszainak oktatása 10. Becsúszás összekötése a kidobó terpeszbe érkezéssel és lökéssel

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Pár szóban a kölyökatlétikáról A kölyökatlétika célja: � A természetes mozgásformák, sokoldalú alkalmazása az atlétikai jellegű mozgások végrehajtása során. A Kölyökatlétika mozgásanyagának gyakorlása során az ügyesség, koordinációs képesség fejlesztése; a mozdulat- és reakciógyorsaság, az aerob képességek és a törzs- és ízületi stabilizáció fejlesztése. � A gyakorlási folyamat során az önértékelés fejlesztése, a gyakorlás fontosságának, hatásának tudatosítása az ügyesség, és koordináció fejlődésében.

Az atlétika elmélete és gyakorlata TÁMOP 4. 1. 2. E-13/KONV-2013 -0010 Irodalom Az atlétika története, technikája, oktatása, szabályai Polgár Tibor – Béres Sándor Dialóg Campus Kiadó Szerzői jog © 2011 Dialóg Campus Kiadó Copyright 2011. , Polgár Tibor, Béres Sándor 2011 http: //www. sek. nyme. hu/_layouts/1038/Sport/DVD/Atletika. html