Ady Endre Kuruc versek A Kuruc versek ltalnos

Ady Endre Kuruc versek

A Kuruc versek általános jellemzői A kuruc versek Ady egyik legsajátosabb, legegyénibb ciklusa. Először a ‘Szeretném, ha szeretnének’ kötetben az ‘Esze Tamás komája’ ciklusban jelenik meg A témakör felbukkanásának többféle oka van. Ø A kuruc hagyomány rendkívül erőteljesen élt a kálvinista közösségekben, így az Ady családban is. Ø A kurucok a magyar függetlenségért vívott harc jelképei voltak, a meg nem alkuvásé, az igaz magyarságé. Ø A kurucokhoz kapcsolta Adyt származása is, hiszen a kurucok nem szegénylegények, hanem többnyire elszegényedett kisbirtokosok voltak.

A kurucok öltözete:

Bujdosó kuruc rigmusa: A reménytelenségében, céltalanságában, értelmetlenségében fölvállalt küzdelem adja meg Ady magyarságsorsának, illetve e sors értelmezésének heroikus, illetve felemelően tragikus voltát. A balladás tömörségű és hangvételű költemény utolsó két versszakában tudatosan idézi Arany ‘Rege a csodaszarvasról’ című Ady által a legszebb magyar balladának nevezett művét, pontosabban Arany fájdalmasan költői vízióját az örök magyar úttévesztésről: “Kerek az ég mindenfelé, / Anyánk, anyánk meghalsz belé. ”

Négy-öt magyar összehajol: Ady nemzetkarakterisztikájában, történelemértelmezésében a magyarság, illetve annak sorsa determinált, illetve a legjobb szándék és akarat ellenére is örökké kényszerpályán mozog. Mivel a nekibuzdulásokat végig nem vitt tettek követik csak, nem marad más, mint a históriára és a végzetre való rákérdezés, illetve a könny, a sírás. Ez a tehetetlen magatartás mégis hordoz valami mélyen emberit és igazat, a ráció , a kívülállók számára felfoghatatlant, emberibbet az egyértelmű válaszok hahotájánál.

Hajó a ködben: A vers középpontjában az egyik legtalálóbb Ady-jelkép áll, a ködország.

A föl-földobott kő: Az elemi egyszerűségű kép, mely a verset szervezi, látszólagos egyszerűségével a legelemibb emberi érzések egyikének, a hazaszeretetnek és identitásnak, a közösséghez való tartozásnak a kifejezője. „Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. ”

Két kuruc beszélget (Tyukodi pajtásom. . . ) „Tyukodi pajtásom, Ne siess strázsára: Mért siessünk, holott megnőtt Magunkféle ködmönösnek Mostanán az ára. ”

Ülj törvényt Werbőczi: „Szende Pálnak küldöm. ” A baloldali polgári radikalizmus eszméinek hatására jelennek meg a ’ 10 -es évek elején az ún. úri Magyarországot ostorozó versek. „Még magasról nézvést Megvolna az ország, Werbőczi-utódok Foldozzák, toldozzák. A Föld nem tud futni, Csak a Földnek népe S ezer Kinizsi sem Térülhet elébe. ”

Az Idő rostájában: A jelkép azért találó, mert magába sűríti a történelem végzetszerűségét és alakíthatóságának lehetőségét. „Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. ”