Ady Endre Harc a Nagyrral 1905 A vr

Ady Endre: Harc a Nagyúrral (1905) -A vér (szerelem) mellett az élet másik mozgatóereje Ady számára az arany, a pénz. - Kínozta a szegénység, az Életből való kizártság. - A modern élet a pénzért való küzdelem csatatere, ezért Ady mitikus magasságba emelte a Pénz és az Arany szerepét. -A pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. -A költeményt lázas feszültség, gyors cselekvés (sok ige), a szaggatott előadás, a drámai párbeszédszerű monológ és a tragédiát sejtető befejezés jellemzi►balladai műfajhoz közelít a mű. - Uralkodó stíluselem az alakzat: felzaklató ismétlések

• Az 1. versszakban 6 szó (megöl, éreztem, hagyom, aranyon, ült) és egy sor ismétlődik (2. , 5. ). ►félelem a riadtság, fenyegetettség érzése • Lihegőnek tűnő rövid tagmondatok • A nyugtalanságot erősítik a félrímekre (x, a, a) ráütő rímek az ötödik sorokban. • A lírai hős kiszolgáltatott helyzetben van, retteg • Az embert elcsúfítani, elpusztítani vágyó hatalom = disznófejű Nagyúr; A költő látomásában ez a nagyúr egy mozdulatlan, undorító és vigyorgó szörny. ↕ a szembeszegülés szándéka (A harc vállalására utaló ’ha hagyom’ feltételes mondat kétszer is elhangzik. )

2 -3. v. sz. • Az ember és e nem-emberi szörny kiélezett harca egy határhelyzetben folyik: (A zúgó Élet partján), az élet és halál határvonalán. • A harc alkonyatkor, a nappal és éj választóvonalán történik. • Hasztalan hízelgés (simogattam), majd megalázó könyörgés (térdre hullottam). • A rém csak kéjes remegéssel, gúnyos, megalázó nevetéssel válaszol (agyamba nézett és nevetett).

4 -7. versszak • A lírai én monológja: A múló pillanathoz kötött, szenvedő, vágyódó, érző ember rimánkodása. Szenvedélyes érv az áhított aranyért. • Megszólal a hívó messzeség. (Nekem már várni nem szabad/Engem szólítnak útra, kéjre…)Titkokat, idegen szépségeket, új, mámorító boldogságot rejtő élet vágya. • Az emberi értékek (az én bensőm fekély, galád. / Az én szivem mégis áldott: Az Élet marta fel…)(Szent zűrzavar az én sok álmom)↔ mozdulatlan, néma és érzékek nélküli szörny, meginghatatlan embertelenség (Neked minden álmod süket) • A szörny sertés-testű, undok és serte szívű, tehát hiába jajdul fel a kérdés: ’Hasítsd ki hát aranyszügyed. ’

8. versszak • Besötétedik • Reménytelen kérés; megértés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy. (Van-e már aranyod? ) Nem vezet eredményre az embert mármár embertelenné tevő megalázkodás.

9 -10. strófa • Drámai csúcspont. • A könyörgés vad küzdelembe csap át. A reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség harcba száll az érzéketlen, süket közönnyel. (Husába vájtam kezemet, /Téptem, cibáltam. Mindhiába. ) • A harc hiábavaló. • A messzeség, a paradicsomszerű Élet elérhetetlen a Nagyúr miatt. (Nem mehetek) • A küzdelem a reménytelen helyzet ellenére is tovább folytatódik az élet végéig (Ezer este múlt ezer estre) • Az emberiség nem adhatja fel a harcot az embertelenséggel szemben. ► mégis-morál szépsége és daca. • A vers nemcsak dekadens életérzést és belenyugvó lemondást szólaltat meg, de az ezzel való szembeszállást is.

A vers üzenete • A mindenféle embertelenséget megtestesítő szörnnyel szemben a harcot még a legreménytelenebb helyzetben sem szabad feladni. • Ha ez nem így történik, akkor az ember elveszti emberiségét, emberi arculatát és dehumanizálódik.