A vros peremn ahol lek Beoml alkonyokon Mint

A város peremén, ahol élek, Beomló alkonyokon, Mint pici denevérek, puha Szárnyakon, száll a korom, S lerakódik, mint a guanó, Keményen, vastagon. (József Attila: A város peremén) Lenéztem a hajóházba, Ahol a dugattyúk között A fűtők futkostak vörösen És meztelenül, mint az ördögök, A forró lég mintha valóban Pokolból zúdult volna ki — Micsoda munka! ”Megszokták már” Szólt könnyedén mellettem valaki. Megszokták? — Meg tudtad te szokni (volt benne részed) — a kapát? Emlékszel? Emlékezz apádra! Mit szokott ő meg? A halált! Sorsa derekán mit szokik meg Mind-mind — hisz tudod — a szegény? Kínlódva jártam föl-alá már A hajó lüktető fedélzetén. (Illyés Gyula: Nem menekülhetsz)

0402. ábra Buday György London

0403. ábra Buday György Falanszter

0404. ábra Patkó Mihály Téglagyár

0405. ábra Hincz Gyula Gyár

0406. ábra Ferenczy Noémi Csákányozó

0407. ábra Somogyi József Olvasztár

A kapitalizmus és a munkásosztály ábrázolását szintén nézzük meg néhány képen. A klasszikus kapitalizmust Buday György az Ember Tragédiája londoni színében mutatja be, míg torz jövőképét a Falanszterben. Gyárakat láthatunk Patkó Károly és Hincz Gyula képein. A munkással való együttérző szeretet jelenik meg Ferenczy Noémi gobelinjén és a munkás apoteózisa Somogyi József szobrán.

KÉPEK JEGYZÉKE 0402. ábra Buday György London 0403. ábra Buday György Falanszter 0404. ábra Patkó Mihály Téglagyár 0405. ábra Hincz Gyula Gyár 0406. ábra Ferenczy Noémi Csákányozó 0407. ábra Somogyi József Olvasztár