A vizulis nevels tevkenysgeinl alkalmazott MDSZEREK A vizulis

A vizuális nevelés tevékenységeinél alkalmazott MÓDSZEREK

A vizuális nevelési módszer : a gyermekek vizuális képzeteinek, vizuális képességeinek alakítása, gazdagítása érdekében végzett tervszerű pedagógiai tevékenység A RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZI MUNKA TEVÉKENYSÉGEK SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK: 1. SZEMLÉLTETÉS 2. BEMUTATÁS 3. MAGYARÁZAT 4. BESZÉLGETÉS 5. ELBESZÉLÉS, MESÉLÉS 6. GYAKORLÁS 7. ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS

Főbb jellemzők: • A MÓDSZEREKET A GYERMEK ÉRZELMI AKTIVITÁSÁRA KELL ALAPOZNI • ELEMZÉSEKET, ÖSSZEHASONLÍTÁSOKAT, ÁLTALÁNOSÍTÁSOKAT JÁTÉKOSAN VÉGEZTETJÜK • A MÓDSZER MEGVÁLASZTÁSA FÜGG: • a TÉMÁTÓL • a MUNKAKERETTŐL • életkori sajátosságoktól

1. SZEMLÉLTETÉS Vizuális képzetállomány, vizuális szemlélet, szándékos megfigyelés képessége, esztétikai érzékenység alakítása Mindig más módszerekkel együtt alkalmazzuk! • A szemléltetés motiválás is egyben, ha az vonzó, esztétikus, izgalmas ( → önkéntelen figyelem) • A valóságot kell szemléltetni, vagy a valóság egy szeletét Tárgyak Részletek jelenség • Szemléltetés közben alkalmazzuk a magyarázat módszerét • Életkornak megfelelően csak néhány lényeges vizuális jegyre hívjuk fel a figyelmet (forma, szín, arány stb. )

A SZEMLÉLTETÉS TÖRTÉNHET: • Előzetesen • Közvetlenül a tevékenység alatt A SZEMLÉLTETÉS LEGYEN: • felfedező jellegű • sokoldalú ( több érzékszerv bevonásával) • jól látható → méret, megvilágítás, elhelyezés (szemmagasság figyelembevétele)

2. BEMUTATÁS A bemutatás, magyarázathoz kötött szemléltetés, mellyel az eszközök használatát, a munkafolyamat lépéseit, részletmegoldást teszünk szemléletessé, érthetővé ALKALMAZZUK: • Új eszközök, új technikák bevezetésénél • Tárgyak készítésekor • Díszítések kivitelezésénél → elsősorban BARKÁCSOLÁS, KÉZIMUNKA és DÍSZÍTŐ JELLEGŰ munkakeretekben

EMLÉKEZET UTÁNI és ELKÉPZELÉS UTÁNI munkakeretben NINCS KÖZVETLEN SZEMLÉLTETÉS és BEMUTATÁS ! • A BEMUTATÁS SORÁN LÁTTATNI KELL A NEHÉZSÉGEKET IS! • CÉL: ÁTSEGÍTENI A GYERMEKET AZ ÁLTALUNK MÁR ISMERT AKADÁLYOKON → az óvópedagógusnak előzetesen technikai próbát kell végezni, ugyanazzal az anyaggal és ugyanazzal a technikával, amelyikkel a gyerekek fognak dolgozni!

3. MAGYARÁZAT A SZEMLÉLTETÉSSEL ÉS A BEMUTATÁSSAL EGYIDŐBEN , AZZAL ÖSSZHANGBAN ALKALMAZZUK • Új anyagok, eszközök, új technikák bevezetésekor • Új fogalmak tisztázása esetén • Tárgy készítésekor Csak RITKÁN és RÖVID IDEIG alkalmazzuk, figyelembe véve az ÉLETKORT és az ELŐZETES ISMERETEKET! A magyarázat legyen EGYSZERŰ, VILÁGOS, LÉNYEGRETÖRŐ KÉPSZERŰ!

4. BESZÉLGETÉS Az ábrázolandó tárgy vagy téma kibontására irányuló módszer • Minden korcsoportban, minden munkakeretben alkalmazzuk. • Tartalmát a téma határozza meg. • Az óvópedagógusnak jól megfogalmazott kérdésekkel kell irányítani a beszélgetést → a későbbi alkotás szempontjából fontos momentumokat járja körül • Legyen gondolkodtató, építsen a gyerekek aktivitására

5. ELBESZÉLÉS és MESÉLÉS • Képzelet megindító legyen! → belső képek, fantázia • Élményként hasson! → érzelmek (Sok jelzőt, hasonlatot kell alkalmazni. ) • Mesélésnél az alkotás szempontjából jól megjeleníthető részeket emeljük ki, s a cselekmény legfőbb mozzanatait. (Előzőleg már többször találkoznak a gyerekek a teljes mesével. ) • Főként az ELKÉPZELÉS UTÁNI munkakeretnél alkalmazzuk • TÉMÁI: mesék, meserészletek, irodalmi elbeszélések, versek, az óvónő rögtönzött elbeszélései, társadalmi életünk aktualitásai, élmények, elképzelt szituációk stb.

6. GYAKORLÁS • A korábban és a tevékenység ideje alatt szerzett ismeretek gyakorlását jelenti. • Ekkor jártasságok és készségek alakulnak ki. • A gyakorlás folyamatosságát, időben való jó elosztását biztosítani kell (→ tervezés) • A gyakorlást is MOTIVÁLNI kell – vonzó témákkal, változatos technikákkal. • Legyen előrevivő, tartalmazzon új elemeket is.

• A gyakorlás LEHETŐVÉ TESZI az ÖNÁLLÓ ALKOTÓMUNKÁT. • Legnagyobb fokú az ELKÉPZELÉS UTÁNI munkakeretben, de mindenütt jelen van.

7. ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS A GYERMEK MUNKÁJÁVAL KAPCSOLATOS MINDEN ÓVÓNŐI MEGNYILVÁNULÁS ELLENŐRZÉS – DE EGYBEN ÉRTÉKELÉS IS. A kezdeményezés során több helyen is szerepelnek: • A munka megindítása előtt ellenőrizzük: – a szokások betartását (pl. „apapóló”, ruhaujjak) – a feltételek meglétét (van-e mindenkinek helye, eszköze) – megértették-e a feladatot, a fő problémákat anyaga, • A gyermek önálló tevékenysége alatt: – Mindig egy személyhez vagy egy kis asztaltársasághoz szólunk – Csak tömegesen jelentkező nehézség esetén állítjuk meg az egész csoportot

• Ellenőrzés értékelés a foglalkozás végén: – legyen változatos, játékos (vásár, kiállítás, benépesítés stb. ) – az életkor előrehaladásával fokozatosan vonjuk be a gyerekeket → véleményalkotás, indoklás, „szakkifejezések” használata stb. • Az értékeléshez SZEMPONTOKAT kell adni, vagyis KÉRDÉSEKET megfogalmazni – témától és munkakerettől függően !

POZITÍV ÉRTÉKELÉST alkalmazunk, minden munkában megkeressük a JÓT. NEVELÉSI MÓDSZEREINK: DICSÉRET, BUZDÍTÁS ÖSZTÖNZÉS, ELVÁRÁS Az EGYÉNI, EREDETI megoldásokat DICSÉRJÜK. Az óvópedagógus az értékelésből (ellenőrzésből) vonjon le KÖVETKEZTETÉSEKET saját munkáját tekintve.

MUNKAKERETEK és MÓDSZEREK ÖSSZEFÜGGÉSEI • ELBESZÉLÉS, MESÉLÉS • SZEMLÉLTETÉS • ELLENŐRZÉS • MAGYARÁZAT • ÉRTÉKELÉS • BEMUTATÁS BESZÉLGETÉS • ELBESZÉLÉS • GYAKORLÁS • BESZÉLGETÉS • ELLENŐRZÉS • ÉRTÉKELÉS • BESZÉLGETÉS EGYÉNILEG • GYAKORLÁS NINCS: • ÉRTÉKELÉS • SZEMLÉLTETÉS • BESZÉLGETÉS • MAGYARÁZAT • ELŐZETES SZEMLÉLTETÉS • BEMUTATÁS • BESZÉLGETÉS • ELLENŐRZÉS • ÉRTÉKELÉS • GYAKORLÁS • CSOPORTOS BESZÉLGETÉS • MAGYARÁZAT • BEMUTATÁS, SZEMLÉLTETÉS • GYAKORLÁS • BEMUTATÁS