A Velenceit llatainak bemutatsa rendszertani sorrendben Egysejtek Egyflemagvak

A Velencei-tó állatainak bemutatása rendszertani sorrendben

Egysejtűek Egyfélemagvúak

Megjelenése: A citoplazmát határoló sejthártyája vékony és rugalmas. Nagy alakváltozásokat tesz ez lehetővé, állábakat Életmódja: Vízben tud létrehozni. Ezek él. Az aljzaton az állábak a történő mozgást az mozgás és a állábak segitik. táplálék szerzés Naponta kb. 3 mm a sejtrészecskéi. helyváltoztatása. Nincs határozott alakjuk. Nagysága Előfordulása: Élőhelye mindig 0, 2 -0, 5 mm. nedves, vizes környezet. Mikroszkóppal ÓRIÁS AMŐBA lehet csak látni. Szabad szemmel nem lehet. Egy vízcseppben annyi amőba van mint mi a Földön vagy még többen. Táplálkozása: Az Óriás amőba úgynevezett bekebelezéssel táplálkozik. Szerves anyagokat eszik. Az ábrán látható, hogyan is

Szivacsok

Édesvízi szivacsok A szivacsok (vagy pórusosok ) az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át. A differenciálódás első szakaszában vannak: nincsenek valódi szöveteik és szerveik, álszövetes állatok.

A szivacsok világa: Készítette: Kókán Alíz : ) A szivacsok: A szivacsok (vagy „pórusosok, ”Porifera vagy Spongiaria) az aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok. Testükön állandóan víz áramlik át. Testükben központi űrbél található, amit csatornarendszer köt össze a testük felületén lévő likacsokkal (pórusokkal). Egy nagyobb kivezető nyílásuk van. Szerves törmelékekkel, apró élőlényekkel táplálkoznak, a tápanyagot galléros ostorossejtjeik segítségével viszik be a szervezetbe. A táplálék szállítását, kiválasztását amőbaszerű orsejtek biztosítják. Testfaluk szilárd (mész- vagy kova- és spongin-) vázát a vázképző sejtek termelik. Ivartalanul (gyöngysarjképződéssel – gemmuláció) és ivarosan is képesek szaporodni. A szivacsok teste egy átlyuggatott falú bögréhez hasonló. Az oldalfalon lévő apró nyílások a pórusok, a fenti nagy, szabad szemmel is látható nyílás a kivezető nyílás vagy szájnyílás, az üreg az űrbél (osculum). A víz és szerves törmelékek a pórusokon át jutnak az űrbélbe, majd a kivezető nyíláson át a külvilágba. A test tehát két sejtsorból áll. Vázuk építőanyaga lehet tisztán mész-, kova- vagy szaruváz, és állhat a váz vegyesen kova- és szarutűkből. Magyarországon csak kovaszaruszivacsok élnek, például a balatoni szivacs és az elágazó telepű tavi szivacs, melyek a nádszárak víz alatti részén szürkés, iszapszerű elágazó bevonatot képeznek. A tengerekben élő mosdószivacs a szaruszivacsokhoz tartozik. A szivacsok minden sejtje egyénileg, diffúzióval lélegzik, akárcsak az egysejtű állatok. Az egyed külső sejtrétegében legömbölyödött petesejtek és ostorral mozgó hímivarsejtek egyaránt képződnek, vagyis a szivacsok hímnősek. Az archeocyták hím vagy női ivarsejtté alakulnak, az ivarsejtek a vízbe ürülnek és itt a hímivarsejtek kémiai ingerek hatására találják meg a petesejteket. A keletkező lárva egy ideig úszik, majd megtelepszik és új, helytülő szivacs lesz belőle. -Életmódjuk: helytűlő

Csalánozók

Édesvízi hidra A hydra nem fajainak hossza 6 -13 milliméter között van. Testük szürkésbarna, fehéres vagy pirosas. Az állatok, veszély esetén össze tudják rántani magukat, és apró gömb alakot vesznek fel. Az állatok üreges henger formájú gasztrális üregét kettős sejtburok veszi körül, a köztes részt kocsonyás, nem sejtekből felépülő réteg alkotja. Az emészthetetlen anyagok a szájnyíláson keresztül távoznak. A szájnyílás körül elhelyezkedő hat tapogató mindegyikén egy-egy csalántok található. Az állat zsákmányszerzésre, önvédelemre valamint helyváltoztatásra használja őket. A talpkorong segítségével növényeken, köveken kapaszkodik meg. A fajok többségénél a testfalban levő speciális sejtek termelik a spermiumot és a petéket.

Medúza Kémiai Nobel-díjat nyert két amerikai tudós, Roger Tsien és Martin Chalfie, valamint egy japán kutató, Osamu Shimomura a fehérjék kutatásában végzett munkásságukért, a zöld fluoreszkáló fehérje (GFP) felfedezéséért. Ezt a fluoreszcens anyagot elsőként az Aequore victoria csendes-óceáni medúzából izolálták. Miután a medúzát kék fénnyel világították meg, az zöld fényt adott. Medúzáknak azokat az áttetsző, kocsonyaszerű élőlényeket nevezzük, amelyek az óceánok vizeit népesítik be a víztömeg legfelső szintjétől, a legalsókig. Angol elnevezésük a jellyfish (szó szerint kocsonyahal), is ebből ered. Rendszertani besorolásuk a következő: az űrbelű állatok törzsének, a csalánozók altörzsének, medúzafélék osztályába tartozó, szabadon úszó, szövetekkel rendelkező egyedeiről beszélünk. FÜLES MEDÚZA

Férgek Hengeresférgek

Hengeresférgek -Hengeres testük nem szelvényezett. Kialakul a bélcsatorna három szakasza, megjelenik az utóbél, a végbélnyílás. -Testük végén szájnyílás szájszuronnyal -Tojással szaporodnak -Kedvezõtlen környezetben elvesztik víztartalmuk zömét -Összeszáradnak, vizes környezetben, folytatják életüket.

Gyűrűsférgek

Orvosi pióca ismertetői teste 10 -15 cm hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Élőhelye: túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója. Tápláléka: a vízhez járó emlősök vérével táplálkozik

Puhatestűek Csigák

A csigák a puhatestűek törzsének egyik és egyben legnagyobb fajszámú osztálya. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, lábszerű, erőteljes bőrizomtömlővel, mely segítségével helyváltoztató mozgást végeznek. Táplálkozás A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv található. A szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s végül a tág gyomor következik.

Mocsárcsiga A tüdős csigák rendjének Limnaeidae családjába tartozó csiganem. Fajainak háza áttetsző, rövid menetes, de utolsó menete nagy. Tapogatóik lapítottak, háromszögletesek és a szemek ezeknek alapján fekszenek. Lélegzőnyílásuk elül, jobbra a köpenyszegély alatt fekszik. A lágy és iszapos vizekben tartózkodnak, talpaik segélyével a víz felszínén ügyesen úsznak és lebegnek s ilyenkor lélegzenek. Igen közönséges a nagy M. (L. stagnalis M. O. Fr. ), mely 6, 5 cm. hosszúra nő, színe sárgásszürke v. sötét olajzöld és sárgás pontokkal tarkázott. Hazánk vizeiben ez, valamint rokonfajai is közönségesek.

Kagylók

Táplálkozás : Táplálékuk élő vagy elhalt növényi és állati anyagból, szerves törmelékből áll. Fajok : tavi kagyló, osztriga, fésű kagyló, gyöngy kagyló, folyami kagyló. Szaporodásuk : A kagylók hímnősek, és váltakozva nőstényként vagy hímként viselkednek. A peték még az anyaállatban megtermékenyülnek, és csupán a lárvák kerülnek a vízbe. Lakóhely: Vízben élnek. Helyüket mászva változtatják, de egyesek kagylóhéjaik gyors nyitása és csukása közben úsznak is. A hosszuszifósak beássák magukat s csak szifóikat hagyják kinn. Legnagyobb részük tengeri, de édes vizekben is több fajuk él; számuk a mélységben csökken; kizárólag édes vizekben csupán az Unionidae és Cycladidae családok fajai élnek. Testfelépítés: A lágytestű állatok egyik osztálya, amelyeket az állatrendszertanban lemezkopoltyúsak név alatt foglalnak össze. Kétoldali részarányos, összenyomott testű és fejnélküli állatok; állkapcsuk és nyelvük nincs. Testüket kemény héj födi, amely egy jobb- és egy baloldali kagylóból áll; az egyes kagylókat a háton végigvonuló kötőszalag kapcsolja össze.

KAGYLÓ A záróizmok ereje igen tekintélyes. Körülbelül megfelel a gerincesek izmai erősségének. A kutatók azt találták, hogy akkora tömeget fel tudnak emelni, mely több ezerszeresen felülmúlja a héj nélkül számított test súlyát.

Ízeltlábúak törzse Rovarok osztálya

vízipoloska Az igazi félszárnyúak rendjébe tartozó rovarcsoport, melynek tagjai a vízben élnek, így testük alkata és szerkezete általában a vízi életmódnak megfelel . Csápjaik ugyanis rövidek, többékevésbé elrejtett, testük csónakformájú és végtagjaik az evezésre, úszásra vagy a vízen való járásra kitűnően alkalmasak. Leginkább állati eledellel, más apróbb rovarokkal táplálkoznak. Petéiket sorokban a vízi növényekre erősítik.

Pókok

Elterjedése A vízipók elterjedési területe Európa, Angliától Szibériáig. A vizek szennyeződése következtében száma egyre fogy. Megjelenése A vízipók fejtora sötétbarna, potroha szürke színű. A nőstény fejtorának hasi oldalát és egész potrohát ezüstösen csillogó levegőréteg borítja, a hím potrohának hátán ez a réteg hiányzik. A hím 10 -15 milliméteres testhosszúságával lényegesen nagyobb termetű, mint a nőstény, amely csak 8 -9 milliméter. Szaporodása A petékből kikelő fiatal pókok két év alatt érik el végleges testhosszúságukat, ekkor válnak ivaréretté. Kultúrában A búvárpók az egyik főszereplője a közkedvelt, Vízipók-csodapók című mára legendává vált magyar rajzfilmsorozatnak

Rákok

Tudományos név Astacus leptodactylus Eschscholtz, 1823 Rendszertani besorolás Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Rákok (Crustacea) Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca) Rend: Tízlábú rákok (Decapoda) Család: Astacidae Nem: Astacus Faj: A. leptodactylus A kecskerák Közép-Európában nem honos, élelmezési célokra azonban betelepítették. Megjelenése A folyami rákhoz igen hasonló kecskerák csőrnyújtványa (rostrum) fogazott szélű, ollói feltűnően hosszúak, igen keskeny szárakkal. Az állat halvány sárgásszürke színű. Életmódja A kecskerák mindenevő, táplálékát főleg férgek, csigák és kagylók alkotják, de egyéb állatokat, sőt dögöt is fogyaszt. Szaporodása A kecskeráknak nincs szabadon úszó lárvája. A lárvák már a petében szinte teljesen kész rákocskákká fejlődnek, és rövid idő múlva önálló életet kezdenek.

Vízibolha (Kis Vízibolha) A nőstény 3 -4 milliméter, a hím 1, 5 milliméter hosszú. Az állat törzsét két félből álló áttetsző héj burkolja, melyből csak a feje nyúlik ki, és lefelé egy tüskében folytatódik. A kis vízibolha kisebb állóvizek és tavak lakója.

Gerincesek Halak

Testfelépítés KÁRÁSZ A kárász magas testű, oldalról kissé lapított hal. Két faja él Magyarországon, az ezüstkárász és a széles kárász. A széles kárász magasabb hátú és a faroktájékon egy sötét folt található. Feje kicsi, szája csúcsba nyíló. Testszíne hátoldalon Szaporodás, egyedfejlődés sötétbarna, oldalán az aranysárgától az Ívása május-június hónapban ezüstszürkéig minden színben kezdődik, szakaszosan folyik. A előfordul (aranykárász), hasa piszkosszürke. Pikkelyei aprók, kissé kárászok között kevés a hím ivarú, így bőrbenőttek. Úszói világosszürkék, gyakran előfordul, hogy a pontyfélék hátúszójának első sugara, kemény családjába tarozó halakkal összeívik, így létrejöhetnek hibrid egyedek. fogazott Növekedése lassú, még táplálékban gazdag vizekben is, sőt ahol az állomány sűrű, csököttek maradnak a halak, nem nőnek meg 10 -20 cm-nél nagyobbra

Előfordulása Közép- és Kelet-Európában és Ázsiában őshonos. Európa többi részén is megtalálható így Angliában is a betelepítése révén. [1] A magyarországi halfauna legnagyobb ragadozó hala, két métert is meghaladó példányai miatt. Szaporodása Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Életmódja Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5 -20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak

Kétéltűek

A levelibéka A zöld levelibéka a kétéltűek (Amphibia) osztályába a békák (Anura) rendjébe és a levelibékafélék (Hylidae)családjába tartozó faj. Életmódja: Főként éjszaka tevékeny, napközben előszeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek. Főként repülő rovarokra vadászik. Szaporodása: A nőstények 150– 300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek. Az apró, mindössze 1 cm-es békácskák 3– 4 hónappal később hagyják el a vizet. Előfordulása: Ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erdőszélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él. Megjelenése: Kis termetű béka, színe: fűzöld, sárgás, barnás, vagy feketésszürke, igen ritkán akár kék is lehet. Bőre felül sima, hasoldala szemcsés. A hím torkán hanghólyag van. Elülső lábai és hátulsó ugrólábai ujjain tapadókorongok vannak. Készítette: Tunikolt Péter alias Tuni

Kecskebéka Tulajdonságai: 6 -12 cm nagyságú ugrólábai akár 10 cm akár 1 m-re elugrik kétéltű ragadozó, ízeltlábúakkal táplálkozik VÉDETT ÁLLAT! Szaporodása: petével szaporodik (tavasszal)

Hüllők

Hengeres testük többékevésbbé megnyúlt, pikkelyeik ormósak, ritkán símák, csúcsuk előtt többnyire végpórusuk van és 15– 33 hosszanti sorban vannak elrendezve. Haspajzsaik lekerekítettek és oldalaikon nem türemlenek szögletesen fel, az alsó farkpajzsok kettős sorban állanak. A legtöbbjük tojásokat tojik, egyes, többnyire északamerikai fajok eleveneket hoznak a világra.

Madarak

Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával mélyről tépi táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát. A bütykös hattyú akár 50 évig is elél, de csak kevesen érik meg a 7 évnél idősebb kort. Magyarországon nem védett, stabil faj. Az ivarérettséget 2 -3 éves korban éri el.

Sirály Testhossza 5967 centiméter, szárnyfesztávolsága 140 -158 centiméter. A nőstény egyedek tömege 6801400 gramm, míg a hímeké a 750 -1500 grammig terjedhet. Csőre és lába sárga. Mint a legtöbb sirály, ez a faj is mindenevő. Tápláléka rovarokból, kisemlősökből, halakból, csigákból, kétéltűekből, madártojásból és fiókákból áll, de megeszi a gabonamagvakat és az olajbogyót is. Gyakran kukákból vagy szeméttelepeken gyűjtött hulladékot fogyaszt.

Emlősök

Pézsmapocok Tápláléka szinte kizárólag vízinövények; esetleg kagylók, békák és halak; ha lehetőség van rá, állati dögöket is fogyaszt.

Magányosan él, a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. Tápláléka változatos lehet, de döntően halakból Zsírréteg nem védi a kihűléstől a vízben, csak bundájának víztaszítósága, zsírossága és tömöttsége. Körülbelül 10 méter mélységbe és 1 -2 percig merül maximálisan. Gordos