A tudomny s filozfia elhatrolsnak programja a logikai

A tudomány és filozófia elhatárolásának programja a logikai pozitivizmusban Tudomány: Filozófia: • Empirikus (fizika, kémia stb. ) • Rossz (metafizika) • Formális (matematika, logika) • Jó (a tudományok logikai elemzése)

A logikai pozitivizmus fő célkitűzése: • a tudomány és a filozófia/metafizika elhatárolása • a metafizika kiküszöbölése A logikai pozitivizmus fő állítása: A tudomány és a metafizika abban különböznek, hogy • A tudomány értelemmel rendelkező állításokat tesz • A metafizika értelemmel nem rendelkező látszatállításokat tesz Metafizika = a lehetséges tapasztalok körén túli ismeret Ezen álláspont értelmességéhez szükség van kritériumra azt illetően, hogy mikor értelmes egy állítás, és mikor csak látszatállítás

Állítások típusai egy formális nyelvben érvényes Szintetikus analitikus L-érvényes érvénytelen P-érvényes meghatározatlan P-érvénytelen R. Carnap: Filozófia és Logikai Szintaxis (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 134 -194 old. kontradiktórikus L-érvénytelen

Definíció: Látszatállítás: Olyan jelsorozat egy adott nyelv jeleiből (ABC-jéből) amely • nem tartozik a jól formált mondatok közé (szintaktikailag hibás) vagy • szintaktikailag jól formált, de nem tartozik az adott nyelven az analitikus vagy kontradiktórikus mondatok körébe (tehát szintetikus) de • nem verifikálható

Verifikálhatósági Elv: Egy (szintetikus) mondatnak akkor és csak akkor van jelentése (értelme), ha verifikálható Verifikálhatósági Elmélet: Egy (szintetikus) mondat jelentése (értelme) azonos verifikációjának módjával

A jelentés és verifikáció kérdése az ismeretelmélet két fő problémája. Az első kérdés azt feszegeti, hogy milyen feltételek mellett van egy mondatnak jelentése, értelme, a megismerésbeli faktuális értelemre gondolva. A második pedig azt kérdezi, hogy miképp jutunk el valaminek a megismeréséhez, hogyan állapíthatjuk meg egy adott mondat igazságát vagy hamisságát. A második kérdés előfeltételezi az elsőt. Nyilvánvalóan értenünk kell egy mondatot, azaz ismernünk kell a jelentését, mielőtt megpróbálhatnánk megállapítani az igazságát vagy hamisságát. De az empírizmus nézőpontjából még szorosabb a kapcsolat a két probléma között. Bizonyos értelemben csak egyetlen válasz lehetséges a két kérdésre. Ha tudnánk hogy mi volna akkor, ha az adott mondatot igaznak találnánk, akkor tudnánk azt is, hogy mi a mondat értelme. És ha két mondat esetében azonosak a feltételek, amelyek mellett igaznak kellene tartanunk őket, akkor azonos az értelmük is. Ennélfogva egy mondat jelentése bizonyos értelemben azonos azzal a móddal, ahogyan igazságát vagy hamisságát meghatározzuk, és egy mondatnak csak akkor van jelentése, ha ilyen meghatározás lehetséges. R. Carnap: Ellenőrizhetőség és jelentés (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 377. old.

Verifikálhatóság Egy S szintetikus mondat akkor és csak akkor verifikálható, ha igazsága/hamissága tapasztalattal konkluzíve eldönthető Verifikálhatóság (fél-formális) meghatározása Az S szintetikus mondat verifikálható, ha létezik megfigyelési állítások olyan M halmaza, hogy • S levezethető M-ből és • Minden M-beli mondat levezethető S-ből Röviden: Meg kell adni azon elemi megfigyelési/tapasztalati állítások (protokolltételek) összességét, melyekkel a verifikálható állítás ekvivalens = > Mik a protokolltételek?

Protokolltételek: Két felfogás: • A protokolltétel kimondása pillanatában lezajlik egy észlelési aktus (konstatálás) Pl. 1. Most egy kék foltot érzékelek a látómezőm ezen helyén 2. Itt most meleg abszolút bizonyossága, kétségbevonhatatlansága van (mint Descartes kételyének) a kétségbevonhatatlanség ára: protokolltétel szubjektív M. Schlick: Az ismeret fundementuma (1934) in A Bécsi Kör filozófiája (Gondolat, 1972), 260 -287

• A protokolltétel egy speciális formájú mondat, melyben egy személy valamely észlelése van kifejezve (mint egy labor jegyzőkönyv) Pl. „Ottó protokollja 3 ó. 17 perckor: (Ottó gondolata 3 ó. 16 perckor ez volt: (a szobában 3 ó. 15 perckor volt egy Ottó által észlelt asztal)” kétségbevonható nincs abszolút bizonyossága igazolást igényel de interszubjektív

Nincs mód arra, hogy véglegesen biztos, tiszta protokolltételeket tegyünk a tudományok kiindulópontjául. Nincs tabula rasa. Úgy vagyunk mint a hajósok, akiknek a nyílt tengeren kell átépíteniük a hajójukat, anélkül, hogy valaha is egy dokkban szétszedhetnék és a legjobb alkatrészekből rakhatnák össze újra. O. Neurath: Protokolltételek (1932 -1933) in A Bécsi Kör filozófiája (Gondolat, 1972), 248

Lehetséges-e egyáltalán verifikálhatóság az eddig kifejtett értelemben? (szintetikus állítások igazságának konkluzív eldöntése tapasztalattal) Carnap: szigorúan szólva: nem: Ha verifikáción az igazság végső és végérvényes megállapítását értjük, akkor – ahogy látni fogjuk – soha, egyetlen (szintetikus) mondat sem verifikálható, hanem csak egyre fokozottabban konfirmálható. R. Carnap: Ellenőrizhetőség és jelentés (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 378. old.

Konkluzív (abszolút) verifikáció lehetetlenségének oka: Egy szintetikus állításból levezethető szintetikus állítások végtelen sokan vannak, ezek mindegyikét nem lehet tapasztalatilag ténylegesen ellenőrizni Ezért minden szintetikus állítás (így pl. különösen a természeti törvények) csak hipotézisek maradnak, melyeket csak többé-kevesbé alátámasztani (konfirmálni) lehet Carnap: Abszolút Verifikáció helyett Verifikáció mint konfirmáció

Carnap: egy szintaktikai rendszerben definiálni lehet egy szintetikus mondat elemi megfigyelési állítások általi konfirmáltságának fogalmát szintaktikai eszközökkel, és ezért meg lehet fogalmazni az Empírizmus elvét: A tudomány nyelveként szóbajövő szintaktikai rendszereknek olyanoknak kell lenniük, hogy a bennük előforduló szintetikus mondatok mindegyike konfirmálható legyen. . . ha egy tudós bármilyen, ezt a követelményt kielégítő nyelvet választ, az empírizmus nézőpontjából semmilyen ellenvetést nem lehet felhozni választásával szemben. . [ez ] elégséges minden nemempírikus természetű mondat, pl. a tapasztalatot meghaladni akaró minden metafizikai mondat kizárására, amennyiben ezek még részlegesen sem konfirmálhatók R. Carnap: Ellenőrizhetőség és jelentés (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 493. old.

R. Carnap példái látszatállításokra: • Caesar egy és Sérti a magyar nyelv mint szintaktikai rendszer (nyelvtan) szabályait: Az és helyén predikátumnak kéne állni (hadvezér, uralkodó stb. ) • Caesar egy prímszám Sérti azt a (nem explicit) szintaktikai szabályt, hogy a prímszámság csak természetes számokról állítható Caesar egy prímszám Olyan mint: A kettő folytonos

• az elv terminust tartalmazó mondatok mint pl. Mindennek az őselve a víz (Thales) Szintetikus mondat akar lenni (nem logikai igazság) de nincs rögzítve, hogy miképpen ellenőrizhető le az igazsága annak a mondatnak, hogy x az y elve x nem kezdet nem időbeli megelőzés nem tudni, hogy mi

Az elv szóhoz hasonló szavak, melyekkel alkotott szintetikus mondatoknak általában nem adnak igazságfeltételt: • • • Lényeg Magábanvaló lét Az én Abszolutum A feltétlen Isten

Isten terminus előfordulásai • Mitológiában (értelmes: mert az istenek megmutatkoznak a tapasztalati világban, vannak tulajdonságaik stb. ) • Metafizikában (értelmetlen: ősok, abszolutum, feltétlen, az önálló stb. ) • Teológiában (ingadoznak a mitológiai és teológiai használat között)

Az általam metafizikainak tartott állítások típusát legkönnyebben néhány példával lehet megvilágítani: „a világ lényege és elve a víz” – mondotta Thalész; „a tűz” – mondta Hérakleitosz; „ a végtelen” – mondta Anaximandrosz; „ a szám” mondta Püthagorasz. „Minden tárgy csak árnyéka az örök ideáknak, melyek maguk egy tér nélküli és időtlen szférában lakoznak” – ez Platon doktrinája. A monistáktól megtudjuk, hogy „Csak egy elv van és ezen alapul minden, ami van”, míg a dualisták azt mondják, hogy „Két elv létezik”. A materialisták kijelentik: „Minden, ami van, lényegében anyagi”, a spiritualisták pedig, azt, hogy „Minden, ami van, szellemi”. Spinoza, Schelling, Hegel. . . fő tézisei a metafizikához tartoznak (e szó általunk elfogadott jelentése szerint). Vizsgáljuk meg az ilyen állításokat az igazolhatóság nézőpontjából. Könnyű belátni, hogy ezek az állítások nem igazolhatók. „A világ elve a víz” állításból nem lehet levezetni egyetlen olyan állítást sem, amely bármiféle, ezutánra várható, a jövőre vonatkozó észleleteket, érzeteket, vagy tapasztalatokat rögzítene. Ezért valójában ez az állítás egyáltalán nem jelent ki semmit sem. R. Carnap: Filozófia és Logikai Szintaxis (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 139. old.

• Különlegesen tanulságos esete a látszatállításnak a semmi terminust tartalmazó látszatállítások mint pl. : Az aggodalom alaphangulatában adott számunkra a semmi (Heidegger) A semmi terminus megalkotásánál alapvető logikai hibát követünk el: Egy jelentéssel nem rendelkező szóval fejezzük ki azt, amit logikilag helyesen a mondat formájával kell kifejezni: A dobozban semmi nincs helyett azt kéne mondanunk: Nem igaz, hogy létezik olyan x, hogy x a dobozban van

A logikai hiba mögötti filozófiai hiba: Az a tévedés, hogy az egzisztencia predikátum (tulajdonság) lehet Azonban a létezés nem állítható Jóllehet már régóta tudjuk, hogy az egzisztencia nem tulajdonság, ebben a kérdésben teljes mértékben megiscsak a modern logika konzekvens; az egzisztencia jelét olyan szintaktikai formában vezeti be, hogy a predikátumtól eltérően ne vonatkozhasson tárgyak jeleire, hanem csak predikátumokra. . Az ókortól kezdve a legtöbb metafizikus hagyta, hogy a „lenni” szó igei és ezáltal predikatív formája látszatállításokra csábítsa, pl. „én vagyok”, „isten van”. Ennek a hibának egyik példáját Descertes „Cogito ergo sum”-jában találjuk. . A „gondolkodom”-ból nem az következik, hogy vagyok, hanem az, hogy „létezik valami, ami gondolkodik”. R. Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai analízisén keresztül In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 83. old.

Az értelmes állításoknak három típusa van • Tautológiák (matematika) • Kontradikciók • Verifikálható szintetikus állítások (természettudományok) Nincs másfajta értelmes állítás Tehát Ha valaki nem ezen típusok körébe eső állítást akar tenni, Szükségképpen értelmetlenséget mond A metafizika nem akar sem tapasztalati sem tautológikus állítást tenni tehát Minden metafizika szükégképpen értelmetlen

Értelmetlenek ezért továbbá: • Az etikai fogalmak/állítások (jó, erényes, morális, eredendő bűn) • Esztétikai fogalmak/állítások/ítéletek (szép, csúf) • Filozófiai irányzatok (realizmus, idealizmus)

„Azt a véleményt, amely szerint a metafizikai állítások értelmetlenek, mivel nem vonatkoznak egyetlen tényre sem, már Hume is megfogalmazta. . . : „Úgy tűnik nekem, hogy az absztrakt tudományok vagy a bizonyítás tárgyai kizárólag a mennyiség és a szám. . Minden más emberi vizsgálódás csak a tényállásokra és az egzisztenciára vonatkozik, és ezek nyilvánvalóan nem alkalmasak bizonyításra. . Mekkora pusztítást kell végeznünk, amikor ezen elvektől meggyőzve átnézzük a könyvtárakat? Ha kezünkbe veszünk például valamilyen hittudományi vagy iskolás metafizikai kötetet, kérdezzük meg önmagunktól: tartalmaz-e valamiféle, a mennyiséggel vagy a számmal kapcsolatos absztrakt következtetést? Nem. Tartalmaz-e valamiféle, a tényállással és egzisztenciával kapcsolatos kísérleti következtetést? Nem. Akkor lángokba vele, mert szofisztikán és képzelgésen kívül mást nem tartalmaz. ” R. Carnap: Filozófia és Logikai Szintaxis (1935) In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 151. old.

Ha a metafizika értelmetlen, hogyan magyarázható • létrejötte • és hogy állandóan újra keletkezik Carnap: A metafizikai (látszat)állítások nem írják le sem a fennálló (ebben az esetben igaz állítások lennének) sem a fenn nem álló (ebben az esetben legalábbis hamis állítások lennének) tényeket: nem a tényállások bemutatására szolgálnak, hanem az életérzés kifejezésére Talán a zene az életérzés legtisztább kifejezési eszköze a zene De a metafizikát gyártó filozófusoknak nincs zenei tehetségük

A metafizikusok zeneileg tehetségtelen muzsikusok Olyan produkcióval állnak elő, amely semmi a megismerés és elégtelen az életérzés vonatkozásában R. Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai analízisén keresztül In A Bécsi Kör Filozófiája (Gondolat, 1972) 92. old.

Rudolf Carnap 1891 -1970