A TRSADALMI S SZEMLYES LT VLSGNAK MEGJELENTSE JZSEF

A TÁRSADALMI ÉS SZEMÉLYES LÉT VÁLSÁGÁNAK MEGJELENÍTÉSE JÓZSEF ATTILA KÉSEI (1935 -37) KÖLTÉSZETÉBEN

• „Miért játszott a szíved, te szerencsétlen, • rombolva magad szüntelen télben, • építve dalra dalt…(? )” • /Nagy László: József Attila/

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK • József Attila tragikus sorsának s egyben költészetének sajátos vonásai: • állandó önreflektáló magatartás • folytonos önértelmezés • hibáinak (csonka család, nélkülözés, szerelmi kudarcok, tanulmányainak félbehagyása, kihasználatlan életlehetőségek) korai felismerése

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK • Az önmarcangoló magatartás következményei: • már kilencévesen öngyilkosságot kísérel meg • Az első öngyilkossági kísérletet újabbak követik (pl. a makói évek alatt, Szántó Judit mellett is) • többször kezelik szanatóriumban is idegösszeomlás miatt (pl. a „Vágó Mártaafférból” fakadóan) • krónikus – idegi eredetű(? )

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK • az utolsó három évben (1935 -től) állandósul rossz közérzete: • skizofréniával kezelik (borderline-kórban szenved) • kialakul benne a bűn nélküli bűnösség tudata • erősödik szeretethiánya • megérlelődik benne az a felismerés, hogy a világ törvényszerűségei megismerhetetlenek, illetve irracionálisak • nem találja a helyét a világban

AZ ÖNREFLEXIÓ VERSEI • 1935 és 1937 között írott verseiben lépésről lépésre nyomon követhető személyes válságélményének elmélyülése, melyhez gyakran kapcsolódik a társadalmi lét válságának megfogalmazása is • „Válságversek”: • Levegőt! • Nagyon fáj • Bukj föl az árból • Kész a leltár • Tudod, hogy nincs bocsánat • Utolsó vershármas (Karóval jöttél…, Talán eltünök hirtelen…, Ime hát megleltem hazámat…)

SZERETETHIÁNY – ANYAHIÁNY • „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik a szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna, ha szerették volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. . . ” (Szabad ötletek jegyzéke) • József Attila saját bevallása szerint is elveszített édesanyját kereste szerelmi kapcsolataiban • Megpróbálja analizálni magát, a freudizmus tanai szerint ugyanis az embernek saját magának kell felismernie és feloldania bűnét • A freudizmus egyik alapgondolata szerint sok esetben az Ödipusz-komplexusra vezethető vissza a

SZERETETHIÁNY – ANYAHIÁNY • József Attila is megpróbálja újraértelmezni anyja iránt érzett ambivalens érzelmeit, s egész művészetével azt próbálja kompenzálni, hogy kamaszkorában nem tudta megsiratni édesanyját • Az életében utolsóként megjelenő kötet címe (Nagyon fáj, 1936) is erre utal a Gyömrői Edit-féle viszonnyal kapcsolatban • Több művében felfedezhetők az Ödipusz-komplexus összetevői: • Kései sirató („Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, /ki csal és hiteget”) • Gyermekké tettél („Etess, nézd - éhezem. Takarj be – fázom. ”) • Nagyon fáj („mint a gyerek/kezében a csörgő csereg, /ha magára hagyottan rázza”) • A versek „mama”-képeiben a magára hagyott gyermek keserű hangja szólal meg

A BŰN NÉLKÜLI BŰNÖSSÉG TUDATA • A művészi fejlődésére és szemléletmódjára hatást gyakorló kortárs alkotók közül elsősorban Franz Kafka írásainak, gondolatvilágának felfedezése tükröződik vissza költeményeiben • József Attilában is kialakul a bűntelen bűnösség tudata: úgy érzi, hogy valamilyen bűnt kellett elkövetnie, mert egész életében bűnhődik • 1935 -ben íródott A bűn című versében is a kafkai bűnt keresi önmagában: „Hogy bűnös vagyok, nem vitás. / Csak az zavar e semmiben, / mért nincs bűnöm, ha van. ”

A BŰN NÉLKÜLI BŰNÖSSÉG TUDATA • A versek hátterében nem csak személyes, társadalmi veszteségélmény is áll; annak az embernek a felismerése, aki csalódott az őt körülvevő kisebb (család, barátok), illetve nagyobb (nemzet, emberiség) közösség értékrendszerében, értékítéletében (ld. Íme, hát megleltem hazámat…; Levegőt; Hazám) • Hangsúlyos a bűntelen-bűn motívuma a Levegőt ! (1935) című versben: • „…nem sejthetem, mikor lesz elég ok, /előkotorni azt a kartotékot, /mely jogom sérti meg. ” • A bűntudat a külső, kényszerítő hatalomnak köszönhetően alakul ki - kafkai módon – a költőben; az állandósuló fenyegetettség-érzetnek

A BŰN NÉLKÜLI BŰNÖSSÉG TUDATA • Nem emel föl kezdetű költeményében az Istenhez való odafordulásban, a krisztusi sorssal való azonosulásban, a hitben keresi a megoldást, a bűnök alóli feloldozás lehetőségét („ne viszonozd a tagadásom”) • Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)című versében a bűn feloldhatatlanságára figyelmeztet, miközben „bűneit” (segítségkérés, naivitás, megalázkodás) és annak lehetséges következményeit (öngyilkosság, mégis-remény) is felvillantja • A Talán eltűnök hirtelen…(1937) már keserű iróniával érzékelteti a bűn nélküli bűnösség állapotának tényét és elfogadhatatlanságát (a lírai én legfőbb bűne: „Ifjuságom…szabadnak hittem és öröknek”)

UTOLSÓ VERSHÁRMAS • Az utolsó versek J. A. életművében • A végső számadás költeményei: a már felismert léthelyzet, sors elfogadásának folyamatát tárják elénk • Szárszón keletkeztek, 1937 őszén • Összeköti a verseket: • A létösszegzés • Az erőteljes önéletrajziság (szárszói hónapok, gyermekkori események) • A közös motívumrendszer (gyermek-, illetve család-motívum, a nélkülözés, a hideg motívumai)

TALÁN… • A három vers az önértékelés és a kiútkeresés egyegy állomását rajzolja meg: • A Karóval jöttél… kérdező jellege a válaszkeresést szemlélteti: az elhibázott élet okait kutatja folyamatos önmegszólításokkal a költemény; emellett a léthelyzetet is, a végzetszerűséget is feltárja: „Be vagy a Hét Toronyba zárva” • A Talán eltünök hirtelen… a végső megoldást fogalmazza meg. A kijelentések beletörődést sugallnak, ám a halál még csak egy lehetőség: „Talán eltünök…” • Az Ime, hát megleltem hazámat… -ban már az elfogadás, a megnyugvás hangja szólal meg. A

ÍME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT • A versekben folyamatosan mérséklődik az önvád: • az elsőben még erőteljes az önkritika • a másodikban ironikus felhanggal színeződik, és rejtett módon a környezet kritikájává alakul • az Ime hát…-ban az önvád helyébe az indulatok nélküli józan helyzetfelismerés lép (a költő közvetlen és tágabb környezetét teszi elsősorban felelőssé sorsáért: „Mert nem kell…/ a vashatos”) • A költeményeket hasonló logikai kapcsolatok határozzák meg: • Ok-okozati: előzmény-következmény • Időbeli: (jövő)-múlt-jelen

„NINCS ALKU – ÉN HADD LEGYEK BOLDOG” • Az Ars poetica erkölcsi parancsa teljesíthetetlenné vált a költő számára • Utolsó időszaka saját életének elfogadási kísérlete • Mégis képes ebben az időszakban is vállalni a Nem én kiáltok programját, és kiállni „az igazat mondd, ne csak a valódit” Thomas Mann-i hitvallás mellett (ld. Levegőt, A Dunánál, Ars poetica, Thomas Mann üdvözlése)

• „a nagy: te vagy, • …a Mindenség summáslegénye” • /Nagy László: József Attila/