A szemlyisg kiszolgltatottsga A segt kapcsolat vonzsban 2018
A személyiség kiszolgáltatottsága A segítő kapcsolat vonzásában 2018. Október 26. Buza Domonkos Magyar Mentálhigiénés Szövetség
A személyiség egésze Angyal András személyiség-modellje. A narratív identitás. Az identitás nem statikus, reflektiv és dinamikus. (Oravecz Róbert, foglyai vagyunk vagy alakítói). A valóság társadalmi konstrukciója (Berger – Luckmann). Énontológia, én-mitológia, életmagatartások (Berne). Ez a konstrukció pregnanciára és maradandóságra törekszik. V. E. Frankl: Wille zum Sinn – az ember nembéli lényege; - az élet értelme és az öntranszcendencia; Az önmegvalósítás Tevékenységben Szeretetben Szenvedésben Kovács Sándor: az intenció, az időiség kényszere, a jövő nyitottsága – a sors. Alekszand Nyikolaevics Rubakin: A tudás fája - a bizalom elvesztésével a biztonság is elveszett.
Zutt, Jürg A jelenvaló Lét rendjén belül vezet az út a szorongástól mentes, meghitt biztonságtól a bizalom, a biztonság elvesztésén keresztül a bizalmatlanság kapuján át a szorongás birodalmába. A bizalmatlanságban az ember visszavonul rejtett lényegével kötött meghitt szövetségétől. Már azon az úton jár, melyet a nyilvánvaló, megismerhető szorongás félelemmel terhes lidércei öveznek. Már a gyanakvásnak is, mint a szorongás előfokának, ereje van, ami, mint maga a szorongás, megváltoztatja az ember és a dolgok rejtőzködő lényegét, megrabolja jelentését. ” „A változás, amit az emberek és dolgok rejtett lényege a határhelyzetekben elszenved, amikor az Oltalmazó, Meghitt és Biztonságos Kísértetiesbe és Veszélyesbe fordul … olyan hatással is jár, ami előttünk kóros jelentőségtudatként is ismert: ahogy a biztosan hordozó talaj szédüléses rohamban ingataggá, szakadékossá válik, az emberek, akikkel bizalmas viszonyban vagyunk, ellenségünkké válnak. A biztonságot jelentő rend alapjában válik kérdésessé, nem védettnek, hanem irányítottnak, üldözöttnek érezzük magunkat. ” Nagy behatás kell ahhoz, hogy ez a konstruktum széttöredezzék, felbomoljék. A trauma, a shock, a krízis, a stresszteli életesemények ezt a konstrukciót kezdik ki
A megrendült személyiség Kompetencia – „non able” - Önbizalom – önértékelés - énkép – lefelé spirál, regresszió. Az erőforrások beszűkülése • kapcsolatok • Énvédő mechanizmusok • Coping mechanizmusok Maradék energiákat nem a problémamegoldásra, hanem énvédelemre használja. ( önsajnálat, pszichés fájdalom). A személyiség egészét, - s ami számunkra érzékelhető, a viselkedést - korábbi munkamódok uralják el, leromlik összteljesítménye, színvonala. Ezért nem várhatunk ‚jó formát’, „rendes” viselkedést a krízisben lévőtől. Nincs ereje és ideje a forma-adásra. A férfiak hátrányban: • nem tudnak segítséget kérni, • Munkamódjaikban megjelenik az agresszió, ami megnehezíti az odafordulást.
állapotjellemzők Dinamika - felfokozott vagy lelassult (indulat) Kirobbanóan mondja. Mint akit fejbecsaptak. Tanácstalanság - "nem tudom, nem értem". "Hogy kerültem ebbe a helyzetbe ? Pedig mindent megpróbáltam. " Bizonytalanság, nincs támasz. Semmi sem biztos, nincs bizalom a megkapaszkodásra (sem emberben, sem értékben, sem önmagában). Minden átmenetivé, folyósan relatívvá válik. Reménytelenség, tehetetlenség, kilátástalanság, céltalanság, életúntság "Elfogyott, elfáradtam", "nincs kiút, itt a vége!", " Elég volt!" Vádaskodás, bûnbakkeresés. Akár magát, akár mást de egyoldalúan. (Beteges) önvád. Önbecsülési gondok. Erõs szorongás vagy félelem, riadtság, pánik. "Most mi van? " "Nem tudom, hogy mi történik velem!" Akadályhangsúly, körben forgás, vissza-visszatér a témára, csõlátás. Forog a téma körül, perszeverál. Megfogja a szemét az
Gátoltság, hosszú hallgatások, bezárulás Elhallgat, csendessé válik, nincs hangja az érezhetõ feszültségnek, Nem hozzá illõ viselkedés vagy hangszín. Szokatlan, rá nem jellemzõ témáról beszél, más hangsúllyal beszél. ('Megváltozott', pl. hallgataggá vált, aki hangos volt. ) Sejthetõen nem ez a színvonala. Feszült, ideges, hajszolt, vibráló, kapkodó, türelmetlen Sürgetett, 'hangyás'. Meg akar kapaszkodni sírós, tapadós, támaszkeresés. Megragad, irányítani akar. Nyúlós, nyávogós, erõszakos Rendezetlenség, zavarodottság (összefüggéstelen beszéd), félbeszakadó gondolatok. Nem összeszedett, szaggatott beszéd, debilizáló szorongás, "Nem tudom, hogy hol vagyok. " Döntésképtelenség. leblokkolt állapot, választásos dilemma. Csalódottság, elkeseredettség. Rossz hangulat, frusztráltság Értetlenség -"nem megy be" a segítség, tanácstalanság, "nem tudom, nem értem" Minden józan ész szerinti tanácsot elhárít, rugalmatlan, ugyanakkor tanácstalan
Úgy érzi nem értik, kommunikációs nehézségek, egyedüllét érzése. Magány, magányosság Gépies, sodródik, megállíthatatlan. Sodra van. Nem ura a folyamatnak. Agresszív, düh, gyûlölet, kontrollálatlanság. Indulatkitörés, konfliktusosság, kötekedõ "beleköt a villanypóznába is", érzelemvezéreltség, Hezitálás, bizonytalanság a kapcsolatban. "Érdemes-e elmondanom? !" (bizonytalanság a segítõ relációjában, utólagos tapasztalat, hogy beszélgetést kezdeményezett volna) Mindent egy lapra tesz fel, ( túl-kockáztat, vakmerõ) Végletesség. Kockázatot nem ismer, óvatlan. Fásult, tompa, diszfóriás, érzelemtelen, örömtelenség. Besült, nyomottság, életúntság, spleen Szenvedés. Pszichés fájdalom, veszteség, gyász
a méltóság elvesztése – demoralizáció • • szorongás pszichés fájdalom dezorganizáció indulatvezéreltség énes vonatkoztatás ellenségesség - hostilitás tanult tehetetlenség - learned helplessness reménytelenség – hopelessness
Ha a krízis akut megterheléssel kiváltott reakció, a személyiség más állapotban van; demoralizált (elveszítette „uralmát” a személyiségi eszközei felett); Reménytelenség – nem a depresszió; de profundis; az időnek különös jelentősége van.
A krízisintervenció alapelvei - Norman Farberow szerint - azonnaliság immediacy - problémaközeliség proximity - elkötelezettség commitment - együttműködés concurrence - várakozás-teliség expectancy
azonnaliság Az azonnaliság az idő-tényező központi jelentőségére utal vissza. Belátható, hogy annak a könnyen paroxizmusba átcsapó, acting out, indulati cselekvésnek a kezelése, amivel a személyiség kitör a krízis csapdahelyzetéből, nem tűr halasztást. Ki időt nyer, életet nyer – mondja a közmondás.
Probléma-közeliség A probléma-közeliség az ember ott marad abban a feszültséggel, szenvedéssel teli térben, amely körülveszi a krízisben lévőt. A csapdába esett nyúl halálsikolya minden ezt érzékelő számára a halált jelenti, s ez – ösztönösen – elkerülő viselkedést, menekülést vált ki. A psziché rezonancia-terében – a személyiség empátiás készségének mértékében – jelenik meg a másik ember szenvedése, kvázi krízisbe sodorva őt. Az erre ösztönösen megjelenő elkerülő viselkedést, perceptuális elhárítást néhány dolog korlátozza, illetve teszi szükségtelenné. Ilyen lehet egy sajátos motívációs készlet, vagy értékrendi, világnézeti elemek, de a karbantartott érzékenység is. Problémaérzékenység, azaz a segítő érzékenyen tud ott-maradni a szenvedés helyén, differenciáltan felfogva és visszatükrözve azt, s ezzel segítve a kliens számára is megélhetővé, átélhetővé, majd kezelhetővé tenni az addig átélhetetlent.
elkötelezettség A Szentírásban a Bethesda-tavi jelenetben halljuk: ha nincs embere, nem jut a gyógyító víz közelébe. Embere kell legyünk a bajban lévőnek, egy pár percre, egy órára, amíg az elakadásán túljut. Az elkötelezettség nem felelősség-átvállalás. „A segítő helyzet legnagyobb, veszélyes fenyegetése, ha a paciensek ’mindentudónak’, ’mindent elrendezőnek’ tekintik a segítőt, és a végén ezt a terapeuta maga is elhiszi magáról. ” Bár a segítséget kérők sokszor megoldásokat várnak, a segítő abban segít, hogy önmagukon tudjanak segíteni, valójában a környezeti feltételeit teremti meg annak, hogy a másik kibontakozhasson.
együttműködés Az eredeti angol kifejezése érdekes számunkra: A ’concurrence’ első szótári jelentése valóban konkurencia. Versengés. Mi verseng itt? Ahogyan a római országúton a két teli fakerék zötykölődött a köveken, hol egyik, hol meg a másik emelkedett magasabbra – gondolom – elég nagy zajt csapva. Mégis együtt futottak. Az együttműködés alapja a Rogers-i hármas. Ott kell legyek, ahol a kliens, hiszen nem várható tőle, aki telve van problémáival, hogy hozzám alkalmazkodjon. Nekem kell az ő nyelvén beszélnem, hogy elérjenek hozzá a szavaim. Mindig abból kell kiindulnom, ahol ő áll.
Várakozás-teliség Az expektancia egy szükséglet. Annak igénye, hogy bejósolható, bizonyos valószínűséggel előre látható legyen az eljövendő. Ahogyan a biztonságot az adja, hogy tudjuk, ha tudjuk, hogy a lépcsőházban a lépcsőfordulóig hány lépcsőfok van, úgy indulunk el a közlekedési lámpa egyezményes zöld jelzésére át egy forgalmas útkereszteződésen, evidensnek véve a jelentést. Ezért érdemes elindulnia a járni tanuló gyereknek az édesanyja felé, vállalva a botlás, az esés kockázatát. A várakozás-teliség azt jelenti, hogy tudom, hogy sikerülni fog neki. Bízom benne, drukkolok neki. És ez tükröződik rajtam, a viselkedésemben, a szavaimban.
Bálint Mihály faúsztatás képe: A folyón a faúsztatáskor, ha megakadnak a rönkök, a csáklyás faúsztatók a rönkökön ugrálva odamennek az elakadáshoz, néhány szálfát meg-megmozgatnak, s a sodrás megindítja a szálfák áramlását, nincs szükség további beavatkozásra. Minden a maga rendje és módja szerint halad tovább. A folyamatban a kapcsolat a döntő, mert az elszigetelődés mértékében csökkennek a belső rendeződés esélyei. Nem várhatjuk a beszűkült, érzelem- és indulat-vezérelt, gyatrán kommunikáló embertől, hogy belátó és kooperábilis legyen. A segítő kapcsolat akkor hatékony, ha érzelem-telítetté válik, mert a meghallgatás ad lehetőséget a belátásra, s amint az érzelmi túlsúlyú állapotból a kognitívba való átváltás lehetősége megnyílik, csökken a szenvedés-nyomás, oldódik a krízis: problémahelyzetté alakul.
És a legdöntőbb tényező: „Mi döntjük el, hogy közel engedünk magunkhoz egy riasztó krízist, úgy, mint egy alkalmat a kedvező változásra, vagy engedünk a szorongásunknak, s ez igazolja tehetetlenségünket, kétségbeesésünket, reménytelenségünket, izolációnkat, minden lehetséges félelmünket. ” „Empátiával fordulni mások felé nagyon nehéz, mert megkövetel egy olyan belső indítást, hogy másokkal eljussunk arra a pontra, ahol azok a leggyengébbek, sebezhetőek, magányosak és sérültek. ” „Ami azonnal nyilvánvalóvá válik a mások szenvedésével való találkozásunkkor, a magunk sebezhetősége. A spontán válasz a szenvedésre sokszor az, hogy menekülünk (mint a nyulak), vagy hogy gyors csodaszert, vagy gyógyító módszert találunk, elhárítva a találkozást vele. . ” S ha ott is maradunk, „bent megyünk ki”, becsukjuk az érzékszerveinket. Megátalkodottság kell, hogy ott maradjunk.
A méltóság visszaszerzésének útja Averill mondja, hogy a krízisben, amikor „szokásos problémamegoldó eszközeink csődöt mondanak” - kognitív struktúráink rendülnek meg, és ezek szétesése okozza én-identitásunk elvesztését, s sajátos faktorok meglétének függvényében jelenhet meg konstruktív kimenetel. Ezek egyike a „maradék kognitív struktúrák iránti igény”, amelyek által az átélt élmény, esemény jelentést kaphat. Ebben az esetben ugyanis, ha az átélt szubjektív valóság a valóság értelemmel bíró szövetébe kapcsolható, „a közvetlen kötelékek felbomlásának veszélyét az ellensúlyozza, hogy az egyén az én- és csoportidentitást meghaladó tágabb identitásba rendezi élményét, és ez a nagyobb, tágabb „közösségben” való osztozás, illetve a bizalom, hogy értelme van akár a szenvedésének is, az én-kitágulás pozitív személyiségépítő tapasztalataként hathat. ” Ez segíti át a személyiséget a holtponton, amely - mint váló-pont (κριςις) – a negatív és pozitív implikációk útelágazása, keresztútja. •
• • • a méltóság helyreállítása a reziduális tudások a remény a bizalom adta biztonság az én érdekében szabályozott regresszió a krízis problémahelyzetté válik a feszültség operatív szintre csökken utánzásos tanulás
A maradék kognitív struktúrák iránti igény (Averill) • a remény (A. T. Beck - Perczel Forintos Dóra); • a bizalom adta biztonság; • a jelenlét; A méltóság visszaszerzése; • a poszt-traumás növekedés koncepciója. Salutogenezis. • Reziliencia és szerendipitás
A remény Penny Prophit: „A remény voltaképpen az ember bensőjében van: egy belső érzés arról, hogy van segítség kívül. ” (A reménytelenség – belül – a szuicídium fő rizikófaktora). A segítségre-nyílás minden személy állandó, maradandó szükséglete és jellemzője is! A segítség, amely „kívülről jön”, sokszor valósul meg olyan mások által, mint amilyenek mi vagyunk.
A bizalom adta biztonság „Mi, tevékeny, fontos emberek … gyakran nem is veszünk tudomást a legnagyobb értékünkről, arról a képességről, hogy együtt tudunk érezni mások szenvedésével. ” „Nem igaz az, hogy a legnagyobb szenvedések hatására tehetetlen lesz az ember, - ilyenkor a létezés érzése, a jelenlét, ami megragadja, s ez a jelenlét a legfontosabb, amit másokért tehetünk. ” (Penny Prophit) Az ember érzi, tudja, hogy van több, teljesebb világ, és ő - a maga totalitásában is - korlátozott és véges, esendő. Ha ez nem a bizalmat indítja el benne Isten iránt (Aki a szenvedést nem törli el, de elfogadásra azt ajánlja, hogy a betegség nem bűn, ) akkor az ember – nem tudván elfogadni a szenvedést – lázad, és ez hozza a bűnösségérzést. (a megváltatlan szenvedés eredménye a lázadás).
Az én érdekében szabályozott regresszió modellje • Élménykeresés – mint alapfeltétel; • Bálint féle én-pedagógia (a kellő én-erő és szociális kompetencia megléte és működése), ami a megélés és a beíródás alapfeltétele. (A prevenció sületlensége) • Ehrmann a szabályozott regresszió – az új tapasztalat beírásának alapfeltétele; • Szimbolikus elaborációs módok – tranzíció keretei (terek és technikák – példa: a felnőtté avatás); • A „köztes tárgy” és a „köztes tér”; • A kapuőr személyek és funkciók.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
- Slides: 28