A SZBELI S RSBELI KOMMUNIKCI A KOMMUNIKCI ELMLETE

A SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA Rendészeti képzés 2010 -2011 1. -3. előadás

1. A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPJAI 21. század : � A kommunikáció technikai eszközeinek robbanásszerű fejlődése. � A kommunikációs tér bővülése. � Az információáramlás felgyorsulása. � Az információ hozzáférhetőségének kitágulása. � Az információ mennyiségének megnövekedése. � A kommunikációs tudás felerősödése.

Ennek következménye: Egy tudásalapú, széleskörű információ áramláson alapuló világtársadalom építésének elkezdése. A kommunikáció és az információ felértékelődése. Az információnak mint társadalom fenntartó és fejlesztő erőnek elsődlegessé válása.

A jelen állapot létrejöttének voltak előzményei: � A földi élet kommunikáció nélkül nem működne. � Minden élőlény kommunikál. � A kommunikáció látható és láthatatlan folyamata vesz minket körül. � Az emberi kommunikáció csak egy kis része a működő kommunikációnak (biológiai, állati, gépi) � A kommunikáció csak bizonyos feltételek megléte mellett működik. � Az érzékszervek kialakulása szolgált arra, hogy a körülöttünk és bennünk lévő világ jeleit felfogjuk, és ezáltal képesek legyünk ezen területekkel való kommunikálásra.

1. 1. A KOMMUNIKÁCIÓRÓL ÁLTALÁBAN Kommunikál = communicare (latin ige) Jelentése > megoszt, közöl, közzétesz, közössé tesz Mára nemzetközi kifejezéssé vált, sokfajta, de rokon értelmezéssel > összeköttetés, érintkezés, tájékoztatás, hírközlés, ismeret/információ átadás és csere.

A kommunikáció annak a két alapvető folyamatnak az egyike, amely minden élő rendszerre jellemző: � A táplálék átalakítása energiává � A valóságról szerzett adatok információk feldolgozásának egyik folyamata. A két folyamat létfontosságú minden élő szervezet számára.

1. 2. 3. 4. 5. 6. A kommunikáció felértékelődésének okai korunk társadalmi változásiban keresendőek: A termelés folyamatában az erőátvitelt mind gyakrabban helyettesíti az információátvitel. A társadalmi termelés egyre szélesebb körben kapcsolódik az információk gyűjtéséhez, tárolásához, átadásához, feldolgozásához, a tervezéshez, vagyis a jövőre vonatkozó információk kidolgozásához. A termelőfolyamatban létrehozott új használati értékek mond nagyobb hányada kapcsolódik az kommunikációs folyamatokkal. Az információelmélet, kibernetika és általános rendszerelmélet minden tudományágban megjelent. A tudományok gyors differenciálódása megnövelte és felgyorsította a tudományágak közötti információcserét Növekszik a szabadidő, egyre nagyobb hányadát teszi ki életünknek a tömegkommunikáció. /Szecskő/

1. 2. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA � Az emberi élet elképzelhetetlen kölcsönös érintkezés nélkül. � Szükség van érintkezésre a társadalmi együttműködéshez és a munkamegosztáshoz, de a legelemibb együttéléshez is. � Kommunikáció nélkül nem volna lehetséges emberi együttélés, emberi közösség. � A kommunikáció fogalma eredetileg kifejezetten emberi közlésekre, az érintkezésekre vonatkozott, de ez mára – a tudományok fejlődésével - jelentősen kibővült.

A kommunikáció sokrétűségét az előzőek bizonyították Ezek után nem meglepő, hogy nincs egy alapvetően elfogadott tudományos meghatározás. Vizsgáljunk meg néhányat közülük: Kommunikáció minden olyan tevékenység, melyben információ továbbítása történik. (alap meghatározás)

A kommunikációkutatás számos területe közül néhány a fontosabbak közül: � Általános információelméleti (kibernetikai) kommunikáció > a kommunikáció általános szabályszerűségeit vizsgálja � Technikai, vagy gépi kommunikáció > a technikai eszközök segítségével történő kommunikáció lehetőségeit vizsgálja � Biológiai kommunikáció > élő szervezetekben és azok között lezajló kommunikáció (saját testünk, növények stb. ) � Állati kommunikáció > az állatvilágban létrejövő kapcsolatokat vizsgálja � Emberi, vagy humán kommunikáció (társadalmi) > emberi kódrendszerek és viszonyok, kapcsolatok � Tömegkommunikáció > a társadalmi kommunikáció sajátos formája a médiumok hatásának vizsgálatával

A kommunikáció segítségével, megfelelő szimbólumok, szimbólum rendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek. A kommunikáció üzenetek segítségével történő interakció. A kommunikáció olyan folyamat, amelyben az egyén ingereket továbbít abból a célból, hogy más egyének viselkedését befolyásolja, módosítsa.

Tehát végül is a kommunikáció valaminek a közlése, közzététele; az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység, amelyet mindannyian, születésünktől kezdve, egészen halálunkig folyamatosan gyakorlunk, tanulunk és fejlesztünk. A kommunikáció szűkebb eredeti fogalmához visszatérve két elhatárolást kell tennünk: � Az információátadás és a kommunikáció elkülönítése (információátadás mindenhol és minden esetben zajlik, kommunikáció csak fejlettebb élőlények közötti információcsere során jön létre) � El kell választanunk az emberi és állati kommunikációt (bár mindkét esetben a társas lét velejárója, mégis jelentős különbségek vannak közötte)

1. 3. A KOMMUNIKÁCIÓ TERÜLETEI Kommunikáció információelméleti (kibernetikai) értelemben Információelmélet, kibernetika, rendszerelmélet területe A legáltalánosabb szint Azt mutatja, hogy a visszacsatolás hogyan teszi lehetővé az adatfeldolgozást a fejünkben és a számítógépen (Norbert Wiener) Lényege, hogy az információt vizsgálja általános elméleti vonatkozásban. Keresi minden kommunikációs forma közös vonásait. Vizsgálja a kommunikációnak mint tudománynak kapcsolatát más tudományokkal. 1. � � �

Kommunikáció technikai értelemben Vizsgálja a az információátadás sajátosságait gépi rendszerekben. Vizsgálja a technikai eszközök lehetőségeit a kommunikáció működtetésében. Szabályozott információ továbbítási rendszer valósul meg, ami: Technikai kérdés Szemantikai / jelentéstani/ kérdés Hatékonysági kérdés 2. -

� � � 3. Biológiai kommunikáció A molekuláris biológia, sejtbiológia, genetika, biokémia mint interdiszciplináris területek. Az élő rendszer különféle területein zajló információátadás (nukleinsavak, enzimek, sejtek). Az információ kémiai folyamatok csatornáin, kémiai kódban terjed. Sejtek közötti jelző és átviteli mechanizmus (öröklődés, egyedfejlődés). Növények kommunikációja. Emberi szervezet belső kommunikációja (szervek működése, belső jelzőrendszer).

4. Állati kommunikáció A következőkben lesz szó róla 5. Emberi kommunikáció A következőkben lesz szó róla � � 6. Tömegkommunikáció A modern társadalom egyik alapkérdése lett. A médiumok társadalomformáló szerepének vizsgálata. A nyilvános kommunikáció felerősödése. Az egységesülő világ jövőbeni alapvető kommunikációs formája.

AZ ÁLLATI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN � Az állatok esetében is a társas (nem együttes) lét velejárója a kommunikáció. � Abban tér el az emberitől, hogy - Genetikailag kódolt - Zárt, azaz korlátozott, jelkészlete kisszámú változatot mutat - Több csatorna egyidejű használata a jellemző - Jellege pedig jelzésre és nem gondolatok megosztására szolgál.

Nem egy esetben fejlettebb a rendszer működése mint az embernél (szagok, színek, mozgás stb. ) de ritka a tudatos gondolatcsere > a macskák nem a macskatársadalom kérdéseiről „beszélgetnek”. Ugyanakkor nem tanult jelzésekkel továbbítják az információt. A kód biológiailag meghatározott reflexes mozgásformákat vált ki.

AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓRÓL RÖVIDEN � Az emberi érintkezés első és legkézenfekvőbb funkciója a közlés, az információk átadása � Másik feladata az expresszív szerep, vagyis az én-kifejezése (szerepjáték) � Harmadik feladata a direktív szerep, amikor a kommunikációt mások alakítására, befolyásolására használjuk fel (sakkjátszma) � Negyedik a performatív szerep amikor a közlés maga közvetlenül cselekvést valósít meg > az házassági „igen”, vagy „megígérem” stb.

Az - emberek közti érintkezés egyben meg is határozza a közlés minőségét Testi érintkezés (társas viselkedés). Szociális kontaktus (csoportviselkedés). Szimbolikus kapcsolat (jelek, szimbólumok alkalmazása). Mindegyik esetben igaz, hogy a közlések soha nem állnak önmagukban, hanem valamit kifejeznek, mégpedig a közlésre szánt gondolati tartalmat.

1. 4. A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATA A kommunikáció szükségszerű és többszintű. Az ember képtelen nem kommunikálni. A kommunikációs folyamatban az emberi érzékszervek közösen vesznek részt, de legfőképpen a hallás és a látás. Minden kommunikáció társadalmi közegben zajlik. Minden kommunikáció történelmileg meghatározott.

A KOMMUNIKÁCIÓ FELTÉTELRENDSZERE A közös valóság > társadalom-, csoporthelyzet � A közös nyelvűség > közös jelrendszer használata � Közös előismeretek > műveltség, általános ismeretek azonossága � Közös helyzet, vagy közös előzmények > megkönnyíti a közös élmény közös helyzet a kommunikációt � Beszédhelyzet > intertextus � Szöveg, közlemény > kontextus � Beszélő, hallgató csatorna Beszédhelyzetben egy kimondott, vagy leírt tartalom helyzetenként más és más jelentőséggel bír. �

A kommunikációnak jó néhány célja lehet, függetlenül az adott helyzettől: � Tájékoztató szerep > tényközlés � Kifejező szerep > érzelmek � Felhívó szerep > utasítások, figyelem felkeltés � Kapcsolatépítés > partner figyelmének felkeltése a kapcsolat létesítésére � Esztétikai szerep > vers, festmény � Kapcsolat fenntartás > kommunikációs helyzet fenntartása � Értelmező szerep > amit kimondunk az mit jelent � Metakommunikáció > a nyelv értelmezése a nyelvvel, jelek értelmező szerepe

A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi elemek egyszerre vannak jelen és együttesen hatnak. Szerepük elsődlegessége az adott szituációtól függ.

A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPFOGALMAI Információ � Jel � Kommunikáló személyek � Üzenet � Kódolás, dekódolás � Átviteli csatorna � Hatás � Visszajelzés � Kontextus � Zaj � Kommunikációs tér � A kommunikáció időbelisége �

Az információ Felvilágosítás, tájékoztatás, értesülés, hír, amely a kommunikáló felek bizonytalanságát csökkenti új ismeret, illetve működést integráló folyamatként. � Nem anyagi természetű. � Függ az információ kibocsátójától. � Időben és térben meghatározott. � Mennyiségi változása minőségi változással járhat. � Az információs rendszer terméke és tárgya. � Értéke van.

A jel � A kommunikáció jelek cseréje, tranzakciója – pontosabban jelentéseké, hiszen a funkciója az, hogy jelentést hordozzon. � A jelentés hordozása az ami megkülönbözteti a jelet az ábrától, a jelentést az ábrázolástól (a rajz ábrázol, a jelöl) � Az ábra és a jel egyaránt a valóságra utal, az első ábrázolja, a második jelöli azt � A jelentés nem a valóságban, hanem a nyelvben képződik.

A nyelvi jelek belső kapcsolatai: v Szinonímák (hajnal, pirkadat, napkelte stb. ) v Antinómák (kicsi –nagy, fekete fehér stb. ) v Szimptómák (tűz-füst, félelem – remegés, hó –tél stb. ) v Szimbólumok (vörös csillag, horogkereszt, lilom stb. )

Minthogy a jel maga is egy dolog, vagy jelenség, és bármely dolog jelenség szolgálhat jelként, tudni kell hogy amit érzékelünk: 1. Az egy jel. Azt kell tudnunk felismerni, hogy az adott dolog/jelenség abban a szituációban nem önmagában áll, hanem éppen jelként funkcionál (letört gally, füst, virág stb. ) 2. Melyik jel az El kell határolni más jelektől. Bármely jel lehet egyedi és eseti is (sztárok öltözködése) Általában meghatározott, véges számú jelelem van (kódkészlet) Egymástól jól megkülönböztethetőek és azonosíthatóak legyenek (zászló, katonai uniformisok a régebbi hadseregekben)

3. Melyik jelrendszerhez tartozik Számtalan jelrendszer létezik (az írásjel és díszítés „ember” magyarul ember és angolul zsarátnok, kopogás, vagy morzejel) 4. Az adott rendszerben elfoglalt helye A rendszeren belül, hogyan tölti be funkcióját az az ott elfogadott helyétől függ, és attól, hogy milyen módon vesz részt a gondolati tartalom kifejezésében A jelek tehát a jelentésüket nem önmagukban hordozzák, hanem azt a jelrendszeren belül veszik fel ( az O. K. jele, vagy a kézfogás, böfögés, szürcsölés, csók stb. )

A kommunikáló személyek � A személyek akik között a kommunikáció zajlik, a legalapvetőbb tényezői a folyamatnak. � Aki az üzenetet küldi, azt feladónak (küldőnek, adónak), aki pedig kapja, veszi azt címzettnek (befogadónak, vevőnek) nevezzük. � Általában a vétel utáni reakció a válasz, amikor a szerepek felcserélődnek. � A személyek közötti kommunikációhoz legalább két személyre van szükség (de van intraperszonális kommunikáció is) � A kommunikáció sikerességét nagy mértékben befolyásolja a részt vevő felek ismerete, személyisége, tudása, előítéletei stb. � Fontos a kommunikáló felek kultúrájának ismerete is.

Az üzenet � A kommunikációban, a résztvevő személyek számától függetlenül a felek folyamatosan küldenek egymás felé különféle üzeneteket. � Ezek zöme előre tervezett, céllal rendelkező szándékos üzenetek, de számos kommunikációs forma rejt nem tudatos, tervezett üzenetet. � Ezt közölhetjük nyelvi és nem nyelvi jellel is. � Az üzeneteket még megkülönböztethetjük annak alapján, hogy kinek és milyen céllal fogalmazódnak meg. (magánjellegű, vagy nyilvános). � Bármilyen jel, amelyet az adó vagy a vevő tesz /mond, üzenet lehet, amennyiben valaki, aki ezt üzenetként fogja fel.

A kódolás � Az üzenetet kifejező jeleket kódnak nevezzük. � A kommunikációban nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nem verbális) kódokat használunk. � A nyelvi kódok a hagyományos írott/beszélt formában fordulnak elő, de az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb szerepet kapnak a nem nyelvi kódok is (pl. számítógép programjai, nemzetközi jelrendszerekben azonosuló kódok stb. � A feladó által használt kódolás csak akkor ér valamit a kommunikációban, ha a címzett képes a dekódolásra, vagyis a jelrendszer értelmezhető vételére és visszaküldésére.

Az átviteli csatorna � A megfogalmazott üzenet az átviteli csatornán jut a feladódótól a címzettig. � A csatorna lehet: v Hallható v Látható v Érezhető � És ezek kombinációja � A kommunikáció általában többféle csatornán történik. � A csatornának mindenképpen alkalmasnak kell lenni a kódolt információ továbbítására (sötétben nem adhatunk vizuális kódokat)

A hatás � A kommunikáció bármilyen jellegű, valamilyen módon az interakció befolyásolja a résztvevőket, hatással van rájuk. � A kommunikációt tekinthetjük úgy is, mint kölcsönös hatások cseréjét (játszmák, küzdelem) � Ez a hatás lehet fizikai, vagy kognitív (megismerő) is. (egy rossz hír kiválthat testi reakciót, és szomorúságot is) � Ezek a hatások gyakran együttesen is fellépnek.

A visszajelzés � A közvetlen kommunikáció adóval szembeni oldalán van a vevő, aki folyamatosan visszajelez. � Ez többféle lehet (jöhet külső forrásból, lehet verbális és nem verbális) � Fontos szerepe van a kommunikáció további folytatásában (pozitív visszajelzés). � Van belső visszajelzés is (saját magunk értékelése a kommunikációs viselkedésben). � Mindkét fajta minősítésre szükségünk van ahhoz, hogy a kommunikációnk sikeres legyen. � Akik nem figyelnek a visszajelzésekre, könnyen kerülnek kommunikációs zavarba.

A kontextus � Minden kommunikáció csak kommunikációs helyzetben működhet � Ez a beszédben meghatározza a viselkedésünket, befolyásolja az üzenetek megfogalmazását, befogadását és értelmezését. � Értelmezhetjük tágabban és szűkebben is. � Szűkebb (nyelvi tényezők, ahogy a szöveget értjük) � Tágabb (szituáció, beszédhelyzet, a kijelentést kísérő nem nyelvi jeleket) � Egy üzenet hatását erősen befolyásolja a kor, a társadalom melyben elhangzik (ma nincs hatás, régen párbajoztak érte)

A zaj Kommunikációs szempontból zajnak tekintünk mindent, ami gátolja, vagy nehezíti, torzítja az átviteli csatornán haladó kommunikációs kódokat. Nem csak fizikai jelenségeket értünk ez alatt, hanem pszichikai, intellektuális, nyelvi tényezőket is (éttermi zene, vagy előítélet). A kommunikáció folyamán igyekszünk a csatornazaj kiküszöbölésére, csökkentésére.

A kommunikációs tér Sokáig nem fordítottak figyelmet erre a fontos kísérő jelenségre. Napjainkban a távközlés, űrkutatás, vagy a mikrobiológia ráirányítja a figyelmet a kommunikációs térre, arra a térre amiben a kommunikáció zajlik. A kommunikációs tér jelentősen befolyásolja a kommunikáció minőségét, hatásosságát, a válaszadás lehetőségét. (mobiltelefonok térereje, űrből érkező üzenetek stb. )

A kommunikáció időbelisége � A kommunikáció lehet egyidejű és eltérő idejű. � A kommunikáció eszköztára lehetővé teszi, hogy kommunikálni tudjunk régebbi, nem a valós időben élő személyekkel (regények, lemezjátszó stb. ) � Tudunk kommunikálni azokkal akik a jövőben kapják majd meg az üzenetünket (alapkőletételnél fémhenger elhelyezése) � Vannak természetes időbeli eltérések, és vannak mesterségesek (számítógép, set top boksz stb. , hanglassítás - gyorsítás)

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT JELLEMZŐI Általános jellemzők � Nem lehet nem kommunikálni � A kommunikáció többcsatornás és többszintű (verbális és nem verbális, metakommunikatív kapcsolódás ) � A kommunikáció a részt vevő felek között cirkulárisan zajlik (adó- vevő szerepének cseréje). � A kommunikáció digitális (nyelvi jelek) és analóg kódokból (gesztus, mimika) áll. � A kommunikáció mint folyamat kéttípusú (egyenrangú és alárendelt).

Társadalmi jellemzők � Az emberi kommunikáció minden esetben társadalmi szituációban zajlik, mert csak így van értelme. � Ez a kollektív tudatban minősítési lehetőséget képez. � Mindig társadalmilag adott viszonylatban történik (státusz, társadalom helyzete). � Társadalmi meghatározottság (lehet tartós vagy ideiglenes). � Mindig normatív térben zajlik. � Kapcsolati háttere van.

A kommunikáció kontextusának jellemzői A kommunikációs szituációt a társadalmi meghatározottságon túl a kommunikáló felek is alakítják. Jellemző a kommunikáció helye és környezete. Jellemző a kommunikáció intimitása, vagy nyilvánossága.

A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK OSZTÁLYOZÁSA v v v Sokfajta osztályozási rendszer létezik. Ezek közül a legfontosabbak: A kommunikációban részt vevő személyek száma szerint: Intraperszonális Interperszonális Csoportkommunikáció Tömegkommunikáció A felek közti kapcsolat jellege és szervezettsége szerint: Személyes vagy tömegkommunikáció Intézményes, vagy nem intézményes Ebből lesz: Személyes intézményes Személyes nem intézményes tömegkommunikáció

Az alkalmazott jelrendszer függvényében: v Verbális v Nem verbális A közlő szándéka szerint: v Szándékos v Nem szándékos A közölt információ természetét és a befogadóra tett hatását illetően: v Kognitív v Affektív-perszonális Vagy: v Praktikus v Irányító v Szórakoztató

Irányultság szerint: Egyirányú v Kétirányú Térben és időben való elhelyezkedés szerint: v Egyidejű – egyterű (közvetlen) v Egyidejű – eltérő terekben (közvetett) v Többidejű – egyterű (közvetett) v Többidejű – eltérő terekben (közvetett) Ezeket legtöbbször összekapcsoljuk az irányultság szerinti felosztással (pl. egyidejű – egyirányú) v

A személyközi kommunikáció hat funkciója: Referenciális > a kapcsolatra irányul, a kontextusra Emotív, vagy expresszív > a feladó magatartására, illetve az üzenet tárgyára irányul, mit mond és hogyan mondja Konatív > címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz Fatikus > a kontaktusra irányul, célja kommunikáció létrehozása, működtetése Metanyelvi, magyarázó > feladata a kód ellenőrzése, hogy a felek értik-e egymást Poétikai > magára a közleményre irányul, annak kifejezésére

2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ 1. 2. 3. 4. 5. 6. Az emberi kommunikáció kialakulása és fejlődése: A beszélt nyelv előtti időszak (50 ezer év előtt) A beszélt nyelv kezdete (30 -50 ezer éve) Az írás megjelenése (5 -6 ezer éve) A nyomtatás megjelenése (1450 -től) Az elektronikus kommunikáció megjelenése (a 19. század vége) Az elektronikus kommunikáció második

2. 1. A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ KIALAKULÁSA „Minden élőlény közül legértelmesebb az ember, minthogy keze van. ” /Anaxagorasz/ Ebből is látszik, hogy már az emberi kultúra bölcsőjében az ókori görögök is belátták azt, hogy az ember munkavégző képessége, volt az ami kiemelte az állati lét sorából. Ahhoz azonban mindez létrejöhessen egyrészt biológiai, másrészt társadalmi feltételei voltak.

Biológiai feltételek: Felegyenesedett járás > kéz használata > hangképző szervek megléte > ezen szervek helyzetének megváltozása a felegyenesedéssel > hangképző szervek alkalmassá válása az artikulált beszédre. Társadalmi feltételek: Differenciáltabbá váló létfenntartási tevékenységek > munkamegosztás > ősi horda, törzs, majd őstársadalom létrejötte.

A kommunikáció tehát az emberi lét velejárója Hosszú történelmi folyamat eredménye Az emberi beszéd hasonló a kisgyerek beszédének kialakulásához > a tagolatlan hangok (jelek) > egyszótagú beszéd > többszótagos, tevékenység segítő szavak > egyszerű mondatok > összetett mondatok > fogalmi gondolkodás.

�A tudomány mai állása szerint nem tudunk biztosat az emberi nyelv kialakulásáról. � Nem tudjuk pontosan rekonstruálni a természetes emberi kezdetét. � Egy biztos, hogy a cro-magnoni ősember már rendelkezhetett bizonyos alapvető beszédtechnikával, de a homo sapiens megjelenésekor már bizonyosan létezett fogalmi gondolkodás. � A fogalmi gondolkodás pedig lehetővé tette az emberi társadalom működését és az egyre bonyolultabb munkamegosztás erősödését.

�A nyelvkialakulás és ősnyelv kutatása két irányban halad: 1. Az egyik irány a monogenezis > mely szerint minden emberi nyelv egyetlen ősi nyelvből ered. 2. A másik a poligenezis > egyszerre több párhuzamosan fejlődő nyelv létezett, melyek alapját képezték a jelenlegi nyelvcsaládoknak. A verbális kommunikáció mellett természetesen a non verbális kommunikáció is jelentős szerepet töltött be az emberiség fejlődésében (tánc, rajz, mimika, gesztus, testtartás stb. )

Az emberi kommunikáció további fejlődése A természetes emberi nyelv kialakulása az első és legfontosabb lépés volt az emberi kommunikáció fejlődésében. Ezzel nemzedékeken belül > megoldódott az információ átadásának problémája. Nemzedékek között > megoldódott az információ átszármaztatás problémája. De nem oldódott még meg az információ rögzítésének és tárolásának problémája.

Ezért szükség volt több kommunikációs forradalomra, amelyek hatására a mai kommunikáció betöltheti azt a szerepet ami egy információs , tudásalapú társadalomban megilleti. Az emberi kommunikáció forradalmai: Az írásbeliség A nyomtatás A tömegkommunikáció és elektromos hírközlés Az információ forradalma

AZ ÍRÁS FORRADALMA � Kialakulásának szükségessége összefügg az információ szükségességének rögzítésével. � Az írás a jelek jelének megalkotása. � A beszédbennhasznált jeleket újabb jelekkel rögzíti. Különböző emberi kultúrák különböző írástípusokat hozott létre (függetlenek, vagy egymásból kialakulók). � Fontossá vált, hogy az információk állandósuló megőrizhetők és felidézhetők legyenek.

A társadalmi változások közül a magántulajdon és az osztálytársadalom létrejötte tette szükségessé, majd az államnak mint erőszakszervezetnek volt rá szüksége. Először csak gazdasági adatok rögzítésére szolgált, majd a törvények rögzítésére, végül az emlékezeti információk állandósuló megőrzésére vált alkalmassá.

v v v Az írásnak mint kommunikációs formának a jellegzetességei: Hosszú folyamat eredménye volt Egyedi és átvett, átalakított írásmódok egyaránt helyet kaptak benne (kipu, rováspálca) Előzményei a tárgyírás és a barlangrajzok, piktográfia (sematikus rajzok és a piktográfia az indiánoknál) További fejlődési út a fogalomírás (kínai írás) Ezután kifejlődött a szó- és a szótagírás (egyiptomi hieroglif írás) Végül megjelenik a hangjelölő írásmód (ehhez szükséges volt az ember elvonatkoztató képességének kifejlődése)

Az írásbeliség eredménye: v Forradalmi változás az emberi kommunikációban. v Időben és térben kitágította az emberi kommunikáció határát. Sokáig az írásbeliség a társadalom kis rétegének privilégiuma volt. Ennek a társadalmi jelenségnek a felszámolási igénye hozta létre a könyvnyomtatást.

A KÖNYVNYOMTATÁS FORRADALMA Az írás meghosszabbította az emberiség emlékezetét, de kevesen voltak az írástudók. Ez az ókorban és középkorban elégnek bizonyult mind az állam, mind a társadalom irányításához, mind pedig a tudományos eredmények rögzítéséhez és az irodalmi művek létrehozásához.

�A polgárság megjelenése azonban mindezen környezeteket megváltoztatta. � Az új környezet újfajta tudást képviselt. � Megnőtt az információ utáni igény, kiterjedt a kereskedelem és jelentősen fejlődött a gazdaság. � A vallásban is módosultak az eddigi hitélet dogmái. Megjelent a reformáció, mint a polgári kereszténység új hitfelfogása. � A reformáció tanainak befogadásához szükséges lett a tömegek széles körű írástudása és a Biblia olcsó és nagytömegű előállítása.

Ez megteremtette: v A nyomtatást, mint sokszorosítási eljárást ( Kínában már ismerték 400 éve) v A mozgatható betűk öntésének szedésének folyamatát. v Elsődlegessé tette a papírt, mint elsődleges, és tömegesen előállítható információhordozót. Feltalálója Guttenberg ( Magyarországon Hess András 1473) Rövid idő alatt elterjedt Európában (1480 -ban 40 városban van nyomda)

A nyomtatás megjelenésének eredménye a kommunikációban: v Fellendül a könyvkereskedelem v Tömeges méretűvé válik a kultúra v Könyvtárak jönnek létre (Zrínyi Miklós) v Széles rétegek válnak írástudóvá v Szinrelép a sajtó ami elvezet a tömegkommunikáció forradalmához.

A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ FORRADALMA �A polgárság megerősödése, gazdasági ereje új társadalmi formációt hozott létre a kapitalizmust. � A kapitalizmus működése új igényeket és egyben új lehetőségeket teremtett az információ rögzítése és tárolása valamint továbbítása területén. � Fontossá vált az információ mint hatalom (tőkés társadalmi verseny – információk birtoklása) � Fontossá vált egyre szélesebb társadalmi rétegek írás- és olvasótudóvá tétele (ipari fejlődés szükségszerűsége)

�A társadalom információs szükséglete mellett a differenciálódó és rohamléptekben fejlődő tudományok is elősegítik a kommunikáció forradalom újabb lépését. A tömegkommunikáció jellemzői: v Az információ rögzítésének és tárolásának új módjai jönnek létre (írógép, gépi nyomtatás, hanglemez, magnetofon Tesla stb. ) v Az információ gyors továbbítási problémáinak megoldása (távíró Morse 1838) v A sajtó információs hatalommá válása (Reuter 1851)

v v A kommunikációs távolságok áthidalásának megoldása (telefon Bell 1876) A rádió megjelenésével más dimenzióba helyeződött az információtovábbítás lehetősége (Popov q 1894, Marconi) Megoldódott az álló-, majd mozgóképek rögzítése is (fotográfia és a mozgókép Lumiere fivérek) Az utolsó lépések egyike a hang és képrögzítés egyesítése (videomagnetofon, Dd, DVD) Beköszönt az elektronikus tömegkommunikáció, a közlések mint a tömegbefolyásolás eszközrendszere (média és elektronikus média). A propaganda világuralma kiköveteli az új kommunikációs forradalmat az információ forradalmát.

AZ INFORMÁCIÓ FORRADALMA � Napjainkban is zajló folyamat. � Az információ forradalma a számítógép forradalma (ENIAC, Neumann J. ) � A számítógépet eredetileg információhordozó eszközként tervezték, de hamarosan kapcsolatteremtő eszközzé vált. � A kiterjedés lehetősége ( elektroncső > tranzisztor > integrált áramkör > mikroprocesszor = A PC létrehozása)

v v v A számítógép lehetőségei a kommunikációban: Program alapján az információkat képes állandóan kontrollálni és szabályozni a működésüket. Rövid idő alatt képes a mechanikus számítási feladatok elvégzésére. Adatbázisok, adatbankok létrehozásával szinte korlátlan adattárolást és hozzáférést tesz lehetővé. Az információkat nem csak tárolja, hanem kezelirendezi azokat Kommunikálásra alkalmassá teszi az információkat és lebonyolítja a kommunikációt Alkalmas más hasonló számítógépekkel és eszközökkel eszközrendszerekként működni (hálózatok)

2. 2. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ ALAPTÍPUSAI A kommunikáció csatornái, azaz az információ adás-vételének útjai sokfélék lehetnek, aszerint, hogy nyelvi kódokkal továbbítjuk-e az üzeneteket, vagy más módon. Az emberi kommunikáció rendelkezik egy sor jellemzővel, amely jellemző minden zajló humánkommunikációs formára.

Az emberi kommunikáció jellemzői: Kényszerűségből zajlik Többcsatornás Többszintű Körkörösen zajló Digitális és analóg jelekből áll (elemekre bontható, vagy csak egy oszthatatlan jel) Folyamat jellegű (szimmetrikus, vagy aszimmetrikus)

Ezen jellemzők és alapfeladatok alapján az emberi kommunikáció lehet: Verbális (szóbeli, szavakban megnyilvánuló, nyelvi kódokat alkalmazó) Nem verbális (nem alkalmaz nyelvi kódokat) A nyelvi eszközökkel történő közlés elsősorban az információ átszármaztatására (20 -40%) A non verbális eszközrendszer igénybevétele az érzelmek, indulatok kifejezésére szolgál

A kommunikációban a nyelvi és metanyelvi elemek egyszerre vannak jelen és együttesen hatnak. Szerepük és elsődlegességük a kommunikációs helyzettől függően változik.

2. 3. KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK A kommunikációs tényezők felhasználásával többfajta kommunikációs modellt készítettek az idők folyamán. � Arisztoteleszi modell: beszélő, a beszéd tárgya, akihez beszélnek, és a beszéd célja a hallgatóra irányulás, az arra való ráhatás. � Shannon - Weaver modell: a kommunikáció általános modellje: információs forrás > adó > jel> csatorna> vett jel > vevő> üzenet> címzett és a csatornára ható zajforrás, valamint a redundancia.

� Jacobson nyelvi modellje: feladó > címzett > üzenet > kód > kontextus > kontaktus (csak közös valóság esetén működőképes, melyet mindkét fél ismer. � G. R. Miller modellje: a hangsúlyt a kommunikációban résztvevő személyeket ért hatásra helyezi > a küldő valamiféle kényszer hatására fogalmaz meg egy üzentet, melyet a befogadónak továbbít. Ehhez szükséges kommunikációs készség, beállítódás, tapasztalatok. Az átvitelhez kell verbális hatás, fizikai hatás és hanghatás. A befogadónál szükséges kommunikációs készség, beállítódás, tapasztalatok.

Gamble&Gamble modellje: a hangsúlyt a résztvevő felek összevonására helyezik, vagyis a kommunikáció folyamatában …/adó >üzenet/zaj > vevő/. . körforgás zajlik Frank Dance modellje: A kommunikáció folyamata két egymásba kapcsolódó spirál, amely minél jobban fedi egymást annál sikeresebb a kommunikáció

A kommunikáció sokféle modelljét három leegyszerűsített modellben szokták összefoglalni: A kommunikáció mint hatás (A > B) A kommunikáció mint kölcsönhatás (A > < B ) A kommunikáció mint ügylet, tranzakció, ahol a kommunikáció menetét a felek együttesen alakítják, folyamatos szerepcserével (A < > B)

2. 4. A NYELVI ÉS NEM NYELVI KOMMUNIKÁCIÓ ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az ember „nyelvi” teremtmény. Szinte folyamatosan beszélünk, írunk, olvasunk. Beszédre van szükségünk minden cselekedetünk megvalósításához, és a kapcsolta létesítéséhez. A kommunikációs eszközeink is a beszédre alapulnak. Ezek a tények könnyen háttérbe szoríthatják azt a tényt, hogy a kommunikációnk legnagyobb része nem a beszédre, és a

A kommunikáció folyamatában: Nyelvi összetevők 30 -35% Nem nyelvi összetevők 65 – 70% (Birdwhistell 1963) -------------------------------------Nyelvi összetevők 7% Vokális jelek 38% Egyéb nem verbális jelek 55% (Mehrablan 1968) -----------------------------Ezeket az adatokat azóta többször vizsgálták, de jelentős eltérést nem tudtak kimutatni.

� v v v Okok: A nem verbális kommunikációban analógiás kódot használunk: Az analóg kód általában nem önkényes jel, hanem közvetlen kapcsolatban áll az ábrázolt dologgal (kinyújtott mutatóujj > irányjelzés) Az ilyen egyszerűsített üzenetek is közvetlenül fejezik ki a jelentést A verbális kommunikáció kódja digitális, jelentései önkényesek (anya, maty, mother, mamma, mutter) Ha önkényesen kijelölünk egy hangzást pl. huzula és erre azt mondjuk, hogy mától az anyát jelenti, akkor ez lesz az anya. Vagyis a digitális kód megegyezés kérdése Az analógiás kód jellemzője hogy megvalósulásuk különböző intenzitású (mosolytól a vigyorig)

�A nem verbális kommunikáció nem nyelvi természetű v A verbális kód milyenségét mindig az adott nyelv határozza meg. v A nyelvi jelek mindig szabályszerűségek alapján jönnek létre v A nyelvi jelek fizikai megjelenésükben hangok sorozatából állnak, vagy írásjel sorozatok összekapcsolásából. v A nem verbális jelek sokkal egységesebbek és tartalmuk szélesebb tömegek között ismert (felemelt ököl, vagy a sikoly)

�A nem verbális kommunikáció a jobb agyfélteke működéséhez kapcsolódik. v A verbális kommunikáció pedig a balhoz v A két félteke egészséges ember esetében nem elszigetelten működik, hanem a jelentéseket együttesen dolgozzák fel. v Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a bal agyfélteke a digitális (szimbolikus, és racionális) míg a jobb az analóg (vizuális, érzelemi) tartalmak kódolását és dekódolását végzi

2. 4. NYELVHASZNÁLAT A nyelv a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. A nyelv: � Felhalmozott tudás. � Az emberek közötti kommunikáció közege. � Fontos szerepet játszik az egyén társadalomba történő beilleszkedésében. � Kialakulása, működése és fejlődése szorosan összefügg az emberi elme kialakulásával, működésével és tevékenységével.

A nyelv meghatározása Nyelvtudományi értelemben: olyan elvont rendszer, amely a nyelvi szerkezetek felépítésének és kapcsolódásainak szabályait tartalmazza. Konkrét megvalósulása a beszéd, amely a nyelvi megnyilvánulások összessége (szóbeli és írásbeli egyaránt) Általános értelemben: minden jeleket felhasználó kommunikációs rendszer, függetlenül a jelek természetétől és használati szabályaitól. Ez az értelmezés a jeltudomány (szemiotika) szempontjából közelít meg egy-egy jelenséget ( pl. állati nyelvek, számítógépes program)

A világon kb. 6000 nyelvet tartanak nyilván. A nagy szám oka, hogy a nyelvek és nyelvjárások, vagy rokon nyelvek között nem minden esetben lehet objektív szempontok alapján határt húzni (pl. sziciliai olasz, nápolyi olasz, és etruriai olasz) Egy bizonyos nyelv beszélőinek számát nem lehet pontosan megmondani. Függ a népesség számától, a társadalmi és politikai berendezkedéstől, attól, hogy anyanyelvi vagy „gyarmati” nyelvként beszélike? Nincs civilizált és civilizálatlan nyelv!!

Anyanyelvi beszélők (millió fő) Hivatalos nyelvként beszélők (millió fő) kínai 1000 angol 1400 angol 350 kínai 1000 spanyol 250 hindi 800 arab 150 spanyol 280 bengáli 150 francia 220 orosz 150 arab 200 portugál 135 portugál 160 japán 120 bengáli 150 német 100 orosz 150

A magyar nyelvet beszélők adatai. Anyanyelvként: 10135000 fő Második nyelvként: 239000 fő Környező országokban: Románia 2000000 fő Szlovákia 750000 fő Szerbia 400000 fő Ukrajna 220000 fő Ausztria 70000 fő Szlovénia 15000 fő Horvátország 10000 fő Távolabbi országokban: kb. 2300000 fő A magyar nyelv a világ nyelvei között a 30. -35. legbeszéltebb nyelv, és a nyelvekből 0, 3% -l részesedik

�A nyelv eredetére sokféle magyarázat született, melyek közül a két alapvető álláspontot a monogenezist (egy ősi nyelv) és a poligenezist (több egyidejű nyelvkifejlődés) már említettük. � Van egy harmadik álláspont amely a két álláspontot egyesíti, amely szerint a ma élő nyelvek egy közös ősi nyelvből származnak ugyan, de ez az ősnyelv csak egyike a korábban egymástól függetlenül kialakult ősnyelveknek (több elő- és ősemberfajta volt) � Jelenleg 17 főbb nyelvcsaládot különböztetünk meg. (urali, altaji, indoeurópai

3. A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSA Az emberi kommunikáció gazdag jelenségeivel sokféle tudomány foglalkozik A következőkben csak arra van lehetőségünk, hogy a kommunikációval, annak jelenségeit legbehatóbban elemző tudományok legfontosabbjait, és a kommunikációval összefüggő tartalmukat röviden felvázoljuk. A Az említett tudományok: � Filozófia � Pszichológia és szociálpszichológia � Információelmélet � Szemiotika � Lingvisztika � Szociolingvisztika

3. 1. FILOZÓFIA A filozófia a természeti és társadalmi lét minden szféráját vizsgálja, köztük a gondolatok megfogalmazását, közlését és megértését kísérő jelenségeket is. A preszokratikusok a természetre, a létezőkre fordították a figyelmüket, s eredményeik az aritmetikában, a geometriában, a harmóniában és a deduktív érvelés területén mutatkoztak meg.

A szofisták vándortanítóként keresték a kenyerüket, tanításuk középpontjában azok a dolgok álltak, amit az ember alkotott, s amit az ember a céljaihoz fel tud használni. Emberközpontú érveléseiket jól mutatja Protagórasz híressé vált mondása: „Minden dolgok mértéke az ember. ”, vagy a delphoi jósda felirata: „Ismerd meg önmagadat!” Ajánlatuk tehát használható, hasznos ismeretek, mesterségek (tekhnai) megtanítására vonatkozott.

Szokratesz még ennél is tovább lépett. Ő is az emberi világot vizsgálta, de nem piaci áruként bocsátotta tudását közre, hanem az igazság, tudás, és az erény lehetőségeit kutatta. Azt állította, hogy az igazság örök, de az erényt és a tudást meg kell teremtenünk, és ebben a filozófus olyan mint a bábaasszony, neki kell ezeket a világra segíteni.

� Az igazi gondolatok megszületésének akadálya, és egyben az emberek közötti zavarok és félreértések, a helytelen és erkölcstelen viselkedés oka a fogalmak és nyelvi kifejezések pontatlansága, elnagyoltsága és tévessége. � A filozófia feladata ennek elhárítása. � A cél elérésének módja a dialógus (a beszélgetés), melybe beleértette az önmagunkkal folytatott belső beszédet és a gondolkodást is.

A modern nyelvfilozófia szerint a nyelv arra való, hogy leképezze a világot és közvetítse mások számára ezt a képet. Ha boldogulni akarunk, akkor ennek a képnek minél pontosabbnak kell lennie. Az, hogy nem igazodunk el valamiben, annak egyik oka lehet nyelvünk tökéletlensége. A köznapi nyelv pontatlan, fogyatékos, félrevezető. A filozófia feladata hogy ezt javítsa, vagy váltsa fel a köznapi nyelvet egy ideális nyelvre.

Fregel szerint a nyelv kizárólagos funkciója: A valóság feltérképezése és ténybeli információk átadása A nyelv elemeit pedig (szavak, mondatok) olyan dologként kezelni, hogy azok a beszélők szándékától és cselekedeteitől függetlenül reprezentálják a valóságot igaz, vagy hamis módon.

Wittgenstein működése nyelvfilozófiai fordulatot hozott, hisz ő a természetes nyelvhasználatot vizsgálta és nem a nyelvi elemek és a valóság elemei közötti összefüggést. Azt mondta: � A jelentés nem a nyelv elmei közötti elvont viszony, hanem az amit mi rendelünk a szavakhoz a használatunk során. � A tények közlése csupán egy a nyelv számos használati módja közül.

A nyelv használathoz kötése azzal a következménnyel jár, hogy a nyelv a tevékenység részeként érthető és tanulható meg (életformába ágyazódik) Aki egy nyelvet meg akar érteni, annak az adott életformát is meg kell értenie. (amazonasi indián törzs nyelve és az európai felfedező). Rossz felfogás az, ha elvonatkoztatunk a konkrét beszédhelyzettől, mert így nem egy közlés eszköze, hanem az elemzés tárgya lesz.

Austin folytatta ezt a megkezdett elméletet, és legismertebb tevékenysége a beszédaktus elméletének kimunkálása volt: Alaptétele (Wittgenstein alapján), hogy a nyelvnek nem kizárólagos funkciója a valóságról tett kijelentések közvetítése. Ennek megfelelően nem csak olyan közlésre alkalmas és használatos amelyek igazként, vagy hamisként minősíthetők. Vagyis egyes esetekben nem tényt közöl, � hanem ígéretet tesz, (ígérem, hogy. . , ) � megtilt (megtiltom azt )… vagyis cselekszik. Ezért vannak: Közlést tartalmazó performatívok És ténymegállapító konstatívok. A nyelv azon használati módját, amely egyben valamely cselekvés megvalósítását jelenti beszédaktusnak nevezzük.

Elméletének alapja az a tétel, hogy a szavak jelentése nem egydimenziós, vagy egyfunkciós Ezért a közlések: � Lokuciósak (tényközlők) > egyenértékű a jelentés hagyományos értelmezésével, vagyis értelemmel és jelölettel mondjuk ki. (ott megy valaki) � Illokuciósak > amikor tájékoztatunk, utasítunk és figyelmeztetünk, vagyis a megnyilatkozásoknak van bizonyos ereje (bárcsak haza menne már) � Perlokúciósak > amikor valaminek a mondása révén valósítunk meg, vagy érünk el valamit /meggyőzünk. Elrettentünk, meglepünk, visszatartunk stb/ (tűnj el, elegem van belőled! )

Végső soron a beszéd megnyilvánulása során mindhárom elem egyaránt jelen van > jelentés hordozása, erő rendelése a közléshez és a kívánt hatás elérése. A nyelv szabályai lokuciós aktusok, míg annak társadalmi viszonylatban történő megjelenései illokuciós aktusok.

3. 2. PSZICHOLÓGIA ÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA A pszichológián belül a kommunikációkutatás négy klasszikus kutatási területe alakított ki 1. A nyelv és beszéd lélektanát > amely a nyelvekben kifejeződő lélektani sajátosságokat, és a nyelvhasználók beszédbeli megnyilvánulásaiban kifejeződő személyiségvonások közötti összefüggéseket vizsgálja. 2. A jel- és gesztusbeszéd > a „nyelv fölötti” egyezményes jelek, gesztusok leírása és kutatása. 3. Az emocionális expresszió > a mozdulatok, mimika és a karakterek kapcsolatát vizsgálja (Lombroso és a bűnöző karakter). 4. Pszichoanalízis > kimunkált kommunikációs viszony a páciens és a terapeuta között.

A 20. század kommunikációja ezt a négy klasszikus változatot kibővítette a telekommunikáció és a tömegkommunikáció vizsgálatával. Jelentősen fejlődött az állati kommunikáció vizsgálata, a kibernetika és a mesterséges intelligencia, valamint a nyelvtudomány területe is.

A pszichológia határterületén létrejövő szociálpszichológia a kommunikációs relációban azt vizsgálta, hogy az ember mint társas lény milyen személyközi kapcsolatokat, milyen kölcsönhatásokat hoz létre, ebben mennyi a tanult, a hozott magatartásminta. A szerepelméletben, hogyan tudja valaki „lekommunikálni” a szerepét. Milyen szerepek vannak (pervazív, családi, szervezeti, szituációs és privát) és ezeket milyen kommunikációs tartalommal töltjük meg. Mennyire vagyunk képesek a szerepben „nem tetszésünk” szerint viselkedni és kommunikálni.

3. 3. INFORMÁCIÓELMÉLET Az információelmélet alapja, hogy a világban háromféle dolog létezik (anyag, energia, információ) Egy üzenet információtartalmának kiszámítása ennek a tudományágnak a feladata (pl. a „Mindjárt esni fog” és „ holnap délután kettőkor esni fog. ” különbsége) A valószínűség kétszintűsége ( én nem születtem meg 0 valószínűség, a feldobott pénz vagy írás, vagy fej lesz ½ valószínűség, meg fogunk halni 1 valószínűség, egy bábú a sakktábla egy helyén 1/64 valószínűség) Az információelmélet minden információt bináris egységekben (2 -es számrendszer 0 és 1) fejez ki /bit/.

Az információelmélet alapjait Wiener és Shannon kibernetikai tanulmányai alapozták meg Ebben a felfogásban az információ a rendezettség kifejezője, megteremtője. A rendezettség mutatója a valószínűtlenség ( a „papagá” kifejezéshez, jelhez egyetlen betű hozzáadásával tudunk értelme eredményt csinálni és ez a jel a „j”, míg más esetekben több lehetséges, de véges számú változat is van pl. „kere” > „t”, „k”, „s”

Shannon Weavwerrel együtt dolgozta ki az információ általános modelljét, amely egy ideig általánosan elfogadott volt, de ma már hiányolhatunk belőle bizonyos elemeket pl. a visszacsatolást (feed back) A modell elemeit már említettük, a modell képe: redundancia zaj Forrás> kód > adó> jel > csatorna > jel > vevő > kód > címzett

3. 4. SZEMIOTIKA Ma a legáltalánosabban vett értelemben a jelentésképzés alapvető emberi tevékenységének tudománya. Szemiotiké > jeleket megfigyelő A szemiotika kutatásának központjában a korábbiakban körülírt jel áll. A jelrendszerek és jelölési folyamatok vizsgálatával foglalkozik.

Alapproblémái: 1. Hogyan alakul át a környező világ emberi környezetté azáltal, hogy jeleken keresztül érzékeljük és fogalmazzuk meg a magunk számára. 2. Hogyan kódoljuk és dekódoljuk a környező világot, s alakítjuk ezáltal sajátos kulturális tárggyá. 3. Hogyan kommunikálunk és cselekszünk a jelek segítségével, úgy, hogy ezt a kulturális tárgyat közössé változtassuk.

A szemiotika három fő ága: 1. A szintaxis: a jelek egymáshoz való viszonyának vizsgálata. (elvonatkoztat a szavak jelentésétől, vagyis bármilyen jelentés nélküli szó, amely alakilag megfelel, ragozható) 2. A szemantika: a jel és jelentésének, használatának problémái. ( a nyelv struktúrája végtelen számú helyes mondat előállítást teszi lehetővé, de véges a valós tartalmú mondat) 3. A pragmatika: a jelek tényeleges és célzatos használata során milyen az egymással érintkezők közti viszony. (a szabály és használat közötti viszonyt vizsgálja)

1. 2. 3. 4. 5. Ezért a szemiotika alapfogalmai mindegyik irányzatában azonosak: A kód: a jelek kiválasztásának és kombinálásának szabályai. A struktúra: az egymással kölcsönhatásban álló elemek zárt rendszere. A jel: bármely dolog, amely egy másik dolog helyett áll. A diskurzus: mint a jelentésképzés és közlés kerete és feltétele. A szöveg: a jelek materiális megnyilvánulása, ahogy a diskurzusban egységbe fejlődik.

3. 4. LINGVISZTIKA A nyelvi jelekkel foglalkozik, tehát a szemiotika részének tekinthető. Egy nyelv elemeinek és szabályinak leírása. Történeti és összehasonlító módszereket tartalmaz. A nyelvtudomány a nyelvi rendszerként felfogott nyelvre, a nyelvi elemek egymáshoz való viszonyára és a rendszer felépítésére, szerkezetére irányul.

A rendszer elemeit a jelek, vagy szavak képezik, amelyek egymáshoz való viszonya statikus elemek szinkronikus kölcsönkapcsolataira korlátozódik (ez a nyelvi szerkezet) Ennek elemei: 1. A nyelvezet > beszéd megnyilvánulása, mint pszichofizikai folyamat 2. A beszéd > a nyelvhasználat, mint beszélt nyelv 3. A nyelv > mint rendszert

1. 2. 3. 5. Előfeltevések: A nyelv alkalmas arra, hogy empirikus tudomány tárgya legyen. A nyelvtudományon belül meg kell különböztetni a nyelvi rendszer adott állapotának tanulmányozását és a változások vizsgálatának bevonását. A nyelvi rendszereken belül nincsenek abszolút értékeke, csupán jelek kölcsönös függésének viszonyai. 4. A jeleket zárt rendszerként kell felfogni és elemezni. A jel fentieknek megfelelő fogalma nem felel meg annak a felfogásnak, hogy a jel dolog helyett áll.

A generativ grammatika, mint ennek a tudománynak egyik ága abból a tapasztalatból indul ki, hogy a gyermek nyelvtanulása nem egyszerű utánzás, hanem vannak velünk született képességek is (pl. a gyerek olyan nyelvi kifejezéseket is használ, olyan szerkezeteket használ amelyet soha nem mondtunk el neki. Vizsgálja azt a kérdést, hogy mit tudunk akkor amikor egy idegen nyelvet tudunk beszélni (mitől tanul könnyebben egy kétnyelvű család gyermeke, mint aki egynyelvűbe születik)

3. 5. SZOCIOLINGVISZTIKA A szociológia és nyelvészet határterületén önállósodott tudomány. Problémái, hogy különböző beszédközösségeket vizsgálva bár, de mindegyikük ugyanazt a jelenséget vizsgálja: a társadalmi tagozódás és a nyelvhasználat összefüggését. A nyelv horizontális (nyelvjárások) és vertikális (társadalmi hierarchia) tagozódást is mutat.

1. 2. 3. 4. 5. Kérdések: A nyelvnek mekkora szerepe van a társadalmi egyenlőtlenségek kifejezésében és újratermelésében? Mennyire összetartó dimenzió a saját nyelvhasználat? Mekkora lehet a nyelvi távolság egy adott nyelven belül csoportok között (tájszólás)? Mennyire befolyásolja a nyelvhasználat szintjét és struktúráját a vagyon és műveltség? A nyelvhasználat (stílus, beszédmód) mennyire jelenik meg és befolyásol egy-egy társadalmi csoporton belül és a csoportok között (csendőrpertu, póri beszéd)

Bernstein: a társadalom kétfajta kóddal rendelkezik: A kidolgozott kóddal, melynek birtokában képesek vagyunk a tapasztalatok bonyolult fogalmi elrendezésére (pl. többszörösen összetett mondatok). Valamint a korlátozott kóddal, amely kis szókészlettel, szaggatott beszédmóddal egyszerű közlések továbbítására alkalmas. (Ugye? Hát nem igaz? ) Korlátozott kóddal valamennyien rendelkezünk és élünk is vele. A személyes szférában ez a kód sok esetben teljesen elegendő (félszavakból is megértjük egymást) > családi nevelés Ez a mi helyezet! Az én helyzetben rá vagyunk kényszerítve önmagunk kifejezésére a kidolgozott kód használatára. > iskolai képzés.

4. SZÓBELI ÉS ÍRÁSBELI KOMMUNKÁCIÓ 4. 1. Szóbeli kommunikáció

A verbális kommunikáció nyelvi eszközökkel történő közlés formája, amely történhet természetes, vagy mesterséges nyelven. A társas élet természetes szükséglete, hogy legyünk képesek kommunikálni, ne csak beszélni, hanem úgy beszélni, hogy ezzel sikerüljön átadni gondolatainkat, érzéseinket és céljainkat. A beszéd természetesen nem csak közlésre, de a világ uralására és alakítására is szolgál (a szó fegyver).

A beszéd építőkövei a beszédhangok. Ezek lehetnek magasak, vagy mélyek. Ehhez járul a hangszín és a hangfekvés és a hangerő (mindkettő egyedi, emberenként változó). A beszédhiba a rendelkezésre álló hangképző szervek (tüdő, légcső, garat, hangszálak, orr és szájüreg stb. ) rossz alkalmazása (pöszeség, selypítés, dadogás stb. )

A beszédtechnika tudatos fejlesztésével jelentősen lehet az adottságokat változtatni, a hibákat kijavítani (pl. beszédlégzés gyakorlása, beszédgyorsaság kordában tartása stb. ) A verbális kommunikáció elemi kérdése a tagolt beszéd elsajátítása (ez segít a különböző hangok elkülönítésében, és a betűkből álló szavak pontos megértésében)

A nyelv alapja a fonéma, vagyis az elgondolt, vagy megértett kifejezések alapeleme. A fonema (hang), és írásba való átültetés esetén pedig a graféma (betű) a verbális kommunikáció. A fonémákból áll össze a morféma (szó). Egy-egy fonéma megváltoztatása teljesen eltérő morféma tartalmakat eredményez. (lép, kép, tép, nép, szép stb. ) Ehhez tartozik, és nagy fontosságú a hangtani megkülönböztető jegyek alkalmazása (zöngés, zöngétlen, nazális stb. hangok) A megkülönböztető jegyek állandóak, és egy nyelv építkezésének alapköveit alkotják (ami magyarban fontos pl. „r” hang, az más nyelvben szinte elveszik pl. a francia nyelvben)

Egy nyelv természetesen szabályok által vezérelt rendszert alkot, melyek a nyelv építkezésében segítenek. Ezek az előre látható elemeket magyarázzák, de az anyanyelvben mindig vannak kivételek. (a „házban” szó nem lehet „házben”, de a „kéz” esetében a „kézt” lenne szabályos, mégis a „kezet” használjuk.

Az élő nyelvek hangrendszere a magánhangzók és mássalhangzók két nagy csoportjára oszlik A magánhangzók csoportosíthatók: � A hangadó szervek helyzete alapján (nyelvállás, ajak kerekítés, hangok nyíltsága, hang hosszúsága) � Hangrend � Illeszkedés alapján A mássalhangzók csoportosíthatók: � A képzés módja (zörej, zengő) � A képzés helye (ajak, torok, fog) � És a hangszalagok működése szerint (zöngés, zöngétlen)

A hangok (fonémák) szótagokká állnak össze, melyben megkülönböztetünk: � Szótagmagot (magánhangzót) � Szótagkezdő és lezáró elemet (mássalhangzót) A szótagok a szótagfűzés esetén a legtöbbször a szótagok szavakká állnak össze. Vannak önálló hangok, értelmes szóként funkcionálva (a, e), vannak csak magánhangzót, vagy szótagkezdő - lezáró mássalhangzó nélküli szótagok (ki – a – la kit, át – lát )

A szótagok fölött kezdődnek a szavak, a nyelv jelentést hordozó szintjeként. Ezek nem puszta hangsorok, hanem beszédhangok fölötti jegyeket is hordoznak. Ezek a vokális jegyek, vagy beszédjegyek: Hangsúly Hanglejtés (hangmenet –dallamvezetés)

A szóbeli közlés nem ér véget a hangok, szótagok, mondatok megformálásával, hanem egy átfogó közlés (szöveg, történet) elmondásának eredményességét, megértésének sikerét szolgálja. Ez kiterjed: � A történetre � A társalgásra (diskurzus) � A beszéd fontos eleme a szünet (légzési, gondolkodási, ritmikai) � Valamint a hallgatás is (aktív, passzív)

4. 2. AZ ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ � Mai nyelvfelfogásunk alapját az „írás fonetizációjában” azaz a fonetikus írás (ábécé) megjelenésében látjuk. � A hangoknak megfeleltetett betűk elmélete (a jele) ma már továbbfejlődött, és azt valljuk, hogy az írás a beszéd „könyve”, és mint ilyen képes a valóság helyére lépni (a virtuális világ). � Írásról akkor beszélhetünk, ha egy jelsorozatról bebizonyosodik, hogy az közlési szándékkal született, s hogy a közlést jelek közvetítik.

� Az általunk használt lineáris írás fokozatosan alakult ki, melynek folyamatában a hieroglafikus írás volt az első lépés (ma ezt példázzák a számjegyek pl. „ 3”, de tri, three, drei, tre stb. ) � A második lépésben a képszerű jelek vonalakká egyszerűsödtek. (ideogrammok > kínai nyelv 50000) � A harmadik lépés ezeknek a jeleknek az összeállása szótagokká. (japán „kana” írás 48+2) � Majd végül megjelent a betűírás (magyarban a teljes ábécé 40, angol nyelv 26)

Az írás kialakulásától kezdve kétfajta betüjel -csoport különült el, a kőbevésésre szánt kapitális, és a puhább anyagokra írható unciális betűtípus. Ezek nyomán különült el a nyomtatott betűk és az írott betűk (folyóírás) csoportja, Illetve a nagy és kisbetűk csoportja („A” és „a”)

Az íráskép az egyediséget prezentálja. Mindenkire jellemző az, hogy a betűket, szavakat, írásrendszerét hogyan használja (grafológia) A kézírás egyedisége mellett a történelmi korok is kialakítottak jellegzetes írásmódokat (pl. római írás, kódex írás, gótbetűs írás stb. ) A nyomtatás során megjelennek különböző betűtípusok (ariel, new roman, antiqa stb. )

A szóbeli kommunikációhoz hasonlóan az írásbeli kommunikáció sikeréhez is két fél szükséges, a közlő és a befogadó. Az írásbeli közlés minősége két komponensű : tartalom és forma (a kettőt meg kell feleltetni egymásnak) > mit és hogyan közöljünk. A funkcionális analfabetizmus > akik ismerik ugyan a betűket, képesek a szavakat kiolvasni (formailag értik az írást), azonban nem tudják a teljes szöveget megérteni (tartalmat nem tudják értelmezni).

5. A NEM VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ Mint tudjuk a közvetlen személyközi kommunikációnak csak egy kisebb része megy végbe verbális kommunikáció útján (írás, beszéd). Mellette a testünk és annak környezete számos egyéb jelet továbbít, melyek kiegészíthetik a verbális kommunikációt, vagy önálló jelentéssel rendelkeznek. Tény az hogy a nem verbális jeleket hajlamosabbak vagyunk elfogadni, ha az együtt zajlik a verbálissal, mint a verbális üzeneteket.

A nem verbális kommunikációban elsősorban az érzelmi és viszonyulási tartalmak jelennek meg. A nem verbális kommunikáció fontos funkciókat tölt be: � Kezeli a társas helyzetet (kapcsolat létesítés és fenntartás) � Énbemutató funkciót képvisel � Érzelmeket fejez ki � Beállítódásokat közvetít � Csatornavezérlési funkciókat lát el (szabályozza a kommunikáció menetét)

MIMIKA A kommunikációban szavaink mellett elsősorban az arcunk vesz részt. Az érzelmek jelentős részét arcunk fejezi ki (öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor, érdeklődés) A mimikában nem az egész arc vesz részt, hanem csak néhány mimikai kóddal élünk (szem pontja, szemöldök, száj körüli izmok és a száj állása. Ez a kifejezési mód univerzális, de a kulturális kódok az az ingerküszöböt, erősséget, a szabályozottságot, a kommunikatív hatást jelentősen befolyásolhatja. Felnőttként felelősek vagyunk az arcunkért.

TEKINTET A szemünk az arcunk része, és részt vesz a mimika működésében, de emellett önálló funkciókkal is rendelkezik. A pillantás ereje az evolucióban gyökerezik, a látótér, és a szemkontaktus sokkal fontosabb az állatoknál, mint az embernél. A tekintetben két tényező működik: a szem, és a nézés. Szemformánk biológiai adottság, de centrális szerepe miatt jelentést tulajdonítunk neki, a személyiség kifejeződéseként értékeljük.

A tekintetből is üzenetet olvasunk ki. A szem mozgása (pupilla tágulása, szűkülése) nem befolyásolható, ezért az érzelmek egyes formáit tévedhetetlenül jelzi (érdeklődés, félelem stb. ) Közelséget, távolságot, rokonszenvet, vagy éppen ellenszenvet fejez ki beszélgetés közben (hivatalos-, társaság-, bizalmi nézés) A nézés időtartama, iránya is jelentős kommunikációs segítséget útbaigazítást ad. (fixálás, elkapja róla a tekintetét, lesüti a szemét).

HANG A verbális kommunikációt a nem verbális kommunikáció egészíti ki, melyben a vokális (paralingvisztikai > nyelven túli) kommunikáció is jelentéstartalommal bír. � Hogyan formálom a szavakat � Milyen a hangsúlyom � Milyen a beszédem dallama � Hol, mikor tartok szünetet. Kultúránként jelentős eltérések lehetnek, valamint egy társadalmon belül a társadalmi rétegekben elfoglalt hely is alakíthatja a hanghordozásunkat (alázatos, parancsoló stb. ) Végül a hangban jól nyomon követhető a személyiség kifejeződése és a kommunikáló érzelmi állapota.

GESZTUS A nagymozgásos kifejezési eszközök egyik csportja Mozgásos csatorna az amelyben a kommunikációs jelet az izmok által történő mozgásokkal fejezzük ki, amely jelként funkcionál. A gesztusrendszerünk messziről látható és szembeötlő. Mint sok más nem verbális kommunikáció, ez is kultúra és társadalmi csoport függő. A gesztusok egy része a kommunikáció szabályozását, a felek viszonyának kijelölését szolgálja (kar összefonása, elfordulás, bólintás stb. ) Más esetben zavarjelként működik.

TESTTARTÁS Poszturális kommunikáció csatornájaként az egész test helyzetével, mozgásával, állapotával vesz részt a kommunikációban. (földig hajol, karót nyelt, magába roskad) Alapvetően a tartás felvétele is tudattalan, de ennek befolyásolását lehet szabályozni, megtanulni. A testbeszéd különösen fontos a nemek közötti kapcsolatban.

TÉRKÖZ A testtartáshoz közel áll, a kommunikáló felek térbeni elrendezésével folytat kommunikációt (távolságtartó beszélgetés, közeli kapcsolat) A térköz (proxémia) felosztása többféle lehet, mely közül az egyik: � Nagyon közeli (suttogás is hallható) � Közeli (50 centin belüli) még hallható a suttogás � Viszonylag közeli (1 m >) bizalmi beszélgetés � Közeli semleges (1 -1, 5 m) még lehet bizalmi beszélgetést folytatni � Távoli semleges (1, 5 -2 m) normál � Nyilvános (2 -3 méter) hangos beszéd � Termen át 3 - 10, 20 méter)(hallgatóság érti a teremben � A távolság nyújtása (elmenet, erősödő hang)

Az ismertebb: Intim (0, 75 m – ig) Bizalmas (1 -2 méterig) Személyes (3 -4 méterig) Társasági (5 -6 méterig) Nyilvános (6 méter felett) A térköz biztosítja a territorialitást (a terület védelmét, a nem kívánt érintések kizárását)

SZIGNÁLOK Van még egy kommunikációs eszközünk, ami a testünkkel van kapcsolatban, ez pedig a testrészek díszítése. Ez a rendszer egyén-, kor- és társadalomfüggő, a díszítések szimbólumként működnek (hajzat, tetoválás, ruházat, jelvények ) A szignálok statikus jelzések (egy adott kommunikációs helyzetben csak egyféle jelentéssel bírnak) Kifejezhetik a beszélők egymás közti viszonyát, vagy kiindulópontot szolgáltatnak hozzá.

EMPÁTIA A verbális üzenetek befogadásához elsősorban intellektuális készségekre van szükség, a nem verbálisakéhoz empátiára (beleélő képesség, átélő képesség). Sok esetben a nem verbális kommunikációban nemcsak egyszerűen tudjuk az üzenet tartalmát, hanem érezzük is. Ebből eredően nem egyforma képességgel rendelkezünk ezen kommunikációs formák irányában, de fejleszthető, alakítható. Állapotunk, helyzetünk befolyásolja.

6. A KOMMUNIKÁCIÓ PSZICHOLÓGIAI HÁTTERE 6. 1. Az emberi viselkedés pszichológiai alapjai

AZ EMBERI MEGISMERÉS ALAPJELENSÉGEI A megismerési funkciók az ember alkalmazkodását szolgálják és magyarázzák. A lelki jelenségek életjelenségek, és ezek irányítják a cselekvést és a valóság megismerését. Ennek a folyamatnak része: � Érzékelés � Észlelés � Figyelem � Emlékezés � Képzelet � Gondolkodás

Érzékelés, észlelés: Lényege, hogy külső ingereket, információkat szerzünk a világról, és felfogjuk az ingerek összességét. Az érzékelés az egyes érzéki tulajdonságok visszatükröződése. Az észlelésben számos jelenség kódolt (velünk született képesség, és tapasztalatok alapján) elvárások, beállítódottságok szerepelnek az észlelet tárgyakkal szemben.

Az észlelésben vannak fizikai és szociális észlelések. Az észlelés helyének, elkülönítésének is nagy szerepe van > ezt segíti a szociális tanulás. A szociális tanulásban a velünk született lehetőségeket (látás, hallás, tapintás, ízlelés) lehet fejleszteni, alakítani.

A látás: Szerve a szem, amely a fényt átalakítja idegi impulzussá. A látás nem csak a tárgyak körvonalait, a színeknek megfelelő hullámhosszakat, hanem az észlelési távolságot is közli. Bár mindegyik szemünk két dimenzióban képes kép közvetítésére, az agyban ez három dimenziós képpé alakul át. Ugyancsak a szem fordított képet közöl, amely a tudatunk fordul vissza a helyes állásba. A látás (és a szem) a kommunikáció folyamatában az egyik alapvető felfogó és közvetítő rendszer (írás, rajz, mozgás stb. )

A hallás: Érzékszerve a fül, amely a levegő, vagy más közvetítőközeg hullámszerű összenyomódását felfogva azt egy hangszórószerű eszközrendszerrel a belső füllel közvetíti az agyba. 20 és 2000 db. Közötti hangokat vagyunk képesek érzékelni. A hallás szintén alapvető fontosságú a kommunikációs rendszer fenntartásában (beszéd, hangképzés, zene)

Az ízlelés: Szerve a nyelv, amely ízlelőbimbóival négy alapízt (keserű, savanyú, édes, sós) képes érezni, és tudatosítani az agyban. Nyelvhegy édes, oldalak sós, felül savanyú, hátul keserű. A nyál, mint közvetítőközeg működik ennek a kommunikációnak a lebonyolításában. Szoros kapcsolata van a szaglással. Nem elsődleges szerepű a kommunikációban, de fontos jelzéseket továbbít.

A szaglás: Szerve az orr, mely a legegyszerűbb érzékelő rendszerünk, a levegőben oldott kémiai anyagokat fogja fel és közvetíti az agynak. Kiegészítő információkat továbbít, és talán a legkevésbé fontos szervünk a kommunikációt tekintve.

Tapintás: Szervei a bőrérzékelő idegek. Hideg, meleg, nyomás, fájdalom közvetítésére alkalmasak. Elsősorban a közvetlen kommunikációban van jelentősége, vagyis az adónak közvetlen kell érintkeznie a vevővel ahhoz, hogy a bőr részt tudjon venni a kommunikációban. A belső kommunikációt erősíti (libabőr, bőrfájdalom)

A FIGYELEM Olyan pszichikus folyamat, amely során információ felvételére és feldolgozására kerül sor (külső és belső ingerhatások) a személy beállítódottságának függvényében. Fajtái: szándékos, önkéntelen, koncentrált, megosztott. Jelentősége a külvilág ingereinek, kommunikációs elemeinek elfogadásában, vagy elutasításának mikéntjében rejlik.

AZ EMLÉKEZÉS Olyan pszichológiai folyamat, amely során információk tárolására és ezek szükség szerinti visszatükrözésére van lehetőség. Szakaszai: kódolás, tárolás, előhívás. A kódolás az információ megértésének alapja. Lehet rövid, vagy hosszutávú tárolású (bevésés, megőrzés, felidézés, felismerés) Lehetőség a múltbéli tapasztalatok, élmények feldolgozására. Segít az alkalmazkodás szintjének kialakításában Segít az új ismeretek, tapasztalatok hasznosításában.

A KÉPZELET A régi emlékképek nyomán új képek összeállítása. Valós képek időleges kapcsolata, melynek alakítói a vágyak és az érzelmek. A munka és tanulás szempontjából fontosak (alkotó, végrehajtó képzelet) A képzelet nem reális képrendszerben való megjelenése az álmodozás.

A GONDOLKODÁS A legmagasabb szintű megismerési folyamat, melynek során a valóság visszatükröződése megy végbe. Feltárja a valóság összefüggéseit, és lényeges kapcsolatait. Típusai: propozicionális (javasló, előterjesztő), képzeleti, motoros. Új eredményeket hoz létre, melyhez az egyénnek rendelkeznie kell elvonatkoztató képességgel, rugalmassággal, következtető képességgel, motivációval, érzelmi stabilitással, fegyelmezettséggel, kitartással. Megoldási formái a konvergens (már begyakorolt utat választ) és a divergens (ötletek és irányváltások alapján) gondolkodás.

A SZEMÉLYISÉG ÖSZTÖNZŐ RENDSZERE Az ember tevékenységének forrásait, mozgatóerőit jelenti. Az ember és környezet kölcsönhatása a tevékenységben realizálódik, és ebben a viszonyban fejlődünk, alakulunk. A szükségletek olyan hiányállapotok, amely a tevékenység ösztönző rendszerének alapjai. Sajátosságai: ereje, tartóssága, dinamikája, feszültsége.

A szükségletek kialakítása új szükségletek létrejöttéhez vezet (homeosztázis felbomlása). A Maslow féle piramis öt - hét (egymást feltételező, egymásra épülő) szükségleti csoportot különböztet meg: Fiziológiai természeti (alap) szükségletét A védelem, biztonság szükségeltét Az valakihez tartozás (szeretet) szükségletét Az elismerés (társadalmi megbecsülés) szükségletét Kognitív szükségleteket ( tudás, megértés) Esztétikai szükségleteket (rend, szimmetria) Az önmegvalósítás szükségletét

Az érdeklődés mindig szükséglethez kapcsolódik, és a személyiség általános irányultságát fejezi ki. Az attitűd (beállítódás) a környezet, az emberi szükségletek által befolyásolt irányulás. Az akarat a legmagasabb szintű irányulás (drive) egy cél érdekében összpontosítva. A természet az igény kielégítést akadályozza (frusztráció), melynek legyőzése teszi cselekvővé az embert.

AZ EMBERI MAGATARTÁS MEGHATÁROZÓI Szociális meghatározók: Környezet > élő, élettelen Kultúra > nyelv, életmód, értékek Szocializáció > család, társadalmi csoportok

A tanulás. Születésünktől halálunkig tanulunk. A tanulás egy ismeretanyag elsajátítására vonatkozik. Gyakorlás eredményeképpen létrejövő viselkedésváltozás. Habituális > figyelmen kívül hagyjuk az ismerős, vagy következmény nélküli ingereket (napsütés) Klasszikus > megtanuljuk, hogy bizonyos ingert bizonyos eredmény követ ( a jó út végén étel vár) Operáns kondicionálás > megtanuljuk, hogy a válasz következményekkel járhat (büntetés és dicséret) Komplex tanulás > asszociációk kialakítását vagy mentális térkép készítését jelenti.

A legtöbb viselkedés utánzó jellegű. A gyermek utánozza a szüleit, testvéreit, később a felnőttek nagyobb csoportját (tanítók, eszményképek stb. ) Az utánzás a tanulás egyik különleges formája, melyben a megerősítés (dicséret, büntetés) rendkívül fontos szerepet játszik.

AZ ÉRZELMEK Az emoció (érzelem) és a motiváció közös tőből származik, mindkettő valamilyen irányban kimozdít minket eddigi állapotunkból. Az érzelmek komplexivitása, differenciáltsága teszi lehetővé, hogy magasabb rendű, tanult érzelmeket is tudjunk produkálni (esztétikai, erkölcsi) Legalapvetőbb érzelemfajták a testi öröm és fájdalom (primer érzelmek) Magasabbrendű a tanult érzelmek csoportja > félelem, szorongás, harag, agresszió.

6. 2. A SZEMÉLYISÉG A személyiség a gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés különböző jellemzőit jelenti, amelyek meghatározzák az egyén személyes stílusát és befolyásolják a környezettel való kapcsolatát. Az egyén: Rendelkezik azokkal a jellemzőkkel ami minden emberre jellemzők. Tartalmazza azokat az egyéni jellemvonásokat, melyek mindenki mástól megkülönböztetik. A jellemvonások viszonylag tartósak.

ID (Ösztön én) EGO (Én) SZUPEREGO (Felettes én) Ezek öt fejlődési szakaszban érvényesülnek: Orális (születés utáni) Anális Fallikus Látens (kisikoláskor) Genitális (serdülőkor)

A SZEMÉLYISÉG DINAMIKÁJA ÉS EGYENSÚLYA A dinamikában elsősorban a szervezet egyensúlyi állapotának visszaállítására való törekvés intenzitását értjük. Ha felborul az egyensúly élet be lép a drive (hajtóerő, késztetés) amely egy aktivizációs állapot a helyreállítás érdekében. Ehhez a drive-hoz mindenkor meghatározott érzelmi tónus kapcsolódik (megfosztottság, kielégültség, érzékenység) az ingerek irányába.

Drive típusok: � Fiziológiai : éhség, pihenés, tevékenység � Pszichológiai: élményszerzés, tapasztalatszerzés � Biztonság és szeretet: a környezet gondoskodásának megnyilvánulása felém � Kíváncsiság és felfedezés: megismerés, megértés � Esztétikai és szenzoros: kellemes élmény, érzelmi kielégülés. � Vészhelyzetben fellépő: menekülés, félelem, harag, agresszió, pánik A drive - k közötti kapcsolatok egységes viselkedés alakító rendszert képeznek. Ezek kielégítésére megjelenő drive-k egyénileg változóak, a személyiségnek megfelelő

Az én védő mechanizmusok: Az ember környezethez való alkalmazkodása mellett fontos a saját személyiségének integritását, egyensúlyát, egészségét is meg kell óvnia. Ezeket a mechanizmusokat az én védő mechanizmusoknak nevezzük:

� Racionalizáció > amikor igyekszünk megmagyarázni, miért cselekszünk az aktuális énünket megvédése során, úgy, hogy az ideális énünkkel szembekerülünk � Kompenzáció > egy elfogadhatatlan cselekvés helyett egy az eredetivel rokon területen megvalósítható cselekedetet hajtunk végre � Elfojtás > egy megvalósíthatatlannak tűnő cselekvés esetében ideiglenesen, vagy végleg lemondunk annak végrehajtásáról (nem tűnik el a vágy)

� Áthelyezés > a cselekvés célbavett tárgya helyett valami könnyebb ellenállást tanúsító tárgyat veszünk célba, vagy a minket ért támadást másokon vezetjük le � Kivetítés > Amikor valaki saját hibáját el nem ismerve másokat kritizál, vagy hibáztat. (önkritika – kritika) � Regresszió > törekvéseink kudarca gyakran olyan eredménnyel jár, hogy visszatérünk valamilyen korábbi én – képünkhöz (sírás, dühkitörés, ujjszopás, körömrágás, hajcsavargatás stb. )

4. 2. EMBERI KAPCSOLATOK Az ember társa lény, ezért igénye van társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására. A kapcsolat két, vagy több személy között létrejövő viszony, ismeretség, vagy összeköttetés Általában nem véletlenszerűek, hanem valamilyen céllal köttetnek, általában általunk irányítottak.

Az emberi kapcsolatrendszerek formái: Interakció Kommunikáció Vonzalom Hasonlóság Függőség A kapcsolat alakulásának lépései : személyészlelés > interakció > benyomás > vonzalom > választás

A kapcsolat alakításában jelentős szerepe van: � A kommunikáció verbális és nem verbális rendszerének (a nem verbális erősebb) � A kapcsolat létesítés terének � A bizalomnak � A helyzetnek � A befolyásolásnak (meggyőzés útján érhető el) � Az engedelmességnek

Az emberi psziché megismerése, és az emberi kapcsolatok számbavétele minden vonatkozásában alátámasztja a KOMMUNIKÁCIÓ fontosságát és az emberi léttel történő szoros kapcsolatát.

Köszönöm a figyelmet: Vége