A regny mfaji jellegzetessgei I Az antikvitzs kori

A regény műfaji jellegzetességei I. Az antikvitázs (ókori gr. és római irodalom): Petronius: Satyricon (i. sz. 1. sz. ) Apuleius: Az aranyszamár (i. sz. 2. sz. ) Longosz: Daphnis és Khloé (i. sz. 3. sz. ) Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek (i. sz. 3. sz. ) II. Középkori lovagregények (nemzeti nyelven íródtak-lingua romana): Chrètien de Troyes: Artus király és a kerekasztal lovagjai (kelta mondák feldolgozása verses regényben) (12. sz. ) Gottfried von Strassbourg: Trisztán és Izolda (13. sz. ) Hősi eposzok, pl. Nibelung-ének (germán mondavilág)

III. Újkori regények 1. Kalandregények, utaztató regények: pikareszk regények; polgárság kialakulása- olvasóközönség Ø Cervantes: Don Quijote (1615) –spanyol reneszánsz Ø Defoe: Robinson Crusoe (1719) –angol felvilágosodás robinzonád Ø Swift: Gulliver utazásai (1726) - angol felvilágosodás Ø Voltaire: Candide (1759) – francia felvilágosodás tézisregény Ø Jellemzőik: Ø A hősök változatos eseményeken mennek keresztül, világot látnak, életük kalandjai s a váratlan fordulatok adják a regény cselekményét. Ø Események láncszerűen sort alkotnak, térben és időben egyenes vonalúak (lineárisak), s a kalandok önmagukban is érdekesek, sorrendjük felcserélhető Ø Az eseménynek többnyire nincs jellemalakító hatása: A főhős ugyanolyan a mű elején, mint a végén

2. Fejlődésregény v. jellemregény (XIX. sz. ) a polgárság uralomra jutása Pl. Eötvös József: A falu jegyzője, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Stendhal: Vörös és fekete, Balzac: Goriot apó, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Tolsztoj: Háború és béke Jellemzőik: Ø Nincsenek öncélú események, a főhős a kalandok során változik, jelleme fejlődik. Ø Az ábrázolás központjában az emberi lélek összetettsége kerül; lélekrajz Ø Meg nem történt eseményt megtörténtként ad elő (valóság és képzelet); ez a mű cselekménye Ø A regényvilág: az író E/3. személyben, mint mindentudó, ki ismeri a szereplők tulajdonságait, a történet kimenetelét, többnyire tárgyilagosan közöl; narrátor szerep Ø A regénytér: ahol az esemény játszódik (többnyire valóságos hely) Ø A regényidő: valóságos idő, ahogy az olvasóé is. Ø Szereplője a regényhős; az eseménysor részese, általános emberi tulajdonságokkal és egyedi jellemvonásokkal Ø A regény világképe: tükrözi az író saját korát, véleményét saját koráról; erkölcsi, vallási, filozófiai nézetei illeszkednek a regény saját világába. Ø Ø

3. Modern regény (XX. sz. ) - A cselekmény szegényesebb - A regényhős személyiségének ábrázolása csökken; „arctalanság” Ø - A hagyományos regényidő átalakult: vagy perccé zsugorodott, vagy végtelenné tágult Ø - Absztrakt ( valóság darabjaiból egy általános vagy elvont) regénytér Ø Művek: Ø Ø l l Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában James Joyce: Ulysses Franz Kaffka: A kastély Albert Camus: A közöny