A reformpedaggia eszmetrtneti s mentalitstrtneti elzmnyei Reformpedaggia Kzs

A reformpedagógia eszmetörténeti és mentalitástörténeti előzményei

• Reformpedagógia: Közös alapelvek mentén szerveződő olyan pedagógiai áramlatok elnevezése, melyek a hagyományos iskola átformálását megújítását tűzik ki célul. • A reformpedagógiai gondolatok a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve szerveződtek jól körülhatárolható irányzatokká.

A reformpedagógiai irányzatok „zászlóbontása” a századfordulót megelőző évtizedekben • Az első angol „Új Iskola”: Abbotsholme • • 1889, II. Vilmos német császár iskolareformja 1890, Ellen Key: „A gyermek évszázada” 1900.

Abbotsholme, 1889

A gyermek évszázada. Ellen Key könyve első – svéd nyelvű – kiadásának címlapja (1900)

Ellen Key, 1907

• A reformpedagógia két lényeges mozzanata a) A tradicionális, „régi” iskola kritikája – megcsontosodott, túlhaladott módszerek, – „csengőhöz alkalmazkodó” időbeosztás, – a tudomány rendszerét mereven követő – – – tantárgyak, az elavult tantervek és tankönyvek egyeduralma, sematikus értékelés, külsődleges fegyelmezés, merev iskolarendszer.

• b) A gyermek köré rendelődő pedagógia új jelszavai, radikális retorikája – Szélsőséges ellentétpárok az átmenet lehetőségének kizárásával: • új (iskola) régi (iskola), • progresszív (pedagógia) tradicionális (pedagógia), • jövő (iskolája) múlt (iskolája). – Az új (utópisztikus) elvek és a régi gyakorlat szembesítése: • gyermekközpontúság tananyag központúság, • cselekvésközpontúság passzív befogadás, • sokoldalú képességfejlesztés „egydimenziós”, értelemközpontú tanítás.

Anker: Dorfschule, 1848

Nagyvárosi iskola tanterme a századfordulón

Württenberger: Auf der Schulbank, 1909

A „régi” iskola karikatúrája

Fizikai munka - Abbotsholme, 1889

Tanműhely a századfordulóm

A reformpedagógiai gondolkodásmód pedagógia- történeti gyökerei: • A reformpedagógia előzményeit három ösvényen haladva derítjük fel: – 1. Pedagógiai reformgondolatok fölbukkanása a nevelésről elmélkedő szerzőknél. – 2. Az iskolával kapcsolatos kritikai attitűd felerősödése. – 3. Az emberi mentalitás és viselkedéskultúra változásai a 18 19. században.

1. A reformgondolatok eszmetörténeti előzményei (Eszmetörténeti vázlat) • Rotterdami Erasmus (1469– 1536): – A nevelés szükséges: – „A természet kitűnő talajú, noha még megműveletlen szántóföldet ad a kezedbe. . . ” – „A gyermekkornak a kellemes és gyermekies dolgok felelnek meg, . . . a mogorvaságnak és darabosságnak hiányoznia kell. ”

• Juan Luis Vives (1492– 1540) – A kényszer nem nevel, csak behódolást vált ki: – „Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri. ” • Michael de Montaigne (1533– 1592) – Kritikus gondolkodásra van szükség: – „Rostáljon meg a gyermek mindent, és ne fogadjon el semmit tekintély alapján. ” – „A kollégium nálunk ifjú rabok börtöne. ”

• Francois Rabelais (1493 v. 94 1553): – A természet a legjobb nevelő közeg: – A „kert” mint pedagógiai toposz: „. . . réten avagy más füves helyen átalmentükben megvizsgálták a fákat és növényeket, egybevetvén azo kat a régieknek könyveivel, akik ezekről írtak vala. . . ”

• Johannes Amos Comenius (15921670): – Omnia sponte fluant, absit violentia rebus: – „A természet semmit sem hajt erőszakkal előre, csak ami már belül megérett és kitörni készül. ” – „Az ütésnek verésnek semmi hatalma sincs arra, hogy általuk a tudomány szeretetét ébresszük a lelkekben. ”

– „Legyen az iskola kellemes hely, és hozzon a szemnek kívülről belülről gyönyörűséget. ” – A tanítás „. . . pálca, szigor, kényszer nélkül, a lehetőséghez képest könnyen, kellemesen és mintegy önkéntesen történjék. ”

• Jean-Jacques Rousseau (1712 -1778): – Pozitív, elfogadó gyermekszemlélet: „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből. ” – Az önkibontakozás segítése: „Negatív nevelés”. – „Pedagógiai naturalizmus” a természet, mint az ismeretszerzés színtere. – Nevelő jellegű pedagógiai helyzetek teremtése.

Két illusztráció az „Emil” egy francia nyelvű kiadásából

• Johann Heinrich Pestalozzi (1746 -1827): – A „kéz, a fej és a szív” kiművelésével segítségnyújtás az emberi boldoguláshoz. – „Az ember tanítása. . . nem más, mint segítséget nyújtani a természet önkibontakozásra irányuló törekvésének. ” – A szemléltetés új dimenziói: „Anschauung” – a dolgok, jelenségek belsővé vált megtapasztalása. (A népiskolai pedagógiában széles körben elterjedt, nálunk a „beszéd és értelemgyakorlat” tantárgy módszertanát jelentős mértékben befolyásolta. )

Az eddigieket összefoglalva megállapítható: A reformpedagógiát megelőlegző gondolatok fejlődésében nincs „cezúra”, a fejlődés folyamatos.

2. Az iskolakritika felerősödése • Az egyre tömegesedő iskolai oktatással kapcsolatos ambivalencia, majd kritika a képzőművészetben is tetten érhető.

Nussbiegel: „Klasszikus iskola” 1825

Kühl: In der Schulklasse, 1889

Waldmüller: Nach der Schule, 1841

Iskolakritika „kívülről”: orvosok figyelmeztető cikkei a 19. század első • évtizedeitől kezdve Német orvosok: – Karl Ignaz Lorinser (1836): túlterhelés „az idegrendszer tömegének megnövekedése”. – „A legszorgalmasabbak a legesendőbbek. ” – Hermann Cohn (1867): túlzott szellemi igénybevétel fejfájás, rövidlátás, emésztési panaszok.

• Paul Hasse (1880): az iskolai túlterhelés pszichiátriai tünetekhez vezethet. • Vita az iskolai túlterhelésről (22 ezer aláírás). • Az ellentábor hangja: a túl sok kellemes foglalatosság ártalmas, a 14 16 éves fiatalságnak szigorú nevelésre van szüksége. • II. Vilmos német császár tanügyi reformja (1890): óraszámcsökkentés (a gimnáziumokban heti 16 órával kevesebbet írtak elő), latin görög stúdiumok anyagának mérséklése.

3. Új mentalitás, új embereszmény kibontakozása • A gyermekkel kapcsolatos attitűd fokozatos átformálódása. (A változás jelei a képzőművészetben. )

Cassatt, Mary: Maternal kiss, 1896

• A családi szerepek differenciálódása a 19. • században. Az apa helyzetének, szerepének átértékelődése. Az apa gyermek kapcsolat új elemei. (Képeslapok család ábrázolásai. )

Straka: Der Neugeborene, 1892 (Über Land und Meer)

Az Én Ujságom című gyermeklap címlapja, 1903

• Az embereszmény változásai a 19. század második felére: – Új embertípus születése: a fogyasztó („konzumáló”) ember, aki már nem „evilági aszkétaként” akar élni (Max Weber szavaival), hanem felfedezi saját belső világát, egyre differenciálódó igényeit, kielégítésre törő magasabb rendű szükségleteit. – Gyermekeinek színvonalas, sokoldalú nevelést, oktatást akar biztosítani. Ebből a körből kerülnek ki az első „új iskolák” (reformpedagógiai programot megvalósító internátusok) „megrendelői”.

Abbotsholme lakói színielőadáshoz készülődve