A politikai prtok kialakulsnak trtneti httere Politolgia II

A politikai pártok kialakulásának történeti háttere Politológia II. 2012/2013 tavaszi félév Készítette: Dr. Domonkos Endre (Ph. D)

I. A pártok eredete: honorácior- (káder) párt és tömegpárt I. XIX. századi pártok: képviselőcsoporttal rendelkeztek, szervezetük nem volt. Tömegpártok megjelenése: politikai demokrácia megteremtésének folyamatához való kötődés. Választójog kiterjesztésének következménye: politika, zártkörű jellege megszűnt. Modern tömegpártok két típusa: „parlamenten belüli” vagy „parlamenten kívüli pártok”.

I. A pártok eredete: honorácior- (káder) párt és tömegpárt II. Parlamenten belül keletkezett pártok: honoráciorpárt vagy káderpárt Modern pártok keletkezésének három lépcsője: 1. Képviselők laza csoportjainak állandósulása és megszilárdulása (honorációrpártok). 2. Választási bizottság létrejötte egy-egy választókerületben (választójog kiterjesztése). 3. Intézményes kapcsolat létesülése egy párt képviselőinek helyi választási bizottságai, valamint a képviselőcsoport között.

I. A pártok eredete: honorácior- (káder) párt és tömegpárt III. Első lépcső: apparátus és tagság hiánya + parlamenti csoport esetében a koherencia alacsony foka. Második lépcső: közvetítő intézmény szerepe, mely segítette a jelölteket a kampányban és a korteskedésben. Harmadik lépcső: országos pártiroda szerepe abban, hogy a párt ne csak egymástól független egyéni jelöltekkel, de egységes programmal és arculattal és pártprogrammal lépjen fel az egész ország területén.

I. A pártok eredete: honorácior- (káder) párt és tömegpárt IV. Modern párt parlamenten belüli megjelenésének jellemzője: országos szervezet kiépítése a parlamenti képviselőcsoport, ill. pártvezér ellenőrzésével és vezetésével történt. Kialakuló pártszervezet fő funkciója: képviselőcsoport támogatása volt. Hatalmi súlypont a képviselőcsoportban volt, pártvezetés tekintélyelvre épült.

I. A pártok eredete: honorácior- (káder) párt és tömegpárt V. Parlamenten kívül keletkezett pártok: eredeti tevékenységi területük parlamenten és pártpolitikán kívül volt (egyházak, érdekcsoportok). Választójog kiterjesztése: szociáldemokrata és munkáspártok parlamentbe való bejutása. Parlamenten kívüli pártok másik nagy csoportja: katolikus egyház, ill. világi egyházi szervezetek szerepe (katolikus néppártok, keresztényszociális, majd kereszténydemokraták).

II. Különbségek a honorációr- és a tömegpártok szervezeti és társadalmi jellegzetességeiben I. Maurice Duverger: káderpárt és tömegpárt megkülönböztetése. Sigmund Neumann: egyéni képviselet és társadalmi integráció modellje. Maurice Duverger: szervezeti különbségek elemzése (tömegpártnál: Káderpárt: alapegység a helyi választmány.

II. Különbségek a honorációr- és a tömegpártok szervezeti és társadalmi jellegzetességeiben II. Tömegpártok alapegységeinek hierarchikus egymásra történő épülése, tagok fontossága + ideológacentrikusság. Káderpártok: képviselőkhöz kapcsolódó helyi választmányok laza szövetsége, tagok regisztrációjának és tagdíjak hiánya, pragmatikusság és rugalmasság.

II. Különbségek a honorációr- és a tömegpártok szervezeti és társadalmi jellegzetességeiben III. Pártfegyelem: csoporthoz való hűség morális szempontjainak alapvető követelménye. Sigmund Neumann: pártok fokozatosan kiterjesztették közösségi szerepüket. Pártok szerepe a tagjaik életének behálózásában.

II. Különbségek a honorációr- és a tömegpártok szervezeti és társadalmi jellegzetességeiben IV. XIX. századi liberális pártok: individuumok képviselete. XX. századi tömegdemokráciák pártjainak feladata: nagy társadalmi csoportok (munkásság és katolikusok) társadalmi és politikai integrációja a demokratikus rendszerbe. Pártok társadalmi integráció intézményeivé váltak-

Honoráciorpárt és tömegpárt összehasonlítása XIX. századi honoráciorpárt XX. századi modern tömegpárt káderpárt (Duverger) tömegpárt (Duverger) egyéni képviselet pártja (Neumann) társadalmi integráció pártja (Neumann) korlátozott politikai terrénum kiterjedő politikai terrénum a „civil szféra” területeire korlátozott politikai részvétel kiterjesztése (általános választójog) a „párttagság” aktivitása a szavazásra korlátozódik állandó tagdíjfizetés aktív tagság fő funkciója a képviselők szelekciója fő funkciója az osztályérdekartikuláció és a képviselet A képviselőnek „szabad mandátuma” van pártfegyelem, de facto kötött mandátum a pártvezetés irányába a párt csak egy választási bizottság a párt egy nagy szervezet, messze túlterjed a politikán bázisa: „szabad rekrutáció” útján jött létre, társadalmilag „kötetlen” bázisa: osztály-hovatartozás alapján jött létre. konzervatív és liberális pártok szocialista pártok

III. A gyűjtőpártok I. 1950 -es évek: a századfordulón kialakult tömegpártok fokozatos átalakulása gyűjtőpártokká. XX. század első fele: tömegpártok célja egy (osztály, réteg vagy vallási alapon) körülhatárolt társadalmi csoportnak minél mélyebben és szorosabban a párthoz kötése volt. Társadalmi csoport-hovatartozás alapján való szavazás.

III. A gyűjtőpártok II. Politikai versengés új stratégiája: „catch-all” párti vagy gyűjtőpárti stratégia. Választási piachoz illeszkedő tömegintegrációs párt céljai defenzívek voltak: meghatározott jellegű tagság megszerzése. Vezetők teljesítményének mércéje: a párttal való azonosulás helyett az össztársadalmi célokhoz való hozzájárulás.

III. A gyűjtőpártok III. A gyűjtőpárti stratégia elemei a következők: a) az ideológia szerepének csökkentése, b) a felső pártvezetés pozíciójának erősítése, c) a párttagok szerepének csökkentése, d) a specifikus osztály vagy felekezeti bázisra való orientáltság oldása és e) a különböző érdekcsoportokkal és érdekszervezetekkel történő kapcsolatépítés. Több tényező szerepe a gyűjtőpárti stratégia kialakításában.

III. A gyűjtőpártok IV. 1. Párttal való azonosulás stabilitásának csökkenése. 2. Társadalomszerkezeti és kulturális változások. 3. Pártrendszer kontinuitásának megtörése az 1930 as és 1940 -es években (lásd: Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország). Három tényező hatása: gyűjtőpárti stratégia kialakulása (új „piaci” stratégia).

III. A gyűjtőpártok V. Nem minden pártból lett gyűjtőpárt (lásd: tisztán regionális jellegű és a szakmai-ágazati érdekkört képviselő + szűk ideológiai profillal rendelkező pártok). Sikeres gyűjtőpártokká a korábbi korszak nagy tömegpártjai váltak (lásd: német Kereszténydemokrata Unió, amely a katolikus Centrum párti szavazók mellett a protestáns szavazatokat is megszerezte).

II. Tömegpárt és gyűjtőpárt összehasonlítása Tömegpárt Gyűjtőpárt Funkció expresszív/integratív kormányzati/integratív Cél tagság növelése szavazatok növelése Szervezet erős gyenge Szavazóbázis osztály, felekezet, réteg minden társadalmi csoport Párt és bázisa közötti kapcsolat erős gyenge Kampánytechnika pártszervezet tömegkommunikáció Pártpreferencia alapja ideológia/identitás tematikus szavazás Szavazói viselkedés párttal való azonosulás mérlegelő szavazat Politikai tagoltság szegmentált homogén Választási piac zárt nyitott Domináns párttípus osztálypárt gyűjtőpárt

IV. A kis pártok reneszánsza I. 1970 -es és 1980 -as évek: hagyományos tömeg-, illetve gyűjtőpártok mellett új pártok megjelenése a politikai palettán (újbaloldali, zöldek, regionálisetnikai, nacionalista és szélsőjobboldali pártok). Pártok számának és fragmentációjának növekedése. Párttal való azonosulás erejének csökkenése + növekvő szavazatingadozás haszonélvezői:

IV. A kis pártok reneszánsza II. Gyűjtőpártok a II. világháború után: jóléti konszenzus képviselete. 1960 -as évek: jóléti konszenzust megkérdőjelező politikai csoportok számának növekedése. Új kisebb pártok létrejötte: speciális, csak egy korlátozott kör számára fontos politikai kérdés, konfliktus, érdek vagy ideológia tematizálása.

V. A választási-professzionális párt és a kartellpárt I. Panebianco (1988): a „választási-professzionális párt”: fizetett szakértők és a köztestületekbe beválasztott képviselők domináns szerepe, a vezetők személyiségére és konkrét kérdésekre koncentráló választási kampányok a lehető legnagyobb választói bázist célozzák meg, anyagi háttér megteremtése az érdekcsoportok és az állami finanszírozás révén. Richard Katz és Peter Mair: az egykor a civil társadalmat képviselő pártok ma az állam részeivé váltak.

V. A választási-professzionális párt és a kartellpárt II. Kartellpárt fogalma: szervezeti felépítés állam által történő szabályozása, pénzügyi háttér megteremtése az állam segítségével, kampány állam által meghatározott módon való folytatása (közszolgálati tömegkommunikációs csatorna). Kartellpárt: hivatalorientáltság szerepe szemben a tömegpártokkal, ahol az ideológiai preferenciák képviselete, ill. a gyűjtőpártoknál pedig a szavazatorientáltság volt a meghatározó.

VI. Felhasznált irodalom Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 111 -119. Táblázatok forrásai: Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 114 és pp. 116.

Köszönöm a figyelmet!