A palc nyelvjrs Sok fldet bejrtam de mgis

A palóc nyelvjárás „Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk. Ez az én igaz hazám. ” Mikszáth Kálmán

A palócság körében az a és á magánhangzók ejtésében a köznyelvi „A” a köznyelvi „Á”-hoz közelít; a kötnyelvi „Á” pedig az „A”-hoz és az „Ó”-hoz. Tehát az egyiket jóval nyíltabban, a másikat pedig sokkal zártabban ejti a palóc ember, mint ahogy a köznyelvet beszéő teszi.

Az „L” hang esetében előfordul ennek kiesése, pl. : vóna – vagy hasonulása az előtte álló mássalhangzóval: vóna volna talló tarló salló sarló

Sajátos az „L” hang gyakori megkettőzése: gyüllés gyűlés allig alig ellem elem

A palóc gyakran hanyag a kiejtésben, elhagyja a hóvégi ragokat: fáért házhoz abból vigyél imádkozzál

A plaócok néha a már szót is elspórolják: má megint már megint egyé má egyél már siessé má siessél már

A palóc nyelvjárásban a változó tövű szavak „E”-je alanyi esetben is legtöbbször „E”: tehen tehén szeker szekér vereb veréb keves kevés nehez nehéz

Fellelhető ma is a gyésítés: gyisznó disznó gyinnye dinnye Bangyi Bandi szeretyi szereti

Érdekes alaktani sajátosság a középső nyelvállású magánhangzók a toldalékokban: alszonak alszanak vonatokot vonatokat magukot magukat őköt őket fejüköt fejüket

Még napjainkban is megfigyelhető a főnévi igenév sajátosan palócos képzése: rínyi ríni futnyi futni alunnyi aludni ennyi enni várnyi várni

A –t végű igék rövid múlt idejű alakját csak a palóc nyelv őrizte meg: kikötte kifutta kikötötte – kifutotta megett megevett megsütte megsütötte

A palóc tájszavainkban az idegen nyelvi hatások éppúgy tetten érhetők, mint a nyelvjárási sajátosságok: masina, platnyi, rocska, veder, kutács, hambit, sederszín, hamvas, kasznyi, sifony, dikó, trozsák, szenke, szárazajja, tollyú, gyüker, lajbi, szanda, morvány, haluska, bodak, bojnyík, ángyika, komasszony, nene

A palóc tipikus jellemzője az illabiális a hang. Ez néha félreértéseket okoz…

De nyugalom… más területen élők is küzdenek hasonlókkal A szegediek például „szögediesen” beszélnek, azaz a legtöbb magánhangző „ö” lesz… Ebből már viccek is születtek: „Hol a szappan, anya? ” — kérdezi a fiú. „Mögötted!” — így az anya. „Dehogy öttem mög!”

Beszéljük meg! Tudsz hasonló példákat mondani?