A neoklasszikus iskola Marginalista forradalom A pszicholgiai szubjektv

A neoklasszikus iskola Marginalista forradalom A pszichológiai, szubjektív irányzat a közgazdaságtanban

1870 -es évek eleje Menger, Jevons, Walras Összeköti őket: • az értékelmélet központba állítása a közgazdasági elméleti rendszerben, • az egyénből kiinduló magyarázat és • precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakításának igénye

Miért volt szükség új elméletre? • A klasszikus iskola válsága • Kikezdték elméletileg = a ricardoi rendszer ellentmondásai (Mill) • Empirikusan (népesedéselmélet) • ↔ a munkaérték elmélet „kellemetlenné” vált

Knut Wicksell • „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend elleni rettenetes fegyverré vált … hogy a munka a gazdagság egyedüli forrása, ez éppolyan veszélyes, mint amennyire téves tannak látszik, mivel szerencsétlenül fogódzót nyújt azoknak, akik minden tulajdont úgy ábrázolnának, mint ami a dolgozó osztályokat illeti meg, és a mások által kapott részesedést mint rablást vagy csalást velük szemben. Az új … csereérték-elméletnek ezért nemcsak absztrakt elméleti jelentősége volt, hanem elsőrendű gyakorlati és társadalmi érdekké vált; …”

Marx – vulgáris gazdaságtan • „a nagyipar … az 1825 -ös válsággal megkezdi modern életének periodikus körforgását. … A burzsoázia Franciaországban és Angliában hatalmat hódít. Ettől kezdve az osztályharc, a gyakorlatban és az elméletben egyaránt, mind élesebb és fenyegetőbb formákat öltött. Megkondította a tudományos politikai gazdaságtan lélekharangját. Most már nem arról volt szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos-e vagy káros, kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos-e vagy sem. Az önzetlen kutatást bérencek kötelőzködése, az elfogulatlan tudományos bírálatot az apologetika rossz lelkiismerete és gonosz szándéka váltotta fel”

Marx – vulgáris gazdaságtan • A vulgáris gazdaságtan végső formája „a professzori forma, amely ’történelmileg’ lát munkához és bölcs mérséklettel mindenünnen összekeresi a ’legjobbat’, mikor is nem néz ellentmondásokra, hanem csak a teljességre. Ez minden rendszerek elszellemtelenítése, melyeknek élét mindenütt letöri, és melyek békésen megférnek egymás mellett a kivonat-füzetben. Az apologetika hevét itt mérsékli a tudálékosság, amely jóakaróan néz le a nagy gazdaságtani gondolkodók túlzásaira és őket csak mint kuriózumokat úszkáltatja középszerű kásájában. ”

A marginalisták előfutárai • Thünen – ő fedezi fel a határtermelékenységet, meddig menjen el a cég bérmunkások alkalmazásával • Cournot – gazdaságtudománynak matematikai eszközöket kell használnia – keresleti függvény + keresleti rugalmasságot ő értelmezi először • Gossen – korában nem ismert – de ő fogalmazza meg a csökkenő határhasznot, amit róla neveznek el, valamint az optimális jövedelemelköltés kritériumát. (Gossen I-II: )

Gossen • 1854 -ben megjelent könyvében megállapításai közül 2 kiemelkedő, ezeket később elnevezik • Gossen I. törvényének: a folyamatos fogyasztás során az addicionális egységeknek egyén számára való hasznossága csökken = csökkenő élvezet elve • és II. törvényének: az egyén akkor maximálja a hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban egység pénz határhaszna azonos nagyságú

Az 1870 -es évek marginalista forradalma • • 1871. S. Jevons: A politikai gazdaságtan elmélete – kísérlet a közgazdaság-tudomány explicit matematikai elméletének megalkotására 1871. C. Menger: A közgazdaságtan alapelvei – a határhaszon alapján álló szubjektív értékelmélet 1874. L. Walras: A tiszta közgazdaságtan elemei – határhaszon elemzés a formális matematika nyelvén, kereslet-kínálat, egyensúly Közös pont a határelemzés és ennek bázisán az új értékelmélet – a keresleti oldalból való kiindulás

Új megközelítés: • nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az alapvető probléma az adott erőforrások allokációjához kapcsolódik (optimalizáció) • rövid távú elemzés • az egyén álláspontján állnak (szubjektív elemzés) • Új módszertan: határelemzés – ezt van aki matematikai úton, van aki verbálisan vezeti le • Szakítás a munkaérték-elmélettel – szubjektív értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszon határozza meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek értelmében a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli ( a keresleti oldal előtérbe helyezése). • Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet • Nem tárgyalják a gazdasági növekedést – felvállalják a Say dogmát (Walras-törvény)

A marginalista forradalom jelentősége • • • A triász munkássága az első jele volt a paradigmaváltásnak Határelemzés – „a maximalizálás elméletének részletes kifejtése” Versengő erőforrások leghatékonyabb elosztása alternatív célok között → optimumban a határértékek kiegyenlítődnek – széles körben alkalmazható elv

A marginalista forradalom jelentősége • • • A tökéletes verseny a kiadások és az erőforrások „ekvimarginális” elosztásához vezet Érték = tökéletes versenypiaci ár egy objektív, összeadható mértékegység Egyszerű alapfeltevések, vonzó, új analitikus technika → az első világháború előtti fél évszázadban az akadémikus közgazdászok dominanciája

A neoklasszikus áttörés • • • A vezéralak végül is Marshall lett (1890) J. N. Keynes: a politikai gazdaságtan fogalmai: 1. pozitív tudomány – „közgazdaság-tudomány” 2. normatív tudomány 3. művészet Válasszuk el a pozitív közgazdaságtant a tudomány többi aspektusától

Az értékprobléma újraformulázása 1. Abszolút belső érték nincs • Jevons: érték = viszony; értékelmélet→csereelmélet →árelmélet az értékelmélet helyett 2. A keresleti oldal a meghatározó • „Az érték teljes mértékben a hasznosságtól függ” (kopernikuszi fordulat)

Az értékprobléma újraformulázása • • • Marshall a szintetizáló – ollóhasonlat Több annál: D és S teljes függősége – a használati és csereérték teljesen integrált rendszere Fogyasztói hasznosságmaximalizálás → a kereslet határhaszon elemzésen alapuló elmélete Termelői profitmaximalizálás → a termelés határtermelékenységen alapuló elmélete Árak és mennyiségek kölcsönönös függősége (keresleti és kínálati görbe metszéspontja) (Walras)

William Stanley Jevons (1835 – 1882) Liverpoolban született Természettudományi tanulmányok (kémia, matematika) Formális tanulmányai után „az Ember tanulmányozását” is elkezdi 1862 – A politikai gazdaságtan általános matematikai elméletének rövid vázlata – kis figyelmet kap • 1865 – Szénkérdés – országos elismertségre tesz szert (Jevons paradoxon: noha az ipari szénfelhasználás egyre hatékonyabbá vált – ezáltal egységnyi szénmennyiségből több termék előállítása vált lehetővé –, az abszolút szénfelhasználás mégis növekedett. ) • 1876 – londoni egyetem politikai gazdaságtan tanára • 1872 – a Royal Society tagjává választják • • 16

William Stanley Jevons • Főműve: „A politikai gazdaságtan elmélete” – 1871 • Kortársai statisztikusként ismerték, sokoldalú egyéniség, munkásságát két fő téma köré csoportosíthatjuk: – Tudományos módszertani kérdések: • Szerinte nem feszülnek ellentétek az induktív és deduktív módszereket, mindkettőnek meg van a saját szerepe, kiegészítő jelentősége (1874 – A tudomány alapelvei) • Egyaránt alkalmazza az elméleti és statisztikai megközelítést – Benthami utilitarizmus: „az emberi cselekvés indítéka a lehető legkisebb szenvedéssel megszerezhető legnagyobb élvezet” • A közgazdaságtan tiszta matematikai tudomány • Az érték szubjektív, amely megítélésében szerepet kap a „hasznosság végső foka” • A csere kapcsán határozza meg az egyensúlyi feltételt: két áru cserearánya egyenlő kell legyen a hasznossági fokok arányával 17

William Stanley Jevons • Szembehelyezkedett a korábbi kort meghatározó elődökkel: – „a tehetséges, de hibásan gondolkodó” Ricardóval – „a hasonló tehetséges, de tévesen gondolkodó csodálójával” J. S. Millel • Gondolatrendszere az értékelmélettől eltekintve nem mutat radikális változást • Az értékelméletet akarta „megreformálni” 18

Carl Menger (1840 - 1921) • Galíciában született • Bécsben jogot és politikai gazdaságtant tanult, krakkói egyetemen doktorált • Egyetem után újságíró, majd 1871 -től közszolga • 1871 -ben jelenik meg főműve, amelyet a bécsi egyetemre ad be habilitációra: A közgazdaságtan alapelvei (Grundsatze der Volkwirtschaftslehre) • 1876 -tól Rudolf trónörökös nevelője (útjain is elkíséri) • 1879 -től a bécsi egyetemen politikai gazdaságtant tanít • 1903 -tól visszavonul, csak kutatással foglalkozik, ill. depressziós lesz 19

Carl Menger Munkásságának kiemelkedő pontjai: • Szubjektív értékelmélet(é)re alapozott gazdaságelmélet: – A határhaszon-elemzés egyik létrehozója – Meghatározza a javak különböző osztályait és ezek összekapcsolódásának láncolatát – Elemzésének kiindulási pontja a fogyasztó (szükségleteit elsőrendű javak elégítik ki), innen halad fokozatosan a termelő, illetve magasabb rendű javak irányába – A termelési tényezők értékének magyarázatát is a rendszer részévé tette • Metodológiai nézetei: – – Az elméleti elemzés fontosságát hangsúlyozza Atomisztikus módszer Logikai, oksági összefüggések láncolata (Arisztotelész) Kifejtése nem formalizált • Az osztrák iskola megalapítója • Munka és föld eredeti termelési tényezők, a tőke nem 20

Osztrák iskola • A csereértékek, az áralakulást genetikus, kauzális módon igyekszik meghatározni • Kerülték a matematikai levezetéseket és a grafikus ábrázolásokat • A fogyasztók belső tapasztalataira építették az elméletüket; szerintük az árakat, az értéket a keresleti oldal határozza meg • Radikális szubjektivizmus: az egyénből vezetjük le deduktív módon a gazdasági törvényeket ↔ német történelmi iskola (Metodenstreit - G. Schmoller) • A termelési tényezőknek azért van értékük, mert részt vesznek a fogyasztási cikkek előállításában értéküket a velük előállított fogyasztási cikk szubjektív értéke határozza meg termelési költségek nem ármeghatározók a termelési jószág értékének a levezetése a termék értékéből gazdasági beszámítás (Wieser) • radikális Marx-kritika (Böhm-Bawerk) • termelési rokonságban lévő javak értéke nem saját határtermékük szerint alakul

A munkát, tőkét, földet felhasználják egy-egy jószág előállításához, de van-e értékük a határhaszon elmélet szempontjából? ØAzért van szubjektív értékük, mert hozzájárulnak a szükségletek kielégítésének azáltal, hogy közvetlenül v. közvetve részt vesznek a termelésben. Értéküket az határozza meg, hogy a velük termelt fogyasztási cikknek a fogyasztók szükséglet-kielégítése szempontjából milyen jelentőséget tulajdonítanak. ØA termelési költségek tehát nem ármeghatározók, hanem fordítva, az ár által meghatározottak. A termelési tényezők közreműködésének értéke egyúttal az adott termelési tényező jövedelme. ØMinden termelési tényezőnek azért van jövedelme, mert termelékenysége révén hozzájárul a fogyasztói szükségletek kielégítéséhez. ØA termelési jószág értékének a termék értékéből való levezetését Wieser gazdasági beszámításnak nevezi.

Az értékképzés sorrendje a határtermék határhaszna határozza meg a termelési jószágok értékét ezek határozzák meg a termelés költségeit ezen költségek azon termékek értékét amelyeket ezen termelési tényezőkkel elő lehet állítani tehát ezen termékek értéke nem a saját határhasznukat fejezi ki hanem azon termékekét amelyeket a termelési tényezők egyéb felhasználása mellett elő lehetett volna állítani.

Módszertani vita • Menger és Schmoller között zajlott. • Schmoller az új német iskolához tartozott. Fontosnak tartotta a gazdaság társadalomba ágyazottságát, a történetiséget, több tudományág vizsgálatát a gazdasági jelenségek vizsgálatához. • A vita fő kérdései: – Mennyire lehet értékmentesen, absztrakt módon vizsgálni a közgazdaságtant? (Menger volt az absztrakció pártján). – Mennyire kell a társadalomba ágyazottan vizsgálni a közgazdaságtant? Menger szerint el lehet különíteni, Schmoller szerint nem. – Eredménye: az osztrák iskola ekkor lett ismert német területen.

A régi osztrák iskola: Eugen Böhm. Bawerk • Értékelmélete: a határpárok Vevő Eladó A 1 280 B 1 110 A 2 260 B 2 150 A 3 240 B 3 170 A 4 220 B 4 200 A 5 210 B 5 215 A 6 200 B 6 250 Az ár 215 és 210 közé esik • Kamatelmélete: termelési kerülőút (technológiai), időpreferencia (fogyasztói értékítélet)

Kamatelmélete • Technológiai jellegű magyarázat: • Termelési kerülőút elmélettel. A természetben két önálló termelési tényező létezik, ami természeti adottság: a munka és a természeti erőforrások. Megindokolja, hogy miért kell a munkán és a földön kívül tőkejavakat is alkalmazni. • A tőke nem eredeti termelési tényező. A fogyasztási javak többségét csak a munkaerő és a természeti erőforrások közé közbenső javak beiktatásával (tőkejavakkal) lehet HATÉKONYAN létrehozni, így egy termelési kerülőút keletkezik. • Minél inkább fejlődik a technológia, annál inkább hosszabbodik a termelési kerülőút. • Szubjektív elem: • Ahhoz, hogy a tőkejavak létrejöhessenek, le kell mondani a jelenbeli fogyasztásról a jövőbeni fogyasztás érdekében és meg kell takarítani. • => Ezért a fogyasztónak, aki lemond a fogyasztásról ellentételezés jár és ez a kamat (időpreferencia, ami Pigou révén került be ez a fogalom a köztudatba).

Az új osztrák iskola • Az új osztrák iskola az 1930 -as években alakult ki, elsősorban az USA-ban. • Mieses szerint is a fogyasztó a gazdasági élet központi szereplője. A piacot a fogyasztók vágyai irányítják, a gazdaság az ő uralmuk alatt áll, mivel ők döntenek a termelés nagyságáról, a vállalkozók, pedig a fogyasztók vágyainak végrehajtói. • A tőkés gazdasági tevékenység a profit érdekében folyik, s ezt csak a fogyasztók igényeinek kielégítése révén kaphatják meg. • Mises a választáselmélet (praxeológia) szerint hangoztatja, hogy minden emberi cselekvés választás, egyfajta csere. A motiváló erő az elégedetlenség, s ezért az előnytelen helyzetet előnyösebbre akarjuk felcserélni. A célkitűzéseket az egyén határozza meg, az eszközöknek, pedig akkora értéket tulajdonít, mint annak a célnak, amit az eszköz révén el akar érni. • Mieses ezeket a szabályokat történelmi kortól függetlennek tartja, de a kapitalizmusban a nyereséget és veszteséget pénzben jobban ki lehet fejezni.

Praxeológia • A cselekvés csak racionálisan, azaz az ésszerűség által determinált módon mehet végbe. • Mieses szerint a vállalkozó mintegy a tőkés alkalmazottja, mert ha nem rendelkezik tőkejavakkal, akkor a veszteséget a tőkejavak tulajdonosa viseli. • A szocialista vállalat vezetőjének nincsenek a tulajdonában tőkejavak, azokat nem úgy használja, mintha saját javait kockáztatná, a tőkejavaknak nincs piaca, s így nincs piaci ára sem, ez, pedig lehetetlenné teszi a gazdasági számításokat. • Ellenzi a kormányzat beavatkozását a gazdasági folyamatokba, azt még a monopóliumok kialakulása sem indokolja. A tőkés rendszer nem szorul védelemre.

Friedrich August von Hayek (1899 -1991) • Munkásságának középpontjában az állami beavatkozástól mentes, szabad piacgazdaság optimális működésének bemutatása áll • Szocializmus ellenesség • Keynes nagy ellenlábasa • „Mr. Keynes gazdasági következményei” • „Út a szolgasághoz” • „Végzetes önhittség”

Friedrich August von Hayek Szerteágazóan foglalkozott a különböző tudományágakkal: jogelmélettel, filozófiával. • Élete végigkísérte az egész századot, ennek ellenére nézetein nem változtatott az idők során. • A liberalizmus angolszászok által képviselt változatát fogadta el. • Szerinte a társadalom fejlődése csak egy spontán fejlődés mentén mehet végbe. Kárhoztatta a francia felvilágosodást, mert általánossá tette az ún. konstruktivista tévedést. Ez abban áll, hogy a társadalmat ki lehet ragadni a szerves fejlődés útjából és valamit meg lehet valósítani, amit az ember a rációval elgondol. „Ami kitalálható, az megcsinálható. ” --> Az EU fejlődése is itt bukott meg. • Ezzel szemben Hayek szerint a racionalista hozzáállás a társadalmi gyakorlatban diktatúrát szül (jakobinusok, bolsevikok).

Az osztrák iskola ma • Vannak, akik történeti fogalomként fogadják el. Hayek után az osztrák iskola igazából történeti fogalom. • Az állami beavatkozás elutasítása miatt ma a libertariánus iskolával azonosítják. Ø (Libertariánus: az amerikai terminológiában jellemző, szigorú liberális gondolkodást jelent; ott a „liberális” az európai terminológia szerinti „szociáldemokratát” jelent. ) • A piac, mint ismeret-feltárási folyamat Misestől és Hayektől származik. • Matematizálás elutasítása. • A radikális bizonytalanság előtérbe helyezése

Léon Walras (1834 – 1910) • Holland családból származott, apja Antoine-August Walras • Többszöri sikertelen kísérlet az École Politechnique-be (hiányos matematikai ismeretei miatt nem kerül be) • Bányamérnöknek tanul (innen származnak matematikai ismeretei), majd újságíróként is tevékenykedik • 1860 -tól kezd publikálni • 1870 -től 1892 -ig a Lausanne-i Akadémia politikai gazdaságtan tanszékének vezetője • A Laussanne-i matematikai iskola megalapítójának tekintik 32

Léon Walras (1834 – 1910) Magnum opus: Éléments d’économie politique pure; ou théorie de la rischesse sociale – A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete 1874 1877, 1899, 1926 (Éléments vagy Economie Pure - rövidebb nevén) “az árak meghatározódásának elmélete a tökéletes szabad verseny hipotetikus feltételei között” l l Legteljesebb mű, négy kiadást is megért Angol nyelvre 1954 -be fordítják le 1. Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok – 1896 l l Az ember mint termelő olyan kapcsolataival foglalkozik, amely az ideális helyzettől eltér Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet 2. A társadalmi gazdaságtani tanulmányok – 1898 l l A tulajdon, az elosztás és az igazságosság kérdéseit tárgyalja Nem egységes kifejtésű, tanulmánykötet 33

Léon Walras (1834 – 1910) • Általános egyensúlyelmélet – „A gazdasági egyensúlyelmélet adja Walras halhatatlanságra való jogát, ez a nagy elmélet, melynek kristálytiszta gondolatmente megvilágította a tisztán gazdasági kapcsolatok struktúráját egyetlen alapvető elv fényénél” Schumpeter (1952) – Világos, precíz, matematikai megfogalmazás – Két típusú piac elemzését integrálja: • Végtermékek piacát (m számú) • Termelési tényezők piacát (n számú) 34

Léon Walras (1834 – 1910) • • • A modell segítségével megmagyarázza: Az m számú termékmennyiség optimális szintjét (x 1, x 2, . . . xm) Az m számú termék egyenkénti árait. Az egyik jószág ármérce szerepet tölt be, így azt egységnyinek tekintve tulajdonképpen a relatív árak meghatározására kerül sor, p 1=1 (p 2, p 3, …pm), ezzel kiküszöböli a pénz használatát Az n számú termelési tényezőből felhasznált optimális mennyiségeket (y 1, y 2, . . . yn) Az n számú termelési tényező árát (i 1, i 2, . . . in) A termelésben használt ráfordítási technikai koefficienseket (együtthatókat), az m termék előállítása során egyenként az n termelési tényezőből milyen mennyiségeket használnak fel a termelők. Az aij együttható megmutatja, hogy az i-dik termelési tényezőből (i értéke 1 -től n-ig változik) mennyit használnak fel a jdik termék egységnyi előállításában (j értéke 1 -től m-ig változik) 35

Léon Walras (1834 – 1910) Az egyenletrendszereit öt csoportba foglalja össze: 1. Termékek kereslete: (m-1 egyenlet) x 2 = f 2(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) x 3 = f 3(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) x 4 = f 4(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) … xm = fm(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) 36

Léon Walras (1834 – 1910) 2. Ár-költség egyenletek (m egyenlet) 1 = a 11×i 1 + a 21×i 2 + a 31×i 3 +. . . + an 1×in p 2 = a 12×i 1 + a 22×i 2 + a 32×i 3 +. . . + an 2×in p 3 = a 13×i 1 + a 23×i 2 + a 33×i 3 +. . . + an 3×in. . . pm = a 1 m×i 1 + a 2 m×i 2 + a 3 m×i 3 +. . . + anm×in 37

Léon Walras (1834 – 1910) 3. Tényezőpiaci keresleti egyenletek (n egyenlet) y 1 = a 11×x 1 + a 12×x 2 + a 13×x 3 +. . . + a 1 m×xm y 2 = a 21×x 1 + a 22×x 2 + a 23×x 3 +. . . + a 2 m×xm y 3 = a 31×x 1 + a 32×x 2 + a 33×x 3 +. . . + a 3 m×xm. . . yn = an 1×x 1 + an 2×x 2 + an 3×x 3 +. . . + anm×xm 38

Léon Walras (1834 – 1910) 4. Tényezőkínálati egyenletek (n egyenlet) y 1 = f’ 1(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) y 2 = f’ 2(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) y 3 = f’ 3(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in). . . yn = f’n(p 2, p 3, … pm, i 1, i 2, … in) 39

Léon Walras (1834 – 1910) 5. Ráfordítási technikai koefficiensek egyenletei (m×n egyenlet) a 11 = f’’ 1(i 1, i 2, … in) a 12 = f’’ 2(i 1, i 2, … in) a 13 = f’’ 3(i 1, i 2, … in). . . anm = f’’n(i 1, i 2, … in) 40

Léon Walras (1834 – 1910) • Az 5. egyenletrendszer nélkül 2 m+2 n-1 ismeretlenünk és ugyanannyi egyenletünk van • Meglátása szerint az ismeretlenek és egyenletek számának egyezősége elegendő az ismeretlenek meghatározásához • A fenti feltétel csak akkor igaz, ha egyetlen termék gyártása sem növekvő mérethozadékú, nincsenek kapcsolt termékek és externáliák, jövedelmi hatás (Kenneth Arrow, Gerard Debreu, 1954) 41

Léon Walras (1834 – 1910) Az általános egyensúly jellemzői: – Tökéletes verseny esetén valósul meg, tökéletes és ingyenes információáramlás mellett – A piaci árak egyenlők a termelési költségekkel, nincs gazdasági profit • Az általános egyensúlyi állapot létre a tapogatózási (tatonnement) folyamat során jön létre. • Walras-törvény: Bármely árrendszer esetén (akár nem egyensúlyi árak esetén is) a pénzben kifejezett (árakkal súlyozott) összkereslet megegyezik a pénzben kifejezett összkínálattal. Ha tehát m+n-1 piac egyensúlyban van, szükségképpen a m+n számú piac is egyensúlyban lesz. • 42

Walras törvény: a leggyakoribb megfogalmazás szerint azt mondja ki, hogy a nettó többletkeresletek összege bármely árrendszer mellett zérus. Varian modelljének jelölései átvéve: ahol két szereplő van A és B, két termék 1 és 2 és X ill. W jelöli az egyes szereplők teljes keresletét ill. indulókészletét. Ekkor a törvény matematikai formulával a következőképpen irható fel: Ez a formula átrendezhető a következőképpen:

Az egyenlet bal oldalán az egyes szereplők teljes keresletének összege szerepel, tehát az összkereslet, míg a jobb oldalon a szereplők rendelkezésre álló készlete, vagyis a teljes kínálat. ØAz enyhén misztifikáló többletkeresleti megfogalmazás helyett most egy sokkal kézzelfoghatóbb de egyben árulkodóbb formához jutunk. ØAz ún. Walras-törvény legáltalánosabban azt mondja ki, hogy "az összes kínált áru pénzértéke egyenlő az összes keresett áru teljes pénzértékével" (Baumol [1968] 403. o. ) ØBaumol szerint Walras azt feltételezte, hogy "mindenki aki keresletet támaszt valamilyen áru iránt, a definíció szerint hajlandó csereképpen azonos értékű pénzmennyiséget (vagy más árumennyiséget) felkínálni. Hasonlóképpen bárki, aki bizonyos mennyiségű jószágot kínál a piacon csereképpen ennek egyenértékét kéri pénzben, vagy más árukban". (Baumol [1968] 403. o. ) – „A Say-törvény első unokatestvére”

A legjobban akkor érthetjük meg a Walras-törvény igazi mondanivalóját, ha megvizsgáljuk, hogy miből származik. Varian a bizonyításhoz felírja az egyes szereplők költségvetési korlátját: Ha a két gazdasági szereplő költségvetési korlátját összeadjuk megkapjuk a Walras-törvényt, mint ahogy azt az első módon meghatároztuk. "Most már látjuk, - írja Varian - hogy honnan származik Walras törvénye, mivel az egyes szereplők túlkeresletének értéke zéró, ezért a szereplők túlkeresletét összeadva is zérót kapunk. " (Varian [1991] 583. o. )

Alfred Marshall (1842 – 1924) • Londonban született • Tanulmányait Cambridge-ben végzi • Kezdetben (apja elképzelései alapján), egyházi pályára készül, de kiváló tanulmányi eredményei alapján Cambridge-ben akadémiai pályán marad(hatot)t. • 1868 -tól politikai gazdaságtant tanított • 1877 -től Bristolban tanított • 1882 -ben, Jevons halálát követően a figyelem központja ráirányul • 1884 -től Cambridge-be kerül vissza professzori rangot kap • 1890 -ben jelenik meg főműve a Közgazdaságtan Alapelvei (Principles of Economics) • 1903 -tól eléri, hogy a közgazdaságtant a történelem és erkölcstudományoktól leválva tanítsa • 1908 -ban vonul vissza 46

Alfred Marshall • Nyomatékosan hangsúlyozta a folytonosságot az elődök nézeteivel. Integrálja a „Smith-Ricardo-Mill” iskola tudásanyagát és a marginalisták nézeteit. • Az értékelmélet kérdésében is hasonló integratív szerepe volt: „A vitát arról, hogy az értéket a hasznosság vagy a termelési költség kormányozza-e, ugyanolyan értelmesnek kell tekintenünk, mintha arról vitatkoznánk, hogy az olló alsó vagy felső szára vágja-e el a közé helyezett papírdarabot” • Szemléletváltás: a vizsgálat tárgya nemzetgazdaság egésze, hanem annak egyes részei, az egyének gazdálkodási kérdései, problémái • Megjelenésekor nézetei már tanítványai révén ismertek voltak, ilyen értelemben nem hatottak újdonságként. Sokszori „csiszolgatás” után publikálta művét 47

Alfred Marshall • Széleskörű közönségnek szánta • A matematikai precizitás a kifejtésben a logikai struktúrák kialakításánál és tárgyalásánál van jelen, a technikai részletesség (matematikai jelölések, számítások) főleg függelékekben jelenik meg. • A modern mikroökonómia fogalmi keretei származnak innen (pl. rugalmasság, marshall-kereszt stb. ) (Keynes bélegzi mikroökonómiának) • Megjelenéskor az I. kötet jelölés szerepelt rajta (tervei szerint egy második kötet tartalmazta volna a külkereskedelem, a pénz, a konjunktúraciklusok az adózás, kollektivizmus, a jövő kilátásainak kérdéseit) 48

Ár- és értékelmélet • A csereérték és használati érték teljesen integrált koncepcióját adja • Tisztázza a keresleti oldal és a kínálati oldal szerepét az áralakulásban: – Kereslet: határhaszon elemzés – Kínálat: határtermelékenységre alapozott • Időtényező bevezetése és az áralakulás – Piaci periódus vagy piaci nap (a kínálat adott, nincs lehetőség visszavonni az árut a piacról) – kereslet határozza meg az árat – Rövid táv (változtatható a kibocsátás, de nem a technológia vagy a gépállomány) – kereslet és a határköltség – Hosszú táv (a felszerelés is változtatható), a kínálat alkalmazkodik a kereslethez, a hozadék függvényében a kínálati görbe határozza meg az árat, (de akár negatív meredekségű is lehet bizonyos szakaszon és akár több egyensúlyi pont is lehetséges) – Szekuláris periódus – minden változik (technológia, szükségletek) • Elemzési technikája a ceteris paribus elv – parciális egyensúlyelemzés. • Az árelmélet mellett a VI. könyvben az elosztás és növekedés kérdéseivel is foglalkozik 49