A nemzetkzi adssgvlsg mint jtkelmleti problma nhny gondolatksrlet
A nemzetközi adósságválság mint játékelméleti probléma (néhány gondolatkísérlet) Török Ádám Az MKT alelnöke
„…közönséges kívánságok a fejedelmeknek, hogy nékik oly dolgokrúl szóljanak, melyekhez kedvek vagyon” (Pázmány Péter) Fiskális politika és játékelmélet 2
Van-e irodalma a témának? Szakfolyóiratokban még nincs ilyen publikáció Csak néhány nyaráig, pl. blogbejegyzés 2011 A görög adósságválság mint a fogolydilemma esete (http: //wiredandready. net/2011/06/18/gametheory/) Szintén a görög esetről egyetemi házi dolgozat (U of Berkeley, Haas School of Business) (http: //faculty. haas. berkeley. edu/rjmorgan/mba 211/2 011 Mid. Semester. Projects/Midterm_Nashty_final. pdf) Fiskális politika és játékelmélet 3
A játékelmélet újabb alkalmazása? Divatossá vált téma: 2011 nyarától több elemzés is játékelméleti eszközökkel szemléltette deficitvagy adósságproblémák lehetséges megoldásait Az amerikai kongresszus adósságküszöb-vitája – csirkejáték (Business Week, 2011 -08 -03) Robert Aumann Lindauban a Nobel-díjas közgazdászok találkozóján (2011 -08) a görögök kimentéséről – potyautas-probléma Inkább Aumann személye miatt látszik játékelméleti ügynek A magyar bankok lehetséges stratégiái a deviza-lakáshitelek kiváltásával kapcsolatban – fogolydilemma (Portfólió, Madár István, 201109 -13) Fiskális politika és játékelmélet 4
Kik a szereplők? A két fő oldal: adósok és hitelezők, de a közvélemény előtt nem mindig a tényleges szereplők jelennek meg (pl. egy ország elnöke a tényleges döntéshozók helyett). Különleges játszmák – pl. a lakáshiteleknél, ahol a bankok egyszerre több játszma résztvevői, eltérő szerepekben. A játszmák egyes „szereplői” gyakran csak adott ügyben létrejött taktikai érdekkoalíciók. Egyes „megfigyelők” is szereplőkké válhatnak (pl. a hitelminősítők). A szereplők többségének egyszerre kell (eltérő) gazdasági és politikai optimumkövetelményeknek megfelelnie – szerepjátékok. Fiskális politika és játékelmélet 5
Új szemléltető eszköz → elemzési technika? Az adósságproblémák kooperatív elemei háttérbe szorultak, a nem-kooperatív játékokra jellemző magatartási elemek előtérbe kerültek – megnőtt a tét Kulcsvaluták fennmaradása; az EU jövője; a világgazdaság stabilitása – van-e Nash-egyensúly az adós és a hitelező oldal között? pl. implicit DE – GR játszma, az 1998 -2000 -es bátortalan német ellenkezési kísérletek óta Nash-E: „ha a többi játékosnak nem érdemes változtatnia a stratégiáján, nem érdemes nekünk sem” A továbbiakban: csupán újabb szemléltető ötletek A formalizált elméleti kifejtés és a tényekhez való részletes igazítás akár a Schelling-féle verbális, akár a extenzív vagy a stratégiai formájú modellekben még sok munkát igényel Fiskális politika és játékelmélet 6
Modellek és esetek Több ismert játékelméleti modell is valamilyen módon alkalmazhatónak látszik a nemzetközi adósságválságra Itt/most csak ötletek, a kidolgozás hátravan! Eddig felsorolva (persze más esetekre is alkalmazható): Fogolydilemma Potyautas-probléma Csirkejáték Új példák Tragacsprobléma (roncsparadoxon) Nemek harca Nash-egyensúly elrettentés esetén Fiskális politika és játékelmélet 7
Tragacsprobléma I (eredeti változat) Az alapmodell (Akerlof, 1970; kissé átalakítva): A piacon x jó és x rossz használt autó van; A jó autók minimális ára 5000 €, a rosszaké 2500 €; A vevő csak a megoszlást és az árakat ismeri, az egyes autókat nem – egy jó autóért max. 6000, egy rosszért max. 3000 €-t hajlandó fizetni; A vevő tesz árajánlatot – max. 4500 €-t ajánlhatna, mert nem ismeri az autókat – csakhogy tudja, hogy ezért a pénzért nem kap jó autót; Így mindig max. 2500 €-t fog ajánlani, így pedig csak a rossz autók fogynak el, azaz a kínálat fele (x); Vevő: „Ezen a piacon sohasem vennék olyan használt autót, amelyre vonatkozó árajánlatomat az eladó elfogadja” (Gömöri, 2001. 63. ); Konklúzió: az aszimmetrikus információs helyzet miatt a piac rosszul működik Fiskális politika és játékelmélet 8
„Tragacsprobléma II” – az adósságválság egy lehetséges víziója Nemzetközi hitelpiac, válság-közeli helyzetben: adósságlevelek piaca, illetve adósságválság-megelőzési tárgyalások; „vevő”: hitelező; „eladó”: eladósodott ország. A hitelező nem ismeri pontosan az egyes országok adósságkockázatát (lásd a CDS-felárak ingadozásait) Ezért a hitelező csak „olcsón” hajlandó hitelezni vagy konszolidálni, hiszen nem tudja, mely ország végleges és biztos „kimentését” tudná elősegíteni Ez magas államkötvény-hozamokat és esetleg nem nyilvános politikai kedvezményeket is jelent „Ezen a piacon sohasem vennék olyan államkötvényt, amelyre vonatkozó árajánlatomat az eladó elfogadja” Országpélda 2011 szeptemberében? ? ? Fiskális politika és játékelmélet 9
Nemek harca I (eredeti változat) Az alapmodell (ld. Kreps, 1996): 2 szereplő (F és N), 2 program (bokszmeccs [F!] és opera [N!]), 1 közös stratégia (feltétlenül együtt menni, nem külön) Ipari példa: 2 cég mindenképpen kooperálni akar, de mindkettő más termékváltozat gyártásában számítana a másikra Fiskális példa: 2 ország adóhivatala ki szeretne cserélni adatokat az adózókról, de mindkettőnél más a célcsoport A példákban 2 -2 egyensúly van, elméletileg (a kívülállónak) egyenlő értékűek, minden további alternatíva rosszabb melyikben egyeznek meg a játékosok? A megoldás csak a modell kiterjesztésével képzelhető el, kétféle lehetőség megfontolásával 1. Előállhat-e ismét hasonló helyzet? 2. Van-e a 2 játékos kapcsolatában olyan magatartási elem (pl. korábbi ismeret, egyéb preferencia, vagy szokás), amely egyiküknek erősebb többlet ösztönzőt jelenthet a kooperációra, mint a másiknak? Fiskális politika és játékelmélet 10
„Nemek harca II” – adósságválság közelében? 2 tárgyaló fél (adós [A] és hitelező [H]); 2 program (további hitelezés megszorítások nélkül, illetve komoly megszorítások, különben államcsőd); 1 közös stratégia (feltétlenül együttműködni, egyéni megoldások kizárva) A és H ebben a játszmában ritkán egyforma alkuerejű! Itt is két stratégiai alternatíva? Nem igazán… Lássuk! 1. A helyzet megismétlődhet…? (ez nem egyforma kockázat!) Nem, ez egyiküknek sem érdeke, bár vannak ellenpéldák (GR, 1830 -2011) Generációk közötti játszma is (a GR fiatalok MOST akarnak konszolidációt!) 2. Többlet ösztönző a kooperációra az adós országnál („a férj erősebb…”? ) – ez az ország kieshet a játékból, a hitelezők „csak” meggyengülhetnek Fiskális politika és játékelmélet 11
Elrettentés és Nash-egyensúly I Irodalom: Schelling: Strategy of Conflict (1960); Myerson: Learning from Schelling’s Strategy of Conflict (JEL, Dec 2009) Alapkérdés: hogyan győzhetünk meg másokat az eltökéltségünkről (committment) stratégiánk iránt? Ennek különösen az elrettentési stratégiák hatékonysága szempontjából van jelentősége: 1. (erősebb fél): a stratégia iránti elkötelezettségnek (a puhítási törekvésekkel szembeni tartós ellenállásnak) hihetőnek kell lennie; 2. (gyengébb fél): a stratégia megértését nyilvánvalóvá kell tenni, akárcsak az iránta való elkötelezettséget Fiskális politika és játékelmélet 12
Elrettentés és Nash-egyensúly II Alkalmazás az adósságjátszmára: Konszolidációs igény: A a hitelezők-finanszírozók közössége, B az adós (ország), aki (amely) segítséget kér A segítség formái: Adósságcsökkentés, átütemezés, pénzbeli transzfer Elrettentés (a fiskális alkoholizmustól): A csak akkor segít, ha B hihetően garantálja, hogy tartósan megfelelő gazdaságpolitikát folytat, azaz 1. megértette az elrettentést (elfogadott gazd. pol. „célfüggvény”, pénzbeli eredményességi kritériumok); 2. megfelelő, tartós és visszavonhatatlan garanciákat nyújt. Fiskális politika és játékelmélet 13
Nash-egyensúly az adósságjátszmában Nash-egyensúly akkor jön létre A és B között, ha A feltételeit változatlan formában elfogadják, és megadja a segítséget; B garanciái nemcsak önmaga számára fogadhatók el, hanem egyszerre erősek, és függetlenek is a politikai ciklusoktól (intézményi jellegűek) A garanciáknak nemcsak a konkrét programra kell vonatkozniuk, hanem arra is, hogy B nem tér el az összjáték („elrettentési kooperáció”) általános, programtól független szabályaitól sem; A tét : B épp aktuális kormányzó erőktől független hosszú távú hitelessége (lásd a görög példát!) Fiskális politika és játékelmélet 14
Összefoglaló A legtöbb játékelméleti alapmodell alkalmazható az „adósságjátszma” különböző aspektusaira Gyakori elem: sem tisztán kooperatív, sem tisztán konfliktusos játszmák, hanem a kettő keveréke („agreeing to disagree”, ld. Aumann) A játékelméleti korlátai: modellek alkalmazásának A szereplők nehezen határolhatók körül, gyakran csak szereplők csoportjainak „szószólói”; a felek által várt kifizetések gyakran nem hasonlíthatók össze (politikai vs. gazdasági dimenziók); az időinkonzisztencia miatt sokszor stratégiaváltás szükséges, ez mégis hitelességromboló lehet. Fiskális politika és játékelmélet 15
Köszönöm a figyelmet! Elnöki palota (Casa Rosada), Buenos Aires Fiskális politika és játékelmélet 16
- Slides: 16