A mjbetegsgek radiolgiai diagnzisa Dr Cserepes va Forvos

A májbetegségek radiológiai diagnózisa Dr. Cserepes Éva Főorvos MH EK Honvédkórház, Radiológiai osztály

Képalkotás feladata detektálás – karakterizálás javuló szenzitivitás – nehéz differenciálás Képalkotás nehézségei anatómia - kettős vérellátás pathológia – keringés dinamika hepatocarcinogenesis technika - tér-/időbeli felbontás időzítés Sugárvédelem!

FNH

Haemangioma CT MR

Jól differenciált HCC T 1 T 2 DW Artériás fázis

UH-vizsgálat UH kontrasztanyag mikrobuborékból származó nonlinearis harmonikus jel és a szöveti jel megkülönböztetése – a térbeli felbontás nem romlik Nem terjed: • a produkált jel feldolgozására alkalmas készülék szükséges • a k. anyag drága • rövid időablak második generációs k. anyag - hosszabb életidő - real-time vizsgálat

Diffúzió súlyozott (DW) MR szekvencia Vízmolekulák diffúziója ADC (apparent diffusion coefficient) b-érték: • alacsony (< 100 s/mm 2) – magas szöveti kontraszt – detektálás • magas (> 500 s/mm 2) – kvalitatív értékelés – karakterizálás még nem standard a technika Előnye • nem szükséges iv. k. anyag - Gd-kelát nephrogén szisztémás fibrosist okozhat! • kemoterápiára adott válasz korai kimutatása

Diffúzió súlyozott (DW) MR szekvencia Befolyásoló tényezők 1. siderosis: ADC csökkenés és a pathológiai vas grade korrelál 2. steatosis 3. mikroperfúzió: mérés helye befolyásolja az ADC értéket

Diffúzió súlyozott (DW) MR szekvencia sejtdús tumor gátolja a diffúziót alacsony ADC - - benignus sejtdús tumor necrotikus malignus tumor - cysta, haemangioma nem magas ADC benignus / malignus tumor differenciálás: szenzitivitás 86% Metanalízis Eur J Radiol 81 (2012) 484– 490 specificitás 84% dinamikus kontrasztos MR és DW ≈ pontosság met kimutatásban

Májspecifikus MR kontraszanyag Kettős hatás: extracelluláris és hepatocyta fázis gadobenate dimeglumine, Multihance - lassú infúzió, 5 -10%, 60 -120´ gadoxetate disodium, Primovist - bolus, 50%, 20 -40´ Primovist – 1 amp / 1 vizsgálat – 46. 922 Ft + DW: 1 cm-nél kisebb FLL (focal liver lesion) kimutatását szign javítja

Májspecifikus MR k. anyag Előrehaladott / dekompenzált cirrhosis: csökkent és elhúzódó parenchyma halmozás elhúzódó vér pool halmozás csökkent és elhúzódó biliaris excretio optimális protokoll meghatározása nehéz!

FNH és adenoma Májspecifikus MR kontrasztanyag artériás fázis: FNH szign jobban halmoz hepatobiliaris fázis: FNH minimálisan halmoz HCA jóval kevésbé hepatobiliaris fázis: FNH pontosság 86% → 92% szenz 68% → 96% HCA szenz 50% → 96%

FNH T 2 artériás portalis 20 perc

HCC Artériás fázis Portalis fázis Hepatobiliaris fázis

Gangrénás cholecystitis, biliaris pancreatitis, epeút sérülés Primovist, 120 perc

Steatosis - CT Denzitás mérés egyszerű, gyors Spec magas ≈ 100% Szenz mérsékelt, középsúlyos esetben 53 -82% fibrosis, vasdepositio

Steatosis - MR Chemical shift imaging (CSI), MR-spektroszkópia (1 H-MRS) Homogenitás/inhomogenitás hatása szövettannal egyezés 81% ill. 47% Neoadjuváns kezelés következtében kialakult steatosis májmet miatt műtétre kerülő betegek ≥ 30% steatosis CSI colorectalis MRS Szenzitivitás 92% 100% Specificitás 83% 87% Májbiopsziára kerülő betegek MRS pontossága 94% mérés helye, fibrosis nem befolyásolt

52 é férfi, alkoholos és HCV indukálta cirrhosis, konfluáló fibrosis * konfluáló fibrosis DW (b = 0 s/mm 2) DW (b = 500 s/mm 2) ADC map T 1 SPIO és Gd

MR-spektroszkópia Metabolit szintek változása Prospektív, 30 igazolt krónikus C-hepatitis, METAVIR Szoros korreláció a lipid koncentráció és a steatosis hisztológiai foka közt Kolin, glutamin-glutamat komplex direkt összefüggés a hepatitis és steatosis mértékével, a fibrosis grade-el nem hepatitis gr 1 steatosis enyhe gr 2 mérsékelt gr 3 súlyos AJR 2008; 190: 1331 -1339

UH CT T 1 MR 1 H MRS szenzitivitás 65% (13/20) 74% (17/23) 90% (19/21) 91% (21/23) specificitás 77% (17/23) 70% (14/20) 91% (20/22) 87% (20/23) • T 1 MR és a 1 H MRS szorosabban korrelált a szövettannal. • csak a T 1 MR és a 1 H MRS tett különbséget a szövettani grade-ek közt. MR a klinikailag releváns steatosis grade közt képes differenciálni. Radiology 2010; 256, 159 -168

VÉGE