A lra talakulsa a 19 szzad msodik felben

A líra átalakulása a 19. század második felében

Előzmény • Romantika (18. sz. vége, 19. sz. eleje) • Realizmus ( 19. század első harmada) • Színtér: – Franciaország – Oroszország • Műfajok: – Többszólamú regény – Drámaiatlan dráma – Analitikus dráma

19. század második fele / modernizmus • Háttér: – Ipari forradalom második hulláma – Gépiesített munka (egyhangúság) – Polgári társadalom ↓

A kor jellemzői • Szenvtelenség, illúzióvesztés • Pesszimizmus • Tagadták a művészet társadalmi szerepét – a világ nem „mutatható be” hitelesen • Keserű, ellenséges szembefordulás társadalommal, közélettel, politikával • Az írók magukra maradtak: magányosak, elszigeteltek • Egyetlen érték: művészet • Vissza kell vonulni a „tiszta művészet” elefántcsonttornyába: művészet a művészetért: L’art pour l’art • FORMAI TÖKÉLETESSÉG

Líra • témája: „lelki táj” (nem a tárgyról szól, tárgyát kívánja megszólítani) • cél: lényeg megragadása, felszínre hozatala • a versek titokzatossá, sejtelmessé váltak, sugalmazó szerep → megértés bonyolult • az érzelmekre, képzeletre hatnak • metaforikus, jelképes nyelvi kifejezésmód

Líra • Stabilitás helyett → változás (akár meghökkentés is)

Szakaszai • 1910 -es évekig: KLASSZIKUS MODERNSÉG (naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió) • 1920 -30 -as évek – 1960 -70 -es évek: KÉSŐ MODERNSÉG • 1960 -70 -es évektől: POSZTMODERN

Claude Monet: Impresszió, a felkelő nap

Impresszionizmus • szakít az akademizmus formai merevségével, kimódolt kompozíciójával, természetellenes színvilágával • pillanat megragadása • gyors ecsetkezelés, a kontúrok elmosása, a szabadtérben történő festészet • Monet, Manet, Renoir, Pissarro, Degas

Gauguin: Tahiti nők

Posztimpresszionizmus • • szakít a természetelvű festészettel, bölcseleti tartalommal gazdagítja a piktúrát Van Gogh, Cezanne, Gauguin Irodalomban: – állóképszerűség – nominalitás – pillanat megragadása

Naturalizmus • irodalmi, képzőművészeti és színházi irányzat • valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolás • bemutatja a szokványosnak, hétköznapinak nem mondható, riasztó, taszító elemeket • Próza • Maupassant, Bródy Sándor, Móricz Zs.

Szimbolizmus • görög szün + ballo = együttlátni szóból • törekvése, hogy a jelenségek mögött meghúzódó lényeget jelképek segítségével érzékeltesse • a jelkép egyértelműen föl nem fejthető, inkább jelentéseket, képzeteket sugall • Rimbaud, Verlaine, Mallarmé, Baudelaire

L’art pour l’art = művészet a művészetért • a világ haszonelvű → a költő nem lehet vátesz, próféta; nem állhat helyt a polgári világért, csak önmagáért • a művészet öncélúságát vallja, a létét önnön szépsége indokolja, • nem kell semmilyen társadalmi, politikai, vallási, erkölcsi vagy gazdasági célt szolgálnia, az igazi művész feladata az örök szépség ábrázolása • Mallarmé, Csók István, Renoir

Kund Abigél ledöbben (Tetemrehívás)

Historizmus • elmúlt korok emlékének felidézése • történelmi, mitológiai témák (festészet) • Munkácsy Mihály, Zichy Mihály

Gaudí Sagrada Família Güell park

Szecesszió *díszítőművészet • latin ‘kivonulni’ szóból • háttere: polgári lét unalmából, egyhangúságából való elvágyódás • erős díszítettség, a növényi és állati ornamentika*, a keleti és folklórelemek használata, a motívumok indázó gyűrűzése, az erőteljes színek (arany, vörös, méregzöld, fekete) • építészet, iparművészet